Nem beszéltünk. Egy szót sem. Azt sem kérdezte meg, merre kell menni. Csak süvítettünk. És furcsa, de oda talált a házamhoz. Hogy hogyan azt el sem tudom képzelni. Kínos csendben ültünk mikor végül megszólaltam. 

-Köszi a fuvart. De megkérdezhetem honnan tudod, hogy itt élek?

-Semmiség. Máskor is szívesen elhozlak. Csak megérzés volt.-de látom, hogy valamit elhallgat előlem. De nem feszegetem a témát. 

-Jó éjt Justin.-nyitom ki az ajtót mikor megüti a fülem a rekedtes hangja. 

-Neked is Scarlett.-ez az ember megbolondít.

Elővettem a kulcsaimat majd betettem a zárba. De nem kellett elfordítanom, egyszerűen magától kitárult az ajtó. Elfelejtettem volna bezárni mielőtt elmentem a gyűlésre? De nem hiszem, mindig ellenőrzöm. Lehet, hogy a holnapi nap miatt figyelmetlen vagyok. 

A szobámba menet azért felvettem egy esernyőt. Ki tudja, hátha mégis van itt valaki. De a nappaliban nem találtam senkit. A szobám is üres volt, egyedül a nyitott ablak lepett meg. Most már tuti, hogy járt itt  valaki.

De más változást nem látok. Mintha nem vitt volna el semmit. Vagy előbb csak felmérte a terepet, hogy egy másik alkalommal vissza jöjjön? Mindegy, nem érdekel. Hisz itt úgy sem számít semmi.

A fürdőbe menet észre vettem valami furcsát. Rózsa szirmok voltak a padlón. Mi a fene...Aki betört hozzám valami pszichopata gyilkos és most készíti elő a halálom helyszínét? Bent fény volt, lassan kitártam az ajtót. Ami elsőnek szemet szúrt az a habfürdő, és a kád szélén lévő gyertyák. Majd mikor jobban körül néztem megláttam a tükörre írt üzenetet  is. A kedvenc rúzsommal volt felkenve. 

A szöveg ez volt: Túl könnyű volt bejutni hozzád. Azt hittem a szüleid jobban felkészítettek a napra amikor átveszed a családi vállalkozást. Csókoltat téged, álmaid férfija. Ez a csávó biztos őrült. És milyen munkáról beszélt ez? A szüleim ügyvédek voltak. 

Benyúltam a kádba majd kihúztam a dugót. Elfújtam a gyertyákat, majd letöröltem a tükröt is. Mire mindennel végeztem és le zuhanyoztam megszólalt a telefonom. Ismeretlen szám, ez furcsa. Senki nem szokott hívni nem, hogy ismeretlenek. 

-Haló? Itt Scarlett Pearce beszél.-kissé túl hivatalos vagyok tudom. 

-Szia, Justin vagyok.-honnan tudja a számomat? Hisz még Alexnek sem adtam meg. Ez a nap egyre érdekesebb. 

-Miben segíthetek neked Justin?-biztos van oka, hogy felhívott. Talán a fuvart akarja behajtani rajtam. 

-Szerintem Én tudok neked segíteni.-mondja.

-És miben is?-kérdezem bizalmatlanul.

-Alex mondta, hogy nem dolgozol. És, hogy nem vagy a legjobb passzban. Szeretném neked felajánlani a munkát amit hirdetünk.-hangja kedves és bíztató. Olyan mintha bele akarna kényszeríteni ebbe a melóba.

-Én nem is tudom. Nem nekem való ez a munka. Itt beszélni kell az emberekkel ami nekem nem igazán megy. Főleg mostanában. De azért köszi, hogy gondoltál rám.

-Nem szeretnék semmit erőltetni tényleg. De adj egy hetet. És hidd el, elérem, hogy beleszeress ebbe a munkába. Kérlek.

-Furcsa, hogy a Főnök könyörög egy alkalmazottnak.-kuncogok a telefonba. 

-Szóval elvállalod?-kérdezi izgatottan.

-Igen. 

-Szuper. Akkor holnap délre gyere be egy kis eligazításra és majd betanít valaki. Ha Troy nem ér rá, akkor majd Én segítek.-jajj ne, Troy és Én együtt fogunk dolgozni. Ha ma ilyen elutasító volt, milyen lesz holnap. De basszus, most jut eszembe, hogy holnap lesz a családom halálának évfordulója. Meg kell látogatnom őket a temetőben. 

-Kérhetnék egy óriási szívességet?-kérdezem félve. 

-Miről van szó?-vállik aggódóvá a hangja. 

-Tudod, holnap lesz egy éve, hogy meghalt a családom. És megakarom látogatni őket a temetőbe. Szó sincs róla, hogy elakarom lógni a munkát, de ez fontos és...-nem tudtam befejezni mert félbe szakított. 

-Semmi baj. Maximálisan megértem. Nem kell bejönnöd holnap. Ha akarod elkísérlek. Nem akarom, hogy vezess egy ilyen érzelmekkel teli napon.-istenem de aranyos, megremegett a gyomrom tőle.

-Én örülnék neki ha velem tartanál. Persze csak ha nem gond neked. Így is már túl sok mindent köszönhetek neked. 

-Ugyan már. Semmiség. Akkor holnap délre érted megyek. Álmodj szépeket kicsi lány.-és meg se várta a válaszom kinyomott. 

A holnapi nap már mindenképp érdekes lesz. Már csak azért is, mert egy ilyen dögös pasi mellett leszek. De nem gondolhatok erre, a szüleimre, a barátaimra kell koncentrálnom. Az emlékükért élek. 

Miután Justin kinyomott felhívtam a beszállítómat. Elfogyott mindenem, kéne egy kis után pótlás. 

-Szevasz édesem. Miben segíthetek?-veszi fel a telefont.

-A szokásos kéne. Még ma este.

-Nem is tudom bogaram...Nem lesz ez sok? Múlthéten is voltam és az egy háromhetes adag volt. 

-Amíg fizetek és nem köplek be nem tök mindegy mennyit akarok?-igen, tudom teljesen más vagyok, de mikor tárgyalok ezzel az emberrel muszáj. Mert különben gyenge kislánynak néz és azt hiszi uralhat. 

-Hát nem egészen. De rendben. Egy óra és ott vagyok nálad. 

-Kösz Frank.-és kinyomtam. Már szinte kezdenek nálam jelentkezni az elvonási tünetek. Kiültem a kanapéra és benyomtam a tv-t. Valamivel le kell kötnöm a figyelmem különben vagy az anyagra gondolok, vagy a balesetre. Most már a gondolataimat Justin is kitölti, így duplán nehéz. 

Benyomtam valami sorozatot. Épp a Gyilkos Elmék ment. Ezt imádom. Sokszor már Én magam is tudom ki a gyilkos, de sokszor nem lehet megállapítani. Egy ideig Én is profilozó akartam lenni, de végül lemondtam erről az álmomról. 
Emberek életét akartam megmenteni és nem csak a holttestüket vissza adni a családnak. De már mindegy nem igaz? Hiszen nem teszek semmit az emberiség előre haladásának érdekében. 

Annyira elgondolkodtam, hogy az ajtó dörömbölésére tértem magamhoz. Rohantam is kinyitni. Ez biztos Frank lesz. Más nem igazán keresne engem az éjszaka közepén. Főleg, hogy senkit nem ismerek. 

És igazam lett. Frank állt a küszöbön. Borostás arcát nem látta borotva napok óta. Szemei vérben forogtak, kopaszodó fejére egy csöves sapkát húzott. Ruhái rongyosak voltak, fogai sárgák. És nem mondom, hogy a szaga bizalom gerjesztő lenne.

-Na meghoztad?-térek a lényegre. 

-Ja. De ez volt az utolsó a raktáron. Most hetekig nem tudok hozni semmit. De nem csak neked hanem senkinek. Úgyhogy ez drágább lesz a szokásosnál. 

-Mit akarsz?

-Téged.-és elkezdett befelé tolni. Annak ellenére, hogy szét szívta az agyát elég jó erőben van.

Próbáltam sikítani, de befogta a számat. Mindenhol fogdosott. Elkezdte fel tolni a pólómat. Ne, ne, ne. Én nem akarom. Nem történhet meg velem ez az egész. Eleget kaptam már az élettől. Miért büntetnek még mindig. 
Azért mert miattad haltak meg. Súgja egy kis hang a fejemben. És igaza van. Megérdemlem amit kapok. Nem ellenkeztem tovább, csak álltam egy helyben és tűrtem ahogy a nyakam csókolgatja azaz állat. 

De valahogy lekerült rólam és a szoba másik felén végezte. A megmentőm, rögtön elindult felé majd elkezdte ütni a fejét. Kíméletlenül.