Sziasztok! :)
Kis (fél éves) késéssel, de meghoztam az új részt. Mostantól megpróbálok újra aktív lenni.
Jó olvasást! :*
Puszi : Lelle

______________________________♡______________________________

Maradj itt.-fogja meg a karom Jeremy és mélyen a szemembe néz, miután megérkeztünk a szobámba.

-Oké.-vágom rá egyből, de kicsit sem gondolom komolyan. Nem tudom, hogy mi történt, de ki fogom deríteni.

Pillanatokon belül kiabálás szűrődik be a szobába, ha jól tippelem a nappali felől. Óvatosan kinyitom a szobám ajtaját és körbenézek, van-e valaki a folyosón. Mivel nem ütközök semmilyen akadályba, halk léptekkel a konyha felé veszem az irányt.

-Te most oda nem mehetsz be.-terem előttem Aiden és az utamat állja.

-Jesszus.-tántorodok meg egy pillanatra.-Már miért ne mehetnék be?-vonom kérdőre mérgesen.

-Jeremy nem mondta, hogy maradj a szobádban?-ragadja meg a karomat mérgesen és a szobám felé kezd húzni.

-Hol van a lány?-ordibál valaki nem messze tőlünk.

-Azt hiszed majd el fogom mondani?-nevet fel Blake gúnyosan. Jól esik, hogy megpróbál megvédeni.

-Hát akkor megkeresem magam.-hangzik el a baljóslatú mondat.-A házban van egyáltalán?-kérdezősködik az ismeretlen. A hirtelen támadt csendben halkan megszólalok.

-Kiről beszél?-próbálom magam kiszabadítani Aiden szorításából.

-Csak gyere.-fogja egyre szorosabban a csuklómat.

-Aiden, ez fáj.-mondom lehet kissé túl hangosan is, mert most már tényleg nagyon erősen szorítja a kezemet.

-Óh, hát persze, hogy itt van.-szólal meg ismét az idegen, majd hangos léptekkel indul meg a konyha irányába. A srác arcát pont meglátom. Barna felzselézett haj, barna szemek, helyes arc, izmos testalkat. Miért ismerősek ennyire a vonásai?

-Aiden vidd!-ordít Blake, ahogyan ezt kimondja már nem is a szobában, hanem a tengerparton vagyunk.

-Aiden, ki volt az? Miért akarta tudni, hol vagyok? Miért volt olyan ismerős?-túrok bele a hajamba kiszabadítva a csuklómat a fiú kezei közül és elkezdek járkálni.

-Hé lassabban, nyugodj meg egy kicsit.-jön hozzám közelebb.

-Te csak ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak.-fonom keresztbe magam előtt a karjaimat.-Inkább magyarázd meg nekem, hogy mi történt az előbb.

-Jól van.-teszi fel sóhajtva a kezét, még csak most tűnik fel, hogy van rajta póló.-Nem ülnénk le inkább? Utána elmondom.-azzal lehuppan a homokba a fák árnyékába.

-Rendben.-gyorsan letelepedek Aiden mellé és várakozóan nézek rá.

-Vannak olyanok, akik nem igazán szeretik, hogy mi csak így szabadon mehetünk bárhova is, szerintük veszélyt jelentünk a társadalomra, ezért mindent megtesznek, hogy elfogjanak minket. Ők a Vadászok. Ugyanúgy vándorok, mint mi, az ősi családok nagyon régóta vadásznak ránk.-Aiden a mondandója közben a tengert pásztázza, mintha arra számítani, hogy valami veszélyes kijön onnan.-Összesen 5 ősi család van.

-Sokan vannak?-kérdezem meg halkan.

-Eléggé.-pillant rám.-Blake szülei azért építették ide a búvóhelyet, mert itt élnek a legkevesebben közülük.

-Miért akart engem a srác?-teszem fel félve a kérdést.

-Ő is egy közülük, tudja, hogy itt élünk, de nem árul be minket, mert az ő és Blake apja nagyon jóban voltak.-dől hátra a homokban, én meg a karján megfeszülő izmokat bámulom.-Most viszont rájött, hogy új taggal bővült a csapat.-néz rám jelentőségteljesen.-Meg akar szerezni magának.

-Ez mit jelent?-nézek rá kétségbeesve.

-Azt, hogy valami jó indokot ki kell találnunk, hogy itt maradhass.-sóhajt.

-Értem, na és mi lenne az?-karolom át a felhúzott térdeimet.

-Még nem tudom.-rázza a fejét Aiden.

-És mi lesz, ha nem tudjuk meggyőzni?-könnyesedik be a szemem. Félrenézek, hogy ne lássa az arcomon lefolyó könnycseppeket, de már késő.

-Héé, ne sírj.-lágyul meg a hangja.-Nem fogom engedni, hogy elvigyenek. -töröl le az ujjával egy könnycseppet. Lassan elkezd közelíteni felém mélyen a szemembe nézve, már azt hiszem meg fog csókolni, de hirtelen egy puszit nyom a homlokomra.

-Most már visszamehetünk.-húz fel a földről és el nem engedve a kezemet akar visszavinni a többiekhez.

-Várj, Aiden.-húzom vissza.-Miért pont engem akar?-nézek a szemébe.

-Mert...mert hozzá tartozol.-hajtja le a fejét.

-Drake volt az nem igaz?-döbbenek rá hirtelen.

-Mi? Te honnan ismered?-fagy le egy pillanatra.

-Ő a testvérem.-takarom el a kezeimmel az arcomat.-Legalábbis az volt.

-Ez megmagyarázza a hasonlóságot.-bólint Aiden.-Mióta nem láttad?

-12 éves korom óta.-felelek.-Nem mondhatod el nekik, akkor odaadnának neki és én...én nem tudom, hogy ugyanolyan-e mint amilyen régen volt.

-Milyen volt?-ereszt el egy óvatos mosolyt Aiden.

-Mindig vigyázott rám, segített, amiben csak kellett. Anyáék sokszor távol voltak és olyankor mindig ketten voltunk. Ő az a tipikus jó tesó volt. Bármit meg tudtam vele beszélni. Nagyon szerettem és azt hiszem ő is engem, de aztán anyáék halála után elfordult tőlem, fogalmam sincs miért. Két héttel azután, hogy odaköltöztünk a nagynénénkhez otthagyott minket.-összeszorítom a szemem, nehogy elbőgjem magam.

-Azóta teljesen megváltozott.-simít végig a karomon Aiden.-Drake a legveszélyesebb közülük. Csak azért nem tartunk tőle, mert tudjuk, hogy nem árthat nekünk.

-De most a dolgok változtak és ellenetek fordult.-vonom le a következtetéseket.

-Igen.-szorítja össze állkapcsát.-Ideje mennünk.-nyúl ismét a kezem után és odateleportál a többiekhez.

-Jól vagytok?-találjuk szembe magunkat Blake aggódó pillantásával.

-Igen.-válaszolok én, a mellettem feszülten álldogáló srác helyett is.

-Mit mondott?-lép előre Aiden.

-Kell neki Cassie.-mered maga elé Blake.

-Egyáltalán honnan a francból tudta meg, hogy itt van?-emeli fel a hangját Aiden.

-Nem tudom.-rázza a fejét Blake.-De én nem akarom őt átadni nekik.-pillant rám, mire én hálásan bólintok.

-Alkut kell vele kötnünk.-fogja meg a kezem Bonnie mellém állva és biztatóan megszorítja.

----------

-Cassie, beszélhetnénk egy kicsit?-áll meg a kanapé előtt Blake, amin én fekszem.

-Persze.-pattanok fel és már megyek is utána a szobámba.-Miről lenne szó?-zárom be az ajtót magunk után látván, Blake mennyire idegesen járkál körbe-körbe.

-Kaptam Draketől egy üzenetet.-néz a szemembe gondterhelten.

-Aha.-bólintok a szám szélét rágva.

-Ha nem adunk át téged 6 nap múlva sem, akkor elárulja a tartózkodási helyünket a felette állóknak.

-Le akar titeket vadászni.-jövök rá egyből a lényegre.-Át kell hogy adjatok neki.-hajtom le a fejem, miközben egy könnycsepp hullik le arcomon.

-Nem fogom engedni.-emeli fel a fejem Blake, majd magához ölel.-Talán megegyezhetünk velük, hogy Aiden végigcsinálja a kiképzésedet, addig is időt nyerünk.

-Köszönöm.-ölelem szorosabban.

-Rám mindig számíthatsz Cassie.-tol el magától, hogy a szemembe tudjon nézni.-Ezt jegyezd meg.-még egyszer magamhoz szorítom, végül elengedem.

-Most menj, van még egy kis dolgom.-mosolyog rám és az ajtóhoz sétál, majd kinyitja azt nekem.

Hirtelen annyira jó kedvem lett attól, hogy valaki ennyire törődik velem, hogy hatalmas mosollyal az arcomon sétálok ki az ajtón és pont ezt a pillanatot választja Aiden, hogy a folyosóra jöjjön. Eléggé furcsán néz rám, de pillanatnyilag egyáltalán nem érdekel, mit gondol rólam.

----------

-Minden rendben?-jön be a szobámba Bonnie, olyan 9 óra körül.

-Persze.-mosolygok rá.-Legalábbis rendben lesz, nem igaz?-fordul grimaszba a mosolyom.

-Remélem.-bólint barátnőm.-Mit csináljunk?-lesz jó kedve egy pillanat alatt.

-Öhm, mondjuk nézzünk filmet.-teszek ajánlatot.

-Benne vagyok.-huppan le mellém az ágyra.-Választhatok?

-Aha.-bólogatok várva a címre, hogy be tudjam gépelni.

-Sorozat?-pillant rám Bonnie felocsúdva a gondolkodásból.

-Jöhet.-kezdek eszeveszettül vigyorogni, hiszen hatalmas sorozatfüggő vagyok. Bár mostanában inkább filmeket néztem.

-The 100?-csillan fel a szeme.

-Hallottam már róla, kezdhetjük is.-indítom el a laptopon.

Mire két részt megnéztünk a The 100-ból eléggé megszomjaztam, ezért úgy döntöttem iszok egy kis vizet. Meg csinálok egy kis pop-cornt. A konyha felé közeledve kuncogást hallottam, de nem igazán törődtem vele, már csak akkor, mikor megláttam, mi is történik ott.

Cory a konyhapulton ült és ott állt előtte Aiden. Hirtelen annyira lefagytam, hogy mozdulni sem tudtam. Őszintén? Tudtam mit fognak csinálni, de egyszerűen nem tudtam róluk levenni a szemem.
Cory kuncogva Aiden hajába túrt és közelebb vonta magához a fiút. Mikor heves csókcsatába kezdtek, úgy döntöttem távozom és inkább visszamentem Bonnie szobájába. Igen, végül pop-corn nélkül. Ez barátnőmnek is feltűnt, ezért egyből kérdezősködni kezdett.

-Mi történt?-hallom az aggodalmat hangjában.

-Találkoztam Aidennel meg Coryval és...hát érted, nem igazán akartam őket megzavarni, inkább eljöttem.-halkulok el a végére.

-Nem hiszem el, miért csinálják mindig ezt?-ingatja a fejét.-Én is sokszor beléjük botlottam már ilyen helyzetekben.-magyaráz, mire furcsán nézek rá.-Ohh bocsi, tudom nem ezt akartad hallani.-biggyeszti le az ajkát.

-Semmi gond, végül is nincs köztünk más csak levegő, nem igaz?-sóhajtok.

-De te szeretnéd, hogy több legyen.-vigyorog.

-Talán.-bólintok kételkedve.-Bár ezek után...

-Nem is kell magyarázkodnod, egyébként is, Aiden nem szereti Coryt.-mosolyog rám biztatóan.

-Micsoda?-Akkor most tényleg csak a testi kielégülés miatt lenne vele? Ennyire felszínes lenne?

-Igen, jól értetted.-fogja meg a kezemet Bonnie.-Egyszer merő véletlenből meghallottam a Jeremyvel való beszélgetését, amikor azt mondta, idézem : "Minek nekem barátnő, ha itt van Cory, akit nem kell a barátnőmként kezelnem és bármikor megkaphatom, mindezt érzelmek nélkül?"

-Ohh, hát ez...megnyugtató.-gondolkodom el egy pillanatra.

-Ébresztő Cassy, a hasadra süt a nap és ma még edzésed is lesz Aidennel.-rángatja le rólam a takarót Bonnie.

-Ne máár.-hisztizek.-Nem akarok azzal a faszkalappal lenni.-temetem a párnámba a fejem.

-Ez mindenkit hidegen hagy Édesem.-emeli ki az utolsó szót Aiden a szobába lépve, szavai annyira csöpögnek a gúnytól, hogy legszívesebben adnék neki egy zsepit "töröld már meg a szád" felszólítással.

-Jó tudni, de most örülnék neki, ha kihúznál a szobámból.-jelentem ki, mire felvonja a szemöldökét.-Mondjuk most.-emelem meg a hangom.

-Már szaladok is.-mondja és miután végignéz rajtam egy perverz vigyor kíséretében elhagyja a szobámat.

-Miért volt itt?-kelek ki az ágyból és előkeresem az edzőcuccaimat.

-Fogalmam sincs, végül is a fürdőből jött ki, csak a rossz oldalon.-mosolyodik el gonoszan.-Tuti ki akart minket hallgatni, csak nem bírta ki beszólás nélkül.-kezd el ugrálni örömében barátnőm.

-Bonnie, nyugi.-nevetem el magam.-Ne pattogj, ő egyszerűen csak ilyen, mindig mindenkit piszkálnia kell minden helyzetben, értem én, csak engem hagyna ki a hülyeségeiből.-ingatom a fejemet, közben felveszem a nadrágomat és a felsőt.

-Húú, valaki nagyon jól kiismerte elég rövid idő alatt.-néz rám sejtelmesen Bonnie.-Van valami, amiről én nem tudok?-veszi el a cipőmet a kezemből.

-Semmi említésre érdemes.-vonok vállat a cipő után nyúlva.

-Biztosan?-húzza fel a szemöldökét, még mindig szeretett futótársamat markolva.

-Igen.-biztosítom az előbbi mondat igazságtartalmáról, majd kiveszem a kezéből a cipőm és felhúzom a lábamra.-Mehetünk enni?

-Aha.-csillan fel a szeme és már húz is maga után a konyhába.

-Jó reggelt!-köszönünk Jeremynek és Corynak. A lány láttán egyből eszembe jutnak a tegnap este történtek. Inkább összedobok magamnak egy szendvicset. Már a szalámit rakom a kenyérre, mikor Blake is betoppan Aidennel az oldalán.

-'Reggelt! Nekem is csinálnál egyet Cassie?-intézi felém a kérdését, majd hátulról megölel. Kicsit meglepődöm a tettén, de megfordulok a karjaiban és megölelem. Miután elválunk csak kacsint és eltátog egy "Majd elmondom"-ot.
Megcsinálom a szendvicsét és lerakom elé, majd leülve én is nekikezdek a sajátomnak. Blake a fejével Aiden felé int, majd odahajol a fülemhez.

-Aiden figyel, nevess!-suttogja, mire én felkacagok. A srácra nézek és csak azt látom, hogy grimaszol és a szemét forgatja. Hirtelen feláll az asztaltól és odaszól nekem.

-Ha végeztél gyere a ház elé.-mondja, azzal kimegy az ajtón, ezért tuti, hogy jól ki fog cseszni velem és halálra fog dolgoztatni.
Még mindig kérdő tekintettel nézek rá, mire ő telepatikusan kezd el beszélni hozzám.

-Láttam mennyire féltékeny, ezért gondoltam húzzuk egy kicsit az agyát.-mosolyog.

-Biztos, hogy nem volt féltékeny.-rázom a fejem hevesen.

-Mit mondtál?-szólal meg immár hangosan, a szemöldökét ráncolva.

-Azt, hogy biztosan nem volt...-folytatnám, de félbeszakít.

-Igen, igen, de Cassie, ezt mind telepatikusan mondtad.-nevet fel Blake.-Hogy csináltad?

-Én...-fogom fel én is, hogy mi történt.-Fogalmam sincs, csak mondtam, én nem akartam, csak úgy jött.

-Rajtad van a nyaklánc?-kérdez rá Blake, mire a nyakamhoz kapok és rájövök, hogy nincs a nyakamban.

-Akkor valószínűleg tényleg az blokkolja.-döbbenek rá.

-Ez nagyon jó, mert akkor most már meg fogod tudni tanulni.-vigyorog Jeremy és felpattan a helyéről, hogy megöleljen. Cory csak vág egy grimaszt és elviharzik mellettem.

----------

Felkapom magamra az edzőcuccaimat, de rájövök, hogy a cipőm még hiányzik. Pár perc gondolkodás után eszembe jut, hogy a kondiban hagytam, ezért gyorsan el is indulok oda.
Az ajtó előtt nem sokkal kiabálásra leszek figyelmes, és "tisztességes ember" lévén úgy döntök belehallgatok a beszélgetésbe.

-Nem hiszem el, hogy most ő lett a nagy sztár, nincs benne semmi különleges.-hallom meg Cory hangját.

-Nem kell túlkomplikálni, edzek egy kicsit vele, aztán mehet Drakehez.-jegyzi meg Aiden. Aucs, ez fájt. Miért játssza a cuki, segítőkész fiút előttem, mikor még csak nem is érdeklem? Lenyelve a torkomban keletkezett gombócot bekopogok az ajtón.

-Bocs, csak a cipőmért jöttem.-nem is nézek a szemükbe, csak felkapom a szóban forgó tárgyat és elhagyom a helyiséget.
A ház előtt leülök a fűbe és felhúzom a lábamra, közben még mindig az előbb hallottakon gondolkodom.
Tudom, hogy Blake nem fogja hagyni, hogy bajom essen. Kezdem úgy érezni, mintha a bátyám lenne.
Elkezdem tépkedni a füvet és az előttem elterülő gyönyörű tájat nézem. Nem tudom az emberek miért tépik ösztönösen a füvet, ha a földre ülnek, eléggé értelmetlen, egyébként meg neked nem fájna, ha csak úgy snassz a hajadat tépné valaki?
Ilyen és ehhez hasonló jelentéktelen dolgokon gondolkodom, hogy ne az előbbi kis incidensre koncentráljak.

Kinyílik mögöttem az ajtó és Aiden kilép rajta.
-Mehetünk, a parton fogunk futni.-jelenti ki. Ez azért egy jó pont most neki, hiába utálom pillanatnyilag ez egy kicsit megenyhíti a szívemet.

-Remek.-fejezem ki szolidan a tetszésemet.
Már egy jó húsz perce futunk, de még egy szót sem szóltunk egymáshoz.

-Mi bajod?-terem hirtelen előttem, mire majdnem elesek.

-Normális vagy? El is eshettem volna.-kerülöm ki.

-A kérdésre válaszolj.-forgatja a szemét.

-Semmi.-fordítom el a fejem dacosan.

-Ismerlek ne hazudj nekem.-emeli fel a hangját.

-Te ismersz engem? Ilyen rövid idő alatt sikerült kiismerned?-állok meg és rácsapok a mellkasára, miközben egyre hangosabban beszélek.-Gratulálok, büszke lehetsz magadra. Semmit sem tudsz rólam.-köpöm a szavakat.

-Mit hallottál? Mitől lettél ilyen hisztis?-mosolyog gúnyosan.

-Én vagyok a hisztis? Te akarod kirakni a szűröm.-kezdek trappolni a part mentén.

-Mennyit hallottál?-látom szemében a felismerést.

-Eleget.-kezdek el újból futni.

-Én...-kezdene bele, de nem engedem neki.

-Nem érdekel a magyarázatod.-azzal még gyorsabban futok.

-Állj már meg!-ragadja meg a kezemet, lelassítja a tempónkat, míg nem állunk le teljesen és maga felé fordít.

-Rendben.-állunk le teljesen.-De ne húzd sokáig az időmet.-közlöm gúnyosan.

-Ez nem ellened irányult.-túr bele a hajába.-Cory...ő..hát nem is tudom, hogy mondjam el...-fújja ki a levegőt szaggatottan.-Ez a kapcsolat olyan...

-Barátság extrákkal?-mondom enyhe fájdalommal a hangomban.

-Ja, olyasmi.-bólint összezavarodva.

-Értem, most, hogy ezt tisztáztuk, mehetnénk tovább?-vonom fel a szemöldököm. A választ sem várom meg, inkább megint nekiiramodok, most már nem állít meg. Csak fut mögöttem és türelmesen várja, mikor fulladok ki és dobom be a törölközőt.

Fél óra futás után ki tudja hány kilométerrel a hátam mögött, teljesen kifulladva állok meg a ház előtt.

-Azt hiszem elég volt ennyi mára.-szólal meg a hátam mögül Aiden. Legszívesebben adnék neki egy hatalmas pofont, de ehelyett inkább a konyhába megyek és eszek egy kis müzlit.
Kivételesen ott találom Blaket, aki zaklatottságom láttán valahogyan leszűri, hogy mi a gond.

-Elmondta igaz?-néz rám fájdalmas arccal.

-Volt szerencsém magamtól rájönni.-ülök le Blakekel szemben.

-Basszus....-szitkozódik.-Mondott még mást is nem igaz?

-Te ezt...honnan?-nézek rá értetlenül.

-Olvasok az érzelmeidből úgymond.-magyarázza.-Kicsit olyan, mintha olvasnék a gondolataidban.

-Azt mondta még, hogy edzünk és...és aztán mehetek Drakehez.-fordítom oldalra a fejem.

-Ó, hogy az a....-kezd szitokáradatot szórni Blake.-Elegem van belőle, sosem volt könnyű eset, de mióta itt vagy, mint akinek elment az esze.-fogja a fejét.

-Egyébként nem olyan vészes, emiatt ne érezd rosszul magad.-próbálom nyugtatni. Nem akarom, hogy miattam legyen bármilyen konfliktusa Aidennel.

-Ez eléggé szánalmas viselkedés, majd én beszélek vele.-határozza el magát.

-Nem szükséges, de tényleg.-mosolygok rá.-Te csak...nyugtass meg néha, oké? Azért, hogy ne nyírjam ki én magam.-nevetem el a végét.

-Biztos?-néz mélyen a szemembe.

-Persze.-mosolygok rá újból.-Annyira jó, hogy itt vagy.-ölelem meg, mire ő csak odavon magához és a hátamat simogatja. Asszem van egy fogadott tesóm.