Sziasztook! :)
Tudom, nagyon régen hoztam már új részt, de most ezzel az extra hosszúval szeretnék nektek utólag is Boldog karácsonyt és Boldog új évet kívánni! ;) Remélem felülmúltam az elképzeléseiteket! :D
Jó olvasást! Puszi : Lelle♥

_____________________________♡______________________________

-Ez most komoly?-fintorgok.

-Nem.-nevet.-Ezt csak jelképesen nevezzük edzésnek. Nem fogunk súlyokat emelgetni vagy ilyesmi. De ha szeretnéd arra is van lehetőséged.-indul meg az ajtó felé, a válla felett rám néz, hogy megyek-e, mire én gyorsan felpattanok és már követem is.

-Óh, értem és mikor fogunk kimenni a partra?-kérdezősködök.

-Miért kérdezel ennyit?-morog Aiden.

-Miért ne?-vonok vállat.

-Ahhj, fogalmam sincs, később.-mondja és közben végigmegyünk a hosszú folyosón. A legutolsó ajtón benyit és bentebb megyünk.

Egy nagy térbe érkezünk, aminek a közepén a padlózaton egy kisebb kör van.

-Most ki fogjuk deríteni, hogy közülünk való vagy-e, legalábbis megpróbáljuk.

-Rendben.-nézek körbe.-És most?

-Csukd be a szemed.-áll elém.-És add ide a kezed.

-És ha nem akarom?-húzom az agyát.

-Csak csináld.-forgatja a szemét.

-Hát jó.-hunyom le a szemem és a tenyerébe csúsztatom a kezemet. Testem egyből reagál az érintésére és ki is ráz a hideg. A szívem egyre gyorsabban zakatol, remélem azért ezt nem érzi.

-Koncentrálj.-szorítja meg a kezem.-Másképp nem fog működni, próbáld telepátiával.

-Oké.-suttogok.

-Mit kerestél ott akkor?-Tudom, hogy arra az éjszakára gondol, mikor idehozott, de az pontosan mikor is volt?

-Semmi közöd hozzá.-mormogom.

-Ne szólalj meg hangosan, koncentrálj.-szid le.

-Jól van, jól van.-fújom ki a levegőt.

-...ót...va....i..?-kérdezem szerintem érthetően.

-Mi van?-vonja fel a szemöldökét. Újra megpróbálom, de megint csak foszlányokat ért meg.

-Ez így nem lesz jó.-sóhajt.-Valami nem stimmel.

-Hűha, ha nem mondod, sosem jutott volna eszembe.-forgatom a szemem.

-Igazán befoghatnád.-lövell felém egy mérges pillantást. Na ennyi volt a nagy kedvesség?-Beszélek Blakekel, addig foglald le magad valamivel.-horkant fel, majd távozik a teremből.

Most jobban megfigyelem a helyiséget. A falakon néhol akasztók vannak. Néhány pad is van a falak mellett, az egyiken észreveszek valami csillogó tárgyat. Közelebb megyek és látom, hogy az egy nyaklánc a végén egy ahhoz hasonló kővel, mint amilyen nekem van, csak az zöld. Felveszem és közelebbről is megvizsgálom, a belseje egészen világos, de a széléhez érve egyre sötétebb. Egyszerűen gyönyörű, de hogy lehet az hogy ennyire hasonlít a két kő?

Hirtelen hallom ahogyan kinyílik az ajtó ezért egy ösztönös mozdulattal a tenyerembe rejtem az ékszert, felnézek és Bonniet látom közeledni. Mivel tudom hogy nem fenyeget veszély, ezt arra értem, ha Aiden jött volna akkor tuti hogy nem nyugodtam volna meg, nem dugdostam a láncot.

-Szia.-áll meg előttem vidáman.-Hogy haladtok?

-Hát..-húzom el a számat.-Aiden elment szólni Blakenek.

-Ezt nem értem. Miért?-ijedtséget fedezek fel arcán.

-Mert amikor megpróbálkoztam a telepátiával, csak szófoszlányokat értett belőle.

-Óh, hát én úgy tudom vagy megvan ez a képessége valakinek vagy nem.-sóhajt gondterhelten.-Ilyenről még nem hallottam.

-Valamit csak kitalálnak majd nem?-nevetek fel kínosan.-Egyébként meg, nem tudod hogy ez mi?-nyújtom felé a nyakláncot.

-Úristen.-kapja a szájához a kezeit Bonnie megkönnyebbülten.-De jó, hogy nálad van. Köszönöm.

Hirtelen a nyakamba borul és jól megszorongat.

-Nincs mit.-nevetek, miközben elenged.-De mi ez?

-Ez egy medalion, ami erősíti a képességeinket.-mosolyog.-És ha elveszted, nincs másik.-húzza el a száját.

Összezavarodva nézek rá, mire elkezdi elmagyarázni.

-Tehát, különféle medalionok vannak, legalábbis így gondoljuk, de eddig csak két fajtát ismerünk, ezt, ami erősebbé tesz, és ami gyorssá tesz. Amikor tizenkét évesek leszünk, használhatjuk, ezzel csak az a gond, hogy nagyon ritkák. Akinek van, az is a szüleitől kapta, hát itt csak nekem van egyedül és tudod eléggé meg voltam ijedve, hogy elveszítettem.-Miután ezt ő elmondta, önkéntelenül is megérintettem a bőrláncon függő követ. Persze nem látszott, de én attól még éreztem, hogy ott van.

-És ki lehet ezeket "kapcsolni" valahogyan?-puhatolózok.

-Öhm..igen, ha jól tudom igen. Ha a használója nagyon erős, akkor kontrollálni tudja a működését.-bólogat. Kicsit lenyugszom és azon kezdek gondolkodni, hogy elmondjam-e Bonnienak, hogy valószínűleg nekem is van egy ilyenem.

-Bonnie..-kezdem halkan.-nekem szerintem van egy medalionom.-nézek fel rá figyelve a reakcióját. Az arcán átfutó érzelmektől megnyugszom. Látom rajta, hogy segíteni szeretne.

-Megnézhetem?-kérdezi óvatosan.

Bólintok és előhúzom a pólóm alól, pont ezt a pillanatot választja Aiden, hogy visszajöjjön.

-Blake azt mondja biztosan van ami...-itt elakad és csodálkozva néz a kezemben tartott ékszerre.-Az ott egy...?

-...medalion.-vágok a szavába bizonytalanul.

-Honnan tudsz róluk?-keményedik meg a pillantása.

-Én mondtam el neki.-húzza ki magát Bonnie.-És szerintem jól tettem.

-Majd meglátjuk.-hümmög Aiden és közelebb jön.-Megnézhetem?-pillant rám.

-Persze.-veszem ki a nyakamból és a tenyerébe rakom, de miután már nincs a kezemben, fura bizsergést érzek az alkarom belső részén, ezért magam felé fordítom. Fogalmam sincs, mi történik, mivel sosem vettem eddig még le úgy, hogy ne érintettem volna utána.

-Mi a franc?-dörzsölöm meg a kezemet, mikoris egy minta kezd el kirajzolódni rajta.

-Mi a baj?-néz fel Aiden, mire én a karom felé biccentek.

Olyan mintha valamiféle tetoválás lenne. Egy hosszú tollnak tűnik, amelynek teteje szárnyaló madarakká alakul.

-Ilyen nincs.-suttog Bonnie ledöbbenve.

-Ez most mit jelent?-nézek kétségbeesetten Aiden szemébe.

-Hívd Blaket.-szól oda a leblokkolt lánynak és szemügyre veszi a kezemet.

-Te tényleg semmiről sem tudsz?-kérdezi flegmán.

-Most meg mi bajod? Eddig egészen jól megvoltunk egymás mellett.-tépem ki a karomat ujjainak fogságából.-Akkora nagy baj az, hogy nem tudok semmiről?

-Mondjuk, ha az egyik Ősi -emeli fel a hangját és elkezd felém közelíteni- vándor leszármazottja vagy, aki nem tud bánni az erejével -ütközöm neki a falnak, miközben ő a fejem felé teszi egyik kezét a másikkal meg derekamat fogja meg.-és akitől mindenki el akarja venni az erejét, akkor igen, nézd el nekem, hogy ki vagyok akadva.

Mire mindezt elmondja az ajkunk majdnem összeér én meg mély levegőt véve rakom rá a mellkasára a kezem és próbálom nem figyelembe venni mennyire közel vagyunk egymáshoz.

Pár percig csak némán figyeljük egymást majd én töröm meg a csendet.
-Lehetne, hogy elmagyarázod ezt nekem?-suttogok.

Bólint, majd elveszi kezét a derekamról és éppen belekezdene, mikor Blake becsörtet az ajtón. Mi meg igyekszünk minél távolabb állni egymástól.

-Mutasd a karod.-lép oda hozzám. Felé nyújtom, mire ő is leesett állal csodálja.

-Tényleg ennyire sokat számít?-nevetek fel kínosan. Elég furcsán érzem magam, mintha valami kiállítási tárgy lennék, amit mindenki kedvére csodálhat.

-Nem hinnéd el mennyit....-motyog maga elé Blake.-Most egy ideig nem mehetsz haza, rendben?-látom a tekintetében, hogy együttérez velem, de most erre szükség van. Hiába nem akarom bevallani, de legbelül én is tudom.

-Tanulnod kell, különben nagy bajba sodorhatsz minket.-morog Aiden.

-Nem te fogod megmondani nekem, hogy mit csináljak!-fonom össze a karjaimat magam előtt.

-Igen?-vonja fel a szemöldökét.-Mert tudtommal én vagyok az egyedüli, aki meg tudja neked mutatni, hogyan működik az erőd.-veti be a "most én nyertem" mosolyát.

-Tényleg?-remeg meg a hangom egy kicsit, mikor Blakehez fordulok a választ várva.

-Ahogy mondja.-bólint.

-Te esetleg nem tudsz segíteni ebben?-próbálok kitalálni valami más eshetőséget.

-Mi az? Talán nem szeretnél reggelente velem izzadni?-vigyorog pimaszul Aiden, mire küldök felé egy lesújtó pillantást és próbálom bevetni a legszebb mosolyomat Blakenél.

-Sajnálom, de nem.-néz rám bocsánatkérően, de azért látszik rajta, hogy mulattatja a dolog.

-Holnap kezdünk.-veti oda Aid és kimegy a teremből.

-Mi van köztetek?-néz rám Blake érdeklődve.

-Hahh.-mondom gúnyosan.-Max levegő.-kezdem piszkálni a kezem.

-De mind a ketten vonzódtok egymáshoz.-mosolyodik el halványan. Arckifejezése azt üzeni, "ne is próbálkozz".

Hatalmasat sóhajtva gondolkodom el szavain.

-Még csak egy napja ismerem.-adok kitérő választ a fel nem tett kérdésre. -Azt hiszem...-kezdem halkan.-...megyek aludni.-mondom.

-Van egy laptop az ágyadon, mostantól a tied.-szól még utánam.-Megtennéd, hogy megnyugtatod a szüleidet, hogy biztonságban vagy? Még egy ideig nem lenne jó ötlet hazamenned.

-Rendben.-bólintok kissé szomorkásan mosolyogva, majd átmegyek a szobámba.

Leülök az ágy szélére és végiggondolom, hogy mi történt ma. Megtudtam, hogy vándor vagyok, bár ennek a jelentésével még mindig nem vagyok teljesen tisztában és végül pedig, azt hiszem lett egy új családom. Na jó, ezt fel kell dolgoznom.

Gyorsan írok egy üzenetet Katnek, miszerint teljesen jól vagyok, a tartózkodási helyemet nem mondhatom meg és hogy még egy ideig biztosan nem fogok tudni hazamenni. Majd' megszakadt a szívem, mikor leírta, mennyire aggódott miattam, de szerencsére megértette a dolgokat. Nem tudja, hogy mi történt, de bízik bennem.

Kis gondolkodás után arra jutok, az lesz a legjobb, ha lezuhanyzom. Felkapom az eddig pizsamának használt pólót, majd bemegyek a fürdőbe. Olyan zuhanyzót, ami itt van, még életemben nem láttam. Nincs kabin, a sarokban, ahol a zuhanyrózsa van, gyönyörűen ki van rakva a fal szürke csempével, eltérve ezzel a máshol halványkék színtől. Még egy ideig csodálom, majd a törülközőmet a tartóra rakom, ami a falhoz van hajtva. Kissé védtelennek érzem magam, így a tartót odafordítom a zuhanyzó elé, hogy legalább egy kis részt takarjon belőlem, bár bezártam az ajtót, azért ez mégiscsak megnyugtat kicsit.

Megnyitom a csapot és engedem a testemre folyni a forró vizet. Annyira jól esik, hogy legszívesebben csak itt áztatnám magam vagy egy óráig. Befelé fordulva érintem a homlokomat a hideg csempének.

Egy idő után elkezdek dúdolgatni és egészen jól elfelejtem, hogy mi is történt mostanában velem. Már éppen kenném a testemre a tusfürdőt, mikor jobbra fordítva a fejem meglátok valakit.

-Óh, folytasd csak, jó a műsor.-Aiden hangjára ugrok egyet, majd lassan, kezemet a mellem elé rakva fordulok a falat támasztó srác felé. Csak egy boxer van rajta és kaján vigyorral kémleli minden egyes mozdulatomat. Próbálok nem a kidolgozott felsőtestére koncentrálni, ezért csak az arcát nézem.

-Te hogy a francba kerülsz ide?-dörrenek rá. Egy pillanatig megfordul a fejemben, hogy talán feltörte a zárat.

-Édesem, ha eddig nem láttad volna, ebbe a fürdőbe két ajtó nyílik. Egy a te szobádból és egy az enyémből.-int gúnyosan az említett tárgy felé.

-Remek.-motyogom.-Megtennéd, hogy elfordulsz?-emelem kicsit fentebb a hangomat. Miért nem vettem észre azt a rohadt ajtót?

-Hol éri ez meg nekem?-vigyorog.

-Mondjuk ott, hogy nem rúgom szét a seggedet?-nézek rá indulatosan, mire ő csak nevet.

-Ez esetben már fordulok is.-tartja fel a kezét még mindig nevetve, majd ténylegesen háttal fordul nekem.

Körbenézek a helyiségben, hogyha esetleg lenne tükör, aminek a segítségével rám láthatna, azt letakarjam, vagy kezdjek vele valamit, de szerencsére nincs ilyen problémám.

Felkapom a bugyimat és a fekete pólót, aztán Aiden felé fordulok.
-Most már idenézhetsz.-mondom.

Lassan megfordul a tengelye körül, majd tüzetesen végigmér.

-Úgy látom gondod akadt a nadrággal.-céloz arra Aiden, hogy reggel még volt rajtam "pizsama alsó".

-Talán valami baj van vele?-húzom fel a szemöldökömet amolyan "csak mondj egy rossz szót és meghalsz"-féleképpen.

-Óh, egyáltalán nem. Kifejezetten tetszik a látvány.-dörmögi mély baritonján.

Erre a kijelentésre egyből összefonom magam előtt a karjaimat, semmiképpen sem akarom kimutatni, hogy jól esett, amit mondott, bár a reakcióiból ítélve jobban tettem volna, ha csak szépen fogom magam és kimegyek a helyiségből.

Elkezd közeledni felém, én meg csak állok ott egy helyben teljesen leblokkolva.
-Ne csinálj ilyeneket, nem szeretnék olyasmit tenni, amit mindketten megbánhatunk.-suttogja a fülembe, engem meg nem sokkal utána ki is ráz a hideg.

-És mi lenne az?- suttogok én is, félve a választól.

-Hát nem az, amire te gondolsz.-nevet fel gúnyosan eltávolodva tőlem és végignéz rajtam.-Nincs benned semmi különleges.-veti oda, én meg egy kupac szerencsétlenségnek érzem magam. Akit rendesen tőrbe csaltak. Ezzel most messzire ment, túl messzire.

-Most már meg tudsz fürödni.-suttogom és próbálok kimenni, de elkapja a karomat.

-Hé...-miután nem mond semmit kitépem a karom a keze szorításából és átmegyek a szobámba.

Úgy döntök, Aiden nem érdemli meg, hogy az újabb hülye beszólásán rágódjak, elkezdek filmeket keresgetni a Blaketől kapott laptopon, mivel még 7 óra sem volt, mikor kijöttem a zuhanyzóból. Miután megnéztem az Ismeretlen Drakulát és a Király nevében első részét, lefeküdtem aludni. Szerencsére nem is kellett sokat várnom, szinte egyből elnyomott az álom.

Arra kelek, hogy valaki simogatja a karomat.
-Hé,Cassie, ébredj!-hallom meg Bonnie lágy hangját.

-Mmhmm.-dünnyögök.

-Ebből semmit sem értek.-kuncog.

-Miért?-szólalok meg normálisan.

-Mert ma kezded Aidennel az edzést, emlékszel?-húzza le rólam a takarót, vagyis csak próbálja.-Fél óra múlva.

-Nem akarom.-nyögöm ki végül.

-Nem olyan vészes ő.-nevet Bonnie.-Azóta ilyen, mióta te itt vagy.-fürkészi az arcomat.

-Dehogyis.-legyintek.

-Oh, de, de.-bizonygatja.-Csak mostanában ilyen bunkó.

-Akkor sem miattam van.-felkelek az ágyból és a fehérneműk után egy fekete cicanadrágot és egy virágos felsőt is magamra kapok, amíg Bonnie azt próbálja nekem bizonygatni, hogy Aiden nem ilyen.

-Mi az már?-nézek rá hitetlenkedve.-Tesók vagytok, hogy ennyire véded?-telepedek le mellé az ágyra.

-Hát..tulajdonképpen igen.-mosolyog a lány.

-Tessék? Az hogy lehet, hogy te..-mutatok rá.-meg az ott kint...-gondolok ezzel Aidre.-hát..hogy bármi közötök is van egymáshoz?

-Csak az apukánk ugyanaz.-nevet.

-Én már rég megfojtottam volna vagy valami ilyesmi.-motyogom.

-Kifejezetten jó bátyám.-mosolyog.-Te viszont különleges vagy, nem heversz a lábai előtt, vissza mersz szólni és ez szerintem tetszik neki.

-Áh, ő világosan jelezte, hogy nem vagyok az.-nevetek fel keserűen.

-Mit mondott?-hunyja le egy pillanatra a szemét. Elismétlem neki Aiden mondatát, mire Bonnie nagyon mérges lesz.

-Sajnálom.-néz rám bocsánatkérően.

-Nem a te hibád.-rázom meg a fejem.

-Ezért ki fogom nyírni.-állna fel az ágyról, de én visszahúzom.

-Ne csináld kérlek.-nézek rá könyörgően.-Ezt nekünk kell megbeszélnünk.

-Igazad van.-ül le újra.-De ígérd meg nekem, hogy el fogod mondani, ha csinál valamit.

Egy picit gondolkodom rajta, de rájövök, hogy ennek nem mondhatok ellent.

-Rendben.-bólintok.-De most menjünk, még enni is kéne valamit.-már az ajtót nyitom ki és mennék kifele, mikoris beleütközök egy mellkasba.

-Bocs Cassie, nem figyeltem.-szabadkozik Blake, miközben a vállamnál fogva eltol magától.

-Semmi gond.-mosolygok fel rá, mert természetesen ő is magasabb egy fejjel nálam.

-Egyél valamit, mielőtt Aidenhez mennél.-szól még vissza a folyosó végéről.

-Oké.-mondom immár csak magamnak.

Átmegyek a konyhába, ahol Jeremy már reggelizik.
-Jó reggelt!-köszönök.

-Neked is.-küld egy barátságos mosolyt felém Jeremy.

Elkezdek egy tányér után kutatni és mikor már a negyediknél járnék Jeremy a segítségemre siet és a kezembe nyom egyet.

-Köszi.-bólintok hálásan.

-Nincs mit.-von vállat.-Hallom Aiden fog tanítani.-vigyorog.

-Aha.-mondom, közben elkezdem megcsinálni magamnak a szendvicset.-Ez miért olyan nagy szám?

-Nála a tanulás tényleg edzéssel kezdődik.-néz rám jelentőségteljesen.-Corynak is ő volt a "tanára".-Mutat idézőjelet a levegőbe.-Mondjuk utána kicsit több is.-ez utóbbit már inkább motyogja, de mivel már az asztalnál ülök a szendvicsemmel, mindent tisztán hallok.

-Ezt hogy érted?-zavarodok össze kicsit. Hisz nem gondolnám, hogy bármi közük is van egymáshoz, bár ha jobban belegondolok, attól, hogy tegnap nem láttam őket együtt, ez még nem indok semmire sem.

-Ebbe én nem szeretnék belebonyolódni.-rázza a fejét Jeremy.-Majd rájössz, mi van köztük.

-Jól van.-harapok bele a szendvicsembe.

Míg eszek, egész végig ezen gondolkodom, de észbe kapok és átsietek a futócipőmért a szobába, majd megyek is a nagy terembe. Tudom, hülye név, de mi mást találhattam volna ki neki? Gondolkodó vagy ilyenek áh akkor már inkább ez.

Miután beértem az ajtón,egyből meglátom a padon ülő Aident. Még egy kicsit mérges vagyok rá, de nem akarom, hogy ez irányítsa a napomat, úgyhogy megpróbálok jó pofit vágni a dologhoz.

-Öltözz át.-dob meg egy stóc ruhával.

-Már köszönésre sem méltatsz?-vonom fel a szemöldököm.

-Jó reggelt Hercegnő, kérlek megtennéd, hogy átveszed azokat a ruhácskákat?-vigyorog gúnyosan mondandója közben.

Én meg nem túl nőiesen, úgymond válaszként a kis beszédére, bemutatok neki és megyek átvenni a ruháimat az öltözőben. Egy háromnegyedes fekete nadrágot és egy színes rövid ujjú feszülős felsőt. Őszintén szólva nagyon jól érzem magam benne, hasonlít a régi edzőcuccomra. Még magamra kapom a nekem szánt futócipőt és már készen is vagyok.

Ahogy visszamegyek, kiderül, hogy sajnos nem csak egy öltöző nyílik a nagy teremből, hanem egy konditerem is.

-Na most akkor tényleg edzeni fogunk.-veszi komolyra a figurát Aiden, miután odamentünk a futópadhoz.

-Oké.-sóhajtok. Végül is régebben futottam, csak túlélem valahogyan.-Mennyi ideig kell futnom?

-25 perc.-közli a srác rezzenéstelen arccal.-7-es fokozaton.

-Király és mi lenne, ha mondjuk kimennénk a partra és ott futnék?-próbálok kompromisszumot kötni, hiszen még nem is voltam kint, kellemest a hasznossal, nem igaz?

-Nem.-adja meg a választ a kérdésemre tömören, jól van, értem én.

-Hát jó.-állok rá a futópadra, majd bekapcsolom és a megfelelő fokozatra állítom.

Érdekes napnak nézünk elébe.

25 perc futás után...még igen, képes volt és súlyokat emeltetett velem, megkülönböző gyakorlatokat csináltatott velem. A holnapi napot valószínűleg egy kellemes kis izomlázzal fogom kezdeni.

Pillanatnyilag úgy állnak a dolgok, hogy reggel fogok edzeni, délután meg a képességeimet fogjuk kiismerni. Aiden azt mondta, a következő alkalommal már ő is velem együtt fog edzeni, na arra kíváncsi leszek.

Most a zuhanyzó alatt állok és áztatom magam, be kell valljam,hogy nagyon jól esik. Végre nem kell kihajszolnom magamból a lelket. Miután ezt megunom, megtörölközöm és gyorsan felkapok magamra pár göncöt.
Az irányt Bonnie szobája felé veszem. Azért csak bekopogok, mire egy halk "Gyere!" jelzi, hogy bemehetek.

-Szia.-nyitok be mosolyogva.

-Hali.-integet.-Mi járatban?-néz rám kíváncsian.

-Öhmm, azon gondolkodtam, hogy lenne kedved kijönni velem a partra?-vigyorgok eszeveszetten.

-Miért is ne?-pattan fel egyből az ágyáról a lány.-Van már fürdőruhád?-pillant fel rám a pakolásból.

-Nem.-rázom a fejem.

-Válassz egyet.-int az egyik fiókja felé. Összesen 6 különféle fürdőruhát találok...és még azt hittem, hogy a 4 fürdőruci az sok. A választásom egy fekete-piros mintás bikinire esik.
Gyorsan fel is kapom a ruháim alá, Bonnie még megvárja míg én is összeszedek pár cuccot és már az ajtón mennénk ki, mikor valaki utánunk szól.

-Hova mentek?-kérdezi Cory, közben végignéz a ruházatunkon.

-A partra, te nem jössz?-kérdez rá egyből Bonnie.

-Talán később. Most még van egy kis dolgom.-néz a nappaliba épp ekkor belépő Aidenre.
Ohh köszönöm, én ebből nem kérek. Inkább fogtam magam és kimentem az ajtón.
Bonnie szinte egyből utánam jött is kifele.

-Mi történt?-fürkészi az arcomat.-Miért szaladtál ki hirtelen?

-Én nem csak...Cory..és-próbálok kinyögni valamit.

-Nem számítottál rá, hogy ennyire nyíltan csinálják majd igaz?-néz rám együttérzően.-Kitől tudtad meg?

-Jeremy célzott rá.-húzom el a számat.

-Valahogy gondoltam.-forgatta meg a szemét.-Mindig kicsúszik valami a száján.-nevet fel halkan, mire én is elnevetem magam.

-Mennyi idő, míg odaérünk?-kíváncsiskodom.-Nem lehet olyan sok.-nézek a nem túl távolinak tűnő csodára.

-Sétálva?-vonja fel a szemöldökét.-Úgy 9-10 óra körül lehet.-gondolkodik el.-Legalábbis, ahova mi szeretünk menni.

-Viccelsz?-esik le az állam.

-Nem.-rázza meg a fejét.-De ki mondta, hogy sétálni fogunk?-vigyorodik el ravaszul.

-Oda fogsz minket teleportálni?-bököm meg az oldalát.

-Naná.-bólogat.-Fogd a kezem.-nyújtja felém apró kezeit. Kissé izgulva, immár lehunyt szemmel, a kezéért nyúlok és szinte azonnal érzem azt a leírhatatlan érzést. Mikor kinyitom a szemem, már a tengerparton vagyunk.

-Nos, ez lenne az.-mutat körbe Bonnie. A napsugarak élénk táncot járnak a víz felszínén, mintha csak arra várnának, hogy megcsodáld őket.

-Gyönyörű.-fordulok meg a tengelyem körül párszor, bámulva a tengert.

-De hát nem Kaliforniában éltél?-néz rám összezavarodva Bonnie.-Ne mondd, hogy sosem voltál a parton.

-Hát...egyszer voltam.-vonom meg a vállam.

-Az igen. És hogy-hogy nem élvezted ki a dolgot?-kezdünk el sétálni a szandáljainkat levéve.

-Nem is tudom, valahogy nem vonzott a dolog. Nem szerettem más emberek előtt fürdőruhában mutatkozni.-fürkészem a tenger kisebb-nagyobb hullámait, melyek mintha most gúnyolódnának rajtam.

-De hát az alakod tökéletes, arra igazán nem foghatsz semmit sem.-kapja el a kezem Bonnie.

-Most már.-bólintok.-De régebben nem így néztem ki.-húzom kínos mosolyra a számat.-A későbbiekben meg annyit tanultam az érettségire, hogy legkisebb gondom is nagyobb volt annál.

-Értem, de most már bármikor kijöhetünk, az a lényeg.-csilingeli boldogan.

-Ami azt illeti.-hajtom le a fejem.-Nem szeretnék túl sokáig itt maradni.

-Ohh.-szomorodik el egy kicsit Bonnie.-Gondoltam egyébként, hogy haza szeretnél majd menni.

-Ti mióta vagytok itt?-terelem a témát.

-Blake, ő 14 éve van itt, az apukája hozta ide még mikor 13 éves volt. Az ő szülei építették ezt a házat és próbálták elérni azt, hogy minél több vándor találjon itt menedékre. Minket Blake 8 éve talált meg, azóta élünk itt. Jeremy 5 , Cory pedig 1 éve van itt.

-Woow, akkor ti Blakenek kicsit olyanok vagytok, mint a testvérek nem?-hitetlenkedek.

-Valami olyasmi.-bólint.-De most már ideje lenne megmártózni a tengerben, nem gondolod?-húz a víz felé.

-Okéés.-nevetek.-De előtte nem ártana levenni a ruháinkat.

-Az összeset?-hallom meg, a most valószínűleg perverzül mosolygó, srác hangját.

-Na arra várhatsz.-fordulok Aiden irányába mérgelődve.

-Kevesebbet kell majd, mint gondolnád, édesem.-kacsint. Ó, de meg tudnám most ütni.

-Menj a francba.-szólok vissza.

-Aid, kérlek.-szólal meg a tőle megszokottnál hangosabban Bonnie.-Elég lesz már. Tartogasd a perverz hülyeségeidet Corynak.-mondja unottan Bonnie.

-Ó, jut neki abból elég.-nevet jóízűen Aiden. Ohh, köszönöm, pont ezt nem akartam tudni.

-Minek jöttél ide egyáltalán?-vonom kérdőre.

-Esetleg szeretnéd megtiltani?-vonja fel szemöldökét, terem hirtelen közvetlenül előttem, mire meglepődésemben elkezdem kapkodni a levegőt, majd el is lököm magamtól. Erre ő csak elneveti magát.

-Hogyne, de számítana?-válaszolok rögtön.

-Bizonyára nem.-mosolyog.

-Gondoltam.-forgatom a szemem. Ezt követően odasétálok Bonnie mellé, aki már rég fürdőruhában van és elkezdem levenni magamról a ruháimat. Ezalatt igyekszem nem Aiden magamon érzett égető tekintetére összpontosítani. A medalionomat természetesen magamon hagyom, valahogy sohasem féltem attól, hogy elveszíthetem.

-Mehetünk?-szökken fel Bonnie ültéből.

-Aha.-nézek rá.-Te is arra gondolsz amire én?-húzódik mosolyra a szám. Rám néz, majd megmarkolja a kezem és elkezdünk a tenger felé futni. Amikor a víz már lábközépig ér, elengedjük egymás kezét és egy hatalmasat csobbanunk.

A felszínre kerülve mindketten nevetésben törünk ki és egy idő után már a hűs vizet csapkodjuk egymásra.
Bonnieval egymás ellen indított csatánkat két meleg a derekamra tett tenyerek zavarják meg. Már csak azt veszem észre, hogy a vízbe csobbanok. Aiden. Hú, de ki fogom egyszer nyírni.

-Te idióta.-ütögetem a mellkasát, miután kijövök a víz alól.-Muszáj volt?-lököm meg, de még csak meg sem moccan.

-Kihagyhatatlan.-lövell felém egy pimasz vigyort.

-Hogyne.-rázom a fejem.-Ez is az.-mondom és már ugrok is a nyakába, arra számítva, hogy most majd egy jó nagyot borulunk a vízbe. De NEM. A srác csak hátrál egy lépést, hogy egyensúlyban tudjon maradni és csillogó csokoládébarna szemeivel bámul le rám. Mert igen, még mindig rajta csimpaszkodok.

-Azt hittem ez hatni fog.-motyogom az előttem lévő mellkasnak kábultan.

-Oh, édesem, nagyon is működött.-kacsint rám egy perverz vigyor kíséretében. Hatalmas kezeit combomra fekteti, majd szép lassan végighalad velük a fenekemig.
Egy grimasszal az arcomon próbálok nem a gatyájában történő dolgokra és a testemen lévő kezeire gondolni. Ez az ember egyszer ki fog készíteni.

-Tegyél le.-mondom halkan.

-Ezt szeretnéd?-vigyorog.

-Csak tegyél le.-ütöm meg ismét a mellkasát. Szerencsémre nem tervezett mégjobban zavarba hozni, derekamnál fogva lerakott a vízbe és utamra engedett.

Bonniet keresve néztem körül és rá is akadtam. A tengerparton csücsült és engem nézett.
Gyorsan kisétálok a vízből és mellé ülök.

-Mindent láttál?-rázom a fejem.

-Aha, premier plánból.-bólint, majd hirtelen kitör belőle a nevetés.-Te bele akartad lökni a bátyámat a vízbe?-úgy látszik végeláthatatlan ideig fog még nevetni.

-Próbálkozni lehet.-intek Aiden felé, aki most jön kifele.

-Valld be, hogy bejön neked.-tolja le a nemrég felvett napszemüvegét az orrnyergére.

-Aha.-harapdálom az ajkam, miközben Aident nézem, mire hirtelen rájövök, mit mondtam.

-Oooooooooh.-visít fel Bonnie, Aiden meg felénk kapja a fejét és megindul az irányunkba. Csodás.

-Nem, nem, nem, nem.-rázom hevesen a fejemet, hogy a francba csúszhatott ki a számon?

-Dehogyisnem.-vigyorog barátnőm, mint a tejbe tök.

-Ajjaj, Bonnienak igaza volt, ugye?-huppan le mellém Aiden.

-Mi?-hűl meg bennem a vér egy pillanat alatt.

-Úgy értem akkor szokott így visítani, mikor igaza van.-forgatja a szemét.

-Ja.-könnyebbülök meg, már azt hittem, hallotta, hogy mit mondtam vele kapcsolatban.

-Csinálni kéne valamit.-néz fel az égre Bonnie.

-Én épp élvezem a napot.-dőlök hátra a homokba. Valami mennyei érzés, mikor a lábbujjaidat a homokba süllyesztheted. Szétterülök és élvezem a testemet simogató sugarakat.

Körülbelül 10 perc pihenés után Jeremy hangja töri meg a csendet.

-Hát itt vagytok.-kocog hozzánk.-Nem találtunk titeket.

-Kivel?-kérdezek rá kíváncsian.

-Velem.-jelenik meg Cory hirtelen Aiden ölében és pillanatokon belül rátapad ajkaira. Inkább Bonnie felé fordulok, hogy ne lássam, ezek mit művelnek egymással.

-Mit csináljunk?-dobok be egy kamu mosolyt. Bonnie látja rajtam, hogy csak nem hagy hidegen a dolog, ezért elsuttog egy "sajnálom"-ot, mire én csak a fejemet rázom.

-Szerintem menjünk vissza a házhoz.-próbál rajtam segíteni.

-Oké.-vonok vállat és elindulok utána.-De előtte sétáljunk egy kicsit.

-Rendben.-bólint.-Előtte gyorsan visszaviszem a ruháinkat.

-Jó.-mosolygok.-Itt várok.-nevetem el magam, ő meg már el is tűnik a ruháinkkal együtt.

Már jó 10-15 perce várok rá, hogy visszajöjjön, kezd gyanúsnak tűnni a dolog, így inkább visszasétálok Aidenékhez.

-Hé, srácok!-szólok nekik.-Bonnienak már rég itt kéne lennie, nem tudjátok megkérdezni, mi van vele?-ráncolom a homlokom.

-Dehogynem.-bólint Jeremy. Lehunyja a szemét és kis idővel később zaklatottan pattan fel a helyéről.

-Mi történt?-áll fel Aiden is, Coryval együtt.

-Itt van.-közli Jeremy, majd megfogja a kezemet és már fel is tűnnek a kis fénylő pontok.

2016.12.30.