Shawn látszólag nem tudta mihez kezdjen. Menjen Camila után..vagy maradjon. Én egyet legyintettem felé, hogy menjen. Halk sóhaj hagyta el száját és felsétált. Akármennyire nem csípem ezt a csajt akkor sem tilthatom tőle. És nem lenne helyén való.

Hamar ökörködésbe kezdett a csapat. Arra eszméltem fel hogy Aaron nyakában próbálom lelökni Nasht aki Cameron hátán lógott. Akárcsak az oviban..De jól elszórakoztunk. Később Shawn és Camila viháncolva jöttek le. Oda kaptam a fejem és nem meginogtam. Nash meglökött és hátra vágódtam. Szédültem és nyílalt a fejem. Behunytam a szemem és mikor kinyitottam a kocsiban Shawnak dőlve ültem. A kórházba érve pillanatok alatt megvizsgáltak. Az orvos azt mondta kisebb agyrázkódásom van. És bent kell maradnom az éjjel. Szuper! Csak én lehetek ilyen szerencsétlen...

Hamar kaptam egy ágyat. Shawn és Cameron haza ment, hogy hozzanak be nekem ruhát. Kaptam fájdalom csillapítót és felfeküdtem az ágyra. Nash az ágy mellett könyörgött, hogy ne haragudjak. Én csak mosolyogva legyintettem neki. Camila kikísérte Nasht, hogy lenyugodjon végre. Aaron bent maradt velem Shawnékat várva.

- Olyan bűntudatom van. - mondta
- Nem csináltál semmit.- néztem rá
- Épp ez a gond. Hülyeség volt az egész. Lehetett volna ennyi eszem, hogy megtartsalak vagy hogy egyáltalán nem is megyek bele.
- Én is bele mentem. Tök mindegy. Nem a te hibád.

Aaron látszólag kicsit megnyugodott. Shawn és Cameron lihegve jöttek be. Shawn leült mellém és simogatni kezdte a homlokom.

- Nem értem, hogy jutott ilyen az eszetekbe..- adott egy puszit a homlokomra
- Nem történt semmi. -motyogtam
- De nagyobb baj is történhetett volna...
- De nem lett. Csak szórakoztunk kicsit. És én győztem volna ha nem tereled el a figyelmem Camilával.

Shawn nyelt egyet és megrázta a fejét.

- Néha kiborító vagy. De így szeretlek.- fogta meg a kézfejemet mosolyogva.

Egy teljes éjszaka után a kórházban...
Nem szívesen jönnék vissza. A fejfájás idővel elmúlt. Szóval reggel amint lehetett Shawn haza furikázott. Alig vártam, hogy egy forró zuhanyt vegyek. A házba érve mint a rakéta úgy rohantam végig a házon. Mikor végeztem valami nasiért kutattam fel a konyhát. Persze, hogy az utolsó szekrénybe volt bedobálva. Shawn ölébe dobtam le magam szerzeményemmel. Shawn szájába adogattam a chips szemeket mire Nash egy grimasszal nyúlt a távirányítóért. Nem nagyon zavart minket. Shawn csak vigyorgott. Apró csókokat lopva egyszer csak felszólalt.

- Nem megyünk el kicsit kirándulni?
- Ugye nem olyan lesz mint nálunk?
- Nem, nyugi. - nevetett és megcsókolt

Kikászálódtam az öléből és felindultunk. Valami ruhát próbáltam magamnak kikutatni. Shawn már rég kész volt mikor végre megtaláltam az összeállítást. Egy fekete short és egy csipkés rózsaszín lenge trikó. A hajamat félre tűztem és felvettem a napszemüvegemet. Shawn egy fehér feszülős pólót és egy farmer rövidnadrágot vett fel. Még az utolsó simításokat végeztem mikor a telefonomra kaptam a tekintetem. Hiányoznak a többiek. Jó lenne ha ők is élveznék az itteni életet.

Shawn meglepetést akart. Már nem is kérdezgettem. Tudtam, hogy úgyse mondja el. Csak csendben fogtam a kezét és nézelődtem. Az utunk egy parkhoz vezetett. Ez új volt nekem. Shawn és a parkok..azta. Végig vezetett, hogy merre menjünk. Egy szép füves pályát pillantottam meg. Ott volt egy pokróc amin már megvolt terítve. Shawn oda vezetett én meg meglepődve néztem rá.

- Fogalmam sincs, hogy ezt hogyan csináltad...de nagyon jó. - csókoltam meg.

Imádom mikor meglep. De főleg azt imádom ahogy rám néz..ahogy hozzám ér..imádom minden porcikáját. Ennyire felelősség tudatos, jó szívű, érzelmes fiúval sőt talán még emberrel sem találkoztam. Egyszerűen nem bírnám nélküle. Belebetegednék a hiányába. Olyan ez mint a drog..függővé tesz .Most kezdek rájönni, hogy ez nem szerelem..mert ez annál több. Már nem csak az a rajongó lány vagyok aki aznap a barátnőivel belógtak egy hírességhez...és Shawn se egy popsztár már. Valahogy megváltoztunk. Hatással vagyunk egymásra. Még mindig gyerekek vagyunk..de mégis máshogy kezeljük a dolgokat mint azelőtt.

A piknik nagyon jól sikerült. Olyan idilli pillanat volt. Minden egyes percet élveztem. Később sétára indultunk. Shawn felvetette az ötletet, hogy lenne e kedvem megismerni a szüleit. Állítása szerint szeretnének megismerni már és ő is szívesen megmutatná szülővárosát. Mindig is elakartam menni Kanadába. Úgyhogy
boldogan mondtam, hogy nagyon szívesen megismerném őket.

LA nagyon szép hely. Esteledett ami azt jelentette, hogy az utcák megtelnek hamarosan a fiatalokkal. Shawn minden féle őrültséget felhozott amit a magconos srácokkal csináltak régen. Mostanra meg össze vissza vannak a tagok. A két Jacket is napok óta nem láttam.

Mikor haza értünk a ház a fiataloktól nyüzsgött. Kint a medence teli volt a lármázó tiniktől. Bent össze futottunk Aaronal aki egy törött poharat készült kidobni.

- Ez meg mi haver? - nézett rá Shawn
- Fogalmam sincs. Egyik pillanatban még csönd és nyugi. Aztán csöngettek és ez lett. - kiabálta túl a zenét.

Végül vegyültünk a táncoló emberek között. Továbbra is jól szórakoztunk. Shawn ölébe ültem kint az egyik napozóágyon Aaronon nevetve mikor egy ismeretlen rám öntötte a maradék vörös borát. Én értetlenül néztem rá,majd szóltam Shawnak, hogy átöltözök. Fent a szobában egy fekete haspólót kaptam ki a szekrényből és sietősen mentem hátra. De a látvány ami fogadott...soha nem gondoltam volna, hogy megtörténhet..

Haliho! Ha tetszett kérlek jelezd! 😃
Puszi, Calipso! 😘