Bangchan

A menekülés éjszakáján

A mobilom csörgésére ébredek. Ki a csoda hív ilyenkor? Majd, mikor meglátom a hívó nevét, rögtön felébredek. Itt valami gáz van, súgja a belső ösztönöm.

- Hello, Hongjoong! Mi történt?

Ő pedig elmondja, hogy felhívta Jong Suk ( hála az égnek, hogy él), s hogy a lányok veszélyben vannak. Jin megy értük, és elviszi őket egy géphez, hogy Jejun összeszedjék Suk-ot, viszont onnan nem tudják, hogyan tovább.

- A szarháziakat csak bízzátok ránk! Van kapcsolatom a rendőrségen, már jeleztem nekik, hogy mi a helyzet. Várni fogják őket. Jejuról menjetek át Sydney-be a farmunkra, anyáék most az USA-ba utaztak a nővéremékhez, úgyhogy nem zavartok senkit. Majd szólok a házvezetőnőnek, hogy számítson rátok!

Megnyugtatom, hogy mi itt majd kézben tartjuk a dolgokat, hisz egy család vagyunk, ez ugyanúgy a mi ügyünk is. Ők csak vigyázzanak a kis családra. Majd elköszönve, lerakom.

Már tárcsázom is Oh Jiho számát, aki már a középiskola óta az egyik legjobb haverom, és együtt jöttünk vissza Koreába. Ő azóta Szöul legjobb nyomozója lett.

Első kicsengésre felveszi a telefont.

- Hello Chris, nem tudsz aludni?

- Szia Jiho, kellene egy szívesség.

- Durr bele a közepébe - nevet - semmit nem változtál haver, nem vacakolsz.

- Bocs, de ez most élet-halál kérdése, ráadásul egy kisbaba, és egy várandós nő is van a dologban.

- Hallgatlak -komolyodik el a hangja - mibe keveredtél?

Elmondom neki Jinniya és a kislány történetét, illetve, amit Jong Sukról tudok. Végül pedig, hogy most épp menekülni kényszerülnek.

Barátom egy szó nélkül hallgat végig.
Végül megszólal.

- A belvárosból a reptér fele jelentettek lövöldözést, de áldozatok nincsenek, illetve egy parkolóház után abba is maradt. Már vizsgáljuk az ügyet. De valószínűleg sikerült elmenekülniük.

Közben kapok egy üzenetet Hongjoongtól, hogy a gépen vannak. Indulnak Jejura.

- Most kaptam egy SMS-t, hogy kijutottak. De jó lenne elkapni a bandát! Nincs kamerafelvétel a környéken vagy valami, ami alapján le tudod tartóztatni őket?

-Utánanézek, mit találunk, és értesítelek. Ha egy mód van rá, vigyázzatok magatokra! Szólj, ha van valami fejlemény!

-Rendben. Én is várom, hogy mit találsz. Remélem sikerrel jársz! Hwaiting!

Azzal leteszem.

- Sikerült valamit kideríteni? - kérdezi Félix, de mögötte ott az egész banda, akik szintén várják a választ.

- Annyit tudok, hogy sikerült meglépniük, jól vannak. Úton vannak Jejura Jong Sukért.

Csörög a mobilom.

- Yeoboseyo! Oh, hello Jin!....Igen, kaptam üzenetet Hongjoongtól, hogy a gépen vannak. Nem sérült meg senki?... Ahh, ennek nagyon örülök....Ahhh, értem, átadom neki.... Ahhh... Kösz haver, szólok, ha tudunk valamit! Annyeong!

A hívás végén folytatom a fiúkkal a félbeszakadt beszélgetést.

- Jin szerint senkinek semmi baja, Soojin szinte végigaludta az egészet. Elküldöm a furgon helyét Jihonak, hátha találnak rajta nyomot, ami alapján elkaphatják a szemét bandát! Egyelőre ennyit tudunk tenni.

Órákkal később kapok egy újabb üzenetet, miszerint, szorosan, de sikerült elmenekülniük Jejuról, Jong Suk is a fedélzeten van, de orvosi ellátásra szorul.

Felhívom a házvezetőnőnket Sydneyben, hogy gondoskodjon a vendégeinkről, illetve készítsen be egy utazó babaágyat a kislánynak.

Utána felhívom az orvost, tudjon róla, hogy szükség lesz rá, ha a csapat megérkezik.

Végül, mivel egyelőre nem tudunk többet tenni, elküldök mindenkit aludni.

Reggel vár egy SMS, hogy éppségben megérkeztek, köszönik a vendéglátást. Az orvos ellátta Jong Sukot, nincs semmi komoly baja.

Hála az égnek.

Két napig csend van. Csak a szokásos tánc és zenei próbák mennek, addig is tellik az idő. Bár sokszor kalandozunk el fejben. Nehéz most koncentrálni.

Harmadnap reggel a mobilom csörgésére kelek, mikor meglátom, hogy Jiho hív rögtön felébredek.

- Yeoboseyo? - szólok bele - Hello barátom, mi a helyzet?

-Szia Chris! Van egy nyomunk, a kocsin ott maradt az egyik idióta ujjlenyomata, ahogy belestek a kocsiba, most hozzák be kihallgatni.

-Ez remek, remélem sikerül megtörnötök a piszkot!

-Igyekszünk. Majd szólok, ha van valami.

- Kösz haver, sok sikert. Fighting!

Lerakom. Visszadőlök, de nyílik az ajtó és berontanak a fiúk.

- Hallottuk, hogy telefonáltál hyung, van valami? - kérdezi izgatottan Han.

- Igen, van egy nyom, de egyelőre csak ennyi - próbálom lenyugtatni őket, nem kell még, hogy túlságosan reménykedjenek, hisz még ki kell vallatni a mocskot. De belül azért én is izgatott vagyok.

- Aish, pedig azt hittem, jöhetnek haza! Hiányoznak! - sóhajt fel csalódottan a maknae.

- Nekünk is, hidd el! - próbálja megnyugtatni Minho - De bízzunk benne, hogy hamarosan itt lesznek. Addig pedig tegyük a dolgunkat. Szóval irány reggelizni!

Kitereli a fiúkat, én is felkelek, s kimegyek utánuk.

Eltelt a nap, majd még egy, de semmi hír.

Pénteken délután hív fel Jiho, hogy meg van a vallomás, meg az elfogatási parancs, mennek a rohamcsapattal lecsapni a rosszfiúkra. Köztük Yong Soo vérszerinti apjára és a szeretőre is.

Végre!

Ha minden jól megy, akkor jövő héten mindenki itthon lesz!

Éjfélkor csapnak le rájuk, sajnos nem adják meg magukat, de végül sikerül elfogni őket, kivéve azokat, akik a tűzharc során meghaltak. Őszintén? Nem kár értük.

Sajnos Jiho is kapott egy golyót a vállába, de hála az égnek, nem vészes. Azért meglátogatom a kórházban.

- Hello haver, hogy vagy?

-Voltam már jobban is - feleli nevetve - de volt már rosszabb. Túlélem.

- Kössz mindent. Majd ugorj be hozzánk egy ebédre, ha kiengednek.

- Szavadon foglak - nevet fel újra - most menj, hozd haza azt a családot.

- Úgy lesz, már mindenkinek nagyon hiányoznak.

- Egyszer szívesen megismerném őket! Rendkívüli emberek lehetnek, ha így meghódítottak három fiúbandát is.

- Azok bizony. Majd bemutatlak nekik.

Azzal elköszönök és elindulok haza. Közben felhívom a BTS-t is.

- Hello srácok. Vége van, elkapták őket! Megyek hozom haza Soojinékat!

- Ez szuper hír Chan, mi akkor rendberakjuk a dormot, meg főzünk valami ünnepit, mire hazajöttök. Mikorra is? - mondja Jin.

-Vasárnap délre ott vagyok, hétfőn délben tudunk szerintem leghamarabb visszaindulni, kedd reggelre vagyunk itthon.

- Ahh, tökéletes időzítés, szerdán van Soojin következő UH-ja. - örül a vonal végén a másik.

- Akkor igyekszem. Annyeong!

- Annyeong!

Nem szólok, hogy megyek, szeretném meglepni őket. Hyunjin, Félix és Seungmin jönnek velem, a többiek maradnak segíteni a másik csapatnak.

Vasárnap délben pontosan ott is vagyunk. Soojint kivéve, kint vannak a kertben.

- Sziasztok! - kiáltunk oda - Meglepetés!

Sikerült is meglepni őket, mert vagy egy percig csak állnak ott megdöbbent arccal. De utána úgy lerohannak minket a srácok, hogy egy-kettőre a fűben találjuk magunkat.

Jong Suk kezében Sooyával nevetve figyel minket.

Nagy nehezen lenyugszanak a kedélyek, felkelünk, majd rendesen is köszönünk egymásnak. Kiderül, Jinniya bent alszik, mert megint nehéz napokon van túl. Akkor most boldog lesz!

- Jó híreket hoztam! - mondom mosolyogva.