Hongjoong

Szombat hajnalban a mobilom rezgésére ébredek. Talán elfelejtettem kikapcsolni az ébresztőm? Oda se nézve kinyomom, nehogy a többieket is felkeltse, de azon nyomban újrakezdi.

Mi ez? Ki hív ilyenkor?

- Yeoboseyo? - szólok bele álmos hangon.

- Én vagyok az, chingu - szól bele egy hang a túlvilágról - Lee Jong Suk.

Azonnal teljesen felébredek. Felülök az ágyban.

- Hyung! Hol vagy? Mi történt? Jól vagy? - zúdítom rá, közben a szememet csípik a visszatartott könnyek, az elfojtott gyász, a megkönnyebbülés, az öröm vegyesen tör utat most magának.

- Jól vagyok, az éjjel sikerült megszöknöm. Jejun vagyok. Ide hurcoltak a "baleset" után. Sokáig kínoztak, hogy áruljam el, hova rejtettem el a lányokat.
Végül, ma éjjel lehetőségem nyílt eljönni a farmról, ahol őriztek. Egy embert kivéve, mind kocsiba ültek és elmentek. Én nem mondtam nekik semmit, de félek, hogy rátok találtak. Valami olyasmit kiabáltak, hogy "meg van végre az a ribanc", meg, hogy "menjünk nyírjuk ki a kurvát". Kb. egy órája mentek el. Az őrt kiiktattam, és elszöktem.
Hongjoong, védd meg a lányokat kérlek! Egyébként, hogy vannak?

- Jól vannak, de erről majd később hosszabban beszélünk. Azt mondod, egy órája indultak el? Akkor már itt lehetnek Szöulban. Akkor mennem kell! Írd meg hol vagy, megyünk érted!

Ezzel leteszem, és rögtön akcióba lendülök.

-Hyung ébredj! Baj van! - rázom fel erőteljesen Seonghwa-t - Kelj fel gyorsan, és ébresszük fel a többieket is! Jönnek a lányokért!

Mikor nyitotta a száját, hogy kérdezzen, csak leintettem.

- Majd később elmondom, erre most nincs időnk. Jönnek a lányokért. Fél órán belül el kell hagynunk a dormot. Siess, ébresszük fel a többieket!

Villámgyorsan felkeltjük a többieket is, majd felhívjuk a másik két csapatot.

Felvázolom címszavakban mindenkinek a helyzetet.

- Szóval mielőbb ki kell juttatnunk innen a lányokat. El kell jutnunk a szigetre! - zárom le végül.

- "Tíz percen belül ott a buszunk értetek, kivisz titeket egy magánreptérre. Ott vár a Hybe magángépe. Jin most beszél a pilótával, várni fog titeket! - mondja a telefonba Namjoon.

- Rendben. Akkor összekészülünk. Köszi RM!

- Semmiség, vigyázzatok a lányokra! Szóljatok, ha már minden rendben! Akkor is, ha kell még valami!

- Úgy lesz! Annyeong!

Seonghwa és San elmegy a lányokért, gyors összekészítik őket.

Addig beszélek a Strayekkel is.

- Hello Chan! Baj van... - és neki is előadom a helyzetet, illetve azt, hogy milyen segítséget kaptunk eddig - de nem tudom, hova tudnánk elrejteni őket, amíg elkapják ezeket a szemeteket.

- A szarháziakat csak bízzátok ránk, van kapcsolatom a rendőrségen, már jeleztem nekik, hogy mi a helyzet. Várni fogják őket.
Jejuról menjetek át Sydney-be a farmunkra, anyáék most az USA-ba utaztak a nővéremékhez, úgyhogy nem zavartok senkit. Majd szólok a házvezetőnőnek, hogy számítson rátok!

- Köszi Chan!

- Nincs mit haver, egy család vagyunk. Ti csak vigyázzatok a lányokra, és találjátok meg Jong Sukot! Elmegyünk értetek, ha tiszta itthon a levegő.

- Rendben! Most viszont megyek, mert fogytán az időnk. Annyeong!

Letettem. Pont ekkor futott be a fekete kisbusz a ház elé. Soojin is elkészült a kicsivel. Mindenki egy sporttáskányi cuccal elindul kifelé, beszállunk, és mikor elindulunk, halk pukkanó hangokat hallunk, majd csattanásokat a kocsi oldalán.

Lőnek ránk!

- Bukjatok le! - mondom a srácoknak, Seonghwa, Yunho, Wooyoung és San pedig a testükkel védik a lányokat.

- Ne aggódjatok - szól hátra Jin a vezetőülésről, - golyóálló a kocsi, egyszer megfenyegették a bandát, akkor szerezte be PD-nim.

Közben szlalomozva a forgalomban, próbálja lehagyni üldözőinket. Egyszercsak behajt egy parkolóházba, s megáll egy fehér, ugyanolyan kisbusz mellett. Az üvegei ennek is sötétítettek.

- Gyorsan szálljatok át, kocsit váltunk! Nyugi ez is golyóálló, bízom benne, hogy nem veszik észre a cserét.

Egy pillanat alatt átcuccolunk a másik járműbe, és el is húzzuk a csíkot, pont mikor amazok körbeveszik a fekete buszt.

A reptéren elköszönünk Jintől, és beszállunk a JET-be, ami rögtön el is indul velünk Jeju felé.

Egy óra múlva leszállunk egy magán repülőtéren, s a kifutón már vár ránk egy ugyanolyan jármű, amivel Szöulban menekültünk.

Megpróbálom felhívni Jong Sukot, azon a számon, amit elküldött az éjjel.
Az első kicsörgés után felveszi.

- Itt vagyunk a szigeten, hova menjünk érted?

Megadja a címet.

- Mingi, Yunho, Wooyoung, ti gyertek velem. Többiek,  ti maradjatok itt és vigyázzatok a csajokra! Sietünk vissza és megyünk tovább Sydneybe.

Beszállunk a kisbuszba és elindulunk a cél felé. A GPS szerint kb. 20 perc múlva vagyunk ott.

Szerencsére az odaút eseménytelen, gyorsan odaérünk. Küldök egy SMS -t Jong Suknak.

Nem sokára megjelenik a férfi, de csak árnyéka néhai önmagának.

Látszik rajta, hogy nem nyaralt ez idáig. Lefogyott, az arca beesett, a szemei sárgás-vörösek. Sántít, vállai előreestek és a bal karja is lóg. Szerencsétlen, tiszta folt, zöld-lila-kék-sárga, a régiektől a frissebbekig.

Kinyitom neki az ajtót, ám ebben a pillanatban szemből a szemünkbe világít egy reflektor.

Kiugrok, gyors berántom hátra a barátomat, és ráordítok Yunhora, hogy lépjen a gázra, Mingivel meg felhívatom a többieket, hogy indítsák a gépet, mert a nyomunkban vannak.

Közben újra repkednek a golyók, Yunho cikázva próbálja lehagyni a másik kocsit. Egy piros lámpánál épp átérünk a kocsisor előtt, ám a mögöttünk lévőnek már nem sikerül... beleszalad a többi autóba, így tömegkarambolt okozva.

Leráztuk őket.

A reptéren már jár a gép motorja, gyors beülünk mi is.

Felszállunk, és célba vesszük Sydneyt.

Ám ekkor velőtrázó sikítás rázza meg a gép ablakait.....