Kim Soojin

A reggeli rosszullétek nem kímélnek.
Sőt, nem kifejezetten korlátozódnak a reggeli időszakra.
Eltelt hat hét, de még mindig szenvedek tőle.

Seonghwa kitiltotta a házból a kávét, mert rosszul lettem az illatától.
Szegény fiúk reggelente nagyon szenvednek a koffeinadagjuk nélkül. Bár biztosítottak róla, hogy nem nagy áldozat. Azért szerintem várják már ők is, hogy jobban legyek.

Hétfőn lesz esedékes az első ultrahangvizsgálat (továbbiakban UH.).

Szombaton, mikor összejövünk, - ez mostanában szokásunkká vált - meg is említem a srácoknak.

- Uhm, hétfőn valamelyikőtök tudna vigyázni Soo-ra?

- Miért? Mész valahova? - kérdezi Hongjoong.

- Vizsgálatra kell mennem.

- Mikor?

- Hétfőn, délelőtt.

- Ki ér rá hétfőn? - néz a többiekre az ATEEZ leadere.

- Várjunk csak egy pillanatra! Egyáltalán hogyan terveztél elmenni? - néz rám Jin.

- Busszal - vonom meg a vállam. Nem akarok senkinek plusz teher lenni.

- Na azt felejtsd el - csatlakozik Chan is. - Majd valamelyikünk elvisz.

- De nem fontos...

- Ez nem vita tárgya, nem engedünk ki egyedül a házból! - néz rám szigorúan Minho is.

- Ki kísérje el? - néz össze a három vezető.

- 2-2-2 ember elég lesz nem? - töpreng hangosan RM.

- Még sok is - dörmögök az orrom alatt, nem értem, mire fel ez a nagy felhajtás.

- Ez a minimum, ha nem tetszik mehetsz mindannyiunkkal.

-

Jó lesz így! - felelem gyorsan.

- Nos, akkor kik legyenek?

- Kő-papír-olló?

- Legyen.

Lejátszák csapatonként.

Gyorsan kikerül a 2-2-2 nyertes.

Ezekszerint akik elkísérnek: Seokjin és Yoongi a BTS-től, Félix és Hyunjin a Stray Kids- től, végül Seonghwa és San az ATEEZ -től.

"Juhé, minden vágyam volt 6 férfi társaságában nőgyógyászhoz menni. De még mindig jobb, mint a 23."

- Na és kik vigyáznak Soora? - kérdem felsóhajtva.
- Tae és Jeongin ellesznek vele, de mind itt leszünk.

- Örülök, hogy V marad, Yong Soo nagyon kedveli. - mosolygok a fiúra.

- Az érzés kölcsönös - kacsint a kicsire.

- Mikorra jöjjünk? - kérdezi Namjoon.

- 10:55-re van időpontom.

- Akkor 8:30-ra itt vagyunk. Jó lesz így? - néz a többiekre, akik beleegyezően intenek.

Hétfő reggel

Arra kelek, hogy valaki simogatja a karom.

- Soojin ébresztő! Jinnie-ya fel kell kelned, elkésünk! - ébresztget Seonghwa kedvesen.

Felülök, de a szokásos reggeli roham már rám is tör, ahogy függőleges helyzetbe kerülök.

Arrébb tolom Hwat, és rohanok a mosdóba. Ő pedig jön és segítőkészen áll mellettem, és tartja a hajam. Mint minden reggel mostanában.

Miután mindent kiadtam magamból, amit tudtam, visszamegyünk a szobámba.

Szerencsére Yong Soo még alszik.

- Jobban vagy? Tudsz készülni?

- Igen. Azt hiszem mostmár megmaradok.

- Akkor kint várunk. A többiek is itt vannak mindjárt.

Ezzel kimegy, én pedig keresek magamnak valami ruhát, és elmegyek letusolni. Majd gyorsan felöltözöm.
Mire végzek, már Soo is fent van, és panaszosan követeli a reggeli italát.

- Hozom már - jön utánam Wooyoung - Oppa meghozta a reggelidet kicsi Soo.

Mosolyogva figyelem, ahogy kiveszi a kicsit, és a fotelbe ülve etetni kezdi.

- Akkor azt hiszem, én megyek is! Sziasztok! - nyomok a kincsem pofijára egy puszit.
- Hé, én nem kapok? - reklamál Woo.
Nevetve hajolok oda, és adok neki is egyet az arcára, és kimegyek a nappaliba.

- Sziasztok, jó reggelt! - köszöntöm a srácokat.

- Jó reggelt! Szia Soojin! - köszönnek vissza.

- Gyere reggelizni, jó? - tol az asztal felé Jin.

- Nem igazán van most étvágyam - húzom el a szám - nem rég adtam ki mindent.

- Idd meg ezt - jön oda Yeosang - gyömbértea, segít a reggeli rosszullét leküzdésében.

- Köszönöm - kortyolok bele, és mit ad az ég, tényleg a gyömbér csípős, fanyar íze, csökkenti az ingereket - hmmm, ez tényleg nagyon jó!

- Na, de lassan menni kell, nehogy elkéssünk a reggeli forgalom miatt! - néz az órára Félix.

Mindenki cipőt húz, és indulunk.

- Képet hozzatok ám! - kiált még utánunk az ajtóból Yunho.

Szerencsére nincs fennakadás útközben, így tíz perccel korábban oda is érünk.

A recepción bejelentkezem, és eligazítanak, hova kell mennünk.

Csak enyhe feltűnést kelt, hogy hat fekete baseball sapkás és maszkos férfi vesz körül a váróteremben. Elég érdekes pillantásokkal méregetnek minket, és hirtelen lett körülöttünk jópár szabad ülőhely. Mit hihetnek, kik vagyunk mi, a maffia?

- Kim Soojin! - hívnak be.

Megindulunk, mire az asszisztens kissé ijedten megjegyzi, hogy csak egy valaki jöhet be velem.

- Seonghwa, menj be vele te, közülünk te állsz Soojinhoz a legközelebb, te voltál ott mellette, mikor kellett - vitatják meg, mintha ott sem lennék.

Én meg csak kapkodom a fejem.

- Jól van, akkor én most bemegyek, majd jön valaki, ha eldöntöttétek - indulok az öltözőbe.

De Seonghwa már jön is utánam.

- Jó napot kívánok! - köszönünk a szonográfusnak.

- Jó napot kívánok! Jöjjön, feküdjön fel ide, a hasát tegye szabaddá! Ott szemben a kijelzőn majd láthatnak mindent.

Úgy teszek, ahogy kérte, és már nyomja is a hasamra azt a hideg zselés cuccot, majd elkezd körözni rajta az UH- fejjel.

- Meg is van. Az a babszem ott a kisbabájuk. Jó helyen van, megfelelő méretű, minden rendben van.
Szeretnék hallani a szívhangot?

Bólintunk mind a ketten, mert megszólalni nem tudunk a meghatódottságtól.

Bekapcsol egy gombot a gépen, és már halljuk is, mintha valaki vadul lovagolna. ...Td... Td... Td... Td... Td... , és már folynak a könnyeim.

- Szép, erős, egészséges szívverése van! - mondja a szonográfus - Kérik a felvételt? Meg a képeket?

- Igen, köszönjük.

Később otthon kézről kézre járnak a képek. Majd berakjuk a lejátszóba a lemezt is.

Szem nem marad szárazon. Mindenki meghatottan hallgatja Babszem szívverését.

- Akkor minden rendben van? - kérdezi Hongjoong.

- Igen, a kicsi teljesen egészséges. Viszont Soojin rengeteget fogyott a reggeli rosszullétek miatt. Az orvos szerint erre oda kell figyelni, mert a baba fejlődésére is kihathat! - válaszol helyettem (túlságosan is pontosan) Hwa.

Ezt az információt megtartottam volna magamnak.

A sok stressz és a hányások miatt tényleg alig ettem valamit. Azt viszont nem tudtam, hogy ez ennyire kihat a kicsire is.

- Egyszerűen képtelen vagyok enni - hajtom le a fejem, s már folynak is a könnyeim. Hülye hormonok!

- Nyugi megoldjuk, biztos találunk majd valamit, amit szívesen megeszel. Majd mindig azt eszünk, amit megkívánsz, és együtt, mert úgy mindenkinek jobb az étvágya! - ölel meg Seonghwa.

- De ha felülök, máris rohannom kell...

- Akkor ágyba kapod a reggelit - von vállat.

- Én pedig minden reggel viszek majd neked gyömbérteát, hátha segít megelőzni - teszi hozzá Yeosang.

- Miattam igazán nem... - de nem engedik befejeznem, szúros pillantásokkal jelzik, hogy nincs választásom.

A három csapat megvitatja, hogy ki mikor fog gondoskodni az aznapi étkezésemről, nekem csak azt engedik meg, hogy eldöntsem épp mihez lenne kedvem.

Mit is tehetnék 23 határozott pasival szemben? Beletörődöm a sorsomba.