-A városba jön.-vigyorogtam és hatalmas sikítozásba kezdtünk.

-Te tényleg eltudod hinni?-mosolygott Lizzie.
- Hát mivel most olvastam ezért...jah, azt hiszem. -mondtam ironikusan és elnevettem magam.-De azt írják megakarja ismerni a város minden szegletét. És figyelembe véve, hogy a suli előtt a város egyik nevezetessége található..-gondolkodtam hangosan
- Csak hát mennyi az esélye annak hogy pont össze futunk vele itt.
-Öhm...Egy A millióhoz?-vágtam rá

Hamarosan kicsöngettek és mentünk a következő óránkra. Informatika volt. Próbáltam figyelni a tanárra hogy mégis mi lenne a feladat , de nem ment. Túlságosan is lekötött a sok agyalás. Így telt szinte az egész nap. A hír futótűzként terjedt. Haza fele úton a mi kis bandánktól zengett az utca. Mi lányok hatalmas fangörcsünket éltük ki, míg társaságunk fiú tagjai olykor felnevetve , máskor pedig idegesen forgatták a szemüket lányos kitörésünket látva. Az ő véleményük szerint nem nagy cucc, ha egy hiresség megfordul erre. Mi csak egy csöndet! kiabálással válaszoltunk. Biztos voltam benne már alig várták, hogy haza érjenek.
Én este a vacsorámmal bújtam be az ágyba. Élveztem azt a kis csöndet. Felléptem az Instagramm oldalamra. Semmi érdekes dolgot nem láttam. Mielőtt lezártam volna a telefonom egy új poszt jelent meg. Shawn rakta ki a repülőtérről. A képen a folyosón áll bőrönddel a kezében. Annyit irt alá Megérkezés utáni selfie :) . Felnyitottam a laptopom tetejét és azonnal csoportos hívást kezdeményeztem. Egyszerre kezdett el mindenki hadarni arról ,hogy mit láttak az imént. Jót nevettünk magunkon mikor Sara ördögi vigyort villantott. Őszintén szólva ilyenkor a frász kerülget tőle. Mégse várva hogy rákérdezzünk már el is kezdte kifejteni mondanivalóját.
-Na ugye apa egy haverja a városszínházban dolgozik...És ma este itt vacsoráztak a családjával. És megemlítette , hogy egy ma érkezett hiresség valamilyen Mendes ügynöke holnapra kibérelte a színpadot neki. És most sok munkája lesz. -megvárta amíg egyenként kérdezünk vissza hogy mi???? Aztán folytatta.- És mivel a lelkemre kötötték , hogy nem szeretnék kifizetni a feljelentést zaklatásért amit egy híres ember ellen követek el.....megkellet ígérnem , hogy nem megyek a közelébe. De...
-Oh, megint kezdi!-csapott a homlokára Jessie. Sara figyelembe se véve a beszólást folytatta.
- Kelleni fogsz Cassie. Téged könnyen bejuttatunk. Csinálsz pár baró képet , talán még egy-két selfre is megesik. Aztán eltűnsz onnan mint a kis angyal.
-És elmondanád mégis hogy jutok be?-röhögtem
- Azt én megoldom. Neked csak ennyi a feladatod.
- Ezt nem gondoltad komolyan, ugye? -váltottam komolyra a szót.
-De...szerintem eléggé.-szólt közbe Lizzie aki eddig csak csendbe szemlélte a dolgokat
- Ez nem helyes.-ráztam meg a fejem.
- Most akarsz vele találkozni vagy nem?
- Szeretném látni persze..imádom A zenéit meg minden. De ez már túlzás.
- Csak tedd amit mondtam!-mosolygott Sara én meg elköszöntem.

Utoljára még hallottam hogy Sara motyogja hogy valami normális cuccot vegyek fel holnapra. Lehajtottam a laptopom és fére tettem. Nem tudtam , hogy biztos jó ha belemegyek ebbe az egészbe. Miután lefeküdtem aludni egy ideig csak forgolódtam. Rohadtul izgultam a másnap miatt. De végül csak elnyomott a mély álom..
Reggel kapkodva kezdtem el készülődni. Szinte az egész napom kapkodva és rohanással tellt el. Mire felnéztem az órára már az utolsó órámról is kicsengettek. A szüleimmel úgy van megbeszélve , hogy ma Saraéknál alszom. Ledobva a cuccunkat náluk, utunk a színház felé vezetett. A hátsó ajtónál álltunk meg mire Sara egy fülest nyomott a kezembe. Furcsállva néztem rá , hogy mégis honnan vannak neki ilyen dolgai, mire betessékelt. A fülesen kaptam az infót hogy merre tudom kikerülni az embereket. És, hogyan jutok el leghamarabb az öltözőkhöz. Arra mentem amerre a lányok vezettek. Minden rendbe ment addig amíg nem keresztezte utamat egy nagy sereg dolgozó. Átkellet volna mennem a színpad mellett , de ez lehetetlen volt anélkül hogy észrevegyenek. Hirtelen bepánikoltam. Sara azonnal kombinálni kezdett mire lépteket hallottam. A mögöttem lévő szobába nyitottam be és vágtam be magam mögött. Lecsúsztam a földön a plafont bámulva szuszogtam. Nem is jutott eszembe körül nézni hova is kerültem addig amíg egy hangos köhintés félbe nem szakította gondolatmenetemet. Előre pillantottam és akkor láttam meg ŐT. Egy széken ült összekulcsolt lábakkal. A telefonjáról bámult rám. Észre vette zavarodottságomat és halvány mosolyt küldött felém. Fére rakta a telefonját és közelíteni kezdett. Hirtelen pattantam fel a földről és zavartam néztem rá.

-Öhmm....-néztem rá. De hirtelen mintha elfelejtettem volna a szavakat.-Bocsi...Én nem akartam így betörni ide.
- Berontottál jobban mondva.-nevetett majd a kezét nyújtotta felém. Egy pillanatig hezitáltam majd én is követtem. - Shawn. Shawn Mendes.
- Cassie Evans.-motyogtam majd akaratlanul is elmosolyodtam.
-Gondolom téged küldött Andrew, hogy körbe vezess.

Hirtelen megfagyott bennem a vér. Saraék motyogását hallottam a vonalból. Pillanatok alatt futott át az agyamon hogy mit is kéne válaszolnom. Ha azt mondom ,hogy nem akkor valószínűleg kidobat jó esetben. Másrészt ha belemegyek egy élményt szerezhetek. Nem kellett sokáig várakoznia a válaszomra....

Hát itt is a második rész! :) Remélem felkeltette a kíváncsiságotokat :)