Reggel az ébresztőre ébredtünk. Shawn a zenét hallva villámgyorsan felkapta a fejét. Aztán hunyorogva rakta vissza a párnára. Csukott szemmel dünnyögőt valamit. Én ruhát kezdtem keresni. Mint mindig most is elszórakoztam azzal, hogy mit vegyek fel. Shawn felkelt és hátulról erősen magához ölelt.

- Reggelt.-suttogta nyakamba.
- Csak felkeltél?-nevettem
- Muszáj volt. Hallgatni is rossz mennyit nyűglődsz. - nevetett
- Kösz.

Shawnal a nyakamba kerestem tovább ruhát. Egy fekete shortot és egy lenge szürke hátul csipkés trikót választottam. Még leszedtem magamról Shawnt aki szerintem még félálomban volt. Jó tudni, hogy nem csak én viselem nehezen a koránkelést. Viszonylag hamar elkészültem, sőt szerintem rekordot döntöttem. Még utoljára felvettem kiegészítőimet. Shawn már felöltözött. Megfogtam a kezét és levezettem a konyhába ahol biztos voltam benne hogy édes anyukám már reggeli kávéját issza. Nem tévedtem. Anyu Shawnt meglátva fére rakta a bögréjét és mosolyogva köszönt nekünk.

- Hát akkor bemutatom Shawn.- mosolyogtam

Barátom mosolyogva mutatkozott be, majd anyu fordítva. Hamar szóba elegyedtek. Látszólag semmi baja nem volt Shawnal. Anyu hozott reggelire péksütit nekünk. Úgyhogy a kajáról le volt a gond. Csináltam magunknak kávét és leültünk az asztalhoz.

- És akkor holnap indultok?-nézett rám anya
- Úgy volt. Csak ugye szombatra lett rakva a tanévzáró. Így a szombat esti járattal. Már megvannak a jegyek meg minden.- szürcsöltem bele a kávémba
- Nem tudom. Még mindig vannak kételyeim afelől, hogy jó e hogy elengedlek.
- Csak vedd egy nyaralásnak. -mosolyogtam. - Nem költözők oda. És ahogy Shawn is mondta vigyáz rám.

Anyu arca megenyhült. Fura volt de a jó értelemben. Feltrappoltam a táskámért, Shawn pedig a ruhájáért. Shawn vitt suliba. Én mondtam neki, hogy nem kell. De ugyanolyan makacs mint én. A suli előtt a szokásos nyüzsgés volt. A parkolóba kiszállva Shawn feltette napszemüvegét és becsukta a kocsiajtót. Páran egyből oda kapták a fejüket. Volt aki fotózni kezdett. De nem nagyon érdekelt minket. Átkarolt és beszélgetni kezdtünk mivel még volt időm bőven.

- Biztos mindened megvan?
-Minden. - bólogattam hevesen. Olyan aranyos mikor apáskodik.
- El is felejtettem milyen az iskolába járás. Olyan rég volt.
- Hát ez van ha szupersztár lesz valakiből.- borzoltam meg a haját.

Imádtam a haját piszkálni. Tudom a lányok nagy része szereti ezt csinálni. A maradék meg amúgy csak nem meri.

Lassan kezdett a tömeg befele tartani. Adtam még egy utolsó csókot Shawnak és én is beindultam. A büfébe vettem magamnak még egy csokit és amíg felértem elmajszoltam. A folyosón már láttam Saraékat. Lizzievel beszéltek nagyon valamit amin a társaság többi tagja jót nevetett. Luna mikor meglátott sebesen kezdett felém futni és a nyakamba ugrott. Jó erősen kezdett ölelgetni. Igen, igazából minden reggel ezzel kezdjük. Ilyen szokássá vált már. Nevetve engedtük el egymást és mentem a többieknek is köszönni. Mindenkit jól megszorongattam és mosolyogva néztem rájuk.

- Valaki nagyon kivan virulva.- bökött oldalba Lizzie.
- Csak jó a kedvem. - vontam meg a vállam.
- Ahha.- kezdték egyszerre
- Shawn hozott suliba, nem?- nézett rám Sara
- Ühüm.-vágtam rá - Láttátok volna reggel a fejét. Nem csak én szenvedek reggelente.
- Szóval már nálad is aludt.- vágta rá Sara. Kezdett fura lenni a helyzet.
- Öhm..van valami baj?
- Nem.- legyintett és ment órára.

Kérdőn néztem az elvihető lány után. A többiek legyintettek, hogy majd megnyugszik. Ebből azt vettem le, hogy mindenki tud mindent kivéve engem. Szünetben így első dolgom volt barátnőmet felkutatnom. Akit meg is találtam. Nem szívesen akart velem beszélni. Kimentünk a kupolába beszélni.

- Akkor elmondod végre mit csináltam? -néztem rá - Vagy történt valami?
- Csak elegem van. Mindig minden körülötted forog! Már a csapból is Shawn folyik. Pedig jól tudjátok mennyire oda vagyok érte. És én megértem, hogy megszerettétek egymást. De ez már sok.

Egy ideig csak néztem rá. Nem tudtam mit is mondjak. A körülöttünk lévő emberek elhallgattak. Lizzie pedig végig hallották az egészet véletlenül.

- Értem. Akkor egy szívtelen haramia vagyok. - túrtam a hajamba
- Én nem ezt mondtam. De ha én nem vagyok nem ismeritek meg egymást. És mióta vele vagy kevesebbet beszélünk. Alig vagyunk együtt.
- Ez hülyeség. Tegnap jött. Eddig mindig veletek voltam. Egy délutánra tűntem el. Ugyanúgy a barátaim vagytok. Shawn pedig a barátom. Rá is kell szánnom időt.
- De reggel is ő hozott. És egyből minden körülötted folyt. Nincs olyan nap, hogy ne hallanánk a te neved vagy az övét.
- Sajnálom.- kerültem ki és a termem felé vettem az irányt.

Beültem a padba és nyomkodtam a telefonom amíg Lunáék nem jöttek be. Ugyanúgy néztem magam elé. Lizzie simogatta meg a vállamat.

- Ti is ezt gondoljátok?- néztem rájuk
- Dehogy is. És szerintem ő se így gondolja. Csak most..most idő kell neki. - éreztem hogy könnyesedik a szemem
- Nem szabadott volna...tudtam jól hogy szerelmes belé.
- Ezt most fejezd be!- szólt rám Luna miközben világosbarna haját dobta le a válláról.
- Ez nem szerelem. Max tetszik neki. A szerelemhez ennél több kell. És köztetek ez megvan. Egy kapcsolatot vészeltetek át amit valljuk be nem könnyű főleg egy sztárral. Kiegészítitek egymást. Saranak csak idő kell. - mosolygott

Saraval nem nagyon beszéltünk utána. Ha egy helyen voltunk akkor se volt olyan a hangulat. Jason karolta át vállamat és nevettünk Luna bohóckodásán.

Utolsó óra után Shawn elénk jött. Valamiért alapnak gondolta, hogy a bandánkat furikázza. Otthon anyu főztjének az illata csapott meg. Megkérdezte, hogy kérünk-e. Megebédeltünk és felmentünk a szobámba. Shawn látta, hogy valami nincs rendben. Nem tudtam, hogy el -e mondjam neki. De nyaggatott így szép lassan és higgadtan kezdtem beszámolni. Ő csak megrázta a fejét.

- Féltékenységi roham?
- Nem hiszem. Ő nem olyan.
- Lehet lehiggad és megbeszélitek. Ilyen helyesség miatt kár lenne.-feküdt fel az ágyamra
- Eléggé.- ültem le az íróasztalomhoz.

Shawn a telefonjába mélyült én pedig a zene mellett szedtem össze a cuccokat másnapra. Könyvek már nem kellettek. Össze pakoltam kicsit a szobába és leültem. Válaszoltam az üzikre aztán Sara hívott videóhívásba.

- Szia!-nézett szomorúan - Nézd..megszeretném beszélni veled a mait. Nem tudom mi ütött belém. Én nem vagyok ilyen. Csak olyan hamar megtaláltad a szerelmet. És olyan boldog vagy. Én meg tök egyedül érzem magam.
- Pedig mindig számíthatsz ránk. És biztos vagyok benne, hogy hamar megtalálod azt aki boldoggá fog tenni.
Shawn jobbnak látta ha kimarad a beszélgetésből ezért kiment.

- Én sajnálom Cassie.
- Nem történt semmi.- mosolyogtam
- De..Nem érdemelted meg amiket a fejedhez vágtam. A suliba is biztos..
- Nem érdekel mit mondanak a suliba. A barátságunk a fontos. Semmi más.- mosolyogtam
- Imádlak Cassie!
- Én is téged!-küldtem puszit.
- Azért nem felejtesz el a nyáron, igaz?
- Hogy felejthetnélek el?-nevettem

Kicsit beszélgettünk még és letettem. Shawn csak kis idő után jött be. Megbizonyosodott róla, hogy kibékültünk és átölelt. Az esténk nyugisan telt. Egész végig a szobámba voltunk és minden kis dologgal elfoglaltuk magunkat. Este hívták videóhívásba. A haverjai voltak ahogy kivettem. Aztán rólam esett szó.

- Már várjuk, hogy megismerjük. Nash szerint biztos szuper szexi a képekről ítélve.

Shawn ránézett és egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. Hallottam a fiú értetlen hangját.

- Cam...bemutatom Cassiet. -.nevetett - Cam? Mint Cameron Dallas?-kaptam fel a fejem és az ágyra ugrottam
- Személyesen!- vigyorgott a képernyőről. Én egy ezer wattos vigyort villantottam aztán Shawn szúrós tekintetét meglátva megijedtem.
- Befejeztem!-néztem rá. Cam értetlenül röhögött.
- Ő csak fangörcsnek nevezi. - erre Shawnt karon bokszolva néztem tovább a másik oldalon vigyorgó fiút.
- Öhm bocsi..el is felejtettem. .Cassie.- mosolyogtam
- Cameron.- biccentett nevetve.
- Én még átgondolom szerintem, hogy elviszem a srácokhoz.- vakargatta a tarkóját Shawn
- Most mi rossz történhetne?-vigyorgott Cam -.Csak egy háznyi srác közé viszed akik nem százasok. Persze engem kivéve.

Én csak nevettem Shawn reakcióján amit barátja fele mutatott. Shawn féltékenykedni kezdett amitől nevetve hozzá dőltem és nyomtam egy puszit az arcára. Jó nyárnak nézünk elébe.

Másnap a suli idő hamar elment. Suli után elmentünk a srácokkal egy cukrászdába. Jó ideig nem fogom őket látni személyesen. Kiélveztem minden pillanatát aztán haza mentünk. Még este nekiálltam bepakolni az utazásra. Shawn átjött segíteni. Később Sara is csatlakozott. Igazából én pakoltam ők meg chipset ropogtatva kommentáltak. Azt se tudtam egyáltalán minek vannak ott. Lizzie barátjánál volt így rá most nem számíthattam. Mikor végeztem legalább négyszer néztem meg, hogy minden meg -e van. Sara még este is ott volt. Nem nagyon volt kedve megmozdulni. Pedig már majd leragadt a szeme. Igazából egy utcával arrébb lakott. Kis erőt véve magán felkelt a székemből és nyavalyogva ugrált le a lépcsőn. Kikísértem és elköszöntem.

Másnap Shawn vitt minket a tanévzáróra. Kikaptuk a bizonyítványt és boldogan hagytuk el az iskolát. Mindenki fellélegzett, hogy eljött a nyár és nem kell többet ide jönnie. A szobámba baktatva a csomagjaim már össze voltak készítve. A kisebb táskát és utazótáskám levittem. Már csak egy bőrönd volt fent ami Shawnra várt. Hamar meg is érkezett. Segített a kocsiba bepakolni aztán leültünk kicsit. Még volt az indulásig egy óránk. A csapat hamar megérkezett. Szerintük így jobb elbúcsúzni. Anya folyamatosan ölelgetett . Nem győztem nyugtatni. Nem először repülök. Régebben már mentem nyaralni messzebbre. Utoljára megszorongattam barátaim akik az indulásunkig ott voltak. Anyának megígértem, hogy folyamatosan jelentkezem és küldök majd képeket. Shawn lelkére kötötte, hogy vigyázzon rám és ne veszítsen szem elől. Shawn látszólag megnyugtatta aminek nagyon örülök. Beszálltunk a kocsiba és integetve hagytuk el az utcát. Tudom, hogy hamar elmegy a nyár. De fáj itt hagyni őket. A repülőtéren nyüzsögtek az emberek. Sose szerettem annyira az ilyen helyeket. Olyan furcsa érzésen volt itt. Páran megállítottak minket, hogy selfiezhessenek Shawnal. Elképesztő, hogy milyen kedves volt mindenkivel. Más sztár nem nagyon bírja az ilyesmit. Ő pedig boldogan osztogatta az aláírásokat és a képeket. Rám mosolygott és a kapu felé haladtunk. Leadtuk a poggyászainkat és beszálltunk a gépbe. Az ablak mellett ültem, így láttam mikor felszálltunk. Szép lassan elhagytuk a földet és egyre kisebbnek tűnt a repülőtér. Hátra dőltem és élveztem a csöndet. Vigyázz LA, mert jövök!

Meghoztam a következőt is. :) Remélem tetszett!
Puszi, Calipso!