5.fejezet: Vallomás
-Gyönyörű vagy!-mosolygott
Elmosolyodtam és be engedtem. Láttam barátnőim sokkos állapotát úgyhogy nevetve mutattam be őket egyenként. Shawn mosolyogva köszöntötte őket és kérdezgetett amíg én elvégeztem mindent, hogy bezárhassam a házat. Hamar beszélgetésbe kezdtek aminek örültem. Mikor kész lettem mosolyogva léptem barátnőimhez. Bezártam az ajtót és elbúcsúztam a társaságtól. Shawn kinyitotta a kocsiajtót majd lazán beült a vezető ülésbe.
- Hova megyünk?-kérdeztem
- Az titok. -vigyorgott és elindultunk.
- Ez nem ér. -nevettem és feljebb kapcsoltam a hangerőt a rádión.
A nap hét ágra sütött. Az embereket vonzotta az időjárás. Az utcákon nyüzsögtek az emberek. Kíváncsian vártam mit talált ki Shawn. Látszólag nagyon a gondolataiba volt merülve. Szemét folyamatosan az útra szegezte. Hirtelen homokos táj jelent meg. Már sejtettem hol is vagyunk. Egyszer-kétszer jártam erre, de sose jutottam beljebb a városnak ennek a részén. A part mentén itt ott sétáló embereket pillantottam meg. Majd később a kikötőhöz értünk. Azt hittem tovább haladunk mikor Shawn leparkolt.
- Hogy bírod a vizet?-vigyorgott. Kiszálltam és a kis sétahajóra néztem.
- Ez komoly? Ez egy hajó-kiabáltam mert a szél kissé elnyomta a hangom elsőre
- Gondolom ez egy tetszikkel ér fel. -nevetett
- Most viccelsz? Utoljára nem is tudom mikor hajókáztam.
- Akkor várj amíg megérkezünk. - karolta át a vállam nevetve. És betessékelt. Fent leültünk az egyik asztalhoz és csodáltuk a körülöttünk elterülő kékséget melyet hegyek vettek körül.
- Nem tudom ezt hogyan szervezted meg egy este alatt , de ez nagyon jó. - vigyorogtam rá
- Gondoltam megpróbállak kicsit meglepni. Hogy ha már igent mondtál a mai napra.
- Igen...erről is akartam veled beszélni...- piszkáltam az asztal szélét - Nem tudom , hogy te minek tekinted ezt a találkozást.-néztem a szemébe nagy nehezen. Szemei csillogtak. Tudta pontosan, hogy mire is gondolok. Elnevette magát és zavartan beletúrt a hajába.
- Te minek gondolod?
- Szóval ....ez egy randi? -mosolyogtam - Lehet korainak látszik..végül is Csak tegnap találkoztunk. De az az idő amit tegnap együtt töltöttünk..nem tudom. Egyszerűen nem hagyhattam, hogy egy sziával elintézzük a dolgokat. Én..teljesen elcsavartad a fejem.-fogta meg a kezem.
A szemeibe néztem...és leolvastam róla, hogy tényleg komolyan gondolja. Nem tudtam mit válaszoljak. Egyszerűen nem ment. Már csak arra eszméltem fel , hogy közel hajul és szenvedélyesen megcsókol. Nem ellenkeztem, viszonoztam majd levegőért kapkodva váltunk el egymástól. Nyakába fúrtam fejem és mély levegővétellel szívtam magamba illatát. De fel kellett eszmélnem, hogy ez nem tarthat sokáig. Mert amint vége lesz a koncertnek ő tovább áll. A koncertig pedig még egy hét volt hátra. Én pedig elmondhatatlanul megkedveltem.
-Min gondolkozol?-hallottam hangját.
- Hogy mi lesz ha elmész. -egy pillanatra ő is elkomolyodott.
- Megoldjuk. Vagyis..megoldom valahogy.
- Ne ígérj olyat amit nem tartasz be.-néztem a vízre- Inkább élvezzük ki. És talán nem felejtesz majd el.-mosolyodtam el
- Cassie...ahogy mondtam. Megoldom, higgy nekem. -.adott egy puszit a homlokomra.
Egyszer csak a szigetet vettem észre. Felpattantam és a korláthoz siettem. Mindig is elakartam ide jönni. Általában a legnagyobb bulikat itt szokták tartani. Most is túrázók lepték el a helyet. A kikötő roskadásig volt hajókkal.
- Shawn...-mondtam miközben közel lépett és magához ölelt- honnan tudtad?
-Nem tudtam...Csak gondoltam.-vakargatta meg a homlokát nevetve .
Kiszálltunk és elindultunk felfedező utunkra. Olyan hatalmas volt a hely, hogy azt hittem eltévedünk. De kettőnk közül csak Shawn figyelte hogy merre is megyünk. Beültünk egy étterembe ahol viszonylag kevés időt töltöttünk. Kezdett eltelni az idő. Észre se vettük ,de már közeledett az este. A parton sétálgatva botlottunk egy csapat bulizó fiatalba. Egész jó fejek voltak. Kis idő beszélgetés után úgy döntöttünk vissza indulunk. Össze kulcsoltuk ujjainkat és mosolyogva szálltunk fel a kishajónkra. Nem tudom hogyan de egy dallam jutott eszembe amit egy jó ideig dúdolgattam. Észre se vettem igazából. Shawn kapta fel tekintetét az ismerős dallamra. És nagy beleéléssel kezdte énekelni. Felnevettem és figyeltem ahogy feláll az asztaltól és a korláthoz csalogat. Nevetgélve követtem. A korlátnál megállva átkarolta derekam és vállamra hajtotta a fejét. Még mindig nem hittem el , hogy ez pont velem történik meg. Jól éreztem magam..most az egyszer tényleg úgy éreztem ragyogok a boldogságtól. És még ha hirtelen jött érzések is ezek..Olyan mintha már régóta tartana. Hogy most mi van közöttünk pontosan nem tudtam. Azt viszont biztosan tudtam, hogy igaza van Jessienek. Tényleg lesz ebből még valami. Akaratlanul is az életem részese lett Shawn.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro