Hatalmas csöröpölésre riadtam fel.
-Luke... -kerestem magam mellett.

-Hm...? -dünnyögte.

-Hallottad ezt? -kérdeztem egy újabb hang után, miközben felültem és magam köré fontam a takarót, ezáltal lehúzva Luke-ról is.

-Mit? -kérdezett újból, fáradt és rekedt hangon.- Rohadtul fázom, add vissza...

-Hát ezt...! -mondtam már ingerültebben egy újabb hang hallatán, figyelmen kívül hagyva megjegyzését.

-Biztos csak Ash eszik. -húzta magára a takarót. És abban a pillanatban ordított fel Ashton.

-Tényleg? -néztem rá szkeptikusan.

-Bassza meg... -ült fel ő is.-El kell mondanom valamit. -nézett rám riadtan.- Lehet, késő már, de... -habozott.

-Mondd már! -csaptam a combjára türelmetlenül, mikor hallottam, ahogy Calum szobájában egy test a falhoz csapódik, majd kiabálás szűrődik át a falakon. Kivehetetlen mondatok hangzanak el.- Tartozom a dílernek.

-Mi van!? -csuklott el a hangom.- Ez tudod, mit jelent? -suttogtam ingerülten és egyben megrémülve is. Pólójánál fogva húztam fel az ágyról.

-Most mit csinálsz? -kérdezte, egy enyhe pajkossággal a hangjában.

-Megmentem a segged ettől a dílertől. -nyitottam ki a szekrényt.- Mássz be...

-Hülyéskedsz? -szaladtak fel a szemöldökei.

-Úgy nézek ki? -tettem csípőre a kezeim. Engedelmesen bemászott.- Meg se moccanj. -húztam magamhoz és csókoltam meg. Jó hosszan. Nem is értem, mi ütött belém. Hú...

-Hűha... -kerekedett ki a szeme. Rá csuktam az ajtót. Gyorsan megágyaztam az oldalán, majd magamra kaptam egy köntöst.

A kilincsre tettem a kezem. Miközben már a nappaliból hallatszott a fenyegető, kivehetetlen kiabálás, kifújtam a levegőt. Betojtam.
Szedd össze magad!
Nem először csinálok ilyet. Peti is tartozott a dílernek. Nem is egyszer.
Fejvesztve nyomtam le a kilincset. A nappaliban hirtelen csend lett.
-Fiúk, nem megbeszéltük, hogy nem X-boxozhattok éjjel? -támaszkodtam a falnak és tettem úgy, mintha még félig aludnék.

-Ó, nem is mondtátok, hogy vendégetek van. -nézett rám a fickó, a stukkerét közben Calum és Ashton felé emelve.

-Segíthetek valamiben? -kötöttem meg a köntöst, halál nyugodtan.

-Hát hogyne, bébi. -csapta a lábát a dohányzó asztalra.- Hol van Hemmings? -ordított, mire Cal, Ash és én is betojtunk. Mégjobban. -HOL VAN HEMMINGS!? -kérdezte tagoltan.

-Ma nem tölti itthon az éjszakát. -feleltem egyszerűen.

-Nem érdekel. Valakinek fizetni kell. Ha nem pénzzel, akkor az életével. -nevetett fel. Ez az ember nem normális... Calum rám nézett. Lassan és óvatosan ráztam meg a fejem.- Nézzük, nézzük, mi fájna neki jobban? Ha megkínoznám a barátait, vagy ha elvinném a csaját? -nézett rám úgy, mintha fel akarna falni. Undorító.

-Mennyivel tartozik? -kérdeztem hidegen.

-Két lepedő. -felelt a férfi. Végignézett a nappalin.- Legyen inkább négy. Ahogy elnézem, van mit a tejbe aprítani. -bólogatott elismerően.- Sőt, van egy sokkal jobb ötletem. -ragadta meg a csuklóm.- Négy lepedő, na meg, ha vissza akar téged kapni, akkor hat. -rántott magához.

-Őt hagyja ki ebből! -kiabált Ashton.

-Mert ha nem, akkor mi lesz? -nevetett ördögien, majd hozzányomta arcát a nyakamhoz. Bűzlött a piától. Fujj.

-Engedjen el! -próbáltam kitépni magamat a kezei közül.

-Hé, hé, kislány... -nevetett.- Viselkedj! -förmedt rám. -Mondjátok meg Hemmingsnek, hogy 48 órája van arra, hogy befizesse az elmaradását kamatostól, váltságdíjastól. Ha egy percet is késik, vagy szól a zsaruknak, többet nem látja ezt a szépséget. -nézett rám és szorított rá az állkapcsomra. Bepánikoltam. Nagyon. Luke nem fog tudni összeszedni annyi pénzt, ilyen rövid idő alatt.

-Vigyen engem. -állt fel Cal.

-Egy lépést se! -üvöltötte a férfi és a halántékomhoz nyomta a pisztolyát.- Gyere, szépségem, most szépen hazaviszlek, és utána azt fogod csinálni, amit mondok. -súgta a fülembe, de a csendben hasított a hangja.

-Inkább rajtam állj bosszút, ne rajta. -lépett ki Luke a fal takarásából.

-Luke, ne... -ráztam riadtan a fejemet.

-Azt mondtad, nincs itthon! -markolt a hajamba.

-Hagyd békén! -kiabált Luke is.

-Kussolsz! -hadonászott felé a pisztollyal.

Ash felpattant, ahogy Calum is.

-Marad mindenki a helyén! -próbálta a fickó a kezében tartani a dolgokat. Nem ment.- MINDENKI, vagy a lány meghal! -szorította a nyakamhoz a stukkerét. Újra. A fiúk megtorpantak.

-Egyezzünk meg. -indult felénk Luke felemelt kezekkel.- Fizetek. Csak engedd el.

-Most kell a pénz! -kiabált a férfi.

-Most nem tudom odaadni. -egyre közelebb és közelebb ért hozzánk.

-Akkor elviszem magammal. -jelentette be, és mint egy tárgyat, vonszolt magával a bejárati ajtó felé.

-NEM VIHETED EL! -üvöltötte Luke, miközben gyorsította felénk a lépéseit.

Egy örökkévalóságnak tűnt az egész. Luke szinte rohant felénk. Calum próbálta értesíteni a rendőröket, Ash meg takarta saját magával. A férfi felemelte a pisztolyt. Egyenesen Luke-ra célzott. Összeszorítottam a fogam.

Luke ordított, mögülem egy tompa puffanást hallottam, a fickó meghúzta a ravaszt, majd magával rántott a földre.
Hosszú csend.
-Aztakurva'... -szólalt meg Cal, a telefont a füléhez szorítva.

-Sarah... -segített fel valaki, aki igen ismerős hangot birtokolt. Valószínűleg beüthettem a fejem, mert mikor lábra álltam, kicsit homályos volt a 'látkép'.- Jól vagy? -fordított maga felé.

-Te meg hogy kerülsz ide? -döbbentem le Mikey látványától. Válaszát meg sem várva átöleltem, mire kiejtette a kezéből a vas kuka fedőt, ami csörömpöléssel esett a földre. Ő is így tett.- Köszönöm. -duruzsoltam as fülébe
Luke sokkolódva ült le a kanapéra.

-Megmentetted az életünket. -toltam el magamtól a fiút, hogy az arcára tudjak nézni.

-Köszi... -suttogta Luke, majd bement a szobámba.

-Menj utána. -engedett el Michael, és nézett le a földön eszméletlenül fekvő férfire. Ashton mellénk lépett, elrúgta a díler kezéből a pisztolyt, majd rám emelte tekintetét.

-Jól vagy? -kérdezte. Bólintottam.

-Ti? -kérdeztem én is. Szintén bólintott.

-Mindjárt itt lesznek a rendőrök. -szólt Calum is.- Felhívom a mentőket. Nagyot estél.

-Semmi szükségem mentőre. Jól vagyok. -ráztam meg a fejem. Habár szédülök, de nem akarom, hogy körülöttem ugráljanak, mert ennek fordítva kéne lennie...- Megnézem Luke-ot. -indultam el a szoba felé.

Kopogtam. Nem jött válasz, ezért benyitottam. Luke az ágy szélén ült, arcát a tenyerébe temetve.

-Hé, Luke... -szóltam, szinte már suttogva. Leültem mellé, aztán átvetettem karjait a vállán. Nem beszélt. Fejét az ölembe ejtette és megeredtek a könnyei.

-Ne haragudj... -nyögte ki.
-Nem történt semmi baj. -simogattam a haját.- Nem a te hibád. -előztem meg a válasszal következő mondatát.

***

Utána nem tudtunk aludni. egyikünk sem.

Luke egész nap a szobájában volt. Nem engedett be senkit. Még engem sem.

-Hm? -lökött lábon Cal, a kanapén ülve.

-Tessék? -kaptam fel a fejem.

-Szóval láttad azt a filmet? -mosolygott rám.

-Ne haragudj, de melyik filmet? -sütöttem le a szemem. Ashton oldalba bökte Calt, majd aprót rázott a fején.

-Sarah, ha rosszul vagy, szólj, és... -kezdte, de a szavába vágtam:

-Nem vagyok rosszul. Nekem semmi bajom. Csak... Aggódom. -néztem Luke szobája felé.

-Minden rendben lesz. -próbált megnyugtatni Michael.

-De ha te nem jössz, most nagyon nagy baj lett volna. -lábadtak könnybe a szemeim.-

-Hát ja, így olcsón megúsztuk. Csak a tetőt kell helyre hozni. -helyeselt Cal. Egyszerre néztünk fel a plafonra, amibe belefúródott a golyó.

-Plafonnak hívják. -javította ki Ash, mire muszáj volt nevetnem. - Te végül is hogy kerültél ide? -fordította fejét Michael felé.

-Hát ö... -kezdte a srác.- Nem bírtam már ott lenni. Úgyhogy mikor már egy ideje nem jött se a doki, se a nővér, úgy döntöttem, lelépek.

-De hát nem sokára hazajöhettél volna. -tájékoztattam.

-Tudom, de... Nem bírtam már várni addig. -mosolygott rám nézve.

-Azt hiszem, mindent értek. -zárta le a témát Ashton.- Rendelünk pizzát? -nyúlt a telefonjához.

Miután mindenki leadta a rendelését, és várakozás képpen a fiúk X-Boxozni kezdtek, úgy döntöttem, teszek még egy próbát.
-Luke... -kopogtam az ajtón. Semmi.- Kérlek, engedj be... -kopogtattam, még mindig. Az ajtó alatt süvített ki a jéghideg szél.- LUKE!! -ütöttem a tenyeremmel a szobaajtót, már igen nagyon felzaklatva, erre persze a fiúk is felfigyeltek.

-Haver... -kopogtatott Ashton.- Aggódunk érted. Legalább mondj valamit! -ütötte a minket és Luke-ot elválasztó tárgyat.

-Van egy ötletem. -szólt Mikey és kotorászni kezdett a zsebében. Nem telt el két perc, egy kulcscsomóval a kezében jött vissza hozzánk.- Itt is van. -szerelte le a kulcs karikáról a kulcsot és adta a kezembe.

Köszönetképpen bólintottam, majd rögtön a zárra koncentráltam.
Kattant a zár, és belöktem az ajtót.
-Édes Istenem... -borzongott meg Calum.