(Ez a rész teljesen a képzelet szüleménye, semmilyen valóságalapja nincs.)

Kim Soojin

- Mi az, hogy nem lehet anyakönyveztetni? - keltem ki magamból.

-Mivel a gyereknek nincs apja, így nem bejegyezhető. Házasodjon meg kisasszony, és akkor a gyereke is kaphat nevet - mondta közömbös hangon a tisztségviselő.

"Esküszöm, mindjárt ráborítom az asztalt az öregre...Pedig általában türelmes vagyok. "

- Csak annyi kell, hogy ő megházasodjon, hogy a gyereknek lehessen apja, illetve neve? - szólt közbe az eddig csendesen figyelő Jong Suk.

- Igen, a gyereknek egy apára van szüksége, hogy lehessen neve, de csak házasság útján lehet a gyerek apja.

- Rendben. Akkor jegyezze be először a mi házasságunkat.

- Miiii?!!! - sikkantottam fel.

- Bízz bennem - súgta a fülembe a férfi - Majd a részleteket később megbeszéljük. Most a legfontosabb, hogy Yong Soo megkapja a papírjait.

Kétkedve néztem rá, de a szemeibe nézve megnyugodtam, és bólintottam.

- Rendben - jött vissza a tisztviselő a megfelelő papírokkal - akkor ide kérem a feleség, ide pedig a férj adatait. Az alján mindketten írják alá. Szeretnék, hogy szerepeljen az anyakönyvi hírekben?

- Nem!! - vágtuk rá egyszerre.

Lee Jong Suk

"Mégcsak az hiányzik, hogy benne legyen a hírekben, hogy Korea 3. leggazdagabb agglegénye elkelt, nem lenne nyugtunk a paparazziktól! Majd a sajtósunk kiad egy hivatalos közleményt, valami csinos körítéssel, hogy elejét vegyük a pletykáknak."

-Akkor ez most már hivatalos. Önöket a Koreai Köztársaság nevében házasoknak nyílvánítom! Majd ne felejtsék el a gyűrűket - kacsintott ránk az öreg - Csókolja meg a feleségét!

Soojin megszeppenve nézett rám, de nem tudtam ellenállni, odahajoltam puha cseresznyeszájára, és egy gyors csókot leheltem rá. Majd egy kacsintással próbáltam oldani a feszültséget. De rá kellett jönnöm, hogy nem bánom, hogy így alakultak a dolgok, mert beleszerettem ebbe a lányba. Most már csak el kell érnem, hogy ő is ugyanígy érezzen irántam. A kicsi pedig csak a hab a tortán, hisz egy imádnivaló kis szeretetgombóc, nem lehet nem szeretni. Nem is értem, hogy voltak képesek eldobni ezt a kincset.

-Akkor ezzel meg is volnánk - szólalt meg újra a hivatalnok - jöhet a gyermek. Mi lesz a neve? Vezetékneve az apa után Lee... Keresztnév?

- Yong Soo.

- Lee Yong Soo, szép nevet adtak neki.
Parancsoljanak a papírok, legyen szép életük.

- Köszönjük.

- Viszlát.

Kim Soojin

A hivatalból kilépve még mindig sokhatás alatt cikáztak a gondolatok a fejemben:
"Mi a csuda történt odabent? Akkor én most házas vagyok?, Szóval nem csak anya lettem, hanem feleség is? "

- Nyugalom - emelte fel a fejem Jong Suk - Gyere, megebédelünk és közben mindent megbeszélünk.

-De...

-Mit mondtam, ha mégegyszer azt mondod nekem, hogy 'de'?

Gyorsan a szám elé kaptam a kezem, Jong Suk pedig kinevetett. Majd alámkarolt, hogy rá tudjak támaszkodni és bevezetett a szomszédos kifőzdébe.

- Nem egy szokásos esküvői menü - próbálta oldani a feszültséget egy nevető kacsintással. - De majd bepótoljuk!
-Mégis miért csináltad ezt, nem kellett volna, kitaláltam volna valamit...

-Igaz, nem kellett volna, de akartam. Segíteni akartam, mert megszerettem Yong Soo-yát, és mert téged is kedvellek..

- Mi?! - köptem ki az ételt - Bocsánat!

- Semmi baj. Mellesleg azt mondtam, kedvellek - nyújtott oda egy szalvétát nevetve - Nyugalom, nem kell válaszolnod. De bízom benne, hogy idővel te is megkedvelsz, mert szerintem a sors akarta, hogy az este pont elém ess.

Jelenleg szóhoz sem jutottam, de a szívem kihagyott egy ütemet.

- Nem kell aggódnod, nincs semmi kötelesség, szép lassan haladunk, lépésről lépésre egymás felé, ha te is akarod. Ha nem akkor elengedlek, de legalább adj nekem egy esélyt - nyújtotta felém a kezét.

A szemébe néztem, hogy belelássak, de csak azt láttam, amit a férfi mondott, kedvel. Tényleg kedvel. Nem tudtam felfogni miért, de azért jól esett.

- Ha már így alakult - észrevettem a csillanó reményt a férfi szemeiben - akkor vágjunk bele - fogtam kezet vele - De mégis hogyan tervezted?
-Ezt majd megbeszéljük később, most beviszlek titeket a kórházba.

Egyenesen Jeon Ji Hyung doki irodájába mentünk. Engem innen vittek el röntgenre.

Lee Jong Suk

- Na ki vele, mit szedsz, hogy így csillog a szemed - kérdezte nevetve a barátom.

- Megházasodtam - válaszoltam széles vigyorral az arcomon.

- Viccelsz velem!

Széles mosollyal tettem elé a papírokat.

-Te nem vicceltél! Akkor te most már férj vagy, ráadásul apa is! Gratulálok!
De hogy alakult így?

Elmeséltem mi történt a hivatalban.

- Úgy tűnik a sors tényleg a te kezedre játszik, te lókötő! - mondta nekem vigyorogva - Kívánom, hogy mihamarabb kölcsönösen kedveljétek egymást!

-Hidd el azon leszek - kacsintottam nevetve.

Közben Soo-ya is megkapta a védőoltásokat, és hamarosan Soojin is visszaért a vizsgálatról.

-Szerencsére semmi komoly - mondta a felvételt vizsgálva a doki - pihentesd két hétig, kend és fáslizd. Utána fokozatosan kezdheted terhelni. Akkor végeztünk is. Itt vannak a papírok. Gratulálok nektek! Vigyázzatok egymásra!

-Köszönjük - mondtuk pontosan egyszerre.

-Jó az összhang, nem lesz itt baj - mondta a barátom nevetve, majd elment vizitelni.

-Hosszú napunk volt, menjünk haza! 7-re amúgy is csomagot várok - mondtam.

-Rendben.

Hazafele csendben utaztunk, de ez nem a kínos fajta csend volt, hanem a nyugodt csend.

Otthon a lifttel felmentünk a lakásba, de én nem mentem be, csak beraktam a kicsit a hordozóval a lakásba.

-Menjetek be, mindjárt jövök, csak fel kell szaladnom valamiért.

Soojin bólintott, és bement, én pedig felszaladtam a saját lakásomba.