És az első igazi karácsonyunk együtt. Saraval napok óta készülünk. Sütés, főzés, megint sütés, takarítás. A fiúk díszítették a házat. Csak annyit kértem tőlük, hogy a fát együtt állítsuk fel. És végül úgy is volt. Majdnem készen voltunk amikor megcsörrent a telefonom. Az egymást díszítő fiúkon nevettem, amikor megláttam a kijelzőn szereplő nevet. Anya hívott. Azóta nem válaszoltam egyikük üzenetére és hívására amióta utoljára találkoztunk...még Dylannel sem. Pedig születésnapomkor is keresett. De ki akartam zárni. Mindannyiukat ki akartam zárni az életemből. Többé nem akartam az akkor életemen gondolkodni. Josh még ha nem is az igazi apám, de nekem az marad örökre. Ő vele rendszeresen beszélek. Napi szinten beszélek vele videóhívásban. Elmondtam, hogy tudom az igazságot. Tartott a válaszomtól, de hamar túl voltunk a kellemetlenségeken. Az ünnepek után Shawnal együtt hozzá utazunk pár napra. Azt mondta kíváncsi Shawnra és már nagyon hiányzok neki. Jó lesz látni újra. Az utóbbi években nagyon ritkán láttam.

Néztem a villogó kijelzőt, majd felvettem.

- Igen? - szóltam bele

-Szia, Cassie! - mondta anya kedves hangon - Kellemes ünnepeket szerettem volna kívánni.

- Ez nagyon figyelmes! Nektek is! Szívből...- mondtam

- Mikor leszel hajlandó velem leülni beszélgetni?- kérdezte de én nem válaszoltam semmit. - Ünnepek után haza utazhatnál, vagy elmennénk ki.-megráztam a fejemet. Persze ő nem láthatta. 

- Az ünnepek után az új lakásunkba költözünk Shawnal. 

- Külön lakás? Ez nagyszerű!

- Igen az. De..nem szeretnék továbbra sem beszélni veletek. Sajnálom,de ez nekem sok. Évekig hazudtatok.  Nem egyszerű ezt így felfogni. Minden jót! Szia anya!- mondtam ki az utolsó szavakat, majd kinyomtam. Talán egy nap újra az életem részesei lesznek. De ma még nem. Még túlságosan is fáj. 

Egész szépen kidíszítettük a lakást. Később még Saraval elugrottunk a plázába pár dologért. Kettőre hivatalosak voltunk a minden évben megrendezett karácsonyi gálára ahova mindig minden sztár és hozzá tartozója puccos ruhákban és kilónyi sminkben kelletti magát a kameráknak. Ez a srácoktól el volt várva. Tőlünk mint a barátnőjüktől úgy szintén. Úgyhogy pár apróság után siettünk haza, hogy időben elkészüljünk. Egy királykék ruhát választott Shawn stiliste nekem. Hogy miért választ nekem ruhát az ő alkalmazotta? Na jó kérdés. Ezzel vagy arra céloztak a cégnél, hogy szörnyen szoktam festeni Shawn mellett, vagy éppenséggel Shawn szettét bakizták el és az én ruhám mellett nem vennék észre...áh az kizárt. Pocsékul nézhettem ki eddig. Shawn ezt persze meg is cáfolta. Szerinte csak ez olyan karácsonyi kedveskedés. Mikor ezt is megakartam magyarázni valamivel akkor rávágta, hogy blogot is vezetnek rólunk. És amikor beírtam a Googléba, hogy Cassidie Evans szettei tényleg fel volt vezetve pontos dátummal az összes ruha amiben valaha lencsevégre kaptak. 

- Ez normális dolog? - néztem Shawnra

- Nem tudom. - vonta meg a vállát. -de a legtöbb hírességről mind van ilyen blog. És ahogy hallottam a cégnél, Andrew terveztetni akar majd veled valamit amit piacra dobhatnak. 

- Ez komoly? - képedtem el

- Igen, de ezt nem tőlem tudod!- kacsintott. 

- Andrew már belőlem is hasznot akar húzni. - motyogtam

- Hát most mondanék valamit. De akkor biztosan kapnék a fejemre. - magamhoz húztam

- Az biztos! - nevettem és megcsókoltam. Mohón falni kezdte ajkaimat. - Készülnöm kell.-szakadtam el tőle

- Nem kell!- csókolt tovább

- Muszáj vagy különben egyedül mész ma.-húzódtam el

-Rendben, de akkor ezt még folytatjuk, ha haza jöttünk. 

Elnevettem magamat és még egy utosó csókot nyomtam ajakira és mentem is készülődni. Egy óra készülődés után magamra sem ismertem. Hercegnőnek éreztem magamat a nagy ruhában és a csillogó sminkben. Shawn tátott szájjal bámult amikor kiléptem a fürdőszobából. 

- Azért töröld fel a nyáladat! - nevettem

- Csak,hogy tisztázzuk! Nem is nyáladzom! Másodjára...aztaa. Ez is tutira kikerül a blogra ééééés vadítóan sexin nézel ki.

- Csak azt hiszem nem kapok benne levegőt. - nevettem...de tényleg úgy volt.

A gála. Ugyanolyan volt mint mindig. Díszes, csillivili és zsúfolt. Az este folyamán ezren kértek meg, hogy lőhessenek pár képet a szerelésemről. Pár interjún is részt vettünk, majd sodródtunk az árral.  De úgy alapvetően jó volt a hangulat. Saranak ez volt az első ilyen rendezvénye ezért kicsit feszélyezve érezte magát. Ezért is léptünk le hamarabb. Azt hiszem rossz hatással vagyunk a fiúkkal. Mióta ismerem őket és velük megyek ilyenekre mindig ők az elsők akik lelépnek a buliból. Hatra haza is értünk. Az ajándékokat már délelőtt beraktuk a fa alá. Még vártunk Jackékre meg pár magcon fiúra. Fél hétkor már mindannyian megvoltunk. És végre ajándékozhattunk. Nagyjából sikerült nem elhülyéskedni. Vagyis ezt gondoltam amíg Cameron át nem adta Nashnek az ajándékát. Egy akkora doboz volt mint amekkora szerintem én vagyok. Nagy nehezen kibontotta, mire talált benne még egy dobozt, majd még egyet és így tovább. Végül kapott egy pár szép fehér zoknit mondván jó lenne, ha normális zoknija is lenne. De aztán végül átadta neki az igazi ajándékát. Egy dedikált limitált kiadású CD-ét. Az ajándékokat sikerült eltalálnom. Aztán megfogtam Shawn ajándékát.

- Nehéz lesz ezt felülmúlnod! - néztem rá és elnevette magát

- Gondolod? - kérdezte

- Gondolom hát!

Abban a pillanatban letérdelt előttem és előhúzott a zsebéből egy bársonyborítású gyűrűs dobozkát. Kinyitotta és akkor láttam meg mi van benne. Egy kövekkel kirakott eljegyzési gyűrű díszelgett benne. Félre raktam Shawn ajándékát és a szám elé kaptam a kezemet. A többiek számíthattak rá,mert Aaron kezében egy kamera volt és már adásban volt. 

- Cassidie Marien Evans, megtisztelsz azzal, hogy hozzám jössz feleségül?

Mély levegőt vettem és bólintottam

- Igen! - néztem rá meghatódva

Felhúzta az ujjamra és felállt. Átkarolt és hosszasan megcsókolt, majd felkapott és jól megpörgetett. Majd leültünk és Saraval együtt a gyűrűt kezdtük el szuggerálni. 

- Na most már kérem az ajándékomat! - mondta Shawn

- Áh ez mellett inkább elbújok!

- Nem! Én szeretném látni. És amúgy is nem teljesen karácsonyi ajándék a gyűrű. 

- Akkor mi? - néztem rá

- Khm...azt hiszem abba már be avattalak. 

- Oh! - vigyorogtam 

- Ez undi és lenyűgöző volt. - szólalt meg Nash. Cam tarkón csapta mire elnevettük magunkat.

- Na az én ajándékom nem olyan nagy dolog, de remélem, hogy tetszeni fog.

Átadtam mire ő egy tépéssel leszedte a csomagolást....ennyit a fél órás munkámról. 

- Ez egy limitált kiadású...- bontotta ki lelkesen

- Óra. - vontam meg a vállamat

- Ez nem csak egy óra!  Összesen 50 darabot gyártottak. És nagyon nehéz hozzá jutni. 

-ÓÓ pedig megnéztem ahogy felsülsz- mondta Nash.

- Köszi - nevettem

- Esik a hó!- mondta Johnson kifele bámészkodva.

Persze a sok bolond úgy ahogy volt kirohant. Én felkaptam egy pokrócot és Shawnal kimentünk a tornácra. Magunkra takarta és átkarolt. Megfogta a csuklómat és végig mérte a gyűrűt. Elmosolyodott és megcsókolta. Majd néztük ahogy a többiek szórakoznak a hóesésben. 

- Boldog karácsonyt Cassie!

- Boldog karácsonyt Shawn! - mosolyodtam el és szorosabban hozzá bújtam. 

Ezzel a résszel szeretnék Boldog Karácsonyt Kívánni minden kedves olvasómnak!

By.:CA