Lee Jong Suk

- Jó híreket hoztam! - mondja Chan mosolyogva.

"Ha ez azt jelenti, amit gondolok.... Aigo, remélem igaz! Már olyan jó lenne újra normális életet élni a családommal. Visszatérni Szöulba..."

- ...és most már biztonságban hazatérhettek! - szakítja félbe a gondolataimat a várva várt mondat.

- Akkor, biztos, hogy vége? -kérdezek azért rá - Már senki sem árthat a családunknak?

- Igen, vége - erősíti meg Bangchan, amit mondott - Mindenkit elkaptak, letartóztattak, vagy meghaltak. Már senki nem árthat nektek.

- Köszönöm! - ölelem meg hálásan, majd a többieket is, mostmár megkönnyebbülve.

- Mikor mehetünk haza? Jinniyának lassan orvoshoz kellene mennie.

- Holnap délben száll fel velünk a gép! - válaszol a mellettem álló Félix.

Ekkor jön ki hozzánk Soojin.

- Chan, Félix, Hyunjin, Seungmin! Hogy hogy itt vagytok? De hiányoztatok! - ölel meg mindenkit.

- Jinniya, te egyre szebb vagy, és egyre nagyobb! - puszilja arcon Hyunjin.

Soojin kuncogva pirul el. Tényleg egyre szebb, főleg most, hogy végre evett, és kipihente magát. Meg végre nevet is. Ő a leggyönyörűbb nő a világon! Hála az égnek, hogy visszakaptam! Azon leszek, hogy ezentúl mindig így nevessen.

- Jó híreket hoztunk, nektek. Végre hazajöhettek! - ismétli el neki is Chan.

- Tényleg? - könnyesedik el szerelmem szeme - Vége van?

- Igen, a rosszfiúknak vége van! - ölelem meg félkézzel, mivel a másik karomban Yong Soo van.

Majd csatlakozik hozzánk Hongjoong, Seonghwa, San, Mingi, Wooyoung, Yeosang, Yunho, Jongho, Chan, Lix, Hyunjin és Seungmin is.

- Szeretlek titeket - mosolyog újra Soojin - de most már engedjetek el, mert összenyomjuk a gyereket.

- Tényleg Jinniya szerdán doki, ugye emlékszel? - kérdezi Félix.

Megható, hogy ennyire odafigyelnek rá.

- Igen, és most már ideges se vagyok miatta, mert haza fogunk érni!

A többieknek pedig San elmondja, hogy mi történt a héten, hogy ők is értsék miért mondja ezt Soojin.

- Mostmár megnyugodhatsz! - mondja neki kedvesen Seungmin - Keddre otthon vagyunk.

- Egyelőre szerintem gyertek vissza hozzánk! - mondja elgondolkodva Seonghwa - Nem tudjuk milyen állapotban van a lakásotok.

- Én nem is szeretnék oda visszamenni, nem érezném magam ott biztonságban, hiába tudom, hogy vége van! - teszi hozzá Jinniya.

- Akkor keresünk majd egy házat magunknak! Most már úgyis kicsi lenne ennyiünknek az a lakás.

- Akkor addig maradjatok nálunk! - teszi hozzá most már Hongjoong is.

- Köszönjük! Igyekszünk mihamarabb találni egy új otthont - ölelem meg a barátomat.

- Nem kell kapkodni! - kacsint ránk Wooyoung.

- Igen, mi szeretjük, hogy ott vagytok velünk - csatlakozik Jongho is. Yunho pedig mellette állva lelkesen bólogat.

- Nem hiszem, hogy nagyon jót tenne a karriereteknek, ha még sokáig maradnánk - néz rájuk szomorúan a feleségem.

Ekkor jövök rá, hogy ezek a srácok az életüket, terveiket, munkájukat is félretéve vigyáztak a családomra.
Sosem lehetek ezért eléggé hálás nekik.

- Amíg a baba meg nem születik, amúgy sem szeretnénk elmenni. Addig itthon koncertezünk - mondja a leader.

- Mi se megyünk! - csatlakozik Bangchan is - És szerintem nyugodtan hozzátehetem, hogy a BTS is itthon marad addig.

- Na, de mostmár menjünk, együnk valamit, aztán csomagoljunk, hogy holnap haza tudjunk menni! - mondja Seonghwa - Jinniya-nak muszáj ennie!

- Igazad van, gyere Jagiya, együnk! - ölelem át feleségem derekát és tolom be az étkező felé.

Az ebéd vidám hangulatban tellik. Viccelődünk, sztorizgatunk, mintha az elmúlt hónapok meg sem történtek volna. Kedvelem a Stray Kidses srácokat is. Lazák, viccesek, de ha kell, tudnak komolyak is lenni, és ott vannak, ha szükség van rájuk.

Ebéd után elküldöm Soojint Yong Sooval pihenni, addig mi a fiúkkal összepakolunk. Már alig várom, hogy induljunk haza! Keresek egy gyönyörű házat a családomnak, nagy kerttel a gyerekeknek.

Pár órával később kész vagyunk. A lányok is felébredtek már. Félix felveti, hogy sétálhatnánk egyet a parton, neki ez az egyik kedvenc időtöltése, mikor hazajön.

Így vacsora előtt teszünk egy kiadós sétát a naplementében.

Vacsorára Chris és Lix beizzítja a grillt, Wooyoung és Hwa pedig salátákat, köreteket készít.

Mintha csak nyaralnánk. Ami ránk is fért a sok nehézség után.

Kihozzuk Yunhoval Sooya kiságyát, és teszünk rá egy szúnyoghálót. Így itt alhat mellettünk a friss levegőn, és senki nem marad ki a buliból.

Soojin az egyik pihenőszékben terül el, és alkoholmentes koktélját szürcsöli, amit Hyunjin és Yeosang kevergetnek mindenkinek.

Mingi, Jongho, és Seungmin épp a sörpadokat állítja fel. Odamegyek hozzájuk, hogy segítsek nekik.

Hongjoong segít kihordani a köreteket az asztalokra.

Kellemesen tellik az utolsó este.
Ízletes ételek, finom italok, jó társaság, remek hangulat.
Beszélgetünk, viccelődünk, és persze a zene és a tánc se maradhat el.

Később a fiúkra bízzuk a kislányt, mi pedig teszünk egy romantikus sétát a csillagos ég alatt.

Ujjaimat az övébe fűzöm, miközben lassan andalgunk a parton. Csak csendesen élvezzük egymás társaságát.

Egy jó óra múlva érünk vissza a házba.

Yong Soo már alszik, és csak Chan, Hongjoong és Seonghwa beszélgetnek a nappaliban, míg ránk várnak.

- Na akkor mi megyünk is aludni - áll fel a három férfi - jó éjszakát! Holnap 10 órakor indulunk. Akkor biztosan kiérünk a reptérre, és legkésőbb délben felszállunk.

- Rendben, jó éjszakát nektek is! - köszönünk el tőlük.

Egy gyors közös zuhany után, mi is fáradtan bújunk be a takaró alá, s elég gyorsan el is alszunk.