-Mi a baj? -kapta rám a tekintetét.

-Hát... -és elsírtam magam. Konkrétan leszartam az ,idegen' srácokat.- Chris kirúgott...!

-Jajj, húgi, nincs gond... -ölelt át, újból.- Megoldjuk...

-Sajnálom... Nagyon nagyot csalódtál bennem. Ugye!?

-Nem, ezt honnan vetted? -nevetett fel Peti.- Ez... megesik. -vont vállat.

-De, nem is haragszol? -törölgettem az arcom, a takaróba burkolózva.

-Nem, Sári, tudom, hogy mindent megteszel azért, hogy mi gond nélkül megéljünk, de, ha én egy kicsit kevesebbet járok majd bulizni, meg ilyesmi, -köhécselt- akkor menni fog, az én fizetésemből is!

-Remélem...

-Szükséged van egy-két szabad hétre. Tudom! -állt fel mellőlem.- Kértek valamit inni? -nyitotta ki a hűtőt és kérdezte a fiúktól.

-Ja, én kaphatok olyan teát? -mutogatott Calum.

-Perzse! Ez az egyetlen dolog a tésztán kívül, amit tudok főzni... -dicsekedett Peet.

-Hűha! Én erre nem biztos, hogy büszke lennék! -nevettem fel.- na, majd én főzök nektek... -dörzsöltem a szemeim és léptem oda a tűzhelyhez és forraltam vizet.

-Sarah, szerintem inkább ülj le. -szólt Michael.

-Jól vagyok! -legyintettem.

-Húgi, öltözz át, majd utána megcsinálod. Tiszta víz a ruhád! -irányított Peti a szobám felé.

-Ne csinálj addig semmit, mert akkor már házat is keresnünk kell, nem csak munkát. -morogtam, mire a srácok felröhögtek.

Egy fekete nadrágot, egy fekete pólót vettem fel, a kedvenc pulcsimmal.

-Neem! Hülyéskedsz!? -nevetett Peti, Luke kérdésére.

-Én biztosan! -mondta Michael.

-Mi a téma? -kérdeztem, miközben újra nekiálltam a teának.

-Semmi! -vágta rá Ashton, talán túl gyorsan is.

-Ha nem fájna ennyire a fejem, tuti kifaggatnálak titeket... -kötöttem kontyba a hajam.

-Segítek! -pattant fel Luke.

-Légyszi, vegyél ki öt bögrét a jobb felső szekrényből! -biccentettem a poharas szekrényke felé.

-Oké... -ment el mellettem. Közben végig simította a hátam. Először azt hittem, véletlen volt, a kevéske hely miatt. De, mikor már másodszorra is így csinált, szorosan hozzám simulva, szóvá tettem neki:- Öm... Luke, ha nem férsz el, szólj, nyugodtan és akkor arrébb húzom az asztalt!

-Elférek. -mondta természetesen.

-Milyen teát kértek? -kérdeztem ingerültebben.

***

-Sarah, minden oké? Peti szólt, mi van. Éppen fotózáson voltam, nem tudtam eljönni róla... -rontott be kopogás nélkül Lauren a lakásba.

-Szia! -öleltem meg.- Jó, hogy jössz, megőrjítenek! -néztem megvetően a fiúkra, akik pasis poénokkal próbálták elütni az időt.

-De ismerősek vagytok... -méregette a srácokat. Szinte azonnal felsikoltott.- 5sos! Jesszusooom!!

-Na, végre, már azt hittem, senki sem ismer fel. -nevetett Calum.

-Egós.. -forgatta a szemeit Michael.

-Mi van? -ültem le Peti mellé.

-Nem hiszem el! Kábé... másfél éve róluk beszélek! 5 Seconds of summer! Dereng valami?

-Jaa, már igen, bocs. -mondtam elhaló hangon.

-Mike, tényleg a csokis perec a kedvenc kajád? -fordult a lány Mr. Piroska felé.

-Igeen! -bólogatott.

-Szép lány vagy... Csinálunk egy képet? -halászta elő a telefonját Calum.

-Igen, velem! -húzta magához a bátyám Laurent.

-Haver, ti jártok, vagy, mi van? -pattant fel Calum.

-Nem, csak haverok vagyunk. -rángatta a vállát Peet.

-Na. Hát akkor?

-Peti, ez csak egy kép! -nevetett Lauren.

-Jó. Legyen. -ült vissza Peti a kanapéra, összefont karokkal, és összehúzott szemöldökökkel. Mint egy kisfiú.

-Na, Peti, ne csináld már! -löktem oldalba.

***

Éjfélkor indultak haza a fiúk. Tök lefárasztottak! Ahjj... Amikor az ember nyugalomra vágyik, mindig ráakaszkodik a nyakára valaki. Jelen esetben ezek a fura énekes srácok. Meglepő, Peet elég jó fej volt velük. Általában, ha egy fiúval jelenek meg itthon, totál kiakad. Habár, kábé ez utoljára... 6 éve volt. Akkor is a haverom volt az illető. Ilyen egy ,,túlféltő" bátyó. Majdnem olyan, mint egy szuper-aranyos pasi, csak... ezerszer rosszabb. Mindegy. Lényeg, hogy már tök fáradt voltam, mikor még Lauren bejelentette, megmutatná a fotózáson készült képeket.

Végül nálunk aludt, mert Peti utána még szeretett volna beszélgetni vele.

***

-Jó reggelt! -köszönt Lauren, fitten és boldogan, reggel, a kanapénkon ücsörögve, Petivel szemben.

-Sziasztok... -ásítotottam, aztán az órára néztem- Te jó ég! Már fél 9! -kezdtem kapkodni. Aztán, rájöttem, hogy ma ,nem kel mennem dolgozni'.

-Mi most elmegyünk... valahová, te addig kapcsolódj ki! -kezdett felállni a bátyám, Laurennel együtt.

-Mit csináljak itthon? Egyedül!! -tártam szét a karom.

-Nem tudom. Szeretlek! -nyomott egy puszit a homlokomra, aztán a barátnőmet magával húzva kiszaladt az ajtón.

-Szia! -intett vissza Lauren.

-Sziasztok... -hunytam le a szemem. Hosszú ideig álltam ott, egy helyben, félkómában, a történteken gondolkodva. Most mi van? Ma Petinek dolgozni kell menni.Akkor, most hova is megy, Laurennel? Ez... annyira zavaros. Innom kell egy teát.

A hó úgy zuhogott, mintha... dézsából öntenék. Vagy, nem is tudom... A legjobb szó rá talán az, hogy nagyon. Tehát, nagyon zuhogott a hó. A szomszéd srácot elnézve, aki éppen havat lapátolt, vagy 8 réteg ruhában, elég hideg lehet. sosem volt még ennyire kitömve, mégis fázott.

Délben, mikor zacskós levest főztem magamnak, kopogtak.

-Nyitom! -léptem az ajtóhoz.- Te mit keresel itt!? -szaladt ki a számon.