A buli egész jól sikerült. Miután mindenki elment legalább hajnali kettőig kint ültünk a kertben és hülyéskedtünk. Még Dylan is itt maradt. Jól kijött a fiúkkal. Bár Shawn néha csúnya pillantásokat küldött rá. Nem nagyon békélt meg a haza viszlek akkor is incidensel. Meg talán rátesz a múlt is.
Később már egymás nyakába szuszogva aludtunk. Reggel arra kelltem, hogy Shawn hajszála csiklandozza az orromat. Akárcsak egy gyerek szorosan hozzám bújt. Karjaival átkarolt és a hasamat használta párnának. Jobb lábát átdobta rajtam. Esélyem sem volt megmozdulni. Próbáltam elérni a telefonomat de akkor Shawn felszuszogott és mégjobban megszorongatott. Elkezdtem ficánkolni hátha sikerül valamit elérnem. A végére Shawn már teljesen rajtam feküdt.

- Shawn...pssz..hahoo - suttogtam a levegőhiány miatt. Valami morgás félét adott ki magából majd feljebb kúszott.
- Shawn....Peter...Raul...Mendes

Átfordult és magára húzott. Bal kezével szorosan magához vont.
Szusszant párat majd felnevetett.

- Várjunk csak! Te már rég felébredtél?
- Jó reggelt! - nevetett és homlokon csókolt.
- Utállak! - jelentettem ki
- Dehogy utálsz. Oda vagy értem!
- Hát persze.
- Sőt megbolondulsz tőlem.
- Ebben igazad van. - nevettem és megböktem.
- Ez csúnya volt! - nézett rám vigyorogva - De nem fejeztem be. A következő mondatom az lett volna, hogy én is pont ugyanúgy bolondulok érted mint te értem.  - piszézett le és szájon csókolt.

A nap további részében Shawnak segítettem pár kottát össze rakosgatni. Délutàn elkísért arra a grafikus állás meghallgatására. Elvittem pár rajzomat amit úgy véltem biztosan jó lesz vagy épp elfogadható. Épp kiléptem az ajtón amikor Shawn szinte letámadott.

- Na, mi volt? - fogta meg két karomat.
- Azt mondták nagyon szépek a munkáim...
- Még jó hogy szépek. De mi az hogy szépek? Csodálatosak! - zsongott be mint egy kis gyerek
- De...
- De mi? - vágott ismét a szavamba.
- Befejezhetném? - nevettem. Shawn bólintott én meg mély levegőt vettem.
- Azt mondták a napokban telefonálnak.
- Tied lesz az állás biztos vagyok benne! - bólogatott és menet közben átkarolta a nyakamat.

Beszálltunk a kocsiba és hamarosan beindította. Már dúdoltam a következő zenét amikor megszólalt.

- Mivel biztos vagyok benne, hogy tied az állás. És mivel ilyen nagyszerű barátnőm van...ezért még ma este megleplek egy randival.
- Az nem meglepetés ha elmondod. - nevettem
-  Persze megint megfogtad a lényeget. - nevetett fel hangosan. Vigyorogva megvontam a vállamat és tovább dúdoltam.

Shawn egy idő után nem bírta és énekelni kezdett. Mindig csodálattal hallgatom amikor énekel. És nem azért mert ő a sztár Shawn Mendes...hanem mert ő maga az igazi Shawn. A legfontosabb ember az életemből mellettem ült és énekelt mint minden átlagos ember. Nekem már nem csak egy híres ember. Nekem ő az életem. Veszekedhetünk, ferobbanthatjuk a házat, egymásellen fordíthatnak...de a végén mindig is ott leszünk egymás mellett. És ez még nem minden...mert mégcsak most kezdek rájönni, hogy mit is jelent nekem valójában Shawn.

♥♥♥♥Shawn♥♥♥♥

Miután haza mentünk és Cassie elment átöltözni nekem volt elég időm kitervelni hova is vigyem. Egy puccos étterem? Nem...nem az ő világa. Nem jár annyi emlékkel és jókedvvel mint például...például az egyik kedvenc helyem.

Bekopogtattam a fürdőszoba ajtaján. Odabentről a zuhany hangja hallatszódott. Vissza kellett fognom magam, hogy ne tőrjem be az ajtót és ne csatlakozzak hozzá. Már épp elakartam lépni az ajtótól mikor a víz hangja elállt és kinyílt az ajtó. Cassie egy törőlközőben meredt rám.

- Baj van? - kérdezte kedves csilingelő hangon. Azonban láttam a szeme csillogásán, hogy ideges. Ennyire megijedt volna? Kizárt. Valami más van a háttérben.
- Csak szólni akartam, hogy ne őltözz ki. - mosolyodtam el. Azonban nem tetszett még mindig az a csillogás. Vajon sírt is? De miért sírt volna? Az édesanyja miatt? Vagy Sara? Elkellett hessegetnem a gondolataimat.
- Rendben. De pontosan hova is akarsz vinni? - húzta fel a szemödökét.
- Ahogy mondtad angyalom...nem lenne meglepetés ha elmondanám. - kacsintottam. Enyhe pír futott végig az arcán. Eddig nem is gondoltam bele, hogy egy szál törülközőben áll előttem. Közelebb léptem és egy csókot nyomtam halántékjára, majd kimentem.

Míg lent elpakoltam pár dolgot és a srácok hülyéskedését hallgattam össze akadt a pillantásom Saraéval. Felállt Cameron mellől és oda lépett mellém. Hallkan szólalt meg mintha valami bizalmas dolgot akarna velem közölni.

- Tudod...mostanában nem jövünk úgy ki Cassievel...tudom semmi okod nincs kedvelni engem. Főleg amik történtek..- megráztam a fejemet
- Nekem semmi bajom nincs veled Sara. - mosolyodtam el
- Ez megnyugtató. - mosolygott vissza. - Viszont azt akartam kérdezni, hogy...hogy van? Elég feszültnek néz ki.
- Figyelj...sok mindenen ment keresztül...és már nagyon elhúztátok ezt a békülősdit. Szóval szerintem ideje lenne valamit tenni.
- Tudom, csak...
- Igen, hibát követett el, hogy nem mondta el. De Cameron is hibázott. Talán még többet mint Cassie de ez nem fontos. Én megbocsáltottam mindkettőjüknek. Szerintem jobb ha te is ezt teszed. Nem jó sokáig haragban lenni olyannal aki sokat jelent neked. - néztem rá - megyek készülök mielőtt behozza a lemaradását. - vigyorogtam és elindultam fel de Sara még utánam szólt.
- Köszönöm, Shawn! Talán újra a toplistámra raklak. - nevetett
- Bárhogy is de megtisztelő lenne. - nevettem vissza és felmentem.

♥♥♥♥Cassie♥♥♥♥

Mióta Shawn kiment csak agyaltam. Még mindig nincs minden a helyén. De egy valami mégis kiemelkedett az összes rossz közül. Sara...beszélnem kell vele. Elkell mondanom neki, hogy mennyire sajnálom. Minden napom pokol amíg nem nyugszom meg, hogy mellettem van és újra nem olyan minden mint volt....csak sajnos tudom, hogy már semmi sem lesz a régi. Elvesztettem...ahogy a többieket is. Az én hibám miatt.
Ott volt anya is...hiányzott..nagyon is hiányzott. Annyira, hogy már az álmaimban is ő volt. Nemrég néztem az internetet. Apu érdeklődött a hogylétemről. Mindig megdobogtatja a szívemet az üzenete. Anyuról pedig azóta sem tudok semmit. Gondolom tervezi az esküvőt. Dylan megvan róla győzödve, hogy helyes a házasságuk. Most sem értettem vele egyet. Bár nem is nagyon emlékszem olyanra, hogy valaha is egyetértettünk volna bármiben is. Épphogy felöltőztem amikor megcsörrent a telefonom. Dylan volt az. Felvont szemöldökkel vettem fel.

- Igen?
- Szia Cas!
- Szia! Hát te? - járkáltam körbe a szobában.
- Mit csinálsz holnap?
- Holnap? Fogalmam sincs.
- Akkor elrabollak.
- Hogy mi?
- Jaj ne vedd annyira komolyan! - nevetett. - Holnap akkor tízre ott vagyok érted.
- De..
- Nincs de! Holnapra programunk lesz.
- Nekünk?
- Mondhatni.
- Shawn ennek nem fog örülni. - ráztam meg a fejemet
- Nem érdekel, hogy örül vagy sem. Jogom van a hugicámat elvinni néha valahova.
- Jó rendben van. - nem láttam értelmét a vitának.
- Akkor reggel 10! Készen legyél nekem addigra!
- Kész leszek! Szia! - tettem le. Közben Shawn már bent volt.

- Csaknem Dylan volt? - kotorászot az ingei között
- De. - raktam be a zsebembe a telefont. Felmorgott mire elnevettem magamat.
- Csak el ne kezd, hogy féltékeny vagy Dylanra!
- Nem vagyok féltékeny! Csak ennyi idő után feltünő, hogy hirtelen foglalkozik a fogadott húgával.
- Feltünő?? Mindeninek jár a második esély nem igaz? - néztem a szemébe. Csak morgott valamit és tovább kutatott. Megráztam a fejemet és mellé lépve kivettem a farmerdzsekijét és a kezébe adtam.
- Köszi. - vette fel
- Néha olyan gyerek vagy. - jelentettem ki
- Néha olyan makacs vagy. - vágta rá. A szémébe néztem.
- Ezt meg sem hallottam. - vettem fel a bőrdzsekimet és lementem.

Lent még váltottam pár szót a többiekkel. Elvoltak ahogy észre vettem. Viszont egy valami szemet szúrt nekem. Túlságosan is csendesek voltak. Shawn trappogott le a lépcsőn. Elköszöntem a többiektől és kimentünk a kocsihoz.

♥♥♥♥SHAWN♥♥♥♥

Akkora egy idiotának éreztem magamat. Az a jelenet fent a szobában...azt akartam, hogy ma csak jól érezze magát.

Mikor beléptünk a választott helyre és Cassie meglátta a színpadot a szeme csillogni kezdett. A kisgyermekekre hasonlított amikor a vidámparkban meglátják a legnagyobb plüsállatot amit valaha láttak.

- Ez egy...
- Karaokkés étterem. - fejeztem be. - Régen sokat jártam ide. Akkor fedeztem fel amikor először jöttem Los Angelesbe.
- Sok ilyen kedvenc helyed van? - nézett rám pimaszol
- Van egy pár a világon. Például Kínában az egyik ilyen helyen a fal vízesésből van és zenél miközben eszel.
- Wow nem semmi. - lépett beljebb.

Leültünk a színpad előtti boxba és az étlapot kezdtük tanulmányozni. Én a szokásosomat néztem ki magamnak. Cassie egy palacsinta tálat kért turmixal. Nevetve figyeltem ahogy próbált megbírkozni a szósszal. Túl savanyú volt a ribizliszirup. Épp lejött az egyik önkéntes előadó amikor az eseményszervező megszólalt a mikrofonban. Már régről ismerem. Amióta csak ide járok azóta minden este itt van.

- Na fiúk, lányok ki válalja be, hogy feljőljön és megcsillogtassa a tehetségét? - nézett körbe. - Na valaki? Mondjuk te ott? Fekete bőrdzsekiben. - mutatott Cassiere vigyorogva aki kishíján félre nyelte a turmixot.
- Gyere csak virágszáll! - hivogatta James. Cassie rámnézett mire a fejemmel a színpad felé intettem.
- Menj! - mosolyogtam.

Egy pillanatig hezitált majd felállt az asztaltol és a kis lépcsőfokon fellépett a mikrofon mellé.

- Mi a neved kislány? - mosolygott rá James. Cassiet ismerve most szívesen vissza vágott volna, hogy őt csak ne kislányozza le senki. Nagyot nyelt majd válaszolt.
- Cassie, milyen dalt szeretnél elénekelni nekünk?
- Ellie Gulding Love me Like you do című számát. - mondta
- Ez egy nagyon jó szám. És kevesen tudják elérni azt a hangszínt amit Ellie tud. Sok sikert! - adta át Cassie kezébe a mikrofont majd halkan felszólalt a szám eleje. Tudtam, hogy menni fog neki. Hallottam már ezerszer énekelni.

Megkezdődött a szám a szövege. Cassie átéléssel énekelt. A szövegre sem pillantott. Egész végig a tömeget pásztázta vagy épp rajtam akadt meg a tekintete. A szám közepétől márcsak nekem énekelt. Úgy éreztem csak kettem vagyunk a teremben. A reflénnél már mindenki énekelni kezdett. A hangja pontosan olyan volt mint ahogy azt megszoktam. Lágy de erőteljes. Bírom Elliet de Cassie verziója sokkal jobban és szebben hangzott. A teremben tartózkodók is így gondolhatták, mert amint a számnak vége lett tapsvihar zökkentett vissza a valóságba. Cassie zavartan meghajult megköszönte és újra az előttem lévő ülésen majszolta az ételét.

- Csodálatos voltál! - fogtam meg a kezét
- Téged soha nem foglak lekőrözni. - nevetett
- Hát nehéz is. A kölyök egy őstehetség. - lépett hozzánk James. - Akárcsak a barátnője. - tette hozzá. - Rég nem láttunk Shawn! - fogott velem kezet.
- Sok volt a dolgom. - válaszoltam
- Ilyen hírnévvel nekem sem lenne időm. De hé...megismerhettem a barátnődet. - nézett Cassiere
- James Black- mosolygott rá
- Cassidie Evans.
- Átmentél a teszten Cassie.
- Teszten? - kérdezett vissza Cassie. Én pontosan tudtam miről van szó.
- Nagy sikereket arattam itt. És kíváncsi volt rá, hogy a hangod is elég-e ehhez a helyhez. Ez amolyan felmérés. Minden új vendéget felhív a színpadra. - válaszoltam James helyett.
- És miután megláttalak kíváncsi voltam, hogy a sztárpalántánknak milyen barátnője is van.
- Wow. Erre csak ennyit tudok mondani. - dőlt hátra Cassie.
- És megelégedtek? -mosolygott rá Cisse
- Arra nincs szó. Máskor is szeretettel várunk! És gartulálok szép volt! - hagyott ott minket.
- Egyébb meglepetés a mai napra?

Megvontam a vállamat. Otthon már mindenki aludt. Cassie nagyokat ásítva csoszogott fel az emeletre. Mindenki a szobájában volt már. Már az ágyban feküdtünk amikor Cassie megszólalt.

- Reggel Dylan értem jön. Valahova el akar vinni.
- És te ideges vagy hogy én mit szólok?
- Tudom, hogy nem csíped.
- Nem fogom megszabni kivel mehetsz el. Az más tészta, hogy örülök vagy sem.
- Rendben.
- Szóval nyugodtan aludj és reggel készülj el. - nyomtam puszit a homlokára és hátulról átöleltem. Annyira közel húztam magamhoz amennyire csak tudtam. Hallgattam a levegővételét és szép lassan elaludtam.