Epilógus

Kim Soojin

Egy év múlva

Beköltöztünk az új házunkba, ami hatalmas, praktikus, és gyönyörű lett.
Kell is, mert újra gyarapszik a család, bár ezt még csak én tudom, meg Jong Suk.

Ő is újra dolgozik, a rajongói sírva ünnepelték, mikor "visszatért a halálból".

Meg tudom érteni őket.

Néha még vannak rémálmaim, amiben újra elveszítem, de aztán mikor felébredve magam mellett találom, befészkelem magam az ölelésébe, és megnyugszom.

A cégemet Yejinre bíztam, ő irányít mindent, én csak a papírokat intézem, amiket elhoz nekem.

A három csapat is visszatért a munkához. Mind kiadtak egy-egy újabb albumot. Most pedig a turnéjuk végén járnak.

Nemsokára hazaérnek, hisz jön Jong Hwa első születésnapja. Elvileg erre a hétvégére már mind itthon lesznek...

Yong Soo is megnőtt már. Aranyosan beszél, nevetgél, huncutkodik. Szereti a testvérét, sokat játszanak együtt. Kedvencem mikor odaszalad hozzám, megölel, és azt mondja "szejetlek".

Imádja a keresztapját. V mindennap, az esti lefekvés előtt, legyen akármilyen fáradt, vagy más időzónában, felhívja videóhívásban, s megtárgyalják a napjukat. Sooya mindig izgatottan várja ezeket a hívásokat. Addig le sem lehet rakni, míg "kejesztapu"-val nem beszélt. Volt, hogy kívülálló okok miatt elmaradt, így ezekre az esetekre, Tae küldött pár videóüzenetet, amit lejátszunk a kicsinek, hogy megnyugodjon.

Most épp az áruházból megyünk haza a gyerekekkel, bevásároltunk a bulihoz. Megvettük a díszeket, az ételek alapanyagait, s megrendeltük a tortát is.

Mikor befordulok a sarkon, három fekete kisbusz áll a házunk előtt. Csodálkozom, vajon mit keresnek itt, Jong Suk nem említett vendégeket, ráadásul Ő most nincs is itthon, forgatáson van.

Megállok a furgonok mögött, s kiszállok, hogy megnézzem kik azok. Jong Hwa az egyik karomon ül, Yong Soo pedig a másikba kapaszkodik.

Ekkor kinyílik a három furgon, s még fel sem fogom mi történik, a lányom máris az egyikük nyakába ugrik.

- Kejesztapu! Megjöttél! - sikít boldogan.

- Hát ti meg, hogy-hogy itt vagytok? Azt hittem csak a hétvégén érkeztek! - ocsúdok fel.

- Nem is örülsz nekünk? - konyul le Jeongin szája.

- Dehogy is nem! - ölelem meg - Csak megleptetek!

- Ez volt a cél - kacsint pajkosan Jungkook.

- Jó újra látni titeket! - konyul le a szám, és könnyes a szemem. Azok a nyavalyás hormonok.

- Az arcod nem ezt mondja - jön oda Seonghwa, s megölel minket - Minden rendben?

- Aish, te meg azok a jó szemeid! Előtted nem tudok titkot tartani ugye? - válaszolok neki kínos mosollyal - Minden rendben, csak nagyon hiányoztatok!

- Szerintem van itt még valami! - néz a szemeimbe.

- Gyertek be, majd ott elmondom - s kinyitom a kaput. Seonghwa kiveszi a kezemből a keresztfiát, a többiek pedig segítenek bevinni a sok csomagot a kocsiból.

Mikor mindent becuccoltunk, elhelyezkedünk a hatalmas nappaliban.

Tényleg óriási, három garnitúra kanapé lett bepakolva, hogy mikor itt vannak a srácok, kényelmesen elférjünk.

A gyerekek középen a szőnyegen játszanak V-vel és Innie-vel.

- Nos, akkor mesélj csak nekünk, mi történt odakint, hogy az egyik percben nevetsz, a másikban pedig már sírsz? - vág bele a közepébe Suga.

- Ahh, úgy látom, ezt nem úszom meg - vigyorgok rájuk.

- Te mondtad, hogy bent megbeszéljük - fűzi hozzá Mingi - Bent vagyunk, hallgatunk! 

- Szóval, hogy is mondjam...

- Csak bökd ki - tárja szét a karjait Jongho.

- Ööömmm... Az a helyzet, hogy megint terhes vagyok! - hallgatok a maknaera - Most lesznek 12 hetesek. Ja igen, ikrek! - zúdítom rájuk mindet egy szuszra.

Az információ özönre mindenki elnémul, már attól tartok sokkot kaptak, vagy mi...

Ekkor, a szívbajt hozva rám, ujjongva ugranak fel, s ölelnek meg mindannyian.

- Azért óvatosan - fejti le rólam Jin a többieket - össze ne nyomjátok őket.

Majd, meglepetésemre, hisz estig nem is vártam, hazaér a férjem.

- Hello Jagiya, megjöttem! - jön oda hozzám, és nyom egy gyors csókot a számra, majd a srácokhoz fordulva köszön nekik is.

- Hallottam, hogy itt vagytok, így hamarabb hazajöttem.

- Hallottuk a nagy hírt, gratulálunk hyung! - csap a hátára Hongjoong.

Rámnéz.

- Lebuktam, elsírtam magam - válaszolok a fel nem tett kérdésre.

- Nyugi, családban marad - kacsint ránk Jisung.

- Egy nagy családban- teszi hozzá nevetve Wooyoung.

Boldogan nézek végig a vidám társaságon.

Eszembe jut, hogy milyen magányos voltam még nem is olyan régen, s azóta mennyi minden történt. Most mennyien szeretnek, s én is szeretem mindannyiukat.

Ez pedig csak a kezdet, hisz az idő teltével ez a család folyamatosan növekszik majd!

VÉGE

Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastátok ezt a történetet. Remélem élveztétek, s velem együtt izgultatok, vártártátok a folytatást.

Köszönöm a csillagokat!
⭐

Ha van kedvetek, írjatok kommenteket is, kíváncsi vagyok, melyik részek tetszettek nektek a legjobban. 😉

Vigyázzatok magatokra, legyetek egészségesek! Egyetek és aludjatok jól!
♡

Végezetül pedig szeretnék nektek ajánlani egy kifejezetten aranyos történetet a Stray Kids és egy 10 éves kislány főszereplésével.

Illetve egy romantikus történetet egy magyar lány és Seonghwa főszereplésével.

안녕하세요! ♡

Viszontlátásra! ♡

Sziasztok! ♡