Egy szóval tudnám jellemezni az utamat, hosszú. Komolyan eddig észre sem vettem, hogy LA-ig az út ennyi. Minden esetre eltelt. Nehezen de sikerült végig ülnöm az utat. Alig vártam, hogy leszálljak és a lábamra állhassak. Miután átvettem a csomagokat egy ismerős arcot pillantottam meg. Cam ült az egyik váróban és mikor észre vett mosolyogva indult meg felém. Én oda siettem a táskámat a bőröndre dobtam és a nyakába ugrottam. Páran igen furán néztek ránk. De nem igazán érdekelt. Cam miután jól megölelgetett elvette a csomagjaimat és elindultunk a parkolóba. Útközben pár rajongóval össze futottunk. Nem igazán zavart, még az sem, hogy néhányan nagyon méregettek. Na jó ez még szépen volt fogalmazva. A parkolóban Cam bedobálta a csomagtartóba a cuccom én meg a friss kora reggeli levegőt mélyen beszívva megállapítottam, hogy tényleg hiányzott ez a hely. Beültem az anyós ülésre és vártam, hogy indulhassunk. Cam lazán bevágta magát a volán elé és egy 1000 wattos mosollyal végre elindultunk. Az út jól telt. Cam nem hagyta, hogy egy percig is csendben maradjak. A kocsibejárón azonban hátrahökkentem. A régi emlékek...egy éve már..és mintha csak nemrég történt volna. Nagy levegőt vettem és segítettem Cameronnak. Mikor benyitottam nagy füst fogadott. Ledobtuk a táskámat és bementünk a konyhába. Nash takarította a pultot, mellette Aaron egy konyharuhával legyezte a sütőt(?). Jackek meg valamilyen meccset figyeltek a tv-n.

- Öhm, én is örülök nektek! - nevettem mire a két fiú oda pattant.
- Ez az állat elégette a sütit. - mondta Aaron és Nash fejére csapott a rongydarabbal.
- Nem baj, ropogósabb lesz. - nevettem és igaz én külön-külön akartam megölelni őket, de ők jobbnak látták ha egyszerre roppantanak szét. Két fájó bordával adtam inkább ökölpacsit Jackeknek akik jót derültek. Aztán Cameron segített felvinni a cuccaimat a szobába. Ott hagyott, hogy átöltözhessek. Én leültem a már jól ismert szobába. Az asztalhoz léptem és kihúztam az egyik fiókot. Egy kis össze gyűrt papírdarab volt csak benne. Remegő kézzel lapítottam szét a papírfecnit. A leveleimnek egy darabja..megfogtam és azzal a lendülettel bele dobtam a szemetesbe. Nagyjából kipakoltam és átöltöztem. A hajamat feltűztem kontyba és a telefonommal a kezemben letrappoltam. Lent mielőtt elfelejtettem volna írtam anyának, hogy megérkeztem és minden rendben majd segítettem Aaronnak kikaparni a már feketére égett sütit a sütőből. Hát ami azt illeti ott nem csak a süti volt ami oda volt égve. Jackék nem sokáig maradtak. Ezért még tudtam velük kicsit beszélgetni. Majd mivel sütink nem volt és nem akartunk lemondani róla elmentünk a legközelebbi cukrászdába. Egy nagy tálca süteménnyel mentünk haza amit felvittünk a zene szobába, hogy majd ott elfogyasszuk. Pukkadásig tele voltam sütivel. A fiúk pedig még mindig tudták enni bőven. Felkaptam a babzsákfotel melletti gitárt és játszani kezdtem csak úgy heppből. Igen, mint ahogy azt említettem Brian tanítgatott. Neki köszönhetően már játszani is tudok valamit. A fiúk mosolyogva figyeltek. Nash még ritmusra kocogtatta a villájával a tányért. Cameron felismerte a játszott számot így velem együtt kezdte énekelni.

- Nem emlékszem, hogy ilyen jól ment volna legutóbb. - vigyorgott Cam
- Jó volt az ösztönzése - kacsintott Nash és megbökte az oldalamat.
- Igazából Brian érdeme - sütöttem le a szemem zavartan
Brian? - kérdezett vissza Nash

Aaron és Cam tudták miről van szó. Elmondtam miután egyszer akkor hívtak mikor ott volt ő is. Nasht utána pedig elfelejtettem beavatni.

- Később elmagyarázom. - veregettem meg a vállát

Ezt követően késő estig elfoglaltuk magunkat majd felmentem a szobába lezuhanyozni. Alig vártam, hogy bebújhassak a pihe puha ágyikóba. Még írogattam kicsit az ágyban a többiekkel majd kidőltem.

Furcsa álmaim voltak. Reggel elég sokat forgolódtam így egy idő után már nem próbálkoztam azzal, hogy vissza aludjak. Kiengedtem a hajam és bele bújtam a mamuszomba. Igen..mint egy gyerek. De én is így jellemezném magam. A folyosón ismerős hangot hallottam meg lentről. Közelebb léptem a lépcső tetején ez és akkor pillantottam meg...ott állt a pultnál. Fekete csőfarmer és egy farmerkék színű póló volt rajta. Megcsodáltam? Talán.. de hirtelen érdekesebbnek tűnt a téma amiről olyan bizalmasan beszéltek Cameronnal.

- Hogy érted azt, hogy itt van?
- Úgy barátom, hogy itt van. És jobban ragyog mint valaha.

Shawn egy pillanatig csendben nézte ahogy Cameron belekortyol a bögréjébe.

- Meddig lesz itt?
- Egész nyáron. És komoly tervei vannak. Lehet ide is költözik. De gondolom ez téged nem érdekel hisz ott van Camilla. - nézett a szemébe
- Igen..

Most már gondoltam ideje lesz le menni. Anyu szavai és az elmúlt év minden bátorító monológra gondoltam amit kaptam. Szép lassan indultam le. Mikor a lépcső aljára értem egyszerre néztek rám. Furcsább volt szemben állni vele mint ahogy gondoltam.

- Jó reggelt! - erőltettem meg egy mosolyt.
- Reggelt! - viszonozta Cam
- Szia! - nézett rám Shawn.

A hűtőhöz léptem, hogy kivehessem a tejet és neki állják a kávémnak. Csak Cam útban volt a pultnál és mikor félre akart állni én is abba az irányba léptem. Jót szórakoztunk ezen. Aztán arrébb állt, hogy végre oda férjek.

- Még van süti reggelire ha gondolod.
- Milyen?
- Kókuszos. - fintorogtam egy sort és megráztam a fejem.
- Meghagyom Nashnek.
- Mióta nem szereted a kókuszt? - szólalt meg Shawn.
- Egy ideje. - vágtam rá és a telefonommal együtt és a friss meleg tejeskávémmal felbattyogtam.

Hatalmas sikoly hagyta el a számat mikor hirtelen kivágódott előttem az ajtó és Nash esett ki rajta...egyenesen rám. Cameronék elkezdtek futni felfelé a lépcsőn. Aaron pedig még félig álmában vánszorgott ki. Én a földön feküdtem és nyakig kávés voltam. Nash pedig a nyakamba zihált. Persze mindenki jót röhögött rajtam kívül. Én nem tartottam olyan viccesnek, amíg..amíg rá nem kérdeztem az okára.

- Elmondanád neked mégis mi a bajod?? Szállj már le rólam!
- Szörnyű dolgokat láttam!! El sem tudjátok képzelni!! Hol van a rovarirtó? - pattant le rólam
- Ne mond, hogy egy kis bogár miatt lett vége a kávémnak!

A fiúk dőltek a röhögéstől.

- Milyen kicsi?? Aludtam és a fejemen mászott egy bazi nagy pók! Azt hittem leeszi a fejemet!

Kész nem bírtam tovább. Elröhögtem magam. Aaron húzott fel a földről. A sztorihoz még az is hozzá tartozik, hogy később segítettem Nashnek megkeresni a hatalmas szörnyeteget a szobájában. Konkrétan légycsapóval és rovarsprével mászkáltunk a szobájában, de koszos zoknin kívül semmit sem találtunk. De ha már ott tartottunk be fogtam takarítani. Rosszabbul járt mint, hogy eltűnt a hirtelen megjelent pók. :) Mivel elég unalmasan telt a nap ezért felajánlottam Aaronnak, hogy elmegyek vele bevásárolni. És ha már ott voltunk bementünk a plázába is. A többiek igaz várták a kaját, hogy vigyük de mi ráérősen beültünk egy kajárdába. Nem voltunk gonoszak tényleg.
Otthon kipakoltunk és neki álltunk a főzőcskézésnek. Valamit hiányoltam a kajából csak nem tudtam, hogy mit. Egyszer csak egy kéz fogta meg a fakanalat előttem és bele kevert. Majd megláttam a kéz hozzátartozóját. Shawn kevergette és kóstolta meg. Kissé hátráltam és vártam a véleményét.

- Egy kis só. - lépett el és be ült a tv elé.
Bele raktam még egy kis sót és megkóstoltam. Igen egészen más volt. Ekkor csörgött a telefonom. Mosolyogva vettem tudomásul, hogy Bryan az. Egyből felkaptam a telefonom és mosolyogva fogadtam a hívást. Mindenféléről beszélgettünk. Közben meg csináltam a dolgomat. Majdnem egy órát beszéltünk..íj a számla. Végül kipurcantam. Shawn csak hümmögve nézte a tévét. Bár tudtam, hogy tuti hallgatózott.

- Van valami baj? - húztam fel a szemöldököm
- Nem különösen. - vonta meg a vállát - Nem hittem, hogy újra találkozunk itt. - nézte továbbra is a tévét. Már régen reklámok mentek...érdekes dolgok.
- Sok mindent nem gondoltál volna.
- Ja, tudom.
- Öhm...Tudod...volt elég időm arra, hogy..
- Ha most valami frappáns monológot akarsz bedobni nekem akkor ne is fáradozz. Egy éve volt..Én túl léptem. - szólt közbe. Én a döbbenettel megszólalni sem tudtam.
- Csak gondoltam tisztázhatnák, hogy mi miért történt. - ekkor megfordult és a szemembe nézett
- Ezt te sem gondoltad komolyan. Ugyan Casie..egy éve mindenemet oda adtam volna. Neked ez sem volt elég. Itt hagytál egy szó nélkül. Camillának igaza volt. Már nem vagy több a szememben mint egy jelentéktelen ember! - emelte meg a hangját. Egy pillanatig néztem a szemébe majd nagyot nyeltem.
- De én soha nem csókoltam meg mást, hogy tudtam vár valaki itthon! - indultam fel és megálltam a lépcsőnél. - Tudod...nem te vagy az egyetlen aki megtett volna mindent, hogy a másiknak jó legyen...nem véletlenül jöttem el aznap. De gratulálok sikerült egy teljesen jó papucsot csinálnia belőled!
- Hagy békén Camillat. Szállj le róla!- kiabált utánam
- Ugyan és akkor mi lesz? - kiabáltam már a lépcső tetejéről.

- Ha harc hát legyen harc! - daloltam magamban a szobába érve. Hogy megőrültem? Fix de élvezem. Na jó azt nem mondom, hogy nem bántották és tiportak a földbe Shawn szavai. De eltökélt voltam. Talán ez segített abban, hogy csak akkor jöjjön rám a sírhatnék miután a szobában voltam. Szép kis nyár áll előttem.

Sziasztok! Nem legjobb rész, de azért remélem tetszett. Vissza jelzéseket szívesen várok !
Puszi, Calipso! ♥