Másnap még maradtunk itthon. De inkább csak a környéket néztük meg. Semmit sem változott mióta eljöttem itthonról, de mégis idegen volt számomra minden. Mielőtt a repülőtérre indultunk még elköszöntem Dylantől. Biztos voltam benne, hogy nem most látom őt utoljára mostanában. A gépen helyet foglalva is még törtem a fejemet. Shawn átkulcsolta ujjainkat és lágy csókot nyomott kézfejemre. Elmosolyodtam és kinéztem az ablakon. Néztem ahogy elhagyjam az otthonomat. Azt a helyet ami annyira megváltozott mára, hogy nem maradhatok. 

..................................................................................................................................................

December

Azelmúlt három és fél hónap alatt nem sok minden történt. De ami történt is az igen is lényeges. Miután haza jöttünk Shawnt ellepték a munkával. Turnét indítottak. Első hónap így ment el. Én is dolgoztam. Azt mondták teljesen megvannak elégedve a munkámmal. A srácok is bele keveredtek a munkába. Alig láttuk egymást. Cameron is hetekre elutazott. Nash és Aaron a szüleiket mentek meglátogatni. Néha napján amikor Saraval egyedül voltunk a két Jack jött minket boldogítani. Johnsonnal egész jól össze haverkodtunk. Shawn azt mondta egyszer videóhívásban Johnsonnak, hogy ha egy újjal is úgy ér hozzám, akkor nem biztos, hogy lesz valaha családalapításra lehetősége az életben. Johnson pedig egy lépést tett hátra amíg le nem raktuk. Onnantól kezdve pedig ugyanúgy ölelgetett azt magyarázva, hogy hugiii őő az én hugiim. Szóval Shawn nem nagyon hatott rá. De nekem ezzel nem is volt problémám. Nekem ők így mindannyian voltak a báttyáim. Mint egy nagy család. Egy egészen különös és furcsa család. Sarával is sikerült teljes mértékben kibékülnöm. Aminek nagyon örültem. 

Ezek után az élet felpörgött. Ugyanis egy régen őrzött titok derült ki. Egyik nap Sara a frissen szerzett melóhelyén volt.Így én teljesen egyedül voltam otthon. Dylan jelent meg az ajtóküszöbön. Bocsánatot kért majd elkezdtünk beszélgetni. Végül elmondta, hogy a szüleink itt vannak LA.-ban. Csodálkoztam is. De arra nem számítottam ami az után jött. Dylant felkérték egy híres stúdióhoz, ezért koccintottunk rá. A végén a koccintás kicsit sok volt. Túl sokszor töltöttük újra. Nem voltunk részegek. De mégis teljesen más lett a hangulat köztünk. Aztán pedig túl gyorsan történt minden. Dylan közelebb hajúlt és megcsókolt. Először ellenkeztem, majd egyre jobban élveztem a forró csókjait. Nem tudtam leállni. És akkor ott nem is akartam. Shawn képe volt előttem. A csókok alatt mindvégig Shawnt láttam. Majd mielőtt túl késő lett volna kicsapódott a bejárati ajtó. A szüleink kiabáltak be,hogy megjöttek.Akkor látták meg, hogy Dylan csókokkal hinti be a nyakamat. Paul egyből kapcsolt és leszedte rólam. Anyu szörnyülködve tekintett rám, Abban a percben ott még félrészegen is eltudtam volna ásni magamat. Akkor történt az, hogy a szüleink leültettek minket, hogy elmondják....hogy Dylan és én....testvérek vagyunk. Először csak nevettem. Hisz hogyan lettünk volna testvérek? Tiszta logikátlannak tartottam.  Aztán anya elmesélte..

- Olyan fiatal voltam mint te amikor megismerkedtem apáddal...vagyis azzal a férfival aki a lányaként nevelt fel. Sokat dolgozott...nagyon sokat. Szinte soha nem láttam. Akkor ismerkedtem meg Paullal. Akkor volt egy egy éves kisfia...Dylan. Tudtuk, hogy nem helyes. De egymásba szerettünk. Paul és a felesége már válóperben voltak. Az a nő úgy intézte, hogy Dylan...-ekkor anya hangja elcsuklott így Paul folytatta

- Dylan...az anyád lemondott rólad....a papírok úgy lettek intézve, hogy hozzám kerülj. A válást követően nem sokkal arról értesültem, hogy az édesanyád egy autóbalesetben halt meg.

- Micsoda?? Ennyi éven keresztül???

- Ülj le fiam! - szólt rá Paul

- Miután Paul egyedül maradt Dylannel sokat kezdtünk el találkozni. És végül megtörtént aminek gyümölcséül téged kaptalak kislányom.

- Az nem lehet. - ráztam meg a fejemet sírógörcsel küszködve.

- Az apád...tudta jól, hogy mi történt. De akkoriban nem álltunk úgy hogy elváljunk. Ezért továbbra is házasságban éltünk. Ő nevelt fel. De a vér szerinti apád mindig is Paul volt. 

- Az nem lehet, hogy ez a pasas itt előttem az apám legyen! - kellem ki magamból

- Ülj le Cassie! Még nem fejeztem be. - engedelmeskedtem és keresztbe vont kézzel szuggeráltam anyut

- Az apád még úgy is felnevelt, hogy tudta hűtlen voltam. Érted? De amikor elváltunk elment. És többet nem tért vissza. Ha jól tudom azóta már boldog családja van. 

- Nem értem! Ha ez a féreg is tudta, hogy az apám miért nem keresett? Miért csak később érdeklődött irántam?

- Kislányom...-kezdte el Paul

- Nem! Ne szólíts a kislányodnak! Rohadtul nem vagy az apám! Érted? Soha nem is voltál és nem is leszel! Undorítóak vagytok mindannyian! Mind felettem ítélkeztetek mikor kiderül, hogy ezerszer rosszabbak vagytok! És nem érdekel, hogy ez tiszteletlenség! Az igazi húsvér testvérem élt mellettem éveken keresztül. Aztán elviszitek ki tudja hova igazából! És tudjátok mit nem is akarom tudni mi volt az oka annak igazából. Én befejeztem ezt az egészet!

- Kislányom..-zokogta anya. Felém akart nyúlni, de én elhúzódtam.

- Távozzatok kérlek! Mindannyian!

- Gyere, ha megnyugszik beszéltek!- mondta Paul anyunak és felsegítette. 

- Felejtsétek el az egy szem lányotokat! Az a Cassidie Evans többet nem létezik!-csaptam be a bejárati ajtót.

Ez után Sara amikor haza ért trottyra vágva talált. Teljesen ki voltam ütve. Annyira megijedt, hogy kihívta a mentőket hozzám. Aznap a fiúk nagy része haza is utazott. Újabb gyomormosáson vettem részt. Az orvosok először nem akarták beengedni Cameronékat aztán félálomból ordibálást hallottam, majd kivágódott a szoba ajtó. Hunyorítottam így még pont láttam egy kezet ami az arcomhoz ér és gyengéden simogatni kezd. Aztán mély álomba estem. Egy egész hetet voltam bent. Ez idő alatt Shawn haza utazott amint a fiúk elmondták neki, hogy hol vagyok. Senki nem tudott semmit, hogy miért borultam ki. Aztán a haza jövetelem napján elmondtam mindent. Dylant...az anyámat...Paulot. Mindent ami akkor azon a délutánon történt. Azt hittem Shawn kifog akadni Dylan miatt. De ehelyett megcsókolta a fejemet és elment telefonálni. Én pedig ott ültem a nappaliban teljesen szétszórtan és álltam a tekinteteket. Nem is tudom mit láttam a szemükben...sajnálatot..döbbenetet. Az is lehet, hogy csalódottságot. Akkor ott azokban a percekben azt hittem vége. Hogy az utam lassan véget ér. Nem akartam többet szenvedni. Majd vissza jött Shawn. Átkarolt én belőlem pedig kitört a zokogás. 

- Sajnálom!- súgta a fülembe.- Ezentúl nem hagylak magadra.

- Ezt hogy érted? - szipogtam mire válaszul elmosolyodott

- Lemondtam a turnét. És közöltem Andrew-el, hogy a jövőben nem vállalok nagyobb utakat. Főleg nem nélküled. Ahogy ezt elmesélted az anyukádról...rájöttem, hogy nálunk is bármikor fenn áll az esélye, hogy tönkre megy a kapcsolatunk csupán azért, mert túlságosan is leköt engem a munka. Ezerszer többet érsz nekem a munkámnál. Előtted a zene volt az életem...mostanra pedig te lettél az. Fiatalok vagyunk...itt van előttünk az egész jövőnk. De a jövő minden egyes napját veled szeretném leélni. 

Én csak nagy szemekkel néztem rá. Annyira meghatódtam, hogy már a boldogság miatt kezdtek folyni a könnyeim.

- Komolyan gondolod? - néztem rá. A többiektől csak egy aww futott.

- Komolyan. Szeretlek Cassidie Evans! - nézett a szemembe majd szenvedélyesen megcsókolt. Nem érdekelt, hogy ott voltak a többiek. Ott abban a pillanatban nem érdekelt semmi. Mintha csak úgy lebegtem volna a világűrben. Shawnal. És senki mással. Csak ő volt és én. Mint a Föld és a Hold. Mint a Nap és körülötte a bolygók. Ő volt az én Napom és az én Holdam. Aki mellettem van. Akinek muszáj mellettem lennie. Mert nélküle a semmibe vesznék. 

Attól a naptól kezdve minden megváltozott. Shawn otthon volt velem. Már el is kezdtünk házat nézni magunknak ahova együtt költözhetünk. Nem egy lakást megnéztünk már. Én egy aranyos kis házra gondoltam. Ehelyett Shawn leszervezett egy 4 szobás kétemeleti házat. És amikor megkérdeztem, hogy nekünk mégis minek ekkora ház akkor azt válaszolta:

- Hogy majd kényelmesen elférjünk a gyerekekkel. 

- Milyen gyerekekkel? - kérdeztem vissza

- Hát majd a gyerekeinkkel. - mosolygott. Akkor ott azt hittem nem hallok a fülemnek. 

Ezek után már nem volt kedvem tovább győzködni a kisebb ház miatt. Túlságosan is jó választ adott. Pár héttel később eljött a szülinapom. Nem is hangoztattam, mert bíztam benne,hogy megúszok egy bulit a lakásban. Nem akartam olyanokkal ünnepelni akiket nem is ismerek. Születésnapom napján reggel ágyba reggelivel ébresztettek. Shawn csókokkal keltett fel. Majd miután bevágtam az amúgy csodálatosra sikeredett reggelit elmentem felöltözni és lementem. Éppen tartottam le a lépcsőn amikor a fiúk letámadtak. Egyesével szorongattak halálra. 

- Boldog 19.-et! -trombitálta zsúros sapkában Nash. 

- Köszönöm srácok! - nevettem

- Ajándékbontás később! - szólt rám Cameron

- Öhm oké! De srácok kikötöttük, hogy nincs ajándék! Se semmi felhajtás! 

- Ne reklamálj! Inkább élvezd! - szólt rám Sara kuncogva

- Először is akkor elmegyünk mindannyian egy helyre! Aztán a csapat egyik fele elmegy megvenni a hiányzó dolgokat, a másik pedig ....biztosan kitalálunk valamint. - mondta Cameron

- Hova megyünk? - kérdeztem miközben Shawn átkarolt hátulról

- Csajszi, az nem lenne meglepetés ha tudnád! - nevetett Aaron

- Shawn útba igazít. - bólogatott Cameron

- Oké. - néztem Shawnra. - Útba igazítnál szívem? - néztem rá komolyan

- Gyere! - invitált fel.

A szobában a szekrényemből különböző meleg dolgokat kezdett kivenni.

- Csak azt ne mond, hogy váratlanul elmegyünk a szüleidhez! Mert semmi ajándékot nem vettem nekik. És tudom, hogy Aaliyah imádja az ajándékokat. - hadartam. Shawn elnevette magát

- Nem megyünk Kanadába Cassie!- nevetett- csak nem szeretném, ha megfáznál.

- És ezt mind fel kell vennem? - néztem rá

- Igen. - bólogatott. 

- Hát oké. - mentem a fürdőszobába

Mint ahogy az kiderült később a nyílt terű korcsolyapályára mentünk. És valóban hideg volt. Kiderült, hogy a fiúk ős tehetségek. Shawnról tudtam, hogy hokizott, de élőbe nézve teljesen más volt. Mi Saraval amint a jégre léptünk olyat tanyáztunk, hogy a fiúk percekig csak röhögtek rajtunk. Shawn sem tudta megállni. Alaposan kinevetett, aztán amikor felsegített én megragadtam a pálya szélét és meg sem moccantam. Nagy nehezen sikerült neki elrángatni a korláttól és átkarolt. Szép lassan vezetett végig a pályán. Kis idő múlva kiderült, hogy tudok magamtól is ha nem parázok rá. Sárával a végére úgy éreztük mi vagyunk a világ legújabb és legjobb műkorcsolyázói. De a fiúk letudták annyival, hogy megállunk a jégen és még csúszunk is ha kell. 

Aaronnal és Nashal kellett maradnom amíg a többiek elmentek bevásárolni. Kicsit sandított a dolog. Nash azt javasolta menjünk a plázában. Először érdekes volt végig járni az összes szintet. Meg végig hülyéskedni. De már az ötödik körnél kezdett unalmas lenni. Végül bementünk a könyvesboltba. Ott már nem volt olyan rossz. Aaron szólt, hogy mennünk kell már. De én még továbbra is a könyvek áradatában voltam. Én az egyik kötetet néztem amit már nagyon régen kinéztem magamnak. Erre Aaron oda rakott a pultra jóval több pénzköteget mint amennyi a könyv.

- Fogd és gyere! - nevetett miközben felhúzott.

Az eladó valamit mondott, de mi már ott sem voltunk. Nem tudom, hogy ez így törvényes-e.. De a fiúkat nem nagyon zavarta. És ez volt benne az ijesztő. Otthon amikor beléptünk ismerős illat csapta meg az orromat. Elmosolyodtam. Aztán megpillantottam a legjobb ajándékot amit csak kaphattam. Ott voltak a barátaim, mind a kidíszített lakás kellős közepén. Középen Logannel aki az égő gyertyákkal teli rakott tortát tartotta. 

- Kívánj valamit! - mondta. Körbe néztem..itt voltak a lányok, Logan, néhány osztálytársam akikkel nagyon jó viszonyt ápolok, itt voltak a fiúk, Jackék, Hunter, a munkahelyemről a munkatársnőm akivel mostanában nagyon jól össze barátkoztam, itt volt Bryan. Itt voltak mind egytől egyig azok az emberek akik a családom. Mert ők az igazi családom. Amikor megismertem őket, akkor találtam meg igazán önmagamat. A szeretet amit tőlük kaptak egyszerűen megfizethetetlen. Lehunytam a szememet és kívántam. 

- Mit kívántál??? Ha?? - ugrált Nash

-El ne merészeld mondani!- szegezte rám az ujját.

- Teljesen mindegy, hogy el e mondom. Mert veletek már megkaptam azt amit kívántam. 

Shawn átölelte a derekamat és elmosolyodtam. A meghatódottság könnyei egyszer csak ömleni kezdtek. 

- Azt kívántam...hogy maradjunk mind így. Maradjunk egy család. Azt kívántam, hogy legyen végre teljes az életem és élhessek egy boldog családban. Veletek...-ránéztem Shawnra- és majd a jövendőbeli kis családunkkal

Félre lett téve a torta és mindannyian kezdtek ölelgetni. Aztán jött a torta. Mindenki egyszerre beszélt. Sok bepótolni valónk volt. 

- Szóval nagy ház- mondta Jessie

- Ahha. Shawnal nem lehetett bírni. Ragaszkodott ahhoz a házhoz.

- Még szép, hogy ragaszkodtam! Már előre látom, ahogy a tornácon kötögetsz én pedig gitárral a kezemben adom az aláfestést. Az unokák meg a kutyával játszanak a nagy dombok között

- Mégis hol van ez a ház? LA nem igazán...dombos - kérdezte Lizzie. Mind ránk néztek. Kivéve persze azokkal akik a házban laknak. 

- Ez a lakás kérném szépen innen nem messze a hegyekben van. Körülötte nagy placcal és sok sok fenyővel.

- Szóval az erdőben? - szaladt össze Bryan szemöldöke is

- Szomszédok nélkül? - vágta rá Logan

- Hát izé...valami olyasmi. 

- Igazából vannak szomszédok. 10 km-rel arrébb. - mondta Shawn

Itt kész volt. Mindenki elnevette magát. Így telt el a szülinapom. A barátaimmal...a családommal

Sziasztok! Itt is a következő rész! Ha minden igaz még a mai nap folyamán kiteszem a karácsonyi részt! 

Puszi,Calipso!