A kis csókcsatánk után elmentem Bonniehoz és megkértem, hogy vigyen ki a partra -ahol strandolni szoktak- egy könyv és egy lepedő társaságában. Természetesen elmondtam neki mindent töviről-hegyire.

-Hagyjalak magadra?-fürkészi a tekintetem.

-Megtennéd?-nézek rá hálásan.

-Ha erre van szükséged persze.-mosolyog kedvesen. Valahogy mindig ráérez a dolgokra.

-Ha egyedül hagysz nem tudok visszamenni.-ráncolom a szemöldököm értetlenül.

-Telepátiával viszont tudsz szólni, ha meguntad.-Hiszen Jeremy is így szólt egyszer Bonnienak.

-Na és azt hogyan?-kíváncsiskodok, miközben segít leteríteni a lepedőt.

-Csupán arra a személyre gondolsz, akinek az üzenetet szeretnéd eljuttatni és megfogalmazod magát az üzenetet, mintha telepátiával beszélgetnél velem.

-Jól van, ez menni fog. Köszönöm.-fogom meg Bonnie kezét mosolyogva, majd hagyom, hogy eltűnjön a szemem elől.

Még legalább másfél órám van a naplementéig. Mielőtt lementem Bonniehoz, átvettem egy rövidnadrágot, úgyhogy most nyugodtan belegázolhatok a hullámokba. Csak bámulom a kezeim között csordogáló kristálytiszta vizet és magamban úgy döntök, holnap meg kell kérdeznem Aidentől, mi volt ez a kirohanása.

Miután megszáradtam leülök olvasni, de néha-néha így is elkalandoznak a gondolataim.

-Mi van köztetek Aidennel?-tűnik fel Cory a hátam mögött. Ijedtem ugrok egyet és lassan felé fordulok, majd higgadtságot erőltetve magamra nekikezdek a mondandómnak.

-Semmi sincs köztünk.-hangsúlyozom ki egyesével a szavakat. Óvatosan leteszem a könyvet és felállok, farkasszemet nézve vele.

-Nekem egyáltalán nem úgy tűnik.-szór villámokat a szemével.-Ha nem lenne köztetek semmi, akkor Aiden nem utasított volna vissza.-halkul el a mondat végére és már csak maga elé bámulva motyog.

-Mi?-nézek értetlenül Coryra. Nem tehetek róla, de kissé felfelé gördül a szám széle, amikor az ő szájából hallom.

-Jól hallottad, nem mondom el még egyszer.-túr idegesen a hajába.

-Nem tudom erre mit kéne mondanom...-tördelem az ujjaimat zavaromban.

-Azt, hogy békén hagyod.-kel ki magából Cory ordibálva.

-Ezen ne múljon, de ki mondta neked, hogy Én nem hagyom békén őt?-húzom fel a szemöldököm kérdőn.

-Nem gondolod komolyan...-neveti el magát hitetlenül.

-Nem hinném, hogy Aiden érez bármiféle késztetést felém azon kívül, hogy minden egyes pillanatban fel akar húzni valamivel, inkább vele kellene beszélned erről.-nézek a szemébe őszintén.

-Majd meglátjuk...-azzal olyan gyorsan vált kámforrá, mint ahogyan érkezett.

Egy hatalmasat sóhajtva ülök vissza a plédre és olvasom tovább a könyvemet.

____________________★____________________
Az utóbbi két hét olyan gyorsan eltelt, hogy szinte észre sem vettem. Így kijelenthetem, hogy immár 2 hete és 4 napja tartózkodom a vándoroknál. Nem gondoltam volna, hogy ennyire be tudok illeszkedni egy ilyen jól összeszokott csapatba. Aidennel minden visszatért a régi kerékvágásba, úgy tettünk, mintha a csók meg sem történt volna. Ugyanúgy szívatott szabadidejében és Coryt ugyanúgy gerincre fektette minden egyes alkalommal, amikor csak tehette. Persze Cory ezt akkor dörgölte az orrom alá, amikor csak tehette.
Természetesen volt pár érdekes alkalmam Aidennel. Néha-néha még mindig odaterelődnek a gondolataim.

*Visszaemlékezés*

-Ha fel tudod emelni ezt az ékszeres dobozt elsőre, akkor mehetsz.-jelenti ki Aiden és elém teszi a dobozkát.-Segítek, ha nem menne, nehogy Bonnie megöljön....

-Rendben.-mondtam, azzal odanyúltam és felemeltem.

-Nagyon vicces.-gúnyolódik.-Telekinézissel próbálkozz.

-Csinálom már.-visszahuppanok törökülésbe, a lábamra rakom kezeimet. Lassan elkezdek összpontosítani és a dobozka elkezd emelkedni, még csak meg sem remeg.

-Sikerült.-sikkantok fel, miközben óvatosan a földre eresztem a tárgyat.
Aiden csak bólint, én meg már fel is pattantam és az ajtó felé sietek.

-Miért szöksz meg folyton előlem?-szorít a falhoz Aiden, nem tudom miért, de ha mi összekerülünk előbb-utóbb így végezzük, véletlen lenne? Vagy ez Aiden taktikája?

-Eléggé bunkó vagy a legtöbb esetben, ohh nem, inkább mindig, te nem menekülnél magad elől?-vonom fel a szemöldököm, kissé lihegve hirtelen cselekedete miatt.

-Mindig ilyen szókimondó vagy?-kérdezi komolyan, de a huncut vigyor ott bujkál a szája szélében.-Az ágyban is?-suttogja a fülembe.

-Szerencsére nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt te bármikor is megtudd.-lököm el magamtól gúnyosan nevetve.

-De lehetnénk.-fogja meg a derekam.

-Na ne hülyíts.-próbálom megint ellökni magamtól, de nem engedi, olyan erősen tart.

-Most mondd, hogy nincs igazam.-mosolyodik el, de ez most az az őszinte mosoly.

-Nincs igazad.-suttogom az ajkaira.

-Ennél meggyőzőbb is lehetnél.-húzza a száját.

-Kapd be.-motyogom félig kissé bódult állapotban, mert oly hosszú ideje van már a közvetlen közelemben, hogy kezdem elveszteni a józan eszem.

-Majd inkább te.-kacsint, mire adok neki egy hatalmas nagy fülest.-Oké bevallom, ezt megérdemeltem.-kap az arcához hirtelen.

-Nem csak ennyit érdemelnél.-nézek mélyen a szemébe. Lehet kicsit kétértelmű voltam? Kit érdekel?-És most engedj.-jelentem ki ellentmondást nem tűrőn.

-Aztán vissza ne szaladj hozzám, Édes.-nyalja meg az ajkát, majd utat enged nekem.

-Mindig a tiéd az utolsó szó, nem igaz?-forgatom a szemem, miközben kikeveredek izmos tagjai közül.

-Így igaz.-kiabál még utánam. Mérget mernék rá venni, hogy vigyorog és most annyira de annyira szeretném letörölni azt a vigyort a képéről...mondjuk az öklömmel.

*Visszaemlékezés vége*

Mostanában szokásommá vált, hogy délutánonként kiülök pár órát olvasni a partra. Szerencsémre Bonnie könyvgyűjteménye végeláthatatlannak bizonyult, ezért ilyen téren nincs miért aggódnom. Most épp Erin Watt Papírhercegnő-je van terítéken.

Alig telik el 10 perc és máris érzem azt a félreérthetetlen bizsergést a tarkómon. Igen, már olyan sokat fejlődtem, hogy azt is tudom, mikor van vándor a közelben.

-Bonnie, nem megmondtam, hogy....-állok fel kissé ingerülten, mikor az a hang szólal meg, amelyikre még véletlenül sem számítottam.

-Nem Bonnie vagyok.-fogja meg a derekamat Aiden. A hatalmas kezek érintése egy pillanatra a józan eszem elvesztésére késztet. Beugrik, hogyan csókolt és még a hideg is kiráz. Lehunyom a szememet, majd lehámozva a kezeit magamról szembefordulok vele.

-Minek köszönhetem látogatásod? Egyáltalán hogy a francba találtál rám?-térek ki a tekintete elől, még mielőtt túlságosan is elmélyednék benne.

-Mégis mit mondtál Corynak?-húzódik halvány mosolyra a szája. Igen, már megint összeszólalkoztunk Coryval, de ez nálunk már lassan mindennaposnak számít.

- Ahhoz neked semmi közöd, bunkókám.-teszem csípőre kezeimet.

- Eléggé ki van akadva.-még mindig jól szórakozik rajtam.

-Miért utasítottad vissza?-csúszik ki a számon, még mielőtt megállíthatnám. A ma délelőtti volt a második alkalom, hogy Cory csaknem rám támadva próbálta bizonygatni, hogy Aiden tette csakis az én bűnöm.

-Meguntam.-vonja meg a vállát őszintén és kíváncsian várja a reakciómat.

-Hűha, neked a lányok tényleg játékszerek, nem igaz?-kémlelem a tengert enyhe zavaromban.

-Nem mindegyik.-suttogja túlságosan közelről.-Képzeld, van, amelyikük iránt még érzek is valamit.

-Az a lány jobban teszi, ha nem hiszi el a sületlenségeidet.-próbálom megakadályozni a remegésemet, de nem igazán sikerül.-Még a végén megsérül...-hal el a hangom a mondtad végére.

-Honnan tudná, ha meg sem próbálja?-lehelete már a fülemet csiklandozza.-Na és mi van, ha a lány még nálam is nagyobb veszélyeket rejt?

-Akkor jobb ha távol tartják magukat egymástól.-sóhajtok egy aprót, mikor megérzem kósza ujjait a bőrömön.

-Mi lenne ha engednének inkább a vágyaiknak?-kalandozik tovább, immár a pólóm alatt. Úgy érzem mentem elégek, ha nem hagyja abba.

-Abból óriási galiba lenne.-hunyom le a szememet.

- Én szeretnék belekeveredni.-mondja, azzal rátapad a számra, hirtelen azt sem tudom mit csináljak, de mikor megnyalja ajkaimat ismét megtöri a jeget.

Karjaimat nyaka köré tekerem és elmélyítem a csókot. Csak most jövök rá, mennyire szükségem van erre. Mennyire szükségem van Rá.
Faljuk egymás ajkait, mint két tinédzser, akik most látják egymást hosszú idő óta. Egyszerűen leállt az agyam és még csak szükségét sem érzem annak, hogy újraindítsam.

-Ugorj.-utasít telepatikusan, csak hogy egy pillanatra se kelljen elszakadnunk egymástól. Amíg teljesítem a kérését szól Bonnienak, ismét telepatikusan, hogy jöjjön érte a cuccaimért. Mire feleszmélnék, már ledönt az ágyamra és lágy csókjaival kényezteti a nyakamat.

-Tényleg abba kéne hagynunk.-nyögök fel, mikor a fülem tövéhez ér. Tagadhatatlanul jól csinálja, túl sokszor gyakorolta már ezt...mondjuk Coryval.
Hirtelen ellököm magamtól Aident, aki kitágult szemekkel néz le rám.-Nem tehetem ezt Coryval.-szorítom össze a számat.-És magammal sem tehetem ezt...-motyogom oldalra nézve.

-Ne mondd, hogy nem érzed azt amit én.-ujjaival államnál fogva maga felé fordít.-Próbáltam ellenállni, érted? De rohadt nehéz egy olyan érzésnek parancsolni, ami elveszi az eszedet. Ami azt illeti Te veszed el az eszemet.

-Én..én..de mi van a múltkori dologgal? Mikor azt mondtad sosem tudnál vonzódni hozzám? És akkor miért vagy még mindig Coryval?-kérdezek rá arra, ami a szívemet nyomja.

-Sajnálom, hogy azt mondtam, amit. -dönti a homlokát az enyémnek és ad egy apró puszit.-Azt gondoltam, ha haragszol rám könnyebb lesz megbirkóznom ezzel az egész helyzettel. A Cory-dolog pedig csak az én önzőségem.-hajtja le a fejét egy pillanatra.-Meg tudsz nekem bocsátani?

-Aid.-simítom meg az arcát.

-Ezt tetszik, folytasd csak.-vigyorog önfeledten.

-Meg tudok bocsátani, de nem hinném, hogy el tudnám viselni, ha Cory ágyából rögtön az enyémbe ugranál.-harapom be a számat.

-Már megtörtént és úgy látom egész jól viseled.-csókol bele a nyakamba ismét elővarázsolva pimasz vigyorát.

-Ez nem vicces.-grimaszolok.-Komolyan gondoltam. Nem kezdhetünk neki úgy, hogy nem zártad le Coryt.

-Tudom.-bólint készségesen.-Ennyi az egész?-pillant rám érdeklődve.

-Nem adom ám magam ilyen könnyen.-húzom végig az ujjaimat az ajkain.-Meg kell küzdened a kegyeimért.

-Reménykedtem benne.-nyom egy utolsó csókot a kézfejemre.

____________________★____________________

-Ezt mind ő mondta?-döbben le a hallottakon Bonnie.

-Igen, azt hittem valami álom. Hisz Aidenről beszélünk.-forgatom meg a szememet.

-Gyere közelebb, kérlek!-int felém barátnőm az ágyon ülve, ezért közelebb csusszanok hozzá és kérdőn felvonom a szemöldököm.-Mit érzel iránta pontosan?-fürkészi az arcomat kíváncsi pillantásával.

-Ne nevess ki...-nézek rá nyomatékosításként.-de...olyan..túlságosan is létfontosságúnak tűnik mostanság.-dörzsölöm meg az arcomat.-Mikor ott van, le tudnám ütni, annyira idegesít, de mikor nincs...hiányzik a hülye feje. De igazából nem szeretem, mikor a közelemben van, mert rohadtul elveszi az eszemet, összezavarja minden egyes gondolatomat. Ezzel szemben...a karjaiban fekve nem éreztem magam átlagosnak-mosolyodom el az iróniára.- és szinte jelentéktelennek tűntek a rossz dolgok....Nem tudom ennél jobban elmagyarázni.-fonom magam köré karjaimat.

-Értelek, de komolyan.-bólogat Bonnie kissé szomorkásan.-Én is ugyanezt érzem Theoval kapcsolatban.-öleli át a két térdét maga előtt.

-Szóval Theo.-gondolkodom el egy pillanatra.-Legutóbb elfelejtetted megemlíteni a nevét.

-Nem olyan lényeges.-vonja meg a vállát.

-Igenis lényeges, néha magadra is gondolnod kell. Mióta itt vagyok egyszer sem beszéltünk rólad, mindig csak én, én, meg én...Kezd egy kicsit idegesítő lenni. De tényleg.-dörzsölöm meg a szemem belefáradva a helyzetbe.

-Beszéltünk rólam is.-épp hogy csak meghallom, amit mond.

-Az az egy röpke pillanat nem számít.-nézek rá megrovón.-Most szépen megbeszélünk mindent, ami a lelkedet nyomja, rendben? Illetve ez nem kérdés volt.-csapom még hozzá gyorsan, mielőtt nemet mondhatna.

-Na jól van.-dől hátra az ágyán kelletlenül.-Nem is tudom, hol kezdjem...Theo körülbelül 2 éve jelent meg nálunk először,de ezt már mondtam múltkor.
Amikor Drake lejön mindig beülnek egy szobába beszélgetni és legalább egy órán keresztül nem lehet őket látni. Ezeket az alkalmakat kihasználva szépen lassan közelebb férkőzött hozzám. Eleinte csak a teraszra ültünk ki, mivel ilyenkor mindenki eltűnik nem kellett félnünk attól, hogy leszidnának. Az első pár alkalommal megtették, ami valljuk be elég ciki volt, de rájöttek, hogy semmi értelme.-hajtja le szégyenlősen a fejét és mintha picit megakadt volna.

-Folytasd csak.-ösztökélem mosolyogva.

-Szóval 5-6 alkalom után megkértem a srácokat had mehessek le Theoval a parthoz. Meglepetésemre szinte egyből beleegyeztek. Innentől kezdett bensőségesebbre fordulni a kapcsolatunk.

-Mit jelent hogy bensőségesebbre?-lököm meg a vállát játékosan.

-Egy idő után megszoktuk, hogy kézen fogva sétálgatunk a parton, ne kérdezd hol kezdődött, mert fogalmam sincs.-teszi fel a kezét nevetve.-Többször is meg akart csókolni, de nem engedtem, ő megértette és sosem hozta szóba. Legutoljára mikor itt voltak eléggé szomorú volt, bár nem mondta el miért, én fel akartam vidítani, ezért adtam egy puszit az arcára. Lehet bátorításnak vette vagy nem is tudom, de visszahúzott magához és megcsókolt.-terül el a párnák között szórakozottan.

-Mikor jönnek megint?-teszem fel a kérdést.

-Nem tudom, Blake viszont biztosan, csak nem merem megkérdezni.-fancsalodik el kicsit.

-Jól van, akkor ezt már meg is oldottuk.-húzom fel óvatosan ültéből.-Megyek és szépen megkérdezem Blaket én magam.

-Hé, várj már.-ránt vissza a karomnál fogva mielőtt elindulhatnék az ajtó felé.-Az nagyon feltűnő lenne.

-Jézusom, nem az oviban vagyunk Bon-bon.-forgatom a szemem nevetve.-Igenis feltűnés nélkül megtudhatom, hiszen félek, mikor láthatom Draket viszont köreinkben. Nem akarhatom, hogy felkészületlenül érjen a támadás.

-Igazad van.-fogja a fejét kifújván a levegőt.-Előtte nem csinálunk valamilyen finom sütit? Csak, hogy jobb kedvünk legyen, meg ne férjünk bele többé a ruháinkba! Kérlek! 5 óra van, az még nem a világ vége.-mosolyog rám könyörgőn.

-Megegyeztünk, na gyere.-ragadom karon és a konyhába tartok.

-Mi járatban lányok?-néz ránk Jeremy pirítós-evés közben.

-Jó étvágyat. Browniet sütünk.-dörzsölöm össze a tenyeremet és már pakolom is kifele a hozzávalókat.

-Brownie? Hmm...-gondolkodik el Bonnie.-Ahhoz lehet valamilyen öntetet csinálni?

-Fehércsoki-öntet?-ötletel a srác, megjegyzem elég ügyesen.

-Az finom lehet, ha nektek jó nekem is. Van fehér csokink?-nyitogatom a fiókokat.

-Öhhm...ezt Aidentől kell megkérdezned, az ő kedvenc csokija és mindig van neki valahol raktáron. Bár senki sem tudja, hol tartja őket, nehogy Blake meglovasíthassa.

-Nos, pár szelet brownieért be tudok áldozni néhány tábla csokit.-érkezik a nappali felől Aid, a kezében három csomag fehér csokival. Testét csak egy melegítő takarja, ami kissé mélyen ül csípőjén, csupasz talpai csattognak a parkettán, miközben hasizmai meg-megremegnek lépéseire. Szemem alig tudom levenni az előttem álló műalkotásról és érzem, mire megteszem, már túlságosan késő.
Hozzám intézett pimasz mosolyából látom, hogy pontosan tisztában van vele, bámultam.

-Ha képes vagy levenni a szemedet a testemről, akkor talán oda is adnám ezeket.-int a fejével lágyan a keze irányába, kajánul mosolyogva. Még jó, hogy nem hangosan mondta, mert igen elsüllyedtem volna szégyenemben.

-Ne legyen túl nagy az arcod.-húzom el a számat.

-Hol van a nyakláncod?-kutatja a nyakamban a medaliont, de tudom, hogy nincs rajtam, hiszen az éjjeliszekrényemen hagytam.

-A szobámban, de miért olyan fontos most ez?-értetlenkedem, de mire befejezem a mondatot, immár a nyaklánccal a kezében áll előttem várakozóan.

-Fordulj meg.-hangzik el a kérés, amit meg is teszek. Óvatosan eltűri a hajamat, majd felcsatolja a láncot.-Nem csak a kommunikációt, hanem a belőled sugárzó energiát is gátolja, soha ne vedd le, érted? -néz mélyen a szemembe.

-Igen, bocsánat.-sütöm le a szemem.

-Na, készül az a brownie vagy nem?-lóbálja meg előttem a csokikat pajkosan.

-Ha, végre ideadnád azokat...-sóhajtok egy hatalmasat, de mindketten tudjuk, hogy nem a csoki a késlekedésem oka.

Egész végig érzem Aid tekintetét magamon, amíg Bonnieval csináljuk a sütit. Miért is ment volna el innen? Inkább leült beszélgetni Jeremyvel a kanapéra, szerencsére közben Blake is megérkezett. Nincs is ezzel semmi baj, legalább együtt a csapat, kivéve Coryt, na ő pontosan jó helyen van ott ahol jelenleg tartózkodik, a parton.
Blake állítása szerint épp napozik, hát csak nyugodtan, nem én leszek az aki megszakítja eme csodás tevékenységét.

Ahogy készen vagyunk a brownieval gyorsan megcsináljuk az öntetet és a sütit szeletekre vágva szétosztjuk. Eddigre mindenki elfoglalja a helyét az asztalnál.

-Jó étvágyat!-ül le Bonnie mosolyogva. Ez volt az első édesség, amit szinte teljesen magától csinált meg, én csak az utasításokat osztogattam, a java részét ő csinálta, büszke is lehet magára, főleg, hogy ilyen finomra sikeredett.

Éppen azt figyelem, Aid hogyan kanalazza csokival gazdagon leöntött finomságát, amikor Cory megérkezik a konyhába.

-Sziasztok, mit esztek?-libben oda a tepsihez. Egy apró falatot levágva megkóstolja.-De hiszen ez tiszta cukor.-háborodik fel.

-Én a helyedben nem enném meg, csak ha úszógumikat akarsz.-eszi tovább az ételt Bonnie. Aiden kuncogva jelzi tetszését mellettem, miközben Cory puffogva kiviharzik a konyhából.

-Nincs valami fényes kedvében.-vonja meg a vállát nemtörődöm módon Jeremy.

Evés után Bon-bonnal elmosogatunk, amíg a fiúk beszélgetnek, és mindent a helyére rakunk.

-Pár perc múlva egy futás a parton?-dől neki csípőjével a pultnak Aiden. Egy ideig legeltetem kidolgozott izmain a szememet, majd visszatérek mogyoróbarna íriszeihez.

-Rendben, de előtte még beszélni szeretnék Blakekel.-villantok egy halvány mosolyt. Miután megkapja válaszomat, már ki is megy a konyhából, lehet jobb is, így legalább tisztán tudok gondolkodni.
Megszárítom a kezem a törlőronggyal és Blake szobája felé veszem az irányt.
Csendesen bekopogok az ajtón és megvárom, hogy beengedjen.

-Gyere csak.-tárja ki előttem az ajtót.

-Zavarlak?-érdeklődöm, helyet foglalva az ágyon.

-Dehogyis.-mosolyodik el.-Mondd csak nyugodtan.-telepszik le mellém várakozón.

-Drakeről lenne szó.-kezdek bele tapintatosan, mire egy aprót bólint.-Mikor fog megjelenni következőleg?

-Az ellenőrzés miatt? Bonnie mesélt neked róla?-túr bele a hajába sóhajtva.

-Igen. Akkor fogja elmondani, meddig maradhatok, nem? Mennyi időnk van még?-könyökölök a térdeimre.

-Talán 1-2 hét múlva, csak 1 nappal előtte üzennek.- pillant rám.

-Rendben. A lényeg, hogy nem érhet túlságosan felkészületlenül.-ragadom ki a lényeget.

-Minden rendben veled?-teszi rá a kezét a lábamra.

-Igen, úgy sodródom az eseményekkel, ahogyan alakulnak. Nem akarok semmit sem siettetni.-vonok vállat.

-Aiden egészen megjavult, mióta tudja, hogy van esélye.-kuncog hangosan.

-Igazából nem csak esélye van...-piszkálom egy tincsem végét.

-Ohh, mondd, hogy nem feküdtél le vele.-fordítja rám ijedt tekintetét.

-Jesszus, dehogyis, ezzel csak azt akartam mondani, hogy nincs szüksége esélyre,mert határozottan érzek valamit iránta, de addig nem kezdek neki ennek az egésznek, amíg Coryval le nem zárja a dolgait, bár nem tudom mennyire gondolja komolyan.-ereszkedik meg a vállam.

-Ez nyilvánvaló, de félsz, hogy visszamenne hozzá, igaz?-teszi a vállamra a kezét.

-Igen.-hangom erőtlen suttogás csupán.-Tudod, lehet csak egy trófea lennék számára.

-Aiden nem volt sohasem annyira bunkó, mint a megérkezésedkor, de ennyire kedves sem, mint mostanság. Fontos lettél számára, hidd el.

-De vajon elég fontos vagyok neki ahhoz, hogy ne csaljon meg?-fürkészem a tekintetét.

-Majd meglátjuk kislány, de ha megbánt kitekerem a nyakát.-húz magához nevetve, mire én is megengedek magamnak egy halvány mosolyt.

2019.01.06.