Egy héttel később :
Azt mondják az első pár nap a pokol. Ezt alá is támasztom. De a legrosszabb a másnap volt. Szétbőgött szemek. Sápadtság. De a kiló vakolat segített amit nem szívesen tettem fel. Saraéknak szóltam, hogy most szeretnék kicsit egyedül lenni.  Ezért kora este elmentem futni a parkba. Az egyik padon ülve ismerősöket pillantottam meg.  Saraék osztályából pár srác bandázott.  Az egyiket még ismerem is. A szokásos csapat..mi csak balhés négyesnek hívjuk őket. Bryan mikor észre vett mosolyogva intett. Egy pillanatra mindenki oda fordult. Felállt a társaságból és mosolyogva elém lépett.

- Hát te? Úgy hallottam LA-ban hódítod a népet. -mosolygott és kaptam egy ölelést.
- Hát igen. Jó volt, csak...- néztem feszülten a szemébe.
- Jó nem kínozlak. Hallottam pár dolgot.
- Akkor tényleg hamar el lesz intézve ez az egész. - mosolyodtam el erőltetetten.
- Nem tudom mi történt pontosan...de szerintem hagyd az egészet.
- Ja...Tudod Brian...még mindig nem tudok olyan lenni mint amilyen te vagy. - mosolyogtam
- Tudom...de hé. -bökött meg - holnap megyünk a csapattal iszogatni meg hülyülni. Te is jöhetnél.
- Nem igazán az én világom. - ráztam meg a fejem.
- Ja tudom...láttam a magconos videókat. Meg követtem az egyik livet is amiben "buliztatok".
- Te jó ég. - fogtam a fejem

Pár szót váltottunk még és haza indultam. Újra elő jött az a mindjárt meghalok elegem van a világból érzés. Körülbelül így teltek a hátra lévő napjaim.

Néhány hónappal később:
Elég sok minden történt az elmúlt időszakban. Shawn próbálta fel venni velem a kapcsolatot, de Andrew kérésére nem beszéltem vele azóta sem. Egy idő után már nem hallottam felőle. Cameronékkal  rendszeresen beszéltem. Közben elkezdődött az utolsó évem. Eleinte egész nap csak a szobámban ültem. Úgy éreztem már semmi sem lesz a régi. Az emberek megbámultak az utcán.  A suli első héten is álltam a rosszalló pillantásokat. Majd szépen lassan kezdtem elfogadni a helyzetet. Rendszeresen jártam egy ideig bulizni. A bulizásból olykor balhé volt. Anyunak egy idő után elege lett. Sosem voltam az a lázadó kamasz. Most bepótoltam Bryanéknak köszönhetően. És hogy Saraék mit szóltak ehhez? Hát eleinte örültek, hogy kezdek túl lenni Shawnon. De miután nagyobb változást produkáltam kezdtek aggódni. Sara nem egyszer próbált beszélni a fejemmel. De túl makacsnak bizonyultam és egy idő után feladta. Kezdtem újra érezni, hogy szét esik minden körülöttem. A régi megszokott banda szét züllött. Saraék itt maradtak plusz egy évet. Így mindannyian végzősök lettünk. Lizzie nem szólt bele. Úgy érezte ez az én döntésem. Jason becsajozott. Igen és ez úttal nem csak vicc. Tényleg sikerült neki. Aranyosak. Tényleg.

És most térjünk vissza a jelenbe...
Suli van. Újra. Sara azt írta este, hogy reggel értem jön.  Ennek örültem. Az oda felé utat végig beszélgettük. Volt is miről. Végre úgy éreztem a régi vagyok. Igaza volt Andrewnek...minden olyan lesz idővel mint amilyen volt. Épp a hétvégi magcon találkozót tervezgettük mikor megérkeztünk a termeinkhez. Szerencse, hogy egymás mellett van idén is. Lepakoltunk és még a folyosón is folytattuk. Hiába ismerjük már a fiúkat. Még mindig lázba hoz ha magcon talirol van szó. Brian érkezett még a balhés négyessel együtt. Vagyis csak hárman voltak ezúttal. De nem volt elég időm, hogy átgondoljam ki hiányzik a csapatból. Brian megölelt reggeli köszönés képp és be ment a termükbe. Hamarosan Lunáék is csatlakoztak hozzánk. Lizziet kerestem de utólag mondták a lányok, hogy még sem jön. Elég hiányosnak éreztem így a csapatunkat. Semmi másra nem koncentráltam csak arra, hogy újra találkozzak a fiúkkal. Bár nem egészen jó ötlet. De ahogy azt ígértem ugyanúgy barátok maradunk. És azok is maradtunk. Egyszerűen imádom őket. Végig követem a mindennapjaikat. A turnékat és utazgatásokat.
Saraval és Jessievel indultam haza. Mielőtt haza mentünk volna beugrottunk egy cukrászdába. Gondoltuk jó idő van és jó kis időtöltés lenne. Haza érve megcsináltam a leckém és ki mentem futni a parkba. Újonnan rászoktam az esti mozgásra. Sara szerint valami nyavalyát kaphattam el. Jessie pedig leszúrta, hogy a mozgás pedig nem árt. Amúgy Sara folyton azt mondja nincs megelégedve magával... De esze ágában sincs velem tartani. Én ezen mindig jót mosolygok. A parkban semmi ismerőssel nem találkoztam ezért gondoltam ideje Logant kirángatni egy kicsit. Pár morgás után bele ment ezért elkocogtam a házukig, aztán elmentünk egy jó hosszú sétára. Vajon kezdenek újra jól alakulni a dolgok? Nem is tudom...minden jó után valami rossz dolog jött nekem. Most félve várom a következőt. Bár....ki tudja. Lehet most fog helyre jönni minden. Talán...jó nem igazán hiszek ebben. Nem vagyok nagyon pozitív mostanság. De most az a fontos, hogy a barátaim mellettem vannak. Ezt veszem figyelembe. Otthon anyuval néztem meg egy amerikai-vígjátékot, lefekvés előtt csekkoltam a netet és zenére aludtam el. És dobpergés....nem Shawn dalaira. Szerintem ez egy piros pont nekem. Végre úgy éreztem elég erőm van a túléléshez..

Hamar eltelt a maradék egy nap. Már azon kaptam a fejem, hogy szombat reggel van és szól az ébresztő. Sara nyomta ki a telefont. Furcsállni kezdtem mert tisztán emlékeztem, hogy Sara tegnap este egyszer már haza ment. Na mindegy. Kikászálódtunk az ágyból és ruháért kezdtünk keresgélni. Sara már előre kikészítette a sajátját ..na igen. Úgy volt, hogy tegnap este mielőtt haza megy az enyémet is kikészítjük együtt...csak túlságosan el voltunk foglalva olyanokkal mint például körömfestés, ábrándozás, éneklés és alvás. Ja úgy ennyiből állt a péntek esténk. Most meg idegesen pakoltam ki az egész szekrényem. Szerencsémre Sara ura volt a helyzetnek. Hamar "felöltöztetett". Egy magasított talpú cipő, lenge szürke felső, kiegészítők. Kis fekete táska. A hajamat is sikerült megcsinálni. Egy hajpántra hasonlító fonás és begöndörítettük az alját. Sara sportosabbra vette az öltözetet. Fura is lett volna őt magassarkúban látni. Lent megreggeliztünk és lassan el is indultunk. Nem volt messze a hely. Úgy tizenöt perc lassú tempóban. A bejáratnál már kígyózott a tömeg. Pedig még bőven volt idő a nyitásig. Már kezdett szúrni a lábam a magas talpú cipőben. Már komolyan azt hittem le veszem és nélküle várok tovább. De mivel nem akartam a forró asztalt miatt egy első fokú égést szenvedni ezért egyik lábamról a másikra billegtem. Sara is kezdett frusztrált lenni. Ekkor megindult a tömeg. Sara tolakodni kezdett. Nem nagyon zavartatta magát. Én álltam a rossz pillantásokat és beszólásokat amiket ez miatt kaptunk. A színpad előtt már az első sorban várakoztunk. Hihetetlen, hogy el tudja érni amit akar. De nem volt ellenemre. Vártuk, hogy megnyissák végre a bulit. Nem is kellett sokat várakoznunk, mert pár percen belül egyesével jöttek fel a magconos fiúk a színpadra. Cameronék ki is szúrtak minket...nem volt nehéz. És mosolyogva köszöntötték a tömeget. Minden király volt..de mindannyian egy programot vártunk a legjobban. Az pedig a kérdez felelek. A fiúk helyet foglaltak egy kijelölt helyen a rajongók pedig kérdezhettek. Sara benyüzsgött. Nem is nagyon értettem, hogy miért mivel általam bármikor beszélhet a fiúkkal. De látszólag nagyon lelkes volt. Én hagytam kibontakozni a tömeget. Párszor össze néztem a fiúkkal. Alig vártam, hogy normálisan köszönhessek nekik. És szerintem legbelül ők is várták már. Az egész találkozó nagyon hangulatos volt. A fiúkat látva, hogy mennyire szeretik amit csinálnak...leírhatatlan. Mielőtt utoljára elkezdődött volna a sorban állás a dedikálásért bejelentették, hogy egy meglepetés vendég van. Csak lehunytam a szemem és reménykedtem, hogy nem igazolódik be amitől tartok...De pechemre pont nem jött össze. Az első sorból figyeltem ahogy nagy sikoltozásra Shawn lép ki a színpadra. Köszönt majd felszólalt a háttérben a Stiches című dala. A szívem hevesen kezdett verni. Azt hittem kiugrik a helyéről. Mély levegőt vettem és próbáltam felidézni az elmúlt napokat. Erős vagyok! Mondogattam magamnak. Észre vett..nem tudtam megállapítani, hogy most inkább meglepődött vagy szomorú. De pillanatok alatt elmosolyodott és énekelni kezdett. A legtöbbször követett a tekintetével. Pár dal lezajlása után mosolyogva meghajolt és elment a szímpad mögé. Mi tolakodni kezdtünk a dedikálás helyéhez. Shawn is beült. Cameron volt legelől így ő adhatta az első aláírást. Vigyorogva nézett majd hozzá tette.

- Milyen nevet írhatok a kis asszonynak? - elnevettem magam
- Cassie...és egy teloszámot is kérnék.
- Sajnálom de nem adhatok ki ilyen fontos információt...amúgy is. Ha nem hívlak eltűnsz napokra. - tette hozzá
- Hosszú napjaim vannak.
- Azt gondolom. Dedikálás után várjatok meg itt a teremben. - kacsintott én pedig tovább haladtam.

Aaron következett mire aláírta a fényképemet és egy sok beszélni valónk lesz csajszival tovább engedett. Nash következett...Nash nem éppen fogta vissza magát. Áthajolt az asztalon és ölelgetni kezdett. Én levegőt nem kaptam..a sor pedig nem haladt. Sara köhintett jelezve, hogy ideje haladnunk. Én zavartan kikászálódtam Nash karjaiból és üdvözöltem Huntert és a két Jacket. Aztán jött ő...akit ha meglátok még most is elkap az az érzés. De csitítottam magamon és oda adtam a papírt. Miközben írt rám sem nézett úgy szólalt fel.

- Kerestelek...
- Tudom.
- A levelek..- nézett a szemembe.
- Már nem lényegesek.
- Nem futhatsz az örökké valóságig. - adta oda és egy halvány mosollyal el is engedett.

Ránéztem a papíromra...  "Kid in love " Shawn.  Egyből felismertem. Az egyik levelében vagyis firkálásomban írtam erről. Úgy látszik emlékezett. Kissé sokkolt. Elvégre barátnője van..és jó hogy csak úgy elrohantam és nem zártuk le. De ezt akkor sem értettem.
Ahogy vége lett az egész rendezvénynek mi türelmesen vártunk az egyik asztalnál. Jól elhülyültük az időt. Ekkor dobogások hangja  töltötte be az üres termet. Szó szerint le támadtak. Három szorító ölelést kellett állnom. De hiányoztak már. Nevetve szóltam, hogy mindjárt össze nyomnak. Aztán bemutattam Sarat.

- Azt hittem el hozod az egész fangirl csapatot. - szólt Cam mosolyogva
- Úgy terveztem. De sorba lettek betegek.
- Oh jobbulást nekik.
- Átadom - mosolyogtam. Feltűnt valami...Sara csendben volt. Tejesen rá volt fagyva a vigyor az arcára. Na igen...Cam fan
- Csak kell neki..egy kis ...ohm sok idő, hogy megszokja. - nevettem
- Jól vagyok!- kapcsolt Sara majd mindannyian fel nevettünk.
- Te is Cassie  osztálytársa vagy? - próbált Cam valami kapcsolatot teremteni szegénnyel. De jól tudtam most mi jár a fejében.
- Nem. Én egyel felette. Vagyis most plusz egy évem van....na igen. - nevetgélt magában.

Aaron tanácsolta, hogy menjünk el valahova enni. Nash egyből vigyorogni kezdett. A kaja szó neki a mennyei édent jelenti. Shawn jött ki hátulról egy gitártokkal a vállán. A fiúk rám vetették a pillantásaikat. Én csak megvontam a vállam. Ezért megkérdezték nem- e jön velünk. Shawn egy percig hezitált és találkozott a tekintetünk. Látszott nem szívesen jön. De végül megvonta ő is a vállát és elmentünk egy pizzázóba. Kezdünk bele jönni a vállrángatásba. A pizzánkat várva beszélgettünk az egyik bokszban. Sara egész jól feloldódott. Viszont néha elég csúnya pillantásokat küldött Shawnra. A legutóbbi beszélgetésük után..vagyis csak Sara beszélt a telefonban mert nem hagyta szóhoz jutni Shawnt ...mindegy azóta kevésbé isteníti. Ott ültünk és jobbnál jobb dolgokról és kevésbé értelmes dolgokról beszéltünk. Shawn néha néha be szállt. De Camék..be nem állt a szájuk ahogy nekünk sem. Pont azt beszéltük milyen is volt mikor még nem ismertük egymást.

- Várj...ti komolyan megterveztétek az elrablásunkat? - állt meg félúton a szája felé a pizza szelet.
- Uhum. - néztünk össze Saraval.
- Volt A, B, C és még D, tervünk is. - vigyorgott Sara.
- Komolyan kezdek félni tőletek - röhögött Nash
- Na látod ... én is magunktól. - haraptam a pizzámba
- Eddigi legkidolgozottabb terv? - vigyorgott Aaron. Én nagyot nyeltem. Sara is szorongva ült. Nem szólaltunk meg. Mindketten jól tudtok ki miatt. De a személy hamar kapcsolt.
- Az én elrablásom..- nézett fel Shawn unottan. A szemébe néztem és hirtelen mintha megfagyott volna az idő. Nem állítottam az ellenkezőjét. Felesleges lett volna. Én is hangnemet váltottam.
- Hát ja. Úgy terveztük egy VIP részlegnél leütjük és elhúzzuk egy kukászsákban. - ettem tovább.

A fiúk nem bírták..röhögni kezdtek. Én már nem tartottam annyira viccesnek..elvégre az exemről volt szó vagy micsodámról. És ráadásul a társaságban jelen volt. A hátra lévő időben sok hülyeséget csináltunk még aztán el kellett búcsúzunk. És dobpergés ....Shawn is kapott egy búcsú ölelést...hogy minek? Talán mert túl feltűnő lett volna ha pont ő nem kap. És nem bírtam megállni. De vissza ölelt. Ah..reménytelen eset vagyok.  A fiúk mentek a szállodába mert másnap megy a gépük. Én haza kísértem Sarat aztán mielőtt kinyitottam volna a bejárati ajtót csengeni kezdett a Twenty öné Pilots Heathens című száma. Brian hívott. Mosolyogva vettem fel.

- Na mizu menőkém? - szóltam bele.
- Van kedved valamit csinálni? Szét unom magam.
- Este kilenckor?
- Hát nem?
- Oké, mire gondoltál?
- Van egy kis borocskám.
- Haverok?
- Buliznak.
- Én most értem haza. Még kezdeném kéne magammal valamit
- Akkor átmegyek.
- Oké. Anyu dolgozik.
- Hm.
- Na jó - nevettem fel. - Told át a képed.
- 10 perc.
- Oké, Szia!- tettem le.

Megmosakodtam, elvettem azt a hülye cipőt és már csengettek is. Brian tényleg hozott bort. Amit meg is iszogattunk egy film mellett. A bor egy idő után megtette a hatását. Jó kedvem volt. Nem nagyon agyaltam Shawnon. Brian már majdnem aludt mikor zene hallgathatnékom volt. De mivel a film vége még ment ezért nem nyomtam el. Inkább felkaptam a gitárom és megpróbáltam valami hangot eltalálni. Brian megrázta a fejét. Kivette a kezemből és játszani kezdett. Én ámulattal figyeltem minden mozdulatát. Mikor lejátszotta tanítgatni kezdett. Újra elő jöttek az emlékek..pont úgy karolt át és vezette az ujjaimat a húrrokon mint ahogy azt Shawn tette. Nem igazán nyúltam gitárhoz azóta. De most, hogy Brian itt van és segít. Újra elhatároztam, hogy megtanulom.

Meg is hoztam a következő részt. Köszönöm, hogy egyre többen nézitek a sztorit. 😘😍
Puszi, Calipso💖💖