Ha azt hittem, hogy most már semmi sem tetézheti a dolgokat akkor rosszul hittem. Egyenesen Bryanbe futottam.

- Te mit keresel itt? - kérdeztem
- Szia, Cassie! - mondta figyelembe sem véve a modoromat.
- Ez az anyám esküvője. - húztam össze a szemöldökömet
- Igen, tudom. De anyuval az utóbbi időben jól kijöttek és meg lettünk hívva.
- Ezt nem is tudtam. - enyhült meg az arcom
- Baj van? Nagyon zaklatottnak tűnsz.
- Baj az mindig van.
- Hát biztos nem a Los Angelesi élettel mert a sztár pasid ott kelleti magát az unokatesóid között.

Megvontam a vállamat és egy ideges nevetés kíséretében akartam kifele távozni, de Bryan elkapta a vállamat.

- Engem nem versz át! Már tudhatnád.
- Jól tudom. - néztem a szemébe.
- Amúgy is kicsi lány...nem kaptam ölelést!

Elnevettem magamat és átöleltem.

- Hiányoztál! - motyogtam a válának.
- Te is! Azt hittem befolysz annyira a sztáréletbe, hogy eltűnsz végleg. Mostanság már a tv-ben sem látni.

Nevettem majd mikor elengedtem megláttam Shawnt. Felvont szemöldökkel jött oda. Mellém érve átkarolta a derekamat. Ezzel is azt jelezve, hogy a barátnője vagyok és nem osztozkodik.

- Shawn, ő itt Bryan. Tudod akiről meséltem. - vigyorogtam. És szinte biztos voltam benne, hogy ő is látja lelki szemei előtt újra és újra azt a sok vitát ami abból adódott, hogy Bryanra féltékenykedett. Nyelt egyet és felnevettem. Megint én nyertem.
- Shawn Mendes! - fogott Bryannel kezet.
- Bryan Michel. - mosolygott. Végig mért minket majd elnevette magát. - Tudod, sokkal jobb látni, ha miattad mosolyog. Nem úgy mint pár hónappal ezelőtt.
- Bryan! - sottogtam
- Jó tudom! Befogtam. - nevetett
- Többet nem hagyom, hogy miattam kikészüljön. - mondta Shawn és a szemembe nézett.

Bryan mosolygott, majd mindannyian kiléptünk az udvarra. Anyu egy nagy kör alakú asztalnál ült. Köré pedig aki csak tehette valamilyen úton módon helyet foglalt. Intett amikor oda értünk. Bryan helyet foglalt az anyukája mellett aki mosolyogva biccentett. Leültünk Shawnal nem sokkal meszebb anyutól.

- Minden rendben gyerekek? - mosolygott anyu

Bólintottam és bele kortyoltam a pezsgőspoharamba amit épp az egyik felbérelt pincér tett elém. Bryan hallkan felkuncogott. Tudom mire gondolt. Furcsa a kezemben a pezsgős pohár. Főleg hogy tényleg pezsgő van benne, nem pedig rozè. Bár az sem lenne rossz most. Egy üveg rozè és Dylan gondolata sem bosszanta annyira fel. Shawn erősebben szorította meg a kezemet, épp csak annyira, hogy kizökkenjek és figyeljek. Paul és Dylan csatlakozott hozzánk. Együtt a család juhé! Úgy össze vetve a dolgokat itt van az ex faterom. Az ex ivó társam aki kicsit más volt, mint egy egyszerű piás haver. Itt az ex tesóm és szerelmem. Itt az anyukám aki azt várja tőlem, hogy bólogassak. Életem szerelme ül mellettem. És körülöttünk a sok pletykás unokatesóm akiket a hátam közepére nem kívánnék. Így össze vetve nem is lehetne mégjobban elcseszni egy esküvőt. Legalább is számomra. Vagy mégis...ha Dylan kivágja most a balhét. És ahogy az arckifejezését látom mindjárt elpattan az agya. Paul ide oda kapja a tekintetét. Aztán Bryan anyukája mosolyogva felém fordul.

- És mond csak Cassie, mikor gyülhetünk itt össze újra az esküvőn?
- Milyen esküvőre gondol Ms. Michel? - kaptam oda a tekintetemet
- Anyukád boldogan ecsetelte nekem a napokban, hogy hamarosan szóba kerülhet az esküvő.

Shawn mosolyogva karolta át a nyakamat.

- Tervben van. - mondtam mosolyogva. Esküdni mertem volna, hogy Bryan és Dylan álla megfeszült egy pillanatra.

- De persze az még odébb van. - javítottam ki magamat.
- Vagy az is lehet, hogy mire haza értek Shawn meglep egy gyűrűvel. - kortyolt anyu a poharába. Kezdtem kellemetlenül érezni magamat a sok tekintet miatt.
- Lebuktam. - nevetett Shawn és puszit nyomott a halántékomra.
- Tényleg szép pár vagytok. - mondta Ms. Michel. Dylan egy pohár pezsgőért nyúlt. Tekintetem Bryanra vándorolt. Mióta itt van nem nyúlt italhoz. Bryan felhúzta a szemöldökét.

- Tényleg! Az anyukám esküvőjén vagyunk és még senki sem táncolt! Ne a hugicám esküvőjét tervezzük ezen a szép napon! - állt fel Dylan és intett a zenészeknek. Az a tipikus zene szólalt fel. A legtöbben máris párokba rendeződve lassúztak. Shawn felállt és kezet nyújtott. Megfogtam és a számat harapdálva a parkett felé vezetett. Ott átkarolta a derekamat én pedig a nyaka köré fontam kezeimet. A vállának döntöttem a homlokomat és próbáltam kizárni a gondolataimat.

- Muszáj lesz elmondanod mi történt oda bent. - suttogta
- Honnan veszed, hogy történt?
- Feltünően figyel téged az a három férfi is.
- Semmi olyan nem történt.
- Akkor Dylan csak úgy néz rám, mint akit mindjárt leüt. Rád meg mintha a világ negnagyobb bűnét követted volna el.
- Hagyjuk inkább. - erre a válaszomra elhúzódott, hogy a szemembe nézhessen.
- Én komolyan mondtam, hogy feleségül veszlek. És ha te is komolyan gondolod, akkor meg kell bennem bíznod.
- Én bízom is. - csókoltam meg.

- Szabad? - kérdezte Bryan mellénk érve.

Shawn mosolyogva adta át a helyet. Bryan rámnézett, hogy megbizonyosodjon róla, hogy engedem majd átfogta a derekamat és a kezemet. Lassú apró léptekkel haladtunk.

- Szóval esküvő. - mondta
- Azt hiszem igen. - mondtam.
- Azt hiszed? Nem vagy benne biztos, hogy akarod? - nézett a szemembe
- Tudom, hogy akarom. Csak..
- Csak nem tudod mi mit szólunk hozzá. Vagy inkább a tesód.
- Valami olyasmi. Szerinted is hülyeség már most elköteleznem magam? - suttogtam
- Szerintem a ti esetetekben ez a normális. Mióta megismerted más vagy. Persze csak jó értelemben. Olyanok vagytok mint a mágnes. Mindig egyszerre mozdultok. Nála alkalmasabb férjet nem lehetne találni a számodra.
- Furcsa, hogy ezt pont te mondod.
- Igen. Én is meglepem saját magamat. - nevetett
- Már nem iszol. - mondtam kis idő múlva.
- Mióta hallottam anyukádtól, hogy mit művelt veled az ital azóta egy korty sem ment le a torkomon.

Rá kaptam a tekintetemet.

- Most mi az? Tudom lehet késő ezt mondanom. De neked csak egy szavadba került volna és abba hagytam volna.
- Istenem Bryan. - hajtottam a fejemet a nyakába.
- Ez volt a kedvencem minden italozáskor. Vagy filmezéskor. Mindig beleszuszogtál a nyakamba. Nekem pedig még a szőr is felált a hátamon. - kuncogott. - Így utólag jövök rá mennyit is jelentesz nekem.
- Ezeket miért mondod el nekem? - Mert tudom, hogy már késő. Hogy már vissza találtál Shawnhoz.
- Ez szép válasz. - motyogtam
- Félre érted. Így már nem kavarhatok be. Érted már? Hacsak nem kezdtek el mozogni a fejedben a kerekek.
- Honnan gondolod?
- Mert ismerlek. - nézett a szemembe. - Tudom, hogy nem csak én éreztem valamit akkoriban.
- De az mostmár mindegy...- mondtam. Elmosolyodott.
- Maradjunk meg így egymásnak. Azzal a furcsa kapcsolattal ami nekünk jutott. Nem zavar be a kapcsolatodba. Boldog lehetsz Shawnal. De én akkor is itt leszek neked mindig .
- Köszönöm! - lélegeztem fel. Magához ölelt majd elengedett. - Megyek anyát megtáncoltatom.
- Rendben. - nevettem és vissza mentem Shawnhoz.
- Na milyen volt? - kérdezte
- Majdnem olyan jó mint veled. - megcsókolt. - De csak majdnem.

⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛

Az esküvő estéjén anyuék elmentek valami wellnes hétvégére nászút gyanánt. Mi otthon maradtunk Dylannel. Hogy még egy napot itthon töltsek és meglátogathassam a lányokat. Este amikor anyuék össze pakoltak és leléptek egy ismerős érzés vett úrrá. Az otthon érzése. A bejáratban kezdtem örömtáncot járni. Majd mély levegőt vettem és amikor kinyitottam a szememet Shawn, Dylan és Bryan csodálkozó pillantásával találtam szembe magamat.

- Hé, nekem ti meg ne szólaljatok! Éveken át enyém volt a ház. Jól esik kicsit itt lenni! És most írok körüzit a csajoknak, hogy tiszta a levegő. - kaptam elő a telefonomat. Bryan imádkozni kezdett. Dylan a homlokára csapott és eltünt a konyhában. Shawn pedig nevetve karolt át és a nappaliba vezetett. Leültünk a kanapéra. Keresztbe ültem, hogy a lábamat az ölébe rakhassam. Ha jól láttam az instagram oldalára tette fel a képeinket. Aztán mikor jöttek az értesítések felnevettem.

- Folyamatban jönnek miattad a követések. - mondtam
- Mások ennek örülnének
- De én nem mások vagyok.
- Még szép, hogy nem. Te csak az enyém vagy.
- Mármint nem úgy gondoltam. Hanem ezek az emberek azért követnek, mert a barátnőd vagyok és várják mikor rakok ki rólad valami fincsiséget.
- Fincsiséget? - húzta össze a szemöldökét.
- Pontosan! - bólogattam lelkesen
- Kiírjam, hogy a barátnőm oldalán nem található fincsiség? Bár az a bikinis kép őrült sexy volt.
- Bolond! - boxoltam a karjába nevetve
- Ha megint verekedsz felviszlek a szobádba! - nézett rám fenyegetően.
- Igen? - húzogattam a szemöldökömet.
- Jézusom! Legalább várjátok meg amíg haza megyek! - szólt közbe Bryan és megdobált pattogatott kukoricával a szemközti fotelből. Jaa hogy mások is vannak a házban rajtunk kívül.
- Csak azt ne mond, hogy megrontjuk a lelkedet! - nevettem
- Hát épp ez az! Dylan kérlek segíts! Ezek épp megmolesztálnak a nappalitokban!
- Hajrá! - kiabálta vissza. Egyszerre nevettünk hangosan fel
- Cassie azt hiszem hamarabb
- Hé! - boxoltam karon újra.
- Komolyan mondtam a verekedést!
- Várjunk csak! Tényleg? - néztem rá komoly fejjel és elvigyorodtam.
- Pfuj undik vagytok! Elég!

Lizziék toppantak be fél órán belül. Úgy letámadtuk egymást, hogy a fiúk a földről kapartak össze minket. Dylan csinált kukoricát és mindannyian filmeztünk. Aztán a srácok valahova eltűntek így tudtam beszélgetni a csajokkal. Már elmondhatatlanul hiányoztak. Luna kezdett el nyaggatni a srácokkal mire közöltem, hogy jobb ha távol marad tőlük, ha nem akar pár zaklatót a nyakába varrni. Nem értette miért...aztán meséltem neki Nashről. Végül egyetértően bólogatott. Már majdnem olyan volt minden mint régen. Úgyanúgy pletyiztünk a pasikról. Beszélgettünk semmis dolgokról. De már így is későre járt. Jól betortáztunk majd elköszöntem tőlük. Bryan még maradt segíteni össze pakolni, majd ő is haza ment.
Már csend volt a házban. Én pedig leültem a pulthoz és kihúztam a dugót az egyik boros üvegből. Töltöttem egy pohárba és lötykölni kezdtem, hogy érezzem az illatát. Majd mikor kortyolhattam volna belőle eszembe jutott Bryan. Abba hagyta miattam. Akkor én minek folytassam? Minek vissza menni az italhoz ahányszor baj van? Mi értelme? Végül letettem a pultra.

- Büszke vagyok rád! - mondta hallkam Shawn a hátam mögül és leült velem szembe.
- Ugyan miért? - néztem a szemébe
- Mert megtaláltad az utadat. Rájöttél, hogy ez semmit sem segít. - mutatott az üvegre és töltött mégegy pohárba. Nagy szemekkel néztem rá.
- De azért néha jó meginni egy pohár vörösbort valakivel. - ült le velem szembe és koccintásra emelte a kezét. Elmosolyodtam és össze érintettem a poharunkat. Belekortyoltam és ezúttam nem éreztem olyan édesnek mint, ahogy az az emlékeimben volt. Letettem a poharat és Shawnhoz léptem. Beleültem az ölébe és átkaroltam. Átölelte a hátamat és apró köröket kezdett el rajzolni rajta.

- Annyira nehéz ez az egész! - fakadtam ki
- Tudom. - mondta rekedt hangon. - De már túl vagyunk a nehezén.
- Nehéz mindig erősnek mutatni magamat.
- Az is vagy. - látta a tekintetemből, hogy mindjárt rá cáfolok ezért folytatta. - Erős vagy. És hogy honnan veszem? Amikor más össze esett volna te kitartottál. Elhagytál, hogy boldog lehessek. Igaz nem jött össze...de tartottad magad. Legyűrted a haverjaimat amikor kiszúrtak veled. Mikor háborút indítottunk nyár elején egymás ellen te küzdöttél. És lehet szégyen, de lehet tartanom kéne tőled, nehogy elbánj velem is.

Elnevettem magamat és számat a szájára szegeztem. Erősebben húzott magához. A testemet melegség árasztotta el. Shawn ujjai elkezdték bejárni a derekamat. Aztán elszakadtam tőle.

- Nem vagyunk egyedül. - néztem vággyal teli szemeimbe.
- Értettem. - mondta és utolsó csókot lehelt az ajkaimra. - Valami vacsit? - mosolygott

Meghoztam az ígért részt. Igaz kicsit késve 😃
Remélem tetszett! Votolni és kommizni ér!
Puszi, Calipso! 💕