Másodszorra palacsinta és gofri illatára ébredtem, ezúttal az ágyamban. A fejem Keaton mellkasán pihent, a jelek szerint ő még aludt, mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt.

Felemeltem a fejem és éppen annyira eltávolodtam, hogy jól rálássak az arcára. Természetesen nem bírtam megállni, ujjaim puha hajába siklottak és a homlokába hulló tincsekkel kezdtem játszani.

Mivel sikerült nem felébresztenem, kikászálódtam az ágyból, bementem a fürdőbe és gyorsan lezuhanyoztam, majd felkaptam egy csőfazonú melegítőnadrágot meg egy szürke pulcsit és halkan elhagytam a szobát.

- Isteni illata van, nagyi! – szimatoltam a levegőbe, mikor leértem a konyhába.

- Reméltem is, hogy ilyen illatra ébredsz – nevetett rám a sütő előtt álldogálva.

- Le akartál csábítani? – mosolyogtam mellé lépve. – Segíthetek?

- Kizárt! Ülj csak le, drága kisunokám! – ragadta meg a serpenyő fogóját és feldobt a palit, ami ügyesen megfordult a levegőben.

- Látom, ez még mindig nagyon megy! – vigyorodtam el, felidézve a régi, szép emlékeket.

- Gyakoroltál, kincsem? – fordult felém mosolyogva.

- Hát ezt nem mondanám – húztam el a számat nevetve.

- Gyere, próbáld meg! – invitált nagyi, miközben kirakta a kész palacsintát a tányérra.

- Rendben! – pattantam fel és mellé siettem.

Megragadtam a merőkanalat, belemártottam a tésztába, majd szépen elegyengettem a serpenyőben.

- Hiányoztál! – ölelt meg nagyi hátulról.

- Te is nekem! – vágtam rá azonnal. El is felejtettem, mennyire.

- Na, lássuk a fordítást – törölte meg a szemét alig észrevehetően.

- Okés – kacsintottam, majd megragadtam a serpenyőt, meglendítettem és már repült is a pali felfele. Azonban lefele már nem igazán.

Összehúzott szemekkel vizslattam a plafont.

- Azt hittem, ilyen csak a filmekben létezik – billentettem oldalra a fejem, a plafonon tapadt palacsintát figyelve.

- Ez hihetetlen! – nevetett nagyi összecsapva a kezeit.

Egy elfojtott nevetésre lettem figyelmes, így gyorsan a lépcső felé kaptam a tekintetem. Keaton az alsó fokon állt, karbafont kézzel, a falnak dőlve. Fekete cső fazonú melegítőnadrágot és sötétkék pólót viselt, haja még nem volt bezselézve, így puhán hullott a homlokába.

- Mióta állsz ott? – húztam be a nyakam.

- Épp elég ideje – mosolygott rám. Imádtam ezt az őszinte mosolyt.

- Felragadt a palim – mutattam felfele, mire nevetve közelebb jött.

- Észrevettem. Jó reggelt! – köszönt a sütögető mamának, aki eddig észre sem vette őt.

- Jó reggelt, kis drágám!

- Leszedem a palacsintát – fogott meg egy széket Keat és odatolta a konyhapult elé. Lekapta a papucsát és fellépett a székre. Hip-hop leszedte a fennragadt palacsintát és kedves mosollyal a kezembe nyomta.

- Jó étvágyat!

- Pfuj! Meg nem eszem – fintorogtam a fehér vakolattal borított palit.

- Porcukros – felelte komoly képpel Keat.

- A nutellásat jobban szeretem – szabadultam meg a palacsintától.

- Üljetek le, egyetek! – terített meg fürgén nagyi és odatessékelt minket az asztalhoz.

- A többiek?

- Édesanyád dolgozni ment kora reggel, Kav pedig suliba – magyarázta nagyi.

- És hol van papa?

- Dolga van – felelte rejtélyesen nagyi.

- Hát jó – fogtam meg a nutellás üveget és magam elé húztam.

- Van házi készítésű lekvár is – pakolta ki a szekrényt nagyi. – Meggy, barack és eper.

- Köszi, nagyi! – vigyorogtam tele szájjal, ő pedig elment a kamrába matatni. – Szóval, csak mi lógunk – értelmeztem a kialakult helyzetet.

- Nagyon úgy fest – kente meg az egyik gofrit Keat lekvárral.

- Azt a palit kellene enned, amit én sütöttem – biggyesztettem le a számat morcosan.

- Miért is?

- Mert én csináltam! – reklamáltam.

- Tényleg azt akarod, hogy megegyem a palacsintát, amit felragasztottál a plafonra? – hajolt közelebb.

- Na, jó. Talán majd legközelebb – biccentettem félszegen.

- Helyes – nyomott egy csókot a számra.