Kim Soojin

Reggel, mikor felkeltem, hirtelen nem tudtam hol vagyok, mi történt velem, miért érzem magam annyira elgyötörtnek.

Majd egy halk nyekergő hang ütötte meg a fülem. Kinyitottam a szemem és egy csecsemőt láttam a mellettem levő fotelben, egy takarófészek közepén kapálózni. Eszembe jutott a tegnap este. Felültem, és megpillantottam a férfit, aki fejét a kanapéra hajtva aludt.

"Jóképű pasas, de nem ugrik be honnan ismerős a neve - Lee Jong Suk - hmmm, nincs ötletem. "

Megpillantottam a vizestálat a törülközővel, mellette a kicsi tejesüvegét elmosva, kikészítve a következő étkezéshez.

"Szóval egész éjszaka rólunk gondoskodott, pedig szinte nem is ismer minket"

Fogtam a plédet, betakartam a hátát, majd óvatosan kibicegtem a konyhába vizet melegíteni a babának. Bekevertem a tápszert, majd az ölembe vettem a csöppséget, és megetettem. Mikor végeztem, egy gyors büfi után tisztába raktam.

-Így már sokkal jobb, igaz? - suttogtam halkan, nehogy felkeltsük az alvó férfit.

Mellkasomra fektettem a babát és elkezdtem azon gondolkozni, hogy most hogyan tovább.
Hirtelen feje tetejére állt az életem. Álmaimban se gondoltam volna, hogy ilyen hamar anya leszek, ráadásul egyedülálló.

"Hogy fogom én ezt most megoldani? Hogy fogom beilleszteni egy csecsemő ellátását a mindennapjaimba? "

Szerencsére hétvége volt, és kivételesen rendezvényünk sem volt, így a munka miatt most nem kellett aggódnom.

"Majd megoldjuk valahogy, hisz ezt csinálom nap mint nap. Ugye? "

Simogattam a baba hátát, aki el is szunnyadt gyorsan rajtam.

"Milyen jó hallgatni a szuszogását"-mosolyogtam.

Fogalmam sem volt, hogy ilyen jó érzés létezik a világon.

"Itt egy apró teremtmény, aki teljesen rám van utalva, és én megakarom védeni mindentől a világon."

Elgondolkozva ültem a kanapén, és simogattam továbbra is a picike hátát.
Egyszerre csak éreztem, hogy figyelnek.
Felnéztem és láttam, hogy Jong Suk a karján fekve mosolyogva néz minket.

Zavaromban lesütöttem a szemem, és elbújtam a hajam mögé. Éreztem, hogy megmozdul alattam a kanapé, ahogy a férfi mellém ült és következő pillanatban a hajamat egy kéz a fülem mögé tűrte.

- Jó reggelt! Jobban vagy? - fogta meg a homlokom a tenyerével - Lázad nincs már, de az arcod nagyon ki van pirulva.

Erre méginkább zavarba jöttem, amin a férfi jót mulatott.

Majd hirtelen homlokon puszilt, és kiment a mosdóba, otthagyva engem lesokkolt gondolataimmal.

Lee Jong Suk

Nem gondoltam volna, hogy egyszer életemben, így fogom érezni magam. Elkapott egy ősi ösztön, hogy vigyázzak rájuk, védjem meg őket. Hozzám tartoznak, pedig szinte nem is ismerem őket. Akkor honnan jött ez az érzés? Nem tudom, de nem volt kellemetlen.
A kép, ami ébredéskor fogadott, idilli volt, és szívmelengető. Azon kaptam magam, hogy mosolyogva figyelem őket. Vajon mit akar a sors, hogy így összehozott hármunkat? Még nem tudom, de azt hiszem, ki szeretném deríteni.

Megmostam az arcom, majd elgondolkozva néztem magam a tükörben.

"Soojin vajon mit gondolhat rólam? Abban biztos vagyok, hogy nem ismert fel. Ez egész üdítő érzés volt. A lány arcán levő piros foltokból kiindulva pedig, biztos valamilyen szinten hatással vagyok rá. A nézése olyan aranyos volt, nem bírtam megállni, hogy ne pusziljam meg!" - mosolyogtam a tükörbe.

Majd visszamentem hozzájuk a nappaliba.

- Délután beviszlek titeket a kórházba. De előtte el kell intézni a baba papírjait. Gondolkoztál már azon, mi legyen a neve?

- Még nem igazán.

- Segíthetek?

- Hmm, igen. Találjunk neki egy szép nevet! Vajon mi illene hozzá?

- Soo illene hozzá hisz, gyönyörű kislány, és olyan tiszta is, mint a lótuszvirág (Soo lótuszvirágot jelent). De mi illene mellé?

- Mit szólnál a Yong Soo-hoz?  Mert ennek a kis harcosnak, hatalmas bátorságra volt szüksége, hogy túlélje. (Yong jelentése: bátor)

- Jól hangzik - simogatta meg a baba hátát - Neked tetszik a neved, Yong Soo-ya?

Mire a kislány vágott egy mosolyhoz hasonlító fintort álmában, amin mindketten jót derültünk.

-Azt hiszem, ezt vehetjük egy igennek! Üdv a világban kis Yong Soo!