Kim Soojin

Ma Yejin nem tud velem jönni, így Yong Sooval kettesben látogatjuk meg a fiúkat.

A GPS egy családi házas övezetbe vezet. Egy barna kerítéses, hatalmas amerikai stílusú, vajsárga családi ház előtt állok meg.

Kiszállok, bár nem igazán vagyok benne biztos, hogy jó helyen járok.

Kiveszem Yong Soot is, de időm sincs magamra rakni, mert ebben a pillanatban nyílik az ajtó, és kitódul rajta a nyolctagú csapat.

- Sziasztok, már vártunk titeket! Gyertek be! - tárja tágra a kaput egy alacsony mosolygós srác - Kim Hongjoong vagyok, a leader. Ez pedig az Ateez - mutat a csapat többi tagjára - A többiek majd bent bemutatkoznak.

- Sziasztok, Kim Soojin vagyok, a Purple Rose igazgatója.

Bemegyünk a házba, ami teljesen olyan, mint egy nyugati családi ház, csak kb. négyszer nagyobb.

Az előszobából nyílik egy tágas nappali, mellette jobbra egy jól felszerelt konyha, étkező egy hatalmas asztallal, balra egy hangstúdió, az mellett pedig egy táncstúdió. A nappaliból egy folyosó vezet hátrafelé, sejtésem szerint arra lehetnek a fiúk szobái, és a fürdőszobák.

Leülünk a nappaliba, és a srácok egyenként bemutatkoznak :

- Park Seonghwa vagyok, a legidősebb tag.

- Jeong Yunho vagyok, maindancer.

- Kang Yeosang vagyok. V megkért, hogyha jöttök, mondjam meg, hogy hiányzik neki Yong Soo. Azt hiszem ez a kis hercegnő teljesen elcsavarta Tae fejét - mondja a szőke srác.

- Ah, így már értem, hogy miért nem lepődtetek meg, mikor kivettem a kocsiból - nevetem el magam.

Mindenki velünk nevetett, majd folytatták :

- Choi San vagyok - és aranyos gödröcskék jelentek meg az arcán, ahogy mosolygott.

- Song Mingi vagyok, a másik rapper - mutatkozott be a mély hangú magas fiú.

- Jung Wooyoung vagyok. Nekem is szólt Jimin, hogy különleges személlyel fogok ma találkozni, csak azt nem mondta, hogy ilyen pici lesz. Binnie is üdvözletét küldi.

- Én pedig a maknae vagyok, Choi Jongho. Jungkook és Han szintén üdvözletét küldi.

- Ohhh, nem is tudtam, hogy ilyen jóban vagytok velük - csodálkoztam.

- Ők a példaképeink, mentoraink, barátaink.

- És ez nem fog bezavarni a jövőhétvégi versenybe?

- Ez igazából csak egy jó reklám a három cégnek, nem komoly. Bár a látszat kedveért mindannyian mindent beleadunk.

- Értem. Akkor én is beleadok mindent, hogy igazán látványos legyen. És itt el is érkeztünk a látogatásom céljához. Jöhetnek a kívánságok, kérések, én pedig jó tündérkeresztanya-módra igyekszem teljesíteni, amennyiben lehetséges.

Áttárgyaljuk elejétől a végéig, de mikor írni akarom a dolgokat, Yong Soo el kezd fészkelődni rajtam, így nem igazán megy a dolog, próbálom megnyugtatni, majd folytatni az írást, de a kisasszony eldöntötte, hogy ő bizony ma keresztbe tesz nekem.

Ekkor odalép hozzánk Seonghwa és kiveszi a kezemből a nyűglődő babát.
- Megfogom, amíg leírod - és csoda mód a kislány azonnal meg is nyugszik nála.

A többiek pedig készséggel megismétlik a jegyzetelni valókat.

- Sajnálom, a legutóbb aludt végig a megbeszélés alatt, csak a legvégén kelt fel.

- Nincs semmi baj, látod megoldjuk, nem harapunk - nevet Mingi.

- De mégis, ez, amit jelenleg művelek, minden csak nem profi.

- Dehogynem, profibb vagy mint bármelyikünk, hisz most három munkát végzel egyszerre! Feleség vagy, anya és igazgatója egy szuper cégnek. Nem hiába kértük fel pont a Purple Rose-t. Már akkor kiválasztottunk titeket, mikor még nem tudtuk, hogy megváltozik a családi állapotod.

- Ez egy érdekes történet, mert a bejelentést megelőző estéig én se tudtam róla.

Itt csodálkozva néznek rám, de nem kérdeznek.

- Nagyon megtetszettek az előző munkáid mindannyiunknak, és azt mondta mindenki, hogy jó veled együtt dolgozni. Soha ne becsüld le magadat! - folytatja Hongjoong.

- Értem, miért te lettél a vezető - mondom neki könnyes szemmel - jól tudsz lelket önteni az emberbe.

Odajön és megölel, nem tellik el fél perc, mindannyian körbevesznek. Nagyon jólesik. Azt hiszem ezzel a munkával lényegesen többet nyerek, mint egy jó üzlet. Barátokat.

Az idilli képet hangos kiabálás szakítja meg. Soo éhes. Seonghwa rám néz:

- Mit eszik?
- Tápszert.

- Add ide - tartja kezét Yeosang - én már csináltam ilyet, mennyit eszik?
- 120 ml. Profibbak vagytok mint én - jegyzem meg zavartan, nevetve - Egyszer valaki nagyon szerencsés lesz veletek. Ha nincs Jong Suk, nem tudom, hogy oldottam volna meg.

- Jókor voltatok jó helyen - mondja Yunho - Akkor ezek szerint boldogok vagytok együtt?

- Igen, csodálatos ember, és Isten tudja miért, nagyon szeret minket.

- Most miért mondod ezt? Nagyon szerethető személyiséged van. Mi is már az első percben megkedveltünk, a másik kettő csapatról nem is beszélve - néz rám csodálkozva Jongho.

Közben Yeosang és Seonghwa elkezdték megetetni a kicsit.

- Megosztod velünk, mi bánt? - kérdezi tőlem a leader - nagyon elkomorult a tekinteted.

- Csak eszembe jutott, hogy került hozzám ez a kincs. Szomorú, de valaki szószerint kidobta a szemétbe. Az volt a szerencséje, hogy pont arra mentem haza.

Elmesélem nekik az egész történetet.

- Neee... - kiáltanak fel többen is egyszerre.

- Léteznek ilyen szörnyetegek? - háborog az eddig csendes Wooyoung.

- Sajnos - felelem keserűen.

- És akkor még te nézed le magad - néz rám szemrehányóan Seonghwa - hisz megmentettél egy életet!

Erre nem tudom mit mondjak.

- Jong Suk se véletlen vett el téged. Ismerem, jó barátom, nem az a fajta, aki beleugrik akármibe, anélkül, hogy végig gondolta volna. Az ember nem házasodik meg csak úgy merő jó szándékból. Biztos vagyok benne, hogy tényleg nagyon-nagyon szeret. Látszott is rajta a múltkori gálán! - teszi hozzá Hongjoong.

- Nem is mondta, hogy ismer titeket.

- Mi kértük, hogy ne szóljon. Meglepi volt - nevet Mingi.

- Kellemes meglepetés! -mosolygok.

- Azt is megígértük, hogy amíg Busanban van, figyelünk rátok. Úgyhogy sűrűn fogsz minket látni. Ja, és a másik két bandát is - teszi hozzá Hongjoong.

Lee Jong Suk

Reggel, miután elindultunk munkába.

- Yoboseyo? - szólt bele barátom a telefonba.

- Szia Hongjoong, Jong Suk vagyok.

- Hello, bocs épp nem látom a kijelzőt.

- Aa, így már értem, már azt hittem, hogy kitöröltél - nevetek.

- Dehogy, de miért kerestél? Bocs, csak megyünk próbára, így csak röviden tudunk beszélni.

- Azért kereslek, mert szeretnék kérni egy óriási szívességet. Tudsz róla, hogy családom van, ugye?

- Igen hallottam, te meg a lagziba se hívtál meg.

- Ez egy hosszú történet, majd holnap Soojin elmeséli. Ő a rendezvényszervezőtök. És az én feleségem. Van egy kislányunk. Ez is a történet része.

- Értem, és miben segíthetünk?

- Busanba kell mennem, Soojin úgy tudja forgatok. De ehelyett el kell kapnom valakit, aki fenyegeti a családomat.

- Micsoda?

- Azután kezdődött, hogy bejelentették a tvben a házasságunk. Először a levelek között találtam fenyegető üzenetet:

Majd telefonon is megtaláltak. Sms-ben megkaptam ugyanezt. Majd hívogatni kezdtek. Emlékszel Kwang Sung-ra? Most nyomozó. Vele dolgozok össze. De, mivel nem leszünk a városban, szükségem van valakire, akiben megbízhatok, hogy vigyáz a lányokra. Itt jössz te és a fiúk a képbe.

- Számíthatsz ránk haver. Szólhatok a másik két csapatnak is?

- Igen, úgy tudom nagyon megkedvelték egymást a napokban, megbízom bennük is.

- Vigyázz magadra, és gyere vissza egyben!

- Azon leszek! És nagyon köszönöm barátom! Szia!

- Szia!