Phayu

A felkelő fényes korong sugarai megvilágítják arcomat, még véletlenül se tudjak tovább aludni.

Igazságtalannak érzem, most végre nyugodtan kipihenhetném a hátam mögött lévő szörnyű időszakot, de a rám vetülő meleg, szinte égeti bőrömet. Rain-t nem zavarja, békésen szuszog mellettem. Kifárasztottam éjszaka, be kellett hoznom a lemaradásunkat.

– Aludjak csak – puszilom meg homlokát, majd karomat kihúzom feje alól.

Elhagyom a puha fekvőhelyet, és csak téblábolok a helyiségben, nem tudom, hogy mihez kellene kezdenem.

Felveszem a tegnap kapott rövidnadrágot, a nedvszívó holmit pedig az ülőke háttámlájára hajtogatom. A zümmögést még most is hallom, és kezd nagyon idegesítő lenni. Fülelek, próbálom megtalálni a zaj forrását, és nem is kell sok hozzá, hogy megleljem.

Egy hatalmas tartály, tele vízzel, halakkal, vízi növényekkel, és egy kagylóval. – Hiányozhatott neki a tenger – mosolyodom el. Színes kis uszonyosok úszkálnak, keresik a táplálékot. Megkocogtatom a tartály falát, de semmi reakciót nem váltok ki belőlük. Tovább bámulom, tekintetem újra a kagylóra téved, és valaminek eszembe kellene róla jutnia. – De minek?

Kutatok emlékeim között, de nem nagyon ugrik be semmi. A kiképzésünk alatt csak fontos dolgokról volt szó, holmi kagylók említésre se kerültek. Olyan áttetsző, ritkaságszámba megy. Belsejében, a puha húson egy érdekes gyöngyszem ücsörög, más, mint amiket eddig láttam. – Mintha mozogna! – egy kicsit jobbra, egy kicsit balra, és még a gömbölyűségéből is veszített.

– Mi a fene? – a falnak nyomom orromat.

A kiáramló meleg levegő bepárásítja azt, és csak nézem a lüktető gyöngyöt.

Eszembe jut egy rég elfelejtett beszélgetés, mi köztem és édesanyám között zajlott. Még gyerek voltam, de már akkor minden érdekelt, szívtam magamba a tudást. Megkérdeztem, hogy hogyan is lesznek a sellők. Anyám fülig pirult, majd maga mellé húzott és mesélni kezdett.

„ Amikor a sellők párba állnak, egyfajta kötődés alakul ki közöttük. Azt jelzi, hogy a két szív egymásért dobog, és együtt akarják leélni életüket. Olyankor, időről időre áldoznak a szerelem oltárán, felfedezve egymás testét. Ha megfelelő a fenti sötétség állása, és a pár egymásba temetkezik, kilökődik egy bizonyos anyag. Az arra érdemes sellőknek van egy rejtett zsákjuk a testükben, ami a legértékesebb gyöngyszemeket őrzik. És ha ez a kilökődött anyag utat talál hozzájuk, akkor az érett gyöngybe beszívódik, és nagy valószínűséggel megtermékenyül. Egy idő után távozik, és ha ez egtörténik, akkor egy majdnem átlátszó kagylóba kell helyezni, és az gondoskodik róla, hogy biztonságban fejlődjön a tökéletes pillanatig."

Ha ez igaz, akkor ez nem jelenthet mást, mint hogy... – Az ott egy ivadék! – lehetetlen, és mégis igaz. – Kié? – Nem gondolnám, hogy Sky lenne az egyik szülő, hiszen tudtommal nem talált magának párt. Viszont, Rain szobájában van, és álmaimban is az éreztem, hogy megváltozott valami vele kapcsolatban. Olykor boldogan keserű volt, kiugrott a bőréből, majd magába zuhant.

Ami annyit tesz, hogy megtermékenyült, és mivel csak velem volt... Hirtelen szédülni kezdek, lábaim alig tudják megtartani súlyomat, szám kiszárad. – Az nem lehet! – hátrálok pár lépést, majd kitámolygok a helyiségből. Forog velem a világ – rosszul vagyok –, a falba kapaszkodva ereszkedek le az alsó szintre.

– Hé barátom, minden rendben? – vigyorogva néz rám Pai.

– Azt hiszem.

– Nem úgy látszik, gyere, adok egy kis frissítőt!

Egy edénybe kotyvaszt valamit, majd odanyújtja nekem.

A szagától felfordul a gyomrom, de hát ő biztosan jobban tudja, hogy mire van most szükségem. Mégiscsak ember, vagy mi... Lehúzom a piros italt, savanyú és édes egyszerre, valami zöldet is érzek benne.

– Mi ez?

– A ház specialitása! Paradicsom, zeller szárral, de a szárat ne keresd, beleturmixoltam.

– Biztos – iszom ki az utolsó cseppig.

– Mi készített ki ennyire?

– Ott fent – mutatok felfelé –, láttam valamit.

– A gyöngyre gondolsz? Pár hónap és megmutatja magát! – szája fülig ér.

– És Rain...?

– Hát volt nagy izgalom, Sky is ez miatt van itt. De aztán mindent megoldottunk.

– Értem.

– Te mit szólsz hozzá? Örülsz, mi? – könyököl oldalba.

– Örülni? – nézek rá értetlenül.

– Apa leszel, haver! Ez nagy dolog!

– Apa...

Odafentről hangok szűrődnek le, majd Rain száguld lefelé.

– Phayu, meg tudom magyarázni! – aggodalmas pillantással áll meg előttem.

– Ezen mit szeretnél megmagyarázni?

– Nem tudom, hogyan történt... – rebegi.

– Pontosan tudod, hogyan készült.

– Azt hiszem, én most megyek – eloldalog Pai.

Menet közben magával ragadja a szemét törlőgető Sky-t, annyi ideje sincs, hogy nyekkenjen valamit.

– Szerinted akartam, hogy legyen? – vizesedik be szeme.

– Nem, hogyan is akarhattad volna – húzom magamhoz, és átölelem.

– Én tényleg...

– Csss... Ne sírj...

– Hagynom kellett volna kiszáradni? Vagy törtem volna össze? – szipogja.

– Nem, dehogy! Ne butáskodj! – simogatom hátát.

– Azt hittem, nem jössz vissza. Folyamatosan azt mondogattam mindenkinek, hogy visszajössz, de legbelül bizonytalan voltam!

– Jól van, itt vagyok – suttogom.

– Ő mégiscsak egy darabka belőled. Kettőnk helyett is szeretni akartam!

– De nem kell, itt vagyok.

– Akkor nem haragszol? – néz rám csillogó tekintettel.

– Rain, csak meglepődtem. Ezt nem róhatod fel nekem.

– Tudom.

Eszembe se jutott megharagudni, de azért a meglepődés jogát fent tartom magamnak.

Mindenkit teljesen váratlanul ért volna egy ilyen bejelentés, főleg, hogy nem is számítottam rá. Ez is azt bizonyítja, hogy minket tényleg egymásnak szánt a gömb, a víz, a sors, na és persze Poszeidón. Az, hogy eggyel nagyobb felelősség hárul rám, nem zavar, megoldom.

Csak egy kicsit fiatalnak érzem magam az ivadékvállaláshoz, de ha már így alakult, hát legyen, nem bánom. Rain is magabiztos, pedig ő még fiatalabb is nálam, ráadásul a reménytelen helyzete ellenére is megtartotta.

– Büszke vagyok rád!

– Az vagy? – emeli fel fejét.

– Igen – csókolom meg.

El akarom tüntetni minden félelmét, biztosítani, hogy itt vagyok vele, nem lesz egyedül.

Ez a kettőnk felelőssége, és eszem ágában sincs magára hagyni. – Apa leszek! – Ha tehetném, most azonnal visszaúsznék a kis világomba, és büszkén elújságolnám mindenkinek. – Meg is fogom tenni! – csak nem most. Egy pillanatra se mozdulok el mellőle, itt leszek és támogatom.

Mert egy férfinak az a dolga, hogy támogassa a párját, és megóvja ivadékát. Hogy boldog vagyok-e? Hát, szomorú semmi esetre se. Sose gondolkoztam azon, hogy szeretnék-e majd utódot, de hogy most megtörténik, egyáltalán nem bánom.

Annak pedig kimondottan örülök, hogy Rain-nel fogok családot alapítani. Az én sügér kis sellőmmel.

– Szent a béke? – előjön rejtekéből Pai, nyomában Sky-al.

– Igen – felelem magabiztosan.

– Az jó, mert már arra készültem, hogy megruházlak!

– Nem tudom, hogy ez mit jelent, de nincs rá szükség!

– Szeretlek – súgja fülembe Rain.

Szeretném én is kimondani, de azt négy szem között fogom megtenni.

Mert igenis elcsábított, magába bolondított, és elérte, hogy csak ő számítson nekem. Bármi történjék is, ő és én összetartozunk.

– Jól van, elég már az édességből! Még a végén hányni fogok.

– Szerintem – végre megszólal Sky is –, nem ettől, hanem az elfogyasztott alkoholtól.

– Kicsikém, te beszélsz? – karolja át vállát, amit könnyedén leráz magáról. – Nem is tudom, ki hányt sugárban a wc háta mögött.

– Most már szóba álltok egymással? – fordul feléjük Rain.

– NEM! – ennyire elutasítónak még sosem hallottam Sky-t.

– Mégis mit történt tegnap éjszaka?

– Arról nem beszélünk – zárja le a témát a morcos uszonyos.

– Arról nem beszélünk – gúnyolódik Pai.

Érezhetően nagy közöttük a feszültség.

Szép napok elé nézünk. Az egyik besértődött, a másik szívja a vérét, még szerencse, hogy közöttünk minden szép és jó.

Amíg Rain és Pai a reggelivel vannak elfoglalva, addig leülünk a kanapéra.

Sky a szütyőt kezdi el fogdosni, majd belekukkant. Meglepődve pillant rám, majd tenyerébe szórja tartalmát.

– Ezek minek? – görgeti kezében a gyöngyöket.

– Nem tudom, azt mondták jól fog jönni.

– Ezek értéktelen vacakok!

– Hogy mondod? – lép oda hozzánk Pai. – Anyám, hol éltek ti? – forgatja szemét. – Ezek egy vagyont érnek.

Ennek a pasinak mindenhol füle van?

– Aha. És mit kezdjek velük?

– Eladod, és vehetsz rajta dolgokat – vizsgálgatja őket.

– Mégis miket?

– Hát, örökké nem maradhattok itt.

– Elküldesz? – erre morogni kezd Sky.

– Dehogy is! Viszont a melléképületet fel tudjátok újítani, és külön élhettek.

– Miről beszélsz?

– Tudod – mutogat körbe –, ez az én házam. De tartozik hozzá egy kisebb is. Abban lakhattok.

– Minek?

– Hallottál már az intim szféráról?

– Nem.

– Gondolom, szeretnétek kettesben lenni.

Nem mond hülyeséget.

Jó lenne egy hely, ami csak a miénk. Ott azt csinálhatnánk, amit akarnánk, akkor és amikor akarjuk. Nem zavarnánk senkit, nevelhetnénk egyszem gyöngyünket. Az, hogy máshová menjünk, egy darabig biztosan ki van zárva, mivel egyikünk se tudja, hogyan működik az élet, itt a szárazföldön.

– Mit kérsz cserébe? – legjobb tudomásom szerint semmi sincs ingyen.

– Úgyis egyedül élek, néha nem árt a társaság – sóvárogva pillant Sky-ra, de ő úgy tesz, mintha észre se venné.

– Ára mindennek van.

– Ennek nincs. Felújítjátok, ennyi nekem elég – teszi hozzá. – Vendégeket nem tudtok fogadni, de szívesen vendégül látok bárkit, legalábbis egy darabig.

– Hallod ezt, Sky! – kiálltja Rain. – Itt mindig lesz helyed!

– Pont erre vágytam! Ha egyszer visszatérek a vízbe, soha többé nem jövök a felszínre.

– Ne mondj ilyet! Akkor mi lesz velem?

– Neked itt van Phayu, na meg az ember is!

– És neked ki van ott lent?

Érdekes szóváltás, és nem csak nekem az.

Pai úgy tesz, mintha nem érdekelné, de engem nem tud becsapni. Egy vadász felismeri a másik vadászt, és jó látni, hogy nem egy vadra vadászunk. Pai-nak nehezebb dolga lesz, mint nekünk volt. Hiszen mi az elejétől fogva vonzódtunk egymáshoz, és valamilyen úton-módon kerestük a másik társaságát. De ez a kettő... Hát nem is tudom.

– Aú! – fájdalmasan kiált fel Rain.

– Mi történt? – szalad oda Sky.

– Megvágtam magam!

– Fáj? – megyek oda hozzá, és átölelem.

– Nem, csak kicsit sajog.

Nem kell annyira komolyan venni, éppen hogy hullajt pár cseppet kék véréből.

Fog még többet is, mivel nem vagyunk hozzászokva ezekhez a tárgyakhoz. Sokat kell még tanulnom, ráadásul a szárazföldön sokkal nehezebbnek is érzem magam, mint a vízben. Ott valamiért minden olyan könnyű, kint viszont gyorsan elfáradok.

– Rain, a véred – mutat rá Sky. – Kék.

– És? – értetlenül néz rá.

– Kék.

– És?

– Mi van, ha csak a külső jegyeid változtak meg, de a belsőd a régi maradt.

– Nem értelek – feleli.

– Éjszaka csináltátok?

– Sky! – háborodik fel. – Ez magánügy!

– Csináltátok vagy sem?

– Naná, hogy csinálták – támaszkodik az asztalra Pai. – Te kibírnád szex nélkül hosszabb ideig? Vagy várjunk csak, te még nem is szexeltél, ugye igazam van?

– Oh, hogy fogd már be! Nem hozzád beszéltem!

– De most már igen!

– Sügér ember!

– Bolond sellő!

– Nem akarnám megzavarni a szerelmi civódásotokat – szólok közbe –, de eltértünk a tárgytól.

– Ha kék a vére – néz rám jelentőségteljesen Sky –, az azt jelenti, hogy bármikor újra legyöngyözhet.

– Hogy? – rökönyödünk meg egyszerre.

– Jól hallottátok! – összefonja karját.

– Egyszerre egy gyerek is elég! – riad meg Pai. – Legalábbis, amíg bele nem tanulnak.

– Akkor mi a megoldás?

A gondolat, hogy megvonom magamtól a testiséget, egyáltalán nem tölt el örömmel.

– Gyere! – ragad meg egy hosszúkás, sárga valamit, majd az egyik szekrényben kezd el kotorászni. – Mutatom a megoldást.

Követem a kanapéra, leülünk, és figyelem, hogy mire is akar megtanítani.

– Ez banán! – veszi a lábai közé.

A másik két fiút is érdekli a téma, ezért közelebb merészkednek.

– Mire való? – nem értem, hogy akadályozza meg ez a banánnak nevezett valami, hogy újabb ivadékkal gazdagodjunk.

– Általában evésre, de most ez lesz a farkad.

– De az övé nem ilyen görbe – akadékoskodik Rain.

– Nem ez a lényeg! Na, már most – bontja ki a kezében lévő csomagot. – Ezt úgy hívják, hogy óvszer!

– És? – figyelem minden mozdulatát, mert ha ez hozzásegít a szexhez, akkor értenem kell hozzá.

– A végén ezt a zsákot összecsippented, majd ráhúzod a farkadra, így ni – mutatja.

– Igen?

– Ezzel ugyanolyan jó lesz az egyesülés, csak nem lesz belőle baba.

– Nem hangzik olyan rosszul, kipróbáljuk? – nézek Rain-re.

– Most? – csillan fel szeme.

– Gyerekek! Éhezők is vannak köztetek! Vagyis én éhezem a szexre, ő pedig – Sky felé jelez – a tapasztalatszerzésre.

– Nekem tökéletes így is! – emeli fel állát az említett.

– Biztos vagy benne? – feláll Pai, és megkerüli.

– Teljesen.

– Akkor gondolom, ez sem tetszik – ajkával gyengéden érinti nyakát, felfelé halad, majd fülébe tolja nyelvét.

– Sügér! – kap a testrészéhez, és kivörösödve elviharzik.

– Tetszett neki! – néz utána elégedetten.

– De neked is – vigyorog rá Rain.

– Ugyan, engem nem kell komolyan venni – ennek ellenére utánamegy.

Hazudik, a tekintete egyáltalán nem ezt sugallta.

Nem szólok bele, ez az ő dolguk, majd megoldják. Nekem van mivel foglalkoznom, és sajnos azt se tudom, hogy hogyan is kezdjek neki. Tekintetem visszatéved az óvszerrel burkolt banánra. Egy ilyen átlátszó valami menti meg a nemi életemet. Van ennél csodálatosabb dolog a földön? Rain-t és a porontyomat leszámítva.

Annyi minden áll még előttünk, és már most várom, hogy belevágjunk. Azt hiszem megjött az étvágyam. Odamegyek a szekrényhez, keresgélek, és meg is találom az óvszert. Megvillantom Rain-nek, érdeklődve felhúzom szemöldökömet, hogy vajon kapható-e rá. Nem kell csalódnom, már megy is felfelé, én pedig követem.

A reggeli még várhat, majd a többiek elkészítik, nekünk ettől sokkal fontosabb és élvezetesebb dolgunk van. Megkönnyebbültem, nem nyomaszt az a sok teher és felelősség, ami odalent rám nehezedett. Fellélegeztem, talán tényleg nem is lesz itt olyan rossz. Mert nem a birodalmunk érdekeit kell néznem, hanem csak a miénket.