Lee Jong Suk

Elhúzódott a mai forgatás.

Alig várom, hogy hazaérjek, és megöleljem a két legfontosabbá vált személyt az életemben, a feleségem és a lányom.

Derült égből villámcsapás, talán így lehetne legpontosabban leírni a mi kapcsolatunkat.

Még mindig hihetetlen, hogy azok, akik ilyen hirtelen toppantak be az életembe, ilyen erős érzelmeket váltanak ki belőlem.

Álmodni se mertem ilyesmiről.

"Ilyet eddig csak drámákban láttam" - mulattam magamban.

Hazaérve a nappaliban találom a lányokat, Yong Soo a székében, Soojin pedig a laptopjára borulva alszik békésen.

Egy darabig csak állok az ajtóban, és nézem őket. Átjár a boldog érzés, hogy nem egy hatalmas, üres apartmanba kell hazajönnöm, hanem hozzájuk, a családomhoz.

"Család... hát igen, rég volt már benne részem, hogy valakihez tartozzam. Magányos élet egy sztár élete. Sokszor akarnak csak a hírnév, vagy a pénz miatt a közelembe férkőzni. Még a saját családom is." -gondolok rá enyhe keserű szájízzel.

Ezért volt meglepő és egyben üdítő érzés, mikor rájöttem, hogy Soojin nem ismert fel. Ő engem lát, és nem a sztárt.

"Nincs hátsó szándéka. Sőt, még nekem kellett küzdenem azért, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz... " - és az emlékek édes íze elmossa az előbbi keserűségemet.

Bemegyek, óvatosan kiveszem a kislányt a székéből, beviszem a kiságyába, megpuszilom kis homlokát és betakargatom.

Majd kimegyek, karjaimba veszem Soojint is, beviszem a hálószobába, befektetem őt is az ágyba, betakargatom, adok neki egy óvatos csókot, ő motyog álmában valamit, és békésen alszik tovább.

Elmegyek gyorsan megborotválkozom, majd lezuhanyzom.

Kimegyek a konyhába, hogy csináljak valami gyors vacsorát magamnak, mikor észreveszem a letakart tányérokat.

" Készített nekem vacsorát, várt rám! "

Ilyen finom vacsorám még sohasem volt.

Elmosom a tányérokat magam után, majd én is elmegyek aludni. Bebújok a feleségem mellé, átölelem, magamhoz húzom, és pár perc múlva már alszom én is.

Másnap reggel

- Oaaa, oaaaa, oaaa!

- Cs-ssss, kincsem, ne keltsd fel apukád! - hallom félálomban, csukott szemmel fekve - gyere, kimegyünk, csinálunk neked valami finomat.

Nyílik, majd csukódik az ajtó, és betölti a szobát a csend. De ez most jobban zavar, mint mikor Soo-ya sírt.

Felkelek, és kimegyek utánuk.

Soojin a konyhában szorgoskodik, a kicsi pedig továbbra is a székében reklamál hangosan.

Odamegyek, kiveszem, duruzsolok neki halkan, ringatom, mire ő elhallgat, hozzám bújik és csendesen szuszog.

Soojin felnéz a hirtelen beállt csendre, és elmosolyodik mikor meglát.

- Jó reggelt, jót aludtál? Nem vagy fáradt? Jó későn jöttél meg.

- Jó reggelt neked is - hajolok oda egy csókért - nagyon jót aludtam. Feltöltött a finom vacsora és a pihentető alvás veled. Így a kevés alvás ellenére is kipihent vagyok.

Reggeli közben

- Milyen volt a tegnapi nap, hogy sikerült a látogatás a BTS-nél?

- Oh, nagyon jól! Gyorsan megbeszéltük, amiért mentem. Rendes banda, kedvesek voltak, segítőkészek, vendégszeretők, jót beszélgettünk, és nem utolsó sorban, odavannak Yong Soo-ért. Kijelentették, hogy ezentúl ők bizony az oppái a kicsinek, és szóljunk, ha bármikor segítség kell, illetve látogassuk meg őket többször is, hogy babázhassanak. Ja, és mind bekövettek instán, és megkaptam a számukat is, hogy tudjam, ők komolyan gondolják. Csináltunk képeket is. Sugán elaludt a kislány, nagyon édesek voltak.

- Biztos vagyok benne. Ki tudna ellenállni egy ilyen aranyos, gyönyörű csöppségnek... - nézek az immár jólakottan alvó kislányra.

- Sajnos ma is késő estig forgatunk, így ma megint nem leszek nagy segítség - folytattam szomorúan.

- Semmi baj, megoldjuk, ma is egy bandát látogatunk. Szerintem itt sem lesz belőle probléma.

- Sajnálom, hogy mostanában nem tudlak jobban támogatni - mondom keserűen, mert tényleg zavar a dolog.

- Ne hibáztasd magad, végezd jól a munkád, és gyere haza hozzánk épségben.

- Megteszek minden tőlem telhetőt.

Nem sokkal később elindulunk munkába, a kapuban elbúcsúzunk egymástól. Elszomorít, hogy estig megint nem láthatom őket.