Bálint láthatóan nem számított a kérdésre.

-Sok lány tetszett, de azt nehéz eldönteni, hogy szerelem volt-e, vagy csak fellángolás.

-Katát nem szereted?-halkan beszélek.

Gondoltam, hogy nem szerelmes abba a hárpiába, de akkor sem tudok elképzelni úgy párkapcsolatot, hogy ne szeretné egymást a két fél.

-Ez már két kérdés. Válaszolok, de akkor nekem is két kérdésem lehet.

Bólintok. Úgyse nagyon tudok tőle mást kérdezni.

-Nem, nem vagyok belé szerelmes, ha erre gondolsz.

-Akkor miért vagy vele együtt?-nézek rá, mire nyitná a száját, de közbevágok-Tudom, három kérdés, de légyszi.

Bálint megkönyörül rajtam.

-Mert így nincs rám szállva a fél suli. És mert tudom, hogy ő se szeretne belém.

Gondol Kata érzéseire, hogy nehogy összetörje majd. Bálint más ember, mint amilyennek sokan képzelik. A palacsintánk már elfogyott, a csuprokat pedig leraktuk a kanapé melletti kis asztalkára. Törökülésben ülök Bálinttal szemben, a térdem összeér az övével.

-Te jössz-mondom csendesen.

Olyan zöldek a szemei. Olyan szépek. És olyanok, mintha a lelkembe látnának.

-Szereted Márkot?

Rá akartam vágni, hogy igen, aztán belegondoltam a szerelem fogalmába és elbizonytalanodtam. Szerelmes vagyok belé?

-Nem tudom-szólalok meg végül elhaló hangon- Azt hittem igen, de most, hogy belegondolok mit jelent szeretni valakit...

Nem akarok Bálin szemébe nézni. Biztos azt hitte, Zsófi valami nagy dolgot csinált, nem pedig megcsókolta a fiút, akit nem is szeretek igazán. Még van egy kérdése. Ránézek. Közel van és engem fürkész zöld szemeivel. Mintha meg akarna fejteni.

-Mi történt miután visszavittelek a buliba?-Megkérdezte. El akartam mondani neki, de most mégsem jön ki a torkomon egy hang sem-Nem mondtad el neki, igaz?

Megfogja a kezem. 

-Nem-szólalok meg végre-Nem mondtam el neki. Aztán leittam magam, mert bűntudatom volt. Pedig megígértem magamnak, hogy nem iszok többet.

-Sose ígérj olyat, amit nem tudsz betartani-ezt olyan komolyan mondja, hogy elgondolkodok rajta, mit ígért magának, amit nem tudott betartani?

-Sajnálom-lehajtom a fejem és elengedem a kezét.

-Nincs mit sajnálnod. Ami történt, megtörtént.

Biztos vagyok benne, hogy ezt valami könyvből idézi.

-Sajnálom, hogy otthagytalak a kocsiban és hogy rossz barátnője voltam a húgodnak.

-Te vagy a legjobb barátnő, akit valaha kívánhatnék Zsófinak. A kocsit meg már megbeszéltük-szinte könnyek szöknek a szemembe, de nem akarok újra sírni előtte-Te jössz Zoé. Kérdezz.

Beugrik valami, amire kíváncsi voltam. Egyszer, néhány hete egy monoklival jött haza. Nem akarom megkérdezni tőle. Biztos nem akar róla beszélni, ezért inkább mást kérdezek.

-Mit olvasol?-tényleg érdekel.

-Mostanában főleg Agatha Christie-t.

Meglepődök. Mindig is úgy gondoltam, hogy vonzó ha egy fiú olvas, de Bálinttal új értelmet nyert a "vonzó" jelentése.

Valószínűleg nagyon meglepett arcot vághattam, mert elneveti magát.

-Mivan azt hitted, analfabéta vagyok?

-Dehogyis, csak meglepődtem, hogy krimit olvasol.

-Ha ez megnyugtat, 11 évesen olvastam a Harry Pottert is-mosolyodik el.

Elképzelem Bálintot 11 évesen, Harry Potter szemüvegben, egy botot lóbálva. Felnevetek, mire Bálint kérdőn néz rám.

-Csak elképzeltelek olyan kerek szemüvegben, mint amilyen Harrynek van egy bottal hadonászva.

-Nem állsz olyan távol a valóságtól-von vállat-De arra emlékszem még, amikor Zsófival azt játszottátok, te vagy Ginny és Zsófi Hermione. Jó csaj az a Ginny.

Nem tudom, hogy ez utalás akart-e lenni valamire, vagy csak megosztotta velem, hogy 11 évesen menthetetlenül szerelmes volt Ron húgába.

Szeretek Bálinttal beszélgetni, de nem hagy nyugodni a gondolat, hogy nem kérdeztem meg, kivel verekedett össze. Aggódom érte.

-Bálint-úgy érzem kezd megbízni bennem. Én is beszámoltam neki a Zsófival történtekről, megér egy próbát-Kérdezhetek valamit?

Bólint. Pedig ő jönne a kérdezésben.

-Néhány hete, amikor itt voltam nálatok, egy monoklival jöttél haza.

Nem tettem még fel a kérdést, de a szavamba vág.

-Erről inkább ne beszéljünk most, Zoé-mondja halkan.

Nem lett volna szaban megkérdeznem.

-Ne haragudj.

-Nem baj-ennyivel lezárta-Hat óra múlt. Jobb lenne, ha visszamennél. Én elrakom a konyhát.

Hat óra. Mindjárt szól az ébresztőnk.

-Segítek. Elpakolni.

Rám mosolyog, aztán feláll és felsegít. Mintha nem is kérdeztem volna tőle semmit. Én berakom a hűtőbe a tejet és a lekvárt, Bálint a tányérokat és a csuprokat pakolja be a mosogatógépbe.

-Most nem mosol fogat, Zoé?-suttogja Bálint a lépcső tetején, mielőtt bemenne a szobájába.

A vállába öklözök. 

-Majd ha Zsófi is fent van. Hátha megint beléd botlok a mosdó felé menet.