-Mi? Én? -nevettem zavartan.

-Sarah, ha Luke fel fog kelni valaki miatt, akkor az csak te lehetsz. -suttogta Ash a fülembe.

-Én? -kérdeztem megint, miközben átfutott egy gyors mosoly az arcomon, amit magam sem értettem.

-Menj be! -noszogatott Calum.

-Hát jó... -nyúltam a kilincshez.

A szobában Luke összekuporodva és betakarva szunyált az ágyon. Ash ránk csukta az ajtót, így ketten maradtunk. Luke és én.

Őszintén, halvány lila gőzöm sem volt, hogy hogyan ébresszem fel, mert még sosem csináltam ilyesmit...

-Luke... -ültem le az ágy szélére.- Ébresztő! Hasadra süt a nap! -takartam ki.

-Neee... -húzta vissza magára a takarót.

-Gyere, kelj fel! Csinálok valami kaját.

-Sarah... -motyogta.

-Tessék? -kérdeztem vissza, miközben a vállához értem, hogy ki tudjam takarni. Újra.

Nem szólt semmit, egészen addig azt hittem hogy, visszaaludt, ameddig nem döntött maga mellé, és nem húzott magához egész közel.

-Most mi a fenét csinálsz? -kérdeztem halkan. Nem voltam rá mérges, csak egyszerűen lefagytam. Kész.

-Ne mondd, hogy nem tetszik... -mosolygott csukott szemekkel, majd sokkal közelebb csúszott.

15 perccel később már én is lehunytam a szemem, és hagytam, hogy átöleljen. A hajamba túrt, kezét végigvezette a hátamon. Még mindig nem beszéltünk. De, Luke baromi hangosan szuszogott. Lehet, ezt mások idegesítőnek tartanak, engem viszont kifejezetten megnyugtatott...

Nagyon furcsa érzésem volt, olyan, amilyet még soha sem éreztem...

Kopogtak, amit akkor fel sem fogtam, aztán Calum benyitott a szobába.

-Hű, hát izé... Bocs... -habogott. Azonnal felpattantam Luke mellől.

-Mostmár kelj fel! -parancsoltam a fetrengő fiúra.- Hol a mosdó? -pillantottam Calumra, aki még mindig a küszöbön állt.

-A folyosó végén, amúgy, Luke fürdőszobája ott van... -mutatott egy ajtóra a szobán belül.

-Kösz. -takartam el az arcom, hogy ne lássa, teljesen elpirultam... :(

Berohantam a mosdóba, és próbáltam rendbe hozni az összekócolódott hajam.

Mikor kimentem a konyhába, csak Mikey, Ash és Calum voltak ott.

-Mindig ilyen fáradt? -kérdeztem gyorsan, nehogy Calum szóvá tegye, amit az előbb látott.

-Nem, csak tegnap éjjel elég későn ért haza. Asszem' valami csajnál volt... -magyarázta Ash. Mi? Csajnál? Ma meg engem akar felszedni!? Milyen egy bunkó!

-Sarah, minden oké? -integetett a szemem előtt Michael.

-Igen. Azt hiszen... -mondtam bizonytalanul.

-Megmutatom a szobád. Gyere! -vigyorgott Ashton. Engedelmesen követtem. Egy hosszú folyosón mentünk végig, onnan egy szobába értünk be, ahol volt egy nagy, fehér ajtó előtt álltunk meg.- Még nem rendeztük be teljesen, gondoltuk, majd te berendezed úgy, ahogy szeretnéd. -nyitotta ki előttem az ajtót.

-Ez... Szuper... -makogtam.

-Reméltem, hogy tetszik. Na meg, a fiúk is... -esett zavarba.- Ma még nem kell dolgoznod, maradj nyugodtan itt, érezd magad otthon és pihend ki magad. Csak egy jó tanács... Szükséged lesz minden energiádra...

-Hát jó... Holnap megtudom, milyen is rátok vigyázni! -nevettem fel.

-Ha kell valami, szólj! -mondta biztatóan, majd egyedül hagyott.

Meglepő módon, a táskám, amiben a cuccaimat hoztam már itt volt.

Igazából, ez a külön szoba dolog olyan, mintha egy külön házam lenne... Saját fürdőszoba, saját konyha, saját nappali... Olyan dolgok, amikről pár nappal ezelőtt álmodni sem mertem.

Miközben kipakoltam, Luke-on gondolkodtam. Nem értem. Csak tudnám, miért zavar ennyire!

-Bejöhetek? -nyitott valaki be a szobába. Valószínűleg, már egy ideje kopoghatott...

-Persze! -fordultam a hang felé.- Szia...

-Szia. -mosolygott Luke. Emlegetett szamár...- Látom, tetszik a szoba. -nézett körbe. Azonnal felfedezte a változásokat. Akkor is, ha csak egy-egy kép volt az íróasztalon, vagy egy új párna az ágyon.

-Nagyon tetszik. -bólogattam, miközben igyekeztem feltenni a szekrény tetejére az üres táskám.

-Várj, segítek! -nevetett és lépett mellém. Könnyedén elérte a szekrény tetejét. Persze, hisz' tök magas!- Láttad már a konyhát? -indult a konyha felé.

-Aha. Szép nagy...

-Kérsz egy teát? -matatott.

-Kérek. -ültem le az étkező asztalhoz, amitől Luke kábé 2-3 méterre sertepertélt.

-Figyelj, bocs amiatt, ami az előbb történt. -szólalt meg hirtelen.

-Tegnap éjjel tényleg egy lánynál voltál?

-Nem, dehogy! -rázta a fejét.- Tegnap éjjel bulizni voltam. Hogy felszedjem a csajt. De sajnos nem találtam meg. Otthon volt. -nézett rám.

-Azért, jó volt a buli?

-Elment. Voltam már jobb helyen is. -vont vállat.- Hagytad, hogy letámadjalak. -jelentette ki, vagy 10 perc gondolkodás után, mikor már a forró teánkat ittuk.

-Nem csináltál semmi rosszat...

-Nem úgy értem.

-Hát hogy?

-Teljesen kikészítesz. -eredtek meg a szavai.- Majdnem... Megcsókoltalak. -vallotta be.

-Miért nem tetted meg? -kérdeztem gonoszul.

-Mert nem akartad. Most is megtenném, de te most sem akarod. -dőlt hátra.

-Ez nem miattad van, csak egyszerűen még... Sosem csókolóztam. És ez tök ciki. És azt sem tudom, miért mondom most ezt el neked! -mondtam ki a gondolataimat.- Tiszta ciki...

-Nem dehogy! -nevetett kedvesen.- Nincs kedved mesélni magadról?

Hosszas mesélésbe kezdtem, elmondtam Luke-nak, azt, amit Mikey-nak is, vagyis, hogy mindig is tipikus lúzer voltam, a humán tantárgyak mentek jól, és részletesen elmeséltem, mi történt anyával és apával, ugyanis, Luke rákérdezett...

-Erről nehéz beszélned. Ne haragudj... -mondta halkan, amikor meglátta az első könnycsepjeim.

-Már nem annyira... Csak néha nagyon rossz....

-Minden rendben lesz. Ne aggódj! Helyre fog jönni az életed. Meg, gondoskodunk Peetről is! -ölelt magához.

-Köszönöm. -néztem fel a szemeibe. Hű... Meredten néztem az arcát.

-Öm... -pattant fel hirtelen.- Nekem most mennem kell. Késésben vagyok a... Onnan. Szia! -rohant ki a szobámból.

Úgy játszik, mint én. Okos... De én okosabb vagyok nála! :D Egyenlőre még nem. Nem igazán tudom, mit is érzek Luke iránt, akit az utóbbi eset után inkább Lükének neveznék.

Ahogy ezen gondolkodtam, kopogtak (igen, megint gondolkodtam, és igen, megint kopogtak. ). Fantasztikus...

-Heló Mikey, gyere csak be! -mosolyogtam Michaelre.

-Azért jöttem, hogy kiderítsem, megfogadtad-e a tanácsom. Nameg, azért, hogy megkérdezzem, mi a helyzet. -ezzel berontott a szobába, és rögtön a fiókomhoz lépett. Kihúzta és kotorászni kezdett benne.

-Hé, azok a személyes cuccaim! -húztam el a fiút a fiókomtól.

-Megvan! -vágott elégedett pofát és mutatta fel a melltartót, amit Petitől kaptam.

-Add csak vissza! -nevettem.

-Kell? Vedd el! -kezdett futkározni.

-Neked adom. -legyintettem lemondóan.

-Na ne! Nem kössz. Habár... -próbálta felvenni.

-Rohadt jól nézel ki. Le ne vedd! -röhögtem ki, ahogy a fejét beledugta abba a 'lyukba' ahová eredetileg a kezét kellene... - Láttad már, hogy helyesen hogyan hordják ezt a nők? -hangsúlyoztam az utolsó szót.

-Bármilyen hihetetlen, képzeld el, igen. -mondta tök komolyan.

-Ne küzdj vele, inkább elveszem! -szereltem le Mikey-ról a melltartóm. Hűha, de furcsán hangzik...

-Megbántott. Ugye? -ült le a kanapéra.

-Ki?

-Luke. Azzal, amit csinált. Vagy... Nem? -komorult el az arca.

-Nem, vagyis egy kicsit. Furcsa nekem ez még. Meg kell értenie, hogy először szeretnék veletek megismerkedni. Utána esetleg lehet köztük több is. De ennek nagyon kevés az esélye. Nem szeretem a haverjaimmal összeszűrni a levet. Ez hülyén hangozhat, hiszen meséltem, hogy Peet kiakadt, ha bemutattam neki valakit...

-Értem. -vágott a szavamba.- Azt akarod mondani, hogy nem szívesen veszed, ha az egyik haverod kezdemélyez valami olyasmit...

-A hülye fogalmazásodból ítélve nem érted... -nevettem.

-De! -tárta szét a karjait mosolyogva.

-Honnan tudsz arról, ami reggel történt?

-Calum. Mondd csak, tényleg olyan durva dolgokat csináltatok, amit mondott?

-Úristen, dehogy is! Még csak megcsókolni sem csókolt meg.

-Huh... -fújta ki a levegőt megkönnyebbülten.-Akkor most megyek és megverem Calumot.

-Ne bántsd! Csak félreértett valamit.

-Csak miattad nem verem meg. -húzta össze a szemöldökeit.- Mielőtt túl jó haverok lennék, mondanom kell valamit...