Lee Jong Suk

Kint az ajtó előtt kezet fogtunk:

- Köszönöm hyung! Hálás vagyok, hogy eljöttél.

- Nem tesz semmit! Kedves lány, jószívű, az a baba nem is találhatott volna magának jobb szülőket - kacsintott a doki.

- Szülőket?! Ki a másik?

- Hát te, te lökött! Láttam, hogy néztél rájuk. Sok sikert! Az esküvőre majd meghívj ám! Ja, és holnap délután hozd be őket hozzám a kórházba!

Azzal el is ment.

Én pedig álltam ott az ajtó előtt, a sok infóval, amit barátom a nyakamba zúdított.

"Mit gondoljak most erről?
Először is, én csak segíteni akartam, de igen tagadhatatlan, hogy tetszik a lány. Szép, kedves, jólelkű, bár az kicsit belegázolt a lelkivilágomba, hogy nem ismert fel - mulattam magamban - A kicsit is jóérzés volt megfogni, ahogy itta a tejet az üvegből, átjárt egy ősi érzés, a védelmező ösztön. Eddig nem nagyon gondoltam családra, gyerekre, házasságra. De most, hogy belekóstoltam, nem mondom, hogy nem tudom elképzelni. De ez nem csak rajtam múlik..."

Majd eszembe jutott, hogyan került Soojinhoz a baba, és elfogott a végtelen düh azok iránt, akik ezt tudták tenni ezzel a kis angyallal.
Még nem tudom hogyan, de megvédem őket, és segítem őket, ahogy csak tőlem tellik.

Visszamentem a lakásba.

Belépve tündéri látvány fogadott. A kanapén ott aludt a két lány, a kicsi belül, Soojin pedig mellette, kívülről. Mélyen szuszogtak, látszott, hogy nagyon kimerültek. Kerestem egy plédet és betakartam őket.

Majd felszaladtam a lakásomba. Gyorsan lefürödtem, átöltöztem, és futottam is vissza, nehogy a baba közben felébredjen, mert Soojin most nem tudná ellátni.

Szerencsére mindketten ugyanolyan mélyen aludtak. Elmostam a baba üvegét, majd forraltam neki egy kis vizet, hisz hamarosan megint éhes lesz.

Ezt se gondoltam volna, hogy majd éjszaka azért nem alszom, hogy egy újszülöttről gondoskodjam. De érdekes módon, nem zavart a dolog. Sőt egyfajta békességgel, nyugalommal töltött el, hogy vigyázhatok kettejükre.

Végül elszunnyadtam én is a fotelban ülve.

Kb. 2 óra múlva halk nyöszörgésre riadtam fel. Először azt se tudtam, hol vagyok, majd megláttam az ébredező babát a kanapén.

Gyorsan megcsináltam a tápszert, majd óvatosan elvettem a kicsit Soojin mellől, nehogy felébressze a sírás. Beültem vele a fotelba, és elkezdtem etetni.

Közben megfigyeltem a vonásait.
Igazán szép kislány volt. Formás arcocska, szép, pisze orrocska, két mandulaalakú szem, édes, pici, piros szájacska, melyből most épp folyatja vissza a tejet" - mosolyodtam el, majd letörölgettem a kicsit.

- Na gyere, büfizz egyet - suttogtam halkan a kicsinek, aki szót is fogadott és eleresztett egy tisztes büffögést az éjszaka csendjébe.
- Egészségedre.

A fotelban a mellkasomon ringatva altattam vissza a bébit. Majd nem sokkal később én is elszunnyadtam.

Kim Soojin

Felriadtam. Sötét éjszaka volt, hirtelen nem is tudtam, hol vagyok. Körbenéztem, és megláttam a fotelbe alvó párost.  Eszembe jutottak az este történtek. Néztem őket és elárasztott egy olyan érzés, amit eddig még soha nem érztem. Kellemes és megnyugtató volt.

Odasántikáltam hozzájuk, elvettem a picit, és leraktam a kanapé belső felére. Betakartam a babatakaróval.
Majd fogtam egy plédet és betakartam a férfit is.
Visszabújtam a baba mellé és visszaludtam.

"Aish, ez hideg"-ébredtem fel hajnalban, de a szemem nem bírtam kinyitni, rázott a hideg.

- Sss, nincs semmi baj, kicsit felment a lázad - nyugtatgatott egy ismerős, kellemes mély hang.

Majd újra mély álomba zuhantam...

Lee Jong Suk

"Nem mondhatnám, hogy ez életem legpihentetőbb éjszakája..." - keltem fel a kicsi éhes hangjára.

Gyorsan megcsináltam a tejet.

"De, hogy-hogy Soojin nem kelt fel a sírásra, hisz ott fekszik mellette... Valami nem stimmel... "

Odaléptem a lányhoz, és láttam, hogy remeg. Kezemet a homlokára tettem.

"Aish, de forró! Biztos, hogy lázas. "

Gyorsan bevizeztem egy törülközőt, és a lány homlokára raktam.
Azután megetettem a picit is.
Utána csináltam neki egy fészket a fotelben. Nem raktam vissza a kanapéra Soojin mellé.
Kerestem egy kis üveg gyógyszert, feltámasztottam a fejét, és óvatosan megitattam vele, ő fel se ébredve nyelte le.
Visszafektettem, és elmentem kicserélni a borogatást. Fogtam egy tálat, megtöltöttem vízzel, majd visszamentem hozzá.

Egy kis idő múlva a lány megmozdult, nyöszörgött halkan valamit.

-Sss, nincs semmi baj, kicsit felment a lázad!

Vissza is aludt. Hála az égnek, pirkadatra lement a láza. Így a fejem a kanapéra hajtva végül elaludtam én is.