Kim Soojin

- És most hogyan tovább? - gondolkoztam hangosan.

- Először is enned kell neked is. Mit szólsz egy kis kásához?

- Jól hangzik, fent a szekrényben van pár doboz instant kása. Csak víz kell hozzá.

- Akkor mosakodj meg, addig forralok vizet. Kell segítség, vagy ki tudsz menni egyedül?

- Azt hiszem, menni fog.

Leraktam Yong Soo-t a takaróból készült fészekbe,  majd kibicegtem a fürdőszobába.
Hallottam, hogy a konyhában fel is forrt a víz. Mire visszaértem, Suk ráöntötte a kására, és letakarta.

- Hmm, jó illata van.

- Van kávéd esetleg? Ha nincs, az sem baj, akkor felszaladok hozzám érte...

- Nem kell. A pult alatti fiókban találsz kapszulát a kávéfőzőbe. Nekem is csinálnál egyet?

- Persze - válaszolta, majd témát váltott - Mielőtt elvinnélek titeket, el kell ugranom valahova.

- Ohh? Persze, rendben. Mikorra legyünk kész?

- Nem tart tovább egy óránál...

- Addig megetetem újra Yong Soo-t, és felöltöztetem, hogy ne kelljen várnod ránk.

- Rendben.

Jong Suk a reggeli után el is ment, én pedig megcsináltam a kicsi tápszerét, megetettem, átöltöztettem, majd mikor a baba visszaaludt, elmentem készülődni.

Lee Jong Suk

"Szerencse, hogy eszembe jutott, hogy ahhoz, hogy el tudjuk vinni Yong Soo-yat, kell egy babaülés a kocsiba.
De vajon melyik a jó? "

Merengésemből egy eladó szakított ki:

"De jó, hogy eszembe jutott sapkát, maszkot venni"

- Üdvözlöm! Segíthetek?

- Üdvözlöm! Újszülöttnek keresek biztonsági ülést az autóba, de nem tudom pontosan, melyik lenne jó neki.

- Fix vagy hordozható kellene? - kérdezte az eladó.

- Talán inkább a hordozható - válaszoltam, miután átgondoltam a dolgot. Így könnyebb lesz mozgatni is a kicsit.

- Akkor ezeket ajánlom - mutatott pár ülésre - Válassza ki a legszimpatikusabbat, funkciójukat tekintve ugyanolyanok.

- Köszönöm. Akkor ebből púderszínűből vinnék egyet. Házhozszállítást is vállalnak?

- Természetesen.

- Akkor szeretnék venni még pár dolgot. Mikorra tudják kihozni?

- Azonnal nézem.... Az este 7 óra megfelel?

- Tökéletesen. Köszönöm.

- Miket írjunk a listához, Uram?

- Kell valami, amiben tud aludni, és nem esik le a baba. Talán egy kiságy vagy bölcső...

- Ezek vannak: szögletes vagy lekerekített, szekrénnyel vagy kerekekkel például.

- Ezt kerekalakút kérem, így ahogy van ebben az összeállításban.

- Értem uram, szüksége van még valamire?

- Valamilyen éjjeli fényre az éjszakai etetésekhez.

- Babaszobába tökéletes éjjeli fény a Himalájai sólámpa. Nem csak világít, de a levegőt is tisztítja, illetve stresszoldó, és nyugtató hatású.

-Akkor ezt is kérem, köszönöm.

-Kártyával vagy készpénzzel kíván fizetni?

"Ha kártyával fizetek akkor még a végén lebukok, és szárnyra kel a pletyka, ami nem hiányzik senkinek sem... "

- Készpénz lesz!

"Még pont időben vagyok" -néztem az órámra, másik kezemben pedig már ott volt az autósülés a babának.

- Megjöttem - léptem be a lakásba - kész vagytok?
-Yong Soo-ya igen, nekem még találnom kell valamit, amibe belemegy a lábam... Az mi a kezedben?

-Autósülés a kicsinek.

-Honnan van?

-Vettem.

-Nem kellett volna...

-Dehogy nem, enélkül nem utazhat!

-Nem úgy értem. Azonnal kifizetem!

-Dehogy fizeted!

-De nem akarlak ezzel terhelni...
-Nem teher...

-De...

-Nincs de...

-De...

-Ha mégegyszer azt mondod, hogy de megcsókollak!

Soojin még levegőt sem mert venni. Már vörösödött az arca.

Nevetve mondtam neki:

- Nyugalom, vegyél levegőt, mert elájulsz! Nem foglak megcsókolni.... Még... - leheltem az utolsó szót a lány fülébe, ahogy elmentem mellette a kislányért.

- Tessék, búj bele ezekbe a papucsokba, amíg lekerül a kötés a lábadról, ez is megteszi. Mehetünk?

- Igen - lehelte halkan a lány, mert még mindig nem tért teljesen magához.

Gyengéden megtoltam a bejárat felé, és elindultunk le a lifttel.

Előre bekötöttem a kicsit az anyósülésre, Soojint pedig beültettem hátulra úgy, hogy a sérült lábát fel tudja tenni az ülésre. Majd őt is bekötöttem, közben homlokon pusziltam, mire csuklani kezdett.
Halkan felnevetve ültem be a kormány mögé.