Kim Soojin

Ma megint itt állunk egy dorm előtt. Becsengetek, nem sokkal később pedig valaki beleszól a kaputelefonba:

- Yoboseyo? Miben segíthetek?

- Hello Kim Soojin vagyok a Purpule Rosetól. Ő pedig az asszisztensem, Park Yejin - nézünk mindketten a kamerába. -Mára beszéltünk meg időpontot adategyeztetésre.

- Gyertek be! - és már halljuk is a kapu jellegzetes búgó hangját, jelezve, hogy bemehetünk.

Ez a dorm más, mint a tegnapi. Inkább egy nagy raktárhoz hasonlít kívülről, ablakok is csak fent vannak, körben a tető vonala alatt. Van elől egy garázskapu, mellette pedig egy vas bejárati ajtó, ami ebben a pillanatban nyílik is, és egy jóképű, magas barna hajú srác lép ki rajta.

- Már vártunk titeket! - mondja mosolyogva, enyhe ausztrál akcentussal. - Gyertek be!

Belépünk utána az épületbe, ami bent teljesen az ellentéte a külsejének. Az épület közepén tágas nappali tér tárul elénk, mögötte egy kétlépcsős szintkülönbséggel megemelt modern konyha-étkező rész látható. Két oldalra pedig a srácok szobái, illetve a fürdőszobák nyílnak.

- Üdvözlünk titeket a Stray Kids dormjában! - mondja az előbbi srác - Bang Chan vagyok, a leader.

Mögötte pedig közben felsorakozott a másik 7 tag, és egyenként meghajolva bemutatkoztak:

- Lee Minho vagyok, Lee Know a művésznevem -kezdi a sor elején álló fiatalember.

- Seo Changbin vagyok - ő a legalacsonyabb, szinte egymagas velem.

- Hwang Hyunjin vagyok -hajol meg a sorban következő, magas, hosszú szőke hajú fiú.

- Han Jisung vagyok - ő se sokkal magasabb nálam, barna haja a szemébe lóg, de így is tisztán látszik vidám tekintete, ami széles mosolyához társul.

- Lee Félix vagyok - hangja bizsergetően mély, én pedig csodálkozva nézek rá, mert nem tudom összeilleszteni a magas, szeplős, szőke sráccal. Az ő kiejtésén is lehet hallani egy kis ausztrál akcentust. Széles mosollyal fogadja döbbent arckifejezésemet.

- Kim Seungmin vagyok - töri meg meglepettségemet a következő tag. A magas srác, szemébe lógó barna haja mögül, arcán enyhe pírral les ránk.

- Yang Jeongin vagyok, I.N. a művésznevem - fejezi be a sort vidám mosollyal - én vagyok a banda maknaeja.

- Sziasztok, örülök, hogy megismerhetlek titeket! Kim Soojin vagyok, a Purple Rose igazgatója, ő pedig az asszisztensem, Park Yejin. Köszönjük, hogy eljöhettünk hozzátok! - majd enyhén lehajtott fejjel jegyzem meg:
- Viszont van itt még egy apróság - szó szerint is, és meg mutatom a kendőben alvó babát nekik - Ő itt Yong Soo. Ne haragudjatok, de nem tudtam másképpen megoldani. De igyekszünk gyorsan végezni, hogy ne zavarjunk titeket sokáig.

- Semmi probléma - mondja a leader- többünknek van kisebb testvére, nem fog minket zavarni.

- Köszönöm a megértéseteket. Akkor nekiláthatunk?

- Persze, üljünk le a nappaliban, a kicsit leteheted a puha szőnyegre, ott nem eshet baja.

Így míg Yong Soo a kendőbe burkolózva a szőnyegen békésen alszik, mi alaposan átbeszéljük a terveket. Mindenki hozzáteszi, mire lesz szüksége, mi kell neki a szálláson.
Ezeket mi mind feljegyezzük, Yejin szorgalmasan körmöl. Kb.másfél óra alatt végig is beszélünk mindent.

- Wow, ez igen - nézek az órámra - szuperek vagytok fiúk, rekord idő alatt végeztünk. Köszönöm, hogy segítitek a munkámat.

- Mi köszönjük a munkádat! Lenne kedvetek körbenézni nálunk? Utána pedig szívesen látunk titeket ebédre. - kérdezi meg tőlünk Chan.

- Hát... -nézek az alvó lányomra.

- Ne aggódj, addig valamelyikünk figyel rá. Így legalább továbbra is alhat itt békésen -folytatja.

- Majd Jeongin, Binnie és én itt maradunk - ül le a kicsi mellé a szőnyegre Félix, a másik kettő pedig csatlakozik hozzá.

- Én úgyis odavagyok a kicsikért, ha nem idol lennék akkor biztos, hogy gyerekekkel foglalkoznék -teszi hozzá a maknae.

- Akkor köszönjük, szívesen körbenézünk.

- Gyertek körbevezetlek titeket, addig Lino és Seungmin összedobják az ebédet -áll fel Chan.

Az alapos idegenvezetésről visszaérkezve csodálkozva veszem észre, hogy Soo már nem alszik, hanem fenn van, és Jeongin a kezében tartja. Félix pedig dörmögő hangjával szórakoztatja, míg Changbin jókat derül a bohóckodó szőkén.
Yong Soo-nak is láthatóan tetszik a helyzet, mert ébredés után mindig hangos kiabálással jelzi, hogy ő bizony felébredt, most viszont tágranyílt szemekkel, enyhén tátott szájjal figyeli a srácok hülyéskedését.

- Azt hiszem megtaláltam, kiket fogok felhívni, ha bébiszitter kell -jegyzem meg nevetve - Most fordul elő először, hogy nem sírva ébredt fel.

- Ha ráérünk, szívesen segítünk - csap le csillogó szemekkel a lehetőségre I.N. - nagyon cuki kislány.

- Jajj én nem gondoltam komolyan, csak vicc volt.

- Szívesen segítünk, vedd úgy, hogy most már van 8 oppája, aki lesi minden kívánságát - teszi hozzá teljesen komolyan Félix.

Erre elnevetem magam, amit csodálkozva néznek. Így elmesélem nekik, hogy tegnap a másik csapat ugyanezt mondta. A képeket is megmutatom.

Erre Binnie kijelenti, hogy bizony ők is kérnek képeket.
Csinálunk pár közös képet, de nem tart sokáig, mert a kis hercegnő kezd megéhezni, így megmutatja, hogy neki is van hangja.

- Kérhetek egy kis forralt vizet? - kérdezem Lee Know-tól, aki bólint, és segít a konyhában elkészíteni Soo-ya tejét.

- Megetethetem? - kérte bociszemekkel nézve Jeongin.

- Te tényleg odavagy a kicsikért - adom neki oda az üveget nevetve, ő pedig elvéve azt, a teljes figyelmét már a lelkesen cumizó babának szenteli.

- Na a kis maknae most a fellegekben jár - jegyzi meg Jisung. A többiek pedig nevetve bólogatnak.

- Ha végeztetek, mi is ehetünk - szól Minho - kész az ebéd. Sültcsirke, rizzsel, grillzöldségekkel és kimcsivel.

- Wow, ezt mind ti csináltátok? - nézek a két konyhatündérre - nagyon jól néz ki.

- Reméljük ízlik is majd.

- Hova tegyük addig a picurt? -néz ránk Innie.

- Talán ehetnénk most itt a nappaliban a kisasztal körül, a baby pedig addig ellenne mellettünk a szőnyegen, nem? - dobja be a megoldást Chan.

- Na ezért te vagy a leader - veri finoman hátba társát Hyunjin - akkor hozzuk be az ételt.

Mindenki helyet foglal, Jeongin és Félix befekteti kettejük közé a szőnyegre Soo-yat, és úgy esznek, hogy közben fél szemmel végig a kicsit lesik.

Annyira aranyosak, hogy halkan megkérdezem Chan-tól, hogy lefotózhatom-e őket. Ő pedig rábólint.
Így míg nem veszik észre, lövök pár képet a mobilommal.

- Majd átküldöm őket - mondom a mellettem ülő srácnak.

- Küld el instán őket! - majd előkapja a mobilját - Add meg a neved, bekövetlek.

- "purplerosejinnie" néven vagyok fent.
Félperc múlva már csippan is a telefonom:

"chrisbang97 követni kezdett"

Én pedig gyorsan visszakövetem. Majd üzenetben elküldöm a képeket.

- Majd megkaphatom én is tőletek a csoportképeket?

- Persze, még ma este átküldjük.

- Köszönöm szépen. Nagyon jól éreztük magunk itt nálatok. Viszont mi lassan elköszönünk.

- Igazán nincs mit, és szívesen látunk titeket máskor is.

Mikor jelzem a többieknek is, hogy nekünk bizony mostmár menni kell, Jeongin magához öleli a picit:

- Ő ugye maradhat nálunk? -néz rám könyörgő szemekkel.

- Most haza kell vinnem, mert az apukája hiányolná az este, de jövünk még majd! - kacsintok a fiúra.

Elbúcsúzunk egymástól, és elindulunk haza. Yejint kirakom az irodánál, mi pedig hazamegyünk.

Este sikerül megvárnom Jong Sukot, megvacsizunk együtt, közben elmesélem neki, milyen volt a mai napunk. Jót derül Soo-a újabb hódításain.

- Azt hiszem, ő egy szerencsés kislány - mondja - Bár egy kis 'zökkenővel' kezdte az életét, de szerető szülőket talált, és mostmár van több mint egy tucat "oppája" is.

- Remélem, hogy továbbra is ilyen szerencsés marad. Nagyon megszerettem! - nézek az alvó csöppre.

- Én is. És téged is. Ti lettetek a kincseim. Igyekszem nagyon vigyázni rátok!

Sajnos, akkor még nem tudtuk, hogy a hétvégére a sors már mást tervezett számunkra.