-Mer' mi van? -vánszorgott ki Luke a szobából dörzsölve a szemeit.

-Michael elájult! -kiabáltam rá, mire odaszaladt az asztalhoz és tárcsázni kezdett.- Hallasz engem? -vettem Mikey arcát a két tenyerem közé.

-Sarah? -kezdett vihogni.

-Igen, én vagyok... -tűrtem el az arcába lógó hajtincseit.- Semmi baj nincs... -próbáltam megnyugtatni. Na jó, inkább a saját magam nyugtatására mondtam, látszólag Michael nincs képben.

-Mindjárt itt vannak a mentők. -térdelt le mellénk Luke.- Gyere, haver, a kanapén jobb lesz. -kaparta fel a földről a fiút Lüke. Lefektettük a kanapéra.

-Van egy ikertesód? -nevetett Mikey bágyadtan, rám nézve.- Két Sarah...

-Hozok neki vizet! -pattantam fel. Aggasztó, hogy Mikey kettőt lát...

-Táncolunk? -állt fel Michael és kapta el Luke kezeit.

-Inkább ülj le! -ültettem vissza a kanapéra.

-Nagyon meleg van... -fújtatott.

-Sarah hozott neked vizet.

-Nem kell a víz! Nekem pia kell! -habogta.

-Be van rúgva? -néztem fel a melettünk támaszkodó Lukera.

-Elképzelhető. -bólintott komolyan.

-Megsülök ebben a melegben! -vihorászott Michael. bevizeztem a kezem és végig simítottam az arcát.

-Luke, milyen kicsik a kezeid... -nézte hunyorogva a tenyerem.

-Egy normál emberre nem így hat az alkohol! -pánikoltam be.

-Ő egy rendhagyó eset. Rohadtul nem bírja. -válaszolt Luke.

-Pedig azt hittem, nálam jobban senki sem dől ki a piától...

-Emlékeztess rá, hogy le kell itassalak! -húzogatta a szemöldökeit a szöszi.

-Mi!? -kérdeztem vissza, Michaellel egyszerre.

-Kimegyek megnézem a mentőket. -szaladt ki Luke a nappaliból.

-Mondanom kel valamit. -emelte rám Mikey a tekintetét.- Te olyan gyönyörű vagy ebben a kék zokniban... -böfögött.

-Nem is kék a zoknim!

-Na jó, nem ezt akartam mondani, csak beszartam. -rázta a fejét, aminek hatására majdnem leesett a kanapéról.

-Részeg vagy!

-Nem is...

-Mennyit ittál, Michael?

-Csak kólát ittam. Tee figyelj, van itt valami... -nyúlt az ajkaim felé.- Tudod, mi? Hát ez. -és hajolni kezdett felém.

-Itt vannak! -lökte el mellőlem Luke.

***

-De ugye nincs alkohol mérgezése? -kérdeztem a mentőorvostól, miután ellátták Michaelt, és megállapították, hogy tényleg rohadtul leitta magát.

-Nincs, csak a szervezete máshogy reagál az alkoholra. Pár nap múlva rendbe jön.

-Köszönjük szépen! -fogott kezet a férfivel Luke.

-Egy Sarah nevű személyt emlegetett, gondolom, ön az. -nézett rám. Bólogattam.- Menjen be hozzá! -biccentett Mikey szobája felé.

Lenyomtam a kilincset és beléptem a sötét szobába.

-Szia. -köszöntem halkan.

-Calum?

-Nem, Sarah.

-Tudtam ám! -ült fel az ágyán.

-Feküdj vissza nyugodtan! Leülhetek? -céloztam az ágya szélére.

-Le. -bólogatott hevesen.- Láttam egy zsiráfot. És nagyon sokat ivott.

-Michael, figyelj rám! -szorítottam meg a kezét.- Miért ittad magad ennyire le?

-A globális felmelegedés nincs jó hatással a jegesmedvékre. Láttál te már kopasz jegesmedvét? Mert, ha melegük lesz, leveszik a szmokingjukat. -nevette el a végén.

-Te jó ég! Veled valami nagy baj van.

-Igen. Nagyon nagy baj. -forgolódott.- Luke meg fog ölni.

-Miért bántana téged? -kérdztem kíváncsian.

-Mert szeretlek. És ő is téged. És mindig az erősebb kenguru győz. Anyu megmondta. Meg azt is, hogy a főzeléket nem szabad a tapétára kenni.

-Szerintem neked most le kellene nyugodnod, oké? -takartam be.- Hagylak pihenni, holnap találkozunk. -indultam az ajtó felé.

-Ne! -kiáltott fel.- Ne menj el...

-Maradok, de csak azzal a feltétellel, hogy megpróbálsz elaludni.

-Már alszok is. -suttogta.

Leültem a kanapéra. Hogy érti azt, hogy mindig az erősebb kenguru győz? Ez nekem túlságosan bonyolult.

Lehet, szólnom kellene Lukenak, hogy itt maradok egy ideig Michaellel...

***

-Fel fognak ébredni! -suttogta ingerülten Ashton.

-Akkor csinálj TE rántottát! -pattogott Calum is. Kinyitottam a szemem. Mikey szobájában vagyok. És reggel van. Ő még alszik. Jobb lesz, ha hagyom aludni, tegnap tiszta zizi volt.

Kilopózva a szobából két kíváncsi szempár tapadt rám.

-Michaellel aludtál? -döbbent le Calum. Ash elmosolyodott, aztán el is fordult.

-Aha. Vagyis, nem! A kanapéján aludtam, mert tegnap este...

-Luke mesélte. -vágott a szavamba Ashton.

-Jó reggelt! -szólalt meg mögöttem Luke.- Nem akartalak felébreszteni az éjjel, ne haragudj! -ölelt meg.- De cserébe betakartalak.

-Ó, köszönöm. -vágtam furcsa arcot.- Megcsinálom a rántottát. Elvégre, ezért vagyok itt. -vontam vállat nevetve.- Addig menjetek, vegyetek fel valami... -néztem rajtuk végig.- kevésbé pizsama szerűt! -Calumon megakadtam.- Komolyan kiskutyás pizsid van?

-Olyan aranyosak! -nézett le a pólójára.

-Te jó Isten! -vonult be Luke a szobájába.

Mire felöltöztek elkészítettem a rántottájukat és megterítettem, 3 személyre. Mikey-nak majd akkor, ha felkel.

-Te nem eszel? -kérdezte Ashton, mikor leült az asztalhoz.

-Nem, majd a szobámban. -támaszkodtam meg Mikey üres székén.

-Ne hülyéskedj! -röhögött ki Calum.- Az ott Michael helye, de itt ülhetsz te. -mutatott maga mellé.

-Mielőtt megkérdeznéd... -hajolt közelebb Luke.- Igen, szükség van erre, Calum allergiás rá, ha valaki nem ott ül, ahol a helye van.

-Huh... Furák vagytok... -ültem le a 'helyemre', miután elővettem egy tányért.

-Luke, ma te vagy a soros! -dőlt hátra Ashton.- Ma te mosogatsz! -állt fel az asztaltól.

-Hógolyózunk? -csillant fel Calum szeme.

-Öltözzetek fel rendesen! -szóltam utánuk.- És halkan, ne ébresszétek fel! -utaltam Michaelre.- Menj te is, megcsinálom. -kezdtem összeszedni az üres tányérokat, és mondtam Lukenak.

-Segítek.Úgyis meg kéne beszélnünk egy-két dolgot... -felelt morcosan.

-Oké. Mi a gond?

-Milyen volt Michaellel? -kérdezte gúnyosan, egy hosszú szünet után.

-Ö... -nevettem zavartan.- Semmilyen. Miért gondolja mindenki AZT? -tártam szét a kezeim.

-Jó, bocsi, csak...

-Csak? -kérdeztem, miután megint nem beszélt.

-Nem fontos. -vont vállat.

Kinyitódott Michael ajtaja.

-Jó reggelt! -mosolyogtam rá.

-Heló... -temette tenyereibe az arcát.

-Hogy vagy?

-Nézz rá! -röhögött Luke.

-Főzök neked levest, attól jobban leszel. -jelentettem be.

-Sarah, én most megyek, beszélnem kell a menedzserünkkel. -fordított maga felé Luke.

-Jó, menj csak! Ha mész boltba, kérlek hozz... -kezdtem, de nem hagyta, hogy befejezzem, megcsókolt. Jó hosszasan, jól letapizott, olyan természetellenesen csinálta.

-Mit hozzak akkor? -engedett el.

-Krumplit. -nyögtem ki halkan.

Pár perc múlva már csak ketten voltunk Mikey-val házban.

-Csodálatos... -morogta.

-Mi? -kérdeztem.

-Csodálatos pár vagytok. -fintorgott a hátam mögött.- Mégis mikor jöttetek össze? Luke még nem is dicsekedett.

-Mi... nem is vagyunk együtt.

-Még el is hinném, ha tudnám, hogy nem hazugság.

-Michael, ez az IGAZSÁG. -hangsúlyoztam.

-Mégis megcsókolt. -folytatta higgadtan.

-Tehetek én róla...?

-Nem kell, hogy ne mondj igazat! -mosolyodott el.- Teljesen odavagy érte. Ezt még a vak is látja. -rázta a fejét, még mindig mosollyal az arcán.- Amit tegnap mondtam... Azt... Felejtsd el!

-De...

-Örülök nektek. Tényleg. -ezzel bement a szobájába.

Szuper!

***

-Persze! -duzzogott Calum, miközben lerúgta a cipőjét az előszobában.

-Fogd be, úgyis tudod, hogy én győztem! -vágott vissza Ash.

-Min veszekedtek? -kevergettem meg a levest.

-Legyőztem Ashtont hóember építésben, és nem vallja be! Olyan, mint egy kisbaba!! -fakadt ki a fiú.

-Én vagyok a kisbaba, de te akadsz ki miatta ennyire. -reagálta le Ash, amin muszáj volt nevetnem.- Jó, rendben, nem érdekel! -emelte fel a kezeit a fiú.- Győztél.

-Na ugye. -bólintott Cal elégedetten.

-Többiek? -nézett rám Ash.

-Luke elment beszélni a menedzserrel, Mikey pedig a szobájában van.

-Felébredt már? -kapcsolta be a tévét Calum.

-Aha.

-Akkor egy visszavágó? -kérdezte Ashton a srác felé fordulva.

-Hah! Úgyis legyőzlek! -állt a tévé elé.- X-boxban mindig én vagyok a menő.

-Csak Luke után. Na meg, UTÁNAM! -nevetett Ash. Fej rázva fordultam vissza a leveshez. Szedtem egy tányérba és átverekedve a fiúkon Michael szobája felé sétáltam. Bekopogtam.

-Gyere, Sarah! -morogta elfoglaltan.

-Honnan tudtad, hogy én vagyok az? -kérdeztem a nekem háttal ülő Mikey-tól.

-Ashton úgy szokott kopogni, mint egy őrült, Luke kettőt koppint, És Cal meg csak úgy bejön. -fordult felém és tette le a gitárját.

-Hoztam neked levest. Attól jobban leszel. Gondoltam, nem vagy valami jól.

-Na igen, voltam már jobban is. -gyömöszölt be egy papírt az íróasztala fiókjába.

-Az mi? -mosolyogtam kíváncsian.

-Semmi! -zárta be a fiókját. Hű...- Vagyis... Egyáltalán nem fontos. -vont vállat természetellenesen.- Finom illata van. -utalt a levesre.

-Petinek ez mindig segít, ha másnapos. -tettem le az asztalra.

-Most biztos sajnálja, hogy nem vagy otthon. Mármint, biztos hiányzol neki.

-Szerintem akkor felhívna.

-De nem azt mondta, hogy TE hívd fel ŐT minden este? -hangsúlyozott.

-Ó, basszus, tényleg! -túrtam a hajamba.- Majd felhívom, ha lejárt a műszakom.

-Milyen műszakról beszélsz? -kezdte enni a levest.

-Arról, ami reggel kilenc körültől tart egészen éjfélig, ameddig le nem fekszetek. -ültem le mellé.

-De mi nem akarjuk, hogy ezt ilyen keményen vedd. Egyszerűen csak néha kell egy-két dolgot csinálnod. Tőlem aztán ehetnénk minden nap pizzát is.

-Az tényleg jó lenne... -gondolkodtam el.- De szeretek főzni. És gondoskodni is szeretek rólatok. Igaz, ez most hülyén hangzik, mert csak egy napja van ez, de nagyon élvezem. Mindig is szerettem gyerekekkel foglalkozni, és...

-Gyerekekhez hasonlítasz minket? -nevetett fel.

-Nem, csak... Végül is, de...

-Calum néha tényleg nagyon gyerekes. Igazából mindig nagyon gyerekes.

-Vettem észre.

-Azt mondtad, Magyarországon születtél... -váltott hirtelen témát.

-Igen. -helyeseltem.

-Akkor az anyanyelved magyar?

-Az.

-Mondasz valamit? -tette le kíváncsian a kanalát.

-Kicsit úgy érzem, mintha a szöszi a te idegesítésedre tartana. Habár, meg sem kérdezte, leszek-e a barátnője. Szóval, ezek a csókok nem érvényesek. -mondtam magyarul.

-Hű, ez szuper! -vigyorodott el.- Mit mondtál?

-Ömm... Azt, hogy... nem fontos. Mindkettőnknek vannak titkai egymás előtt. -húztam fel egy pillanatra mosolyogva az egyik szemöldököm és folytattam angolul.

-Hát jó... -mosolygott ő is.

-Most te jössz! Már majdnem 24 órája itt vagyok, és még egy dalotokat sem hallottam.

-Ezen könnyen segíthetünk. -állt fel. Sietősen a polchoz sétált, ahol egy tucat CD közül kiválasztott egyet.

-Imádom a CD-ket. Sokan elavultnak tartják őket. Pedig én szeretem a régi cuccokat.

-A régi cuccok néha sokkal jobbak, mint a maiak. Ez a zenében is így van. A mai fiúbandák nyálasak. Persze, a miénk kivétel. -nevetett fel, miközben beindított egy számot.- Ez az első számunk. Az a címe, hogy She Looks So Perfect...

-Nagyon tetszik. -bólogattam a ritmusra.

-Ez Luke része... Ez meg az enyém... -kezdett énekelni.

-Michael, imádom a hangod... -csúszott ki a számon. Michael hirtelen elnémult és rám kapta a tekintetét...