Phayu

Ennyire még soha nem voltam legyengülve.

Sunan azt ígérte, úton a segítség, de mi tarthat ilyen sokáig? Igyekszem kitartani, de fogytán az erőm. Még azt sem hagyják, hogy magamra találjak, jön az újabb kínzások sorozata. Pikkelyeim kezdik elveszíteni fényüket, lassan már csak megtompult, bőrképlet uszonyomon. Eddig olyan szépen sorakoztak, fedték egymást, de most összevissza állnak.

Ha véletlenül hozzáérek, felsértik tenyeremet, bőrömbe vájnak, felsebeznek. Talán jobb is, hogy nem lát Rain ilyen állapotban. Hátamon húzódik a bőr, a sós víz marja, ideje sincs begyógyulni, minden nap újabb sebeket szerzek. Biztos, hogy nyoma fog maradni, és életem végéig emlékeztet majd, hogy az élet igazságtalan.

Nyílik a verem teteje, két sötét alak merül le hozzám, hónom alá nyúlnak, és felúsznak velem. Meglepetésemre nem a vesztőhelyre visznek, csak letámasztanak a fal mellé, és magamra hagynak. Kis idő után Prawat jelenik meg, eltűnt arcáról a már megszokott bosszúszomj.

- Hogy vagy? - kérdezi, és leül tisztes távolságban.

Csillogó uszonya felkavarja az iszapot.

Nem tehetek róla, de irigy vagyok, hogy ő olyan tökéletes, én meg egy szétrágott csontvázra hasonlítok.

- Mesésen - nyögöm.

- Nem úgy nézel ki.

- Mit vársz tőlem? - nézek rá kérdőn. - Nem ezt akartad? Gratulálok, megkaptad.

- Phayu, ennek nem lett volna szabad megtörténnie.

- Tudod, azt hittem, a barátom, a testvérem vagy - motyogom.

- Az is voltam, amíg nem vetted el azt, ami az enyém.

- Még mindig nem érted? - nevetek fel gúnyosan, de megbánom.

Hátamon a sebek lüktetni kezdenek.

- Lemondtál róla, és a szerencse mellém állt.

- Valóban a szerencse műve? Nem inkább a hízelgésednek köszönhetően? - meredek rá.

- Részletkérdés, csak azt szeretném, ha tudnád, sajnálom.

- Meg ne haragudj, de nem hiszek neked.

Valóban mardossa a bűntudat, vagy csak enyhíteni akar lelkiismeretén, ha ugyan van még neki.

Az a Prawat, akit én ismertem, nem tett volna ilyet, se velem, se mással. Az, akit az utóbbi napokban, hetekben láttam, megtenné. A hatalomvágy teljesen elvette az eszét, és számára nincs visszaút, elveszett.

- Merre találom? - kibújt a tüske a szütyőből.

- Miért kérdezed? - piszkálom körmömet.

- Ha beleegyezne, hogy párba áll velem, akkor vissza tudnám hozni a világunkba.

- És hogy kapna vizet?

- Beszélek Őfelségével.

- Prawat, nem mondták, hogy ami Rain-nel történt, azt nem lehet visszacsinálni?

- Ugyan - legyint -, mindenre van megoldás.

- Te sügér! Talán összeszedted az összes pikkelyét a tengerfenékről? - horkantok egyet. - Mit csinálsz, visszatapasztod a lábára?

-N-nem.

- Értsd meg, ő már ember, minden tulajdonságával együtt. Sellőként megszűnt létezni.

Ezt kimondani nagyon is rosszul esett.

Fáj, hogy nincs itt, nem úszkálhat, nem élvezheti barlangjának magányát, és az én társaságomat. Ennek az életnek sosem lesz része, de én lehetek az övének, az nincs kizárva, persze, ha elszabadulok erről a víz alatti pokolból.

- Mindketten vesztettünk - lógatja fejét.

- Nem, tévedsz, én nyertem.

- Hogy érted? - az ellenségesség kezd feléledni szemében.

- Engem választott, és vár rám, ha kell utolsó leheletéig.

- Mit érsz vele? Semmi előnyöd nem származik belőle, sőt, elvesztettél mindent.

- De nyertem egy herceget - mosolyodom el. - Még, ha emberbőrben is jár-kel. Ne felejtsd el, ő akkor is nemesi vér.

- Talán utánamész? Te? A nagy Phayu?

- Mi tartana vissza?

- Egyszerű a válaszom, a jeges dél.

- Minden büntetés lejár egyszer.

- Nem, ha a sellőről megfeledkeznek.

- Ezt nem teheted!

- Neked miért legyen jobb, mint nekem?

- Megcsípett egy medúza? Vagy sünbe tenyereltél? Hol jobb nekem?

- Ha elintézed nekem, hogy Sky párjául kérjen, akkor megteszem neked azt a szívességet, hogy elengedlek.

- Prawat, jól jegyezd meg - hajolok hozzá közelebb, még a fájdalom se érdekel, mi szétárad testemben -, ez soha nem fog megtörténni.

- Hát legyen - emelkedik fel. - Te kerested a bajt.

Kínzóm közeledik, tekintete ördögien villan, és tudom, ebből megint baj lesz.

Félelmem beigazolódott.

A változatosság kedvéért a barlang belsejébe hurcolnak, egy valamivel kisebb bemélyedésbe, aminek közepén egy lapos kő pihen. A magasból szórt fény szűrődik be, ahogy felnézek, a mennyezeten egy lyuk van, és azon árad be. A testem nem férne át rajta, de a karom talán igen.

Lefektetnek a sík felületre, csuklómat, megkínzott uszonyomat lekötözik. - Újat nem tudnak kitalálni? - úgy néz ki, elszóltam magam. Apró szövésű hálóban elektromos angolnák tekeregnek, és rám öntik az összeset.

- Á! - kiáltok fel a fájdalomtól.

Nem elég, hogy áramot vezetnek testembe, még tűhegyes fogaikat is húsomba mélyesztik.

- Elég! Nem bírom tovább!

- Ez nem kívánságműsor - távolabbról morogja a vezető.

Kínomban vonaglok, próbálom lelökni őket magamról, de erősen kapaszkodnak.

Ha kiszabadulok, az összeset begyűjtöm, feldarabolom, és a cápákkal etetem meg. - Nem is! - lenyomom őket kínzóim torkán. - Poszeidónra esküszöm, megteszem! - Ezer és egy megtorlás suhan át agyamon, jobbnál jobb ötletek, de amíg itt vagyok megkötözve, nem tehetek semmit.

Végre megszabadulok az undok csúszómászóktól, de helyette kapok újabbakat. Nem akarok többet szenvedni, ennyi elég volt.

- Csak piócákat ne! - nyöszörgöm, de meg se hallják.

Testemre tapadnak szívókorongjukkal, és véremet veszik.

Így is elég gyenge vagyok, de nekik hála, kezdem elveszíteni a maradék erőmet is.

Az ájulás kerülget, és meg is adom magam. Jobb beleveszni a tudattalanság sűrűjébe, mint ébren végigélni szenvedésemet. Szerintem már így is sokkal többet kibírtam, mint más, hozzám hasonló sellők.

Egy mély hang dördülése ébreszt fel mámoromból, kisugárzása megfagyasztja az amúgy is jéghideg vizet. Erőszakkal nyitom ki szememet, és először Sunan-t pillantom meg, majd tekintetemet felvezetem a hatalmas sellőre.

- Ezt ki engedélyezte? - vonja felelősségre kínzómat.

- A birodalmuk határőrkapitánya.

- Hogy az a kis semmirevaló! - dörmögi. - Azonnal engedje el.

- Nem tehetem - hajol meg a sellő.

- Ellenszegül Őfelsége parancsának?

Némán figyelem a jelenetet.

Nem tudom, hogy vette rá Sunan Seb-et, hogy jöjjön a segítségemre. Mint Őfelsége tanácsosa, biztos fontosabb feladatai vannak, mint hogy az én uszonyomat mentse.

- Van dokumentum róla?

- Ha a szavam nem elég, akkor tessék - nyújt át egy hínárlevelevet.

Még én is látom, hogy cirkalmas aranybetűk vannak rajta, ami Őfelsége védjegye.

A nagydarab, könyörtelen hal - mert sellőnek nem tudom nevezni - olyan érzéketlen -, olvasni kezdi az iratot, majd döbbenve néz rám. Nem tudom, mi állhat benne, de nem is érdekel, csak engedjenek el végre.

- Szedjétek le róla a piócákat, engedjétek el, és vigyétek az ápolókhoz - hangzik el a váratlan parancs.

Neki is állnak az őrök teljesíteni a parancsot, de mikor le akarnának venni a kőlapról, Sunan megakadályozza.

Gyengéden karomat vállára akasztja, és kiúszik velem kínzókamrámból. Nem tudom, hogy köszönjem meg neki, hiszen életért élettel lehet csak fizetni.

- Hogy csináltad? - nyöszörgöm.

- Rólam se tudtok mindent - rejtélyes mosoly bujkál szája sarkában.

- Mégis, mit kellene tudnom?

- Seb a nagybátyám.

- És?

- Értesítettem a történtekről, bár neked túl későn.

- Nem számít, hálával tartozom.

- Én is hibás vagyok - végre kiérünk, és a hirtelen jött fény elvakít.

- Őfelsége miért gondolta meg magát?

- Nem is az ő parancsa volt - puffogja. - Az a buborékfejű önállósította magát.

- Értem - nehezedek még jobban vállára.

- Muszáj volt megkerülnöm, mivel nem szegülhettem ellen parancsának.

Megértem, de tényleg.

Hiába tudod az igazat, megvan a módja, hogyan szegülj ellen egy feljebbvalód parancsának. - Örülök, hogy megtette! - Nélküle bele se merek gondolni, hogy hová fajult volna ez az egész. Csak azt nem értem, Prawat-ban hogy lehet ennyi gyűlölet irányomba. Nem ártottam neki, nem vettem el tőle senkit, ő volt az, aki többet gondolt magáról, mint kellett volna.

Az ispotály egy mesterségesen előállított, vízmentes üreg. Beúszunk a bejáratig, majd karok nyúlnak felém és kiemelnek a vízből. Zihálok a megerőltetéstől, de megteszek mindent, hogy könnyebben boldoguljanak velem. Lefektetnek és letörlik rólam az összes vízcseppet.

- Változz át - kéri egy mosolygós ápoló.

- Ha olyan könnyű lenne - sóhajtom.

Aminek elvileg pillanatok alatt meg kellene történnie, most több időt vesz igénybe.

Már azt hiszem, hogy képtelen vagyok az átváltozásra - amitől kiborulok -, de végül sikerül, szerencsémre. Hallottam már olyan esetről, hogy annyira megsérült egy sellő, hogy többé már nem tudott átalakulni, elvesztette képességét.

Ha ez megtörtént volna velem is, abba bele is halok. Terveim vannak, méghozzá elég komolyak. Meg kell keresnem Rain-t, és vigyáznom kell rá, egy életen át.

- Fektessék arra a szivacságyra! - mutat egy üresen árválkodó fekhelyre.

Hiába dolgoztak meg, azért van még így is súlyom, pedig vesztettem belőle, nem is keveset.

A bőröm lóg, néhol még a bordáim is kilátszódnak. Lábamon, felsőtestemen számtalan seb éktelenkedik, mondhatni, rossz bőrben vagyok.

- Hozzanak csiganyálat, halbőrt, algát! - utasítja beosztottait az ápoló. - Most már minden rendben lesz, jó kezekben van - nyugtatgat.

- Akkor leszek igazán nyugodt, ha elhagyhatom a jeges vizet.

- Ahhoz még egy kis időre lesz szüksége.

- Sejtettem.

Hasamra fektetnek, és elkezdik a kezelést.

Figyelem, hogy mit csinálnak, miközben Sunan a falnak támaszkodik, és onnan követi minden mozdulatukat. Az algát összekeverik csiganyállal, majd elkezdik bekenegetni sebeimet. A bőrdarabokat méretre vágják egy cápafoggal, és a nyílt sebeimre helyezik.

- Megvagyunk - paskolja meg karomat. - Nemsokára kap ennivalót, addig is, pihenjen.

- Mást úgy se tudok csinálni - dörmögöm.

Magunkra hagynak, aminek kifejezetten örülök.

Annyi kérdés fogalmazódik meg bennem, de nem tudom, hogy mivel kezdjem. Sunan is ugyanezen tépelődhet, meg is előz és beszélni kezd.

- Kegyelmet nem fogsz kapni - tördeli ujjait -, de legalább nem kell tovább szenvedned.

- Nem is vágyom rá.

- Mit fogsz csinálni? - kérdezi.

- Ha felépülök? - nézek rá, mire bólint. - Megkeresem őt.

- Elhagyod a biztonságot nyújtó vizeket?

- Számomra nem biztonságos többé - emlékeztetem.

- De még mindig jobb, mint a szárazföld.

- Nézőpont kérdése.

Ha van kivel megosztanod az új élményeket, akkor nem lehet olyan rossz.

Hiszen Rain is egyedül van, azt az idegent leszámítva, aki mellette sündörög folyamatosan. Persze, ha igazak az álmaim, nem csak valami zavart fantáziakép az egész. Nem vagyok benne biztos, hogy nem csak hallucináltam-e az egészet, mikor lázas voltam.

- Egyébként, milyen a választottad? - mosolyodik el.

- Te kiről beszélsz? Nincs nekem választottam - makacskodom.

- Engem nem kell beetetni, nem vagyok én hal!

- Nem tudom, hogy mik vagyunk egymásnak, csak azt, hogy közel került hozzám.

- Én is közel vagyok hozzád, mégse akarod rám tenni az uszonyodat!

- Rá nemcsak az uszonyomat tettem! - emlékképeim megmosolyogtatnak.

- Erről beszélek, te ebihal!

- Volt testi kapcsolatom másokkal is.

- Miattuk viszont, nem is kerültél ekkora bajba.

Nem akarom beismerni, de igaza van.

Az elején ellökhettem, elengedhettem volna, mégse tettem. Kezdjük ott, hogy nem is lett volna muszáj megcsókolnom vagy beszélgetnem vele. Mikor a Túlátra kerültem, ott volt az esély, hogy megszabaduljak tőle, mégse tettem. Az életét is megmentettem, amit meg is hálált az első adandó alkalommal.

- Rain más - mondom.

- És még mindig azt hangoztatod, hogy nem a párod? - kíváncsiskodik.

- Maradjunk annyiban, hogy már nem hadakozom annyire ellene.

- Lehet, hogy sok mindenhez tehetséged van, de az érzelmekhez analfabéta vagy.

- Erről jut eszembe, Prawat valami olyasmit mondott, hogy talán vissza lehet fordítani az átváltozását. Igaz ez?

- Nem. A szigonynak és semmi másnak sins hozzá elég ereje. Ő ott marad fent, ez végleges.

- Én is ezt mondtam neki!

- Okosnak képzeli magát, közben pont annyi esze van, mint egy medúzának.

- Mit szólt hozzá, hogy megjelent Seb?

- Kiszimatolta, és mire ideért a nagybátyám, addigra eltűnt.

- Ebből még baj lesz.

- Ne aggódj, már kerestetik.

- Hiába, túl nagy a tenger, és az óceánokról még nem is beszéltem.

- Gyáva ahhoz, nyugodj meg, nem fog több bajt csinálni.

A megérzéseim általában jók.

Nem fogja annyiban hagyni a dolgot, és üldözni fog engem, vagy Rain-t. Még szerencse, hogy nem tudja, merre találja. Így lesz időm meggyógyulni és megkeresni. Szüleimnek üzenek majd, hogy ne aggódjanak értem, megtaláltam a helyem, és biztonságban vagyok.

Kimerültem, nincs kedvem tovább beszélgetni, és Sunan megérzi ezt rajtam. Mondta aludjak nyugodtan, felébreszt, ha hoznak ennivalót, addig pedig őrzi az álmomat. A szüleim elvesztésén kívül, még őt sajnálom igazán.

Ilyen barátot nehezen talál a sellő, és becsben kell tartani. De tudom, jó helyen lesz, és olykor-olykor meglátogathatom a határvonalon. Az még nem tiltott terület egyikünk számára sem. A birodalomba való beúszásomat nem engedélyezik, azt, hogy beszéljek valakivel, nem korlátozták. Mindig van egy kiskapu, csak rá kell jönni, meg kell találni, és akkor nem lesz gond.

Álmomban újra látom Rain-t, de most egyáltalán nem boldog, hanem patakokban folyik szeméből a víz. A parton rohangál, kezében egy tárgyal, és közben visítva utasítja az embert, hogy keressen tovább. Aztán váltás következik, ahol ül, és néz egy vízzel teli tartályt, amiben tengeri élőlények, növények vannak. Arca átszellemült, mondhatni éteri jelenség. A következő képkockákon vízben van, fuldoklik, de egy kar derekára fonódik és kiemeli a vízből, mire hangosan nevetni kezd. - Ennyire jól szórakozol? Már nem is hiányzok? - sérti az önbecsülésemet.

A legutolsó jelenet visz mindent. Megállás nélkül fecseg rólam jótevőjének, aki már inkább befogja fülét, csak hogy ne hallja. De az én halacskám nem adja fel olyan könnyen, folyamatosan a sarkában liheg, és csak fújja a mondókáját. - Jól teszed! - Vésd csak jól az eszébe, hogy meg se forduljon a fejébe hozzád érni, te az enyém vagy és senki másé.

Összességében volt pár zavaró pillanat, de a vége megnyugtatott. - Miért vagyok bizonytalan? - Sokáig keresem a választ, mire megtalálom. Nem őt kell hibáztatnom, hanem magamat. A bizonytalanság bennem van, és csak azért, mert nem mondtam el neki, hogy mit is érzek igazán. - De hogy mondtam volna? - Eleve nem voltam biztos benne akkor, de talán most már az vagyok. - Az vagyok?