-Sarah... Jó reggelt... -éreztem egy meleg kezet a derekamon. Luke! 
Aztán megéreztem az illatát.  Ő nem Luke.

-Mikey? -kérdeztem rekedt hangon.

-Igen? -kérdezett vissza, miközben levette rólam a kezét.

-Hol van Luke? -dörzsöltem a szemeimet és ültem fel.

-Otthon.

-MI!? -pattantam fel egy vigyorral az arcomon.- Miért nem ezzel kezdted? -kezdtem felvenni a kabátomat és a nadrágomat.

-Bocsi? -nevetett fel. 

***

-Soha többet ne csinálj ilyet, oké!? -rontottam be a házba, és ugrottam rá a kanapén fekvő Luke-ra, miután Ashton eljött értünk, az erdő szélére.

-Sarah... -nevetett.

-Nekem te csak ne Sarahzz! -böktem nevetve hasba, majd csókoltam meg, jó hosszan.- Merre jártál?

-Ö... Tudod, tegnap... Nem lehetne, hogy ezt négyszemközt beszéljük meg? -fogta hangját halkra. Bólintottam, aztán karon fogtam és bevezettem a szobámba.- A helyzet az, hogy nem voltam valami... -nem folytatta.- És... 

-Luke, nehezedre esik elmondani. Tudom. Nem is kell, mert bűzlesz annak a nőnek a parfümjétől. -lábadtak könnybe a szemeim.

-Ne haragudj, én... Nem tudtam, mit csinálok... 

-Tudom... -simítottam végig az arcát.- Nem haragszom. -mondtam ki, habár olyan volt, mintha a saját testemben forgatnék meg egy kést.- Fáradt vagy? -kérdeztem. Bólogatott.- Szuper, mert én is. Tusoljunk le, aztán aludjunk. Lehetsz első. -álltam fel és hagytam a szobában.

-Minden rendben? -lépett mellém Mikey, ahogy kiléptem a szobából. 

-Persze. -mosolyogtam erőtlenül.- Fiúk, szükségetek van valamire? Mert, ha nincs, én lefeküdnék aludni. Nem szoktam hozzá ahhoz, hogy a földön aludjak... -sandítottam nevetve Michaelre, aki szintén nevetni kezdett.

-Mi történt? -rohant át Cal arcán egy perverz vigyor.

-Majd ő elmeséli. -biccentettem a szöszi felé ásítva, majd a szobám felé vettem az irányt. Hárman egyszerre, röhögve kívántak nekem jó éjt. 

Luke pont akkor végzett, mikor bementem. 

-Nyugodtan feküdj le, majd jövök én is. -tájékoztattam. 

-Biztos? -húzott magához.

-Egészen biztos. -hunytam le a szemem, mire megcsókolt. Elégedett mosollyal vált el tőlem, aztán befeküdt az ágyamba.

Fél órán keresztül zuhanyoztam. Nem jellemző rám, de ennek most több oka is volt. 

muszáj volt levakarnom magamról a koszt, amit összeszedtem az erdőben, és... a másik pedig, hogy örültem, ha kevesebb időt kell Luke-kal töltenem.  Egészen furcsa érzésem van vele kapcsolatban, ami egyáltalán nem tetszik. Nagyon nem.

⋙ ⋘

Mióta Luke eltűnt arra a bizonyos éjszakára, másfél év telt el. 

Elég sok dolog történt azóta... Luke elkezdett elvonóra járni, Calum talált magának egy normális barátnőt, Ashton  megtanult rakott krumplit sütni, Michael eljár bulizni, és ami talán a legjobban meglepett: Peti.

A bátyámnak igazán jót tett, hogy nem hagytam, hogy többé a szoknyámon üljön.  Tartósan becsajozott. Komolyan. Méghozzá, Lauren lett a barátnője. És ez még nem minden! Megkérte a kezét!  Hatalmas élmény volt látni a bátyám és a legjobb barátnőm esküvőjét.

Mellékesen, Calum úgy berúgott a lakodalomban, hogy alig tudtuk hazavinni... 

A fiúk lezavartak egy gyors turnét, jelenleg 'nyári szünetet' tartunk, Sydney-ben. Már dolgoznak az új lemezükön, és bátran kijelenthetem, hogy jobban várom, mint akármelyikőjük. 

-Srácok... -szóltam, már vagy negyedszerre.- Mi lesz, ha belefojtjátok Calt a vízbe? Legalább ne ilyen közönséges módon próbáljátok már eltenni láb alól! 

-Köszi Sarah... -mászott ki a csurom vizes Calum a medencéből. Meggyötörten ült le a bárátnője, Melody mellé.

-Van valami programotok mára? -kérdezte Mikey. 

-Nekünk mindig van. -kuncogott Melody, és csókolta meg Calt. 

-Te jó ég... -forgatta Ash a szemeit.

-Nekünk van? -néztem Luke-ra.

-Hát szerveztél? -kérdezett vissza.

-Ö... Nem. -sütöttem le a szemem.

-Akkor nincs. -válaszolt Mikey és az én kérdésemre is.

Valami egyértelműen megváltozott kettőnk között, pedig én mindent megtettem, hogy ne így legyen. 

-Illetve... -folytatta.- Én ma elmegyek az egyik haverom bulijába. -jelentette be. Reményteljesen rá emeltem a tekintetem. Azt vártam, hogy megkérdezi, elmegyek-e vele.- Mi az? -kérdezte, mikor már egy ideje bámultam. 

-Semmi. -hajtottam le a fejem, és kezdtem babrálni a karkötőmmel, amit még Mikey-tól kaptam karácsonyra. 

-Fiúk, kezdődik! -hangosította fel Melody a teraszon található, hatalmas plazmatévét, aztán visszaült Calum ölébe. Kicsit irigyelem. Mármint, nem Cal miatt, mert atyaég, Calum... Hanem a kapcsolatukért. Luke-ra néztem, aki a tévére tapadt szemekkel terpeszkedett az egyik napozószékben. Nem is tudtam igazán az interjúra figyelni, teljesen elmélyedtem a gondolataimban. 

Rájöttem, ha én nem teszek semmit, ő sem fog, így felálltam és mellé sétáltam. Leguggoltam, és suttogni kezdtem a fülébe:

-Luke, édes, mi lenne, ha a műsor után...

-Sarah, nem látod, hogy nem érek rá? Nem hallom tőled a tévét. -cseszett le.

-Bocs. -ráztam a fejem felháborodottan, és indultam a teraszajtó felé.

-Most meg hová mész? -kiáltott utánam, a "leszarom, de a látszat kedvéért kénytelen vagyok megkérdezni"' hangsúlyával. 

-Nem érsz rá. Akkor nem mindegy? -feleltem, vissza sem fordulva. 

Átöltöztem, aztán nekiálltam mosogatni.

-Minden rendben, Sarah? -jött be Mikey a konyhába.

-Persze. Már megszoktam, hogy ilyen idióta, amióta elvonóra jár. Majd jobb lesz. -mondtam, holott tudtam, hogy erre elég kicsi esélyt adok, még én is, nemhogy Luke.

-Hát jó. De ha van valami...

-Tudom. -mosolyogtam rá.- És nagyon köszönöm. 

-Segítsek? -viszonozta a gesztusom.

-Nem kell, már készen vagyok. -töröltem meg a kezem. 

Mellèkesen, mèg mindig kerülget az a furcsa èrzès, amit azon az èjszakán èreztem, mikor Michaellel ott voltunk ketten, a semmi közepèn...

Michael szóra nyitotta a száját, mikor Luke beviharzott a konyhába.

-Sarah, beszélnünk kell. MOST. -húzta össze a szemöldökeit. 

-Rendben. -fújtam ki a levegőt, és mentem be vele a szobánkba.- Mondd csak. -huppantam le az ágyra, és néztem fel rá.

-Elég kiakasztó, ahogy viselkedsz. -kezdett fel-alá járkálni a szobában. 

-Tessék? -tartottam vissza a felháborodott nevetésem, mert azért, mégis csak, engem kér számon a furcsa viselkedésemért? 

-Folyton égetsz a barátaim előtt. -fakadt ki.

-Én égetlek!? Luke, értem én, hogy majd' beleőrülsz, hogy nem lőheted be magad, de attól még nem kéne úgy viselkedned velem, mintha a kutyád lennék! -emeltem fel a hangom.

-Az egész miattad van! -tett ugyanígy.- Ha nem kergetnél az őrületbe azzal, hogy folyton húzod az agyam, nem kéne visszajárnom a nőimhez!

-Te visszajársz a nőidhez!? -ugrottam fel és ordítottam.

-Igen, képzeld, és fantasztikusak! -mondta az arcomba, mire arcon csaptam. Nem szólt semmit, csak iszonyú tempóban kirángatta a sporttáskáját a szekrényből-a ruháimmal együtt-, és belepakolt néhány cuccot.- Ne várj meg, nem jövök ma haza.

-Eszem ágában sincs megvárni, Hemmings! -kiabáltam.

-Jól van. -rántott vállat, miközben behajtogatta a törölközőjét a táskába.

-Tudod, az, hogy így viselkedtél, az nem lenne baj, mert tudom, milyen nehéz ez neked. Viszont, az, hogy folyton csalsz, na az aztán több a soknál! -nevettem keserűen.- Rèszemről vège. -mondtam ki.

-Szia! -sétált ki, nekem háttal, az előbbi megjegyzésemmel nem is foglalkozva az ajtón.

-Rohadj meg, LUKE! -vágtam a fejéhez, mire csak bemutatott. 

Zokogva csaptam be a szobaajtót.

***

Valaki kopog. Nem nyitok ajtót. 

-Sarah, kérlek... -kopogtatott Calum tovább.

-Mi történt? -kérdezte Ash.

-Megpróbálok vele beszèlni èn... -hallottam Melody hangját a másik oldalról.

-Ne, èn csak Michaellel akarok beszèlni. -mondtam ki, amin mèg èn is meglepődtem.

-Itt vagyok. -nyitott be a szobába.- Mi törtènt? -ült le mellèm.

-Luke megcsalt. -sírtam el magam, megint.

-Tessèk? -döbbent le.- Jajj ne... -suttogta.- Ès most mi lesz?

-Szakíttam vele. -töröltem le a könnycseppeket az arcomról.

-Biztos, így a legjobb? -fürkèszte az arcom. Bólintottam.- Na gyere ide. -ölelt magához. Ès akkor, olyan hosszú idő után, újra èreztem valamit. AZT az èrzèst. A különbsèg az egèszben az volt  hogy most sokkal erősebben lüktetett a mellaksomban...- Lehet, ez egyáltalán nem a megfelelő alkalom, de el kell valamit mondanom. -szólalt meg hirtelen.

-Mondd csak...

-Èn nagyon nagyon jó barátomnak tartalak tèged.

-Èn is tèged, Michael.

-De ez nem minden...