Rain

Hajnalban arra ébredni, hogy hányingered van, és forog veled a világ, felettébb kellemetlen.

Tényleg nem érzem túl jól magam, reszketek, fázok, és mégis izzadok. A kellemesen lengedező szellő valamennyire enyhíti rosszullétemet, legalábbis ideig, óráig. A karcsú holdat éppen váltja a duzzadt napkorong, de sugarainak nincs még annyi ereje, hogy az éjszaka hűvösségét felmelegítse.

Talán szólnom kellene Pai-nak, hogy valami nincs rendben velem, jöjjön és segítsen. – Az is lesz! – Felhajtom a takarót, küszködve a szédüléssel, kiülök az ágy szélére. Lábamat lerakom a hideg kőre, majd felállok, de abban a pillanatban vissza is ülök fenekemre. – Majd később! – nyugtázom magamban, és visszadőlök.

Ennyire rosszul még sosem voltam, biztos a földi életemnek köszönhetem. Pai mesélte, hogy az emberek sűrűn betegeskednek, mindig összeszednek valami nyavalyát. – Ebbe belehalok! – markolászom a párnám csücskét. Oldalamra fordulok, hátha segít valamit, de inkább csak rosszabb lesz. Olyan, mintha a szervezetem azt mondaná, ennyi volt, kifelé a felesleges dolgokkal.

Hiába próbálom visszafogni magam, nem sikerül, és hangos öklendezés közepette kiadom tartalmamat a fehér ágyneműre. Egyből megkönnyebbülve érzem magam, és szemügyre veszem, hogy mi is távozott belőlem.

Ilyen a víz alatt nem szokott történni, kivéve, ha... – Az nem lehet! – pislogok nagyokat. Pedig de... – Basszus, basszus, basszus! – mit csináljak? Kell egy edény, ezért lerohanok a konyhába egy befőttes üvegért.

– Pai! Pai! Pai! – verem fel a ház urát.

A macska lábamhoz dörgölőzik, de amúgy se vagyunk jóban, ezért félretolom, és már szaladok is vissza.

– Pai! – dörömbölök az ajtaján.

– Mi az?

– Kellj már fel! – rohanok vissza a szobámba.

A nyákos valamit, markomba veszem és belecsorgatom az üvegbe.

A sűrű, rugalmas massza, lágyan hömpölyög ki ujjaim közül. Közepén egy aprócska gyöngyszemmel.

– Miért keltettél fel? – álmosan, pizsamában támaszkodik az ajtófélfának.

– Mennünk kell! – az üveget szorosan tartva indulok meg felé.

– Hajnalban? Mégis hová? – törli meg szemét.

– A tengerhez.

– Rain, tudom, hogy nagyon fura figura vagy, de ez több a sokknál.

– Pai! Nem kérném, ha nem lenne fontos – kétségbeesve szorítom kezét.

– Legalább felöltözhetek?

– Nem, jól vagy így is!

Papucsban, pizsamában indulunk le a partra.

Mondanom sem kell, cifra szavakkal ékesíti nevemet, és nem értem, miért ismételgeti annyiszor. Meg valami istenféléről hadovál, meg pokolról, de nekem aztán mondhatja, gőzöm sincs, miről beszél. Azt hiszem, most nagyon szeret.

– Remélem fontos, mert ha nem... – morogja, ahogy átvergődünk az aljnövényzeten.

– Ennél nincs fontosabb – pillantok a kezemben tartott üvegre.

– Nem tudom miért, de hiszek neked.

Az időjárás nekünk kedvez.

Ahogy előbukkanunk a fák takarásából, a szélcsendnek hála, alig fodrozódik a tenger. A felmenőben lévő nap narancssárgára színezi az eget, és ha nem lenne fontos küldetésem, szívesen elbámészkodnék egy darabig.

A part és a víz találkozásánál megállunk, leveszem a papucsot és bemerészkedek a vízbe, amit Pai nem fogad kitörő örömmel.

– Mit csináljak? – kérdezi.

– Keress nekem egy kagylót.

– Ezért rángattál ide? – torpan meg, és látom, kitörni készül.

– Legalább akkorának kell lennie, mint az a vacak, ami melegíti az ételt.

– Rain, itt biztos nincs ekkora.

– Csak keresd! – esek kétségbe, és én is pásztázni kezdem a víz alatt rejlő kincseket.

– Mondtam, hogy nem megyek bele a vízbe!

– Márpedig bejössz – villantom rá haragos tekintetemet.

– Nem!

– De! – fordulok felé. – Te tudsz úszni, én pedig nem.

– Mindennek van határa! – háborodik fel.

– Könyörgöm! – sírom el magam.

– Rain...

– Kérlek...

– Az istenedet! – belegázol a vízbe.

Nem értem mit jajgat, itt nem is olyan mély a víz.

Minden követ megmozgatunk, a moszatokat arrébb hajigáljuk, de nem leljük a keresett darabot. Rohamosan fogy az időnk. – Sky! – imádkozom hozzá. Ha szerencsém van, tudok vele kommunikálni. Lebukok a vízbe, és nevét kiáltom.

– Sky! Sky! Sky! – Pai riadtan ránt ki a vízből.

– Megőrültél? Megfulladsz!

– Na és? Az most nem számít!

– Bolond! – rázza meg fejét, de azért megy tovább keresgélni. – Ez jó lesz? – tart felém egy kisebb kagylót.

– Nem! Kicsi és szürke. Amit keresünk, az majdnem áttetsző!

– Ezt nem mondtad!

Hát mindent a szájába kell rágnom?

Muszáj lesz, mert ő egy ember, aki teljesen ismeretlen a sellőket illetően. Félek, hogy nem találjuk meg a tökéletes kagylót, és akkor teljesen összeomlok. – Itt nem lesz olyan! – szomorúan ülök le a vízbe, arcomra reménytelenség költözik.

Pai nem adja fel, keresgél, lebukik a vízbe, majd a felszínre jön minden egyes kagylóval, ami a kezébe akad.

– Nem jó – rázom meg fejemet.

Ha tudnék úszni, én is bemerészkednék a mélybe, nem hagynám, hogy egyedül keresgéljen.

– Rain! – a távolból hallom a nevemet, és egyből élet költözik belém.

– Sky! Itt vagyok! – integetek hevesen, Pai pedig pont most bukkan fel.

– Te kinek integetsz ilyen veszetten?

– Sky-nak! – mutatok barátom felé.

– Hát létezik? – fordul a mutatott irányba, majd visszanéz leesett állal. – Honnan került ide?

– Sky! – addig hatolok a vízbe, míg állam kilátszik.

Ő is közeledik, és mikor közvetlenül elém ér, körém zárja karját.

Annyira hiányzott, hogy az elmondhatatlan, és még csak nem is gondoltam volna. Visszaölelem, beszívom záptojásra emlékeztető illatát. Sajnos volt már hozzá szerencsém, de mielőtt megehettem volna, Pai közbelépett.

– Remélem, fontos dolog miatt vagyok itt! – néz körül. – Nem lenne szabad itt lennem.

– Mégis eljöttél! – vigyorgok rá.

– Nem tudtalak figyelmen kívül hagyni.

– Szia! – úszik mellénk Pai. – Rain sokat mesélt rólad!

– Nem beszélek emberekkel – még csak rá sem néz.

– Te is az vagy! – hervad le arcáról a mosoly.

– Megmondanád ennek az embernek – húzza fel egyik oldalt ajkát –, hogy ne alacsonyítson le az ő szintjére?

– Pai, Sky azt mondja...

– Hallom, nem vagyok süket! – morogja. – Kinek képzeli magát?

– Hát sellőnek! – közlöm vele.

– Rain, jó lenne, ha abbahagynád a meséd hajtogatását.

– Mondd meg az emberednek, hogy vigyázzon a szavaira – ezzel kiemelkedik farka a vízből, és fejbe vágja Pai-t.

– Hihetetlen! – kerekedik el a szeme. – Ez igazi? – ragadja meg a farkát, mire Sky felnyög.

– Azt nem kellene – motyogom.

A sellőknek igen érzékeny ez a részük, és ez alól egyik sem kivétel.

Megérintése szerelmes cirógatásnak számít, amivel vágyat is éleszthet az adott illetőben. Ahogy látom, Sky arca is kipirult hirtelen, és kapkodni kezdi a levegőt, miközben Pai a farkán húzogatja az ujját.

– Vegye már le rólam a kezét! – nyöszörgi kétségbeesetten.

– Pikkelyekkel borított uszony – fogdossa tovább.

– Ah... – hagyja el Sky ajkát.

– Ez mi volt? – értetlenül pislog ránk Pai.

– Később jobban megnézheted, de most engedd el! – ennek köszönhetően elengedi barátomat, aki igencsak megkönnyebbült ez miatt.

– Ne ígérgess a nevemben!

– Ugye megteszed értem? – előveszem a legbájosabb vonásomat.

– Inkább azt mondd meg, miért jöttem.

– Segítened kell!

– Azt értem – forgatja szemét –, de miben?

– Ebben! – emelem fel az üveget, hogy jól lássa.

– Oh...

– Oh, bizony! – rebegem. – Szerezned kell egy kagylót!

– És hogy hozzam ide?

– Egyszerű! Vidd magaddal Pai-t, ő erős, elbírja.

Mérlegeli, hogy esetleg túl nagy áldozatot kérek tőle, és ezt megértem.

Már így is a tilosban jár, ráadásul egy, akarom mondani két ember jelenlétében, amit Őfelsége nem igazán díjazna, ha megtudná. Tudom, hogy mit kockáztat, de ha nem segít, akkor tényleg vége mindennek.

– Rendben – bólint.

– Pai! – kapaszkodj a vállába.

– Hogy mit csináljak?

– Dőlj a hátára, öleld át, és magával visz.

– Hová? – hátrálni kezd.

– Oda, ahol találtok megfelelő kagylót.

– Mármint, ki a nyílt vízre?

– Igen – bólogatok hevesen.

– Azt már nem! Nem, nem, nem! Még ha csónak lenne! De nem fogok egy sellőt meglovagolni!

– Tudom, hogy jobban tetszene, ha ő lovagolna meg téged, de neked nincs uszonyod!

– Nekem mást jelent a lovaglás fogalma, Rain – mióta ismerem, most jött először zavarba.

– Mégis mit? – nézek rá ártatlanul.

– Hagyjuk!

– Akkor segítesz?

– Nem.

– Gyáva – sziszegi Sky.

– Kit nevezel te gyávának? – szegezi neki a kérdést, de barátom nekem válaszol.

– Az emberekre sose számíthatsz Rain, nem tanultad meg?

– Mehetünk! – Pai felszívta magát.

Így kell ezt csinálni.

Ha valamit nem akar magától, akkor a megfelelő szavakkal kell rávenni, ahogy Sky is tette. – Ügyes sellő! – Nemhiába a legjobb barátom, mondjuk az egyetlen is, de ki számolja. Pai hozzásimul hátához, átöleli vállát, és fülébe szuszog. Nevetnem kell, de megpróbálom visszafojtani, ugyanis én tudom, hogy milyen, ha a sellő vagy éppen ember fülét lágyan fújdogálják. Amit Pai csinál, nem sokban tér el, és egy olyan tapasztalatlan sellőnek, mint Sky, ez a kínok kínját okozza majd.

– Nemsokára jövünk! – bólint felém barátom.

– Szóval, nem fogsz otthagyni? – duruzsolja fülébe.

– Mondd meg neki, hogy most az egyszer kivételt teszek.

– Hallom ám, mit beszélsz sellőcske.

– Rain! – morran egyet. – Mondd meg neki...

– Ezzel ráérünk, siessetek! – vágok szavába.

Sky lemerül, ügyelve, hogy Pai biztonságosan a hátán maradjon és még levegőt is kapjon.

Remélem, sikerrel járnak, és gyorsan visszaúsznak, mert ha nem... Abba bele se akarok gondolni.

A nap magasan jár, már ebédidő is elmúlhatott.

Mióta elmentek, csak a nyílt vizet bámulom, nem mintha azzal hamarabb visszaérnének. Fogytán az időm, de még nem annyira, hogy pánikoljak. Azt kell mondanom, hogy érdekes fordulatot vett az életem, és nem tudom, hogy ez hogyan történhetett.

Két fej bukkan elő a vízből, egyre közelebb úsznak, majd mikor már sekélyebb a víz, eltávolodnak egymástól. Pai-t hínár, moszat, alga lepi, és arca paprikapiros. Nem lehetett egyszerű nekik, de remélem megoldották.

Csak akkor nyugszok meg, amikor Pai kiemeli a vízből, a keresett kagylómat. Ujjongani kezdek a parton, és beszaladok örömömben.

– Hát találtatok? – ölelem át Sky-t.

– Csak a megfelelő helyen kellett keresni – mosolyog vissza rám.

– Soha többet! Rain, erre soha többet nem veszel rá! A barátod, ön és közveszélyes! – közli Pai elborult arccal.

– Mit csináltál? – nézek rá döbbenten.

– Én? – rántja meg vállát. – Semmit, az ember nem bírta a kiképzést.

– Sky!

– Rain?

– Hagyjuk, hozzad Pai.

– Akkor én megyek is... – búcsúzkodik Sky.

– Ne menj, szükségem van rád!

– Már így is...

– Tudom, de a barátodként kérlek!

– Ezeknek a szemeknek nem tudok ellenállni – sóhajtja.

– Pai! Vidd ki a kagylót és gyere vissza Sky-ért.

– Talán nem tud kiúszni?

– Kérlek!

– Oui... Jól van, de ez az utolsó szívesség!

– Ma – szólok távolodó alakja után.

Óvatosan a homokba rakja a kagylót, majd visszaúszik hozzánk.

– Kapaszkodj a vállamba – mondja.

Sky kényelmetlenül érzi magát, és még el is vörösödik.

Megteszi, de kínosnak érzi a helyzetet. Pai az uszonya alá nyúl, és kiemeli a vízből. Úgy sétál vele, mintha csak egy falevél lenne. Egyből romantikus képzelgéseim lesznek, talán nem kellett volna annyi romantikus filmet megnéznem.

Ember így, ember úgy... minden Sky arcára van írva. De jó lesz majd szívni a vérét, ha már mindent elsimítottunk. Most velem marad egy darabig, lesz időm megfigyelni a sellő és ember közötti kapcsolatot. Arra számítok, hogy olyan lesz, mint a cápa és a delfiné. De, hogy ebben az esetben ki a ragadozó, még nem tudom.

– Tisztára, mint a kis hableány – szólalok meg.

– Az meg ki? – kérdezi Sky.

– Nem ki, hanem mi – dörmögi Pai. – Egy mese.

– És az mi? – még mindig engem néz, de az ember válaszol helyette.

– Majd megmutatom.

Mondom én, tisztára romantikus a pillanat.

A hétágra tűző nap gyorsan felszárítja a vízcseppeket, és Sky megkezdi az átváltozást. Pai kikerekedett szemekkel, tátott szájjal nézi a folyamatot. Sűrűn pislog, nem tudja eldönteni, hogy higgyen-e a szemének. Végül megjelenik a két láb, és ott fekszik előttünk meztelenül. Félénken néz fel ránk, majd kezét nyújtja, hogy segítsünk felállni.

– Ezt vedd fel – veszi le pizsamafelsőjét Pai. – El fog takarni! – nyújtja felé.

– Jó nekem így is – néz a szemembe.

– Sky – súgom –, itt nem flangálnak meztelenül az emberek.

– Miért?

– Azt mondják, hogy el kell takarni a csúnyájukat.

– De hát rajtam semmi sem csúnya – pillant végig magán.

– Ezt én is tudom!

– Inkább haladjunk! Én hozom a kagylót, ti meg, ti meg... azt csináltok, amit akartok.

Pai kezébe veszi, és elindul a ház felé.

Én is fogom az üvegemet, megvárom, hogy Sky belebújjon a felsőbe, majd megindulunk a ház felé. Szokatlanul csendes, ahogy én is. Lesz mit megbeszélnünk, de most más élvez elsőbbséget. Minden idegen neszre összerándul, és ez eszembe juttatja, mennyire elveszett voltam én is. Ha nincs Pai, nem tudom, hogy mi történt volna velem.

Egyenesen a szobámba megyünk, Pai leteszi terhét, és kíváncsian várakozik. – Így nem lesz jó! – Levesszük az akvárium tetejét, segítek Sky-nak bemászni, de arra nem gondoltam, hogy a sós víznek köszönhetően egyből átváltozik. Kitölti az egész tartályt, meg se mer mozdulni, nehogy kárt okozzon benne.

A halak kíváncsiskodva körbeveszik, szájukkal rátapadnak, ő pedig nevetni kezd. Ha megtehetném, itt tartanám őt, örökre.

– Segíts berakni – szólok Pai-nak.

– Férjül ne vegyelek?

– Az jó dolog? – nézek rá értetlenül.

– Van, akinek igen – emeli meg a kagylót, karjai remegnek a súly alatt.

Sky kinyúl érte, megfogja, és segítséggel ugyan, de beemeli.

A vízben elveszti súlyát, könnyen tudja mozgatni. Egy viszonylag sík területre rakja, megnézi mennyire stabil. Igazít még rajta, majd bólint. Féltett kincsemet beadom neki, és figyelem, mi történik. Még az üvegen keresztül is hallani lágyan dúdoló hangját, mire a kagyló kitátja száját.

– Mi történik? – áll mellém Pai.

– Maradj csöndben, és figyelj!

Sky kibontja az üveget, ami egyből feltöltődik vízzel, de attól nem lesz baja. Tartalmát a kagyló puha húsára üríti, majd várjuk, hogy az hogyan reagál.

Ha kiveti magából, akkor a semmiért dolgoztunk egész nap. A nyákos, zselés massza elterül, a kagyló szája bezárul. – Sikerült! – Olyan boldog vagyok, hogy halat lehetne fogatni velem. Csak bámulom üvegen keresztül, és büszke vagyok a barátaimra, hogy mellettem álltak és segítettek nekem.

Pai eltűnik mellőlem, majd egy létrát hurcolva magával jelenik meg. Felállítja, felmászik rá, és jelez Sky-nak, hogy amennyire tud, emelkedjen ki a vízből. Nem egyszerű művelet, de kihalássza. A létra meginog a teher alatt, majd dőlni kezd. Pai úgy mozdul, hogy ő kerüljön alulra, ezzel megvédve Sky-t a nagyobb sérüléstől.

Barátom elterül rajta, uszonya, farka ide-oda csapódik. Eltelik pár perc, mire felocsúdnak mindketten, majd Sky lemászik róla, és hátát az üvegfalnak támassza. Körülötte minden vizes, de nem tud érdekelni, majd felszárad.

– Most pedig – ül fel Pai is –, elmondanátok végre, hogy mi ez az egész?

Sky-al összenézünk, mindketten mosolygunk, majd egymás szavába vágva magyarázni kezdünk...