Megérkeztünk. Nem mondom, hogy a város legjobb környékén van ez a bár. De elég jól néz ki. Hatalmas sor áll az ajtónál. Hát itt tuti nem jutunk be ma. És csak egyre többen lesznek. Alex azonban nem zavartatja magát. Leparkolja a kocsit, majd kiszáll. Már nyúlnék a kilincshez mikor kivágódik az ajtó és kisegít.
Megfogja a kezem, hogy a nagy tömege ne keveredjünk el. Majd egy kidobó srác előtt megáll. 

-Szevasz Paul. Beengedsz minket?-a pasi bizalmatlanul néz rám.-Velem van a lány. 

Nem is kellett többet mondania Paul, ahogy hallottam a nevét. Kinyitotta nekünk az ajtót. Egyből meleg és füst áradt ki. Alex a derekamnál fogva kezdet befelé tolni. Bent nincs akkora tömeg mint vártam. Sokan táncoltak de még pont annyian voltak, hogy kényelmesen elfértek. A bárpultnál csak magányos emberek ültek. Mögötte egy nagyon jóképű srác tevékenykedett. 

-Gyere, bemutatlak a bátyámnak.-és elkezdett a pult felé húzni. Na ne, hogy ez az isten a testvére. Mert Alex se semmi, de ez a srác. Ha még érdekelne a pasizás tuti rávetném magam. De ezeknek az időknek vége.

-Ohm, muszáj odamenni?-kérdezem félve. Nem akarok jópofizni egy idegen sráccal. 

-Hát, már észrevett minket. Szóval igen. De figyelj-maga felé fordított.-nem lesz semmi baj. Nagyon jó arc. Olyan mint Én csak idősebb kiadásban.

Hiszek neki. Meg szükségem van barátokra. Vagy ismerősökre. Igaza volt Alexnek mikor rávett erre a kimozdulós dologra. Nem mondom, hogy sokkal jobban lennék. De egy éve, most érzem a legközelebb magam  ahhoz, hogy szórakozzak.

-Oké. Mehetünk.-mért érzem úgy, hogy megfogom bánni ezt az egészet? Már szinte ott vagyunk a srác előtt. És most, hogy közelebb vagyunk észre vettem mennyire hasonlítanak. Le se tagadhatnák, hogy testvérek.

-Csumi Troy. Bemutatom egy nagyon jó barátomat.-Troy mosolyogva hátra fordul mikor meghallja öccse hangját. De mikor rám néz, lefagy az arcáról a mosoly. Ilyen csúnya lennék? De gyorsan vissza rendezi az arcára a mosolyt.

-Szia, Scarlett vagyok.-nyújtom a kezemet, hátha megrázza ahogy szokás. De tudomást sem vesz róla. Elhúzom majd a ruhámba rajtem. 

-Én Troy vagyok.-mondja ki végül. De tovább is állt, hiszen jöttek a pulthoz piát kérni. Hát ez nem ment valami jól. 

-Tudod, nem mindig ilyen. Csak Őt is megviseli a mai nap.-mondja Alex. Próbál vigasztalni, és meg is értem miért ilyen amilyen Troy. De nem számít...Tudtam, hogy nem kellett volna eljönnöm.-Nem táncolunk?-kérdezi.

-De persze.-mondom. A szám sarka felfelé görbül mikor megfogja a derekam és ringatni kezd. A szám egyáltalán nem lassú de nem zavar minket. Olyan régen engedtem magamhoz közel bárkit is. De jól esik, hogy végre van akinek számítok. De ahogy végig nézek magunkon a szüleim jutnak eszembe. Ők is ugyanígy táncoltak esténként a nappaliban. Nem tudták, hogy figyelem őket de hiányzik, hogy lássam ahogy anya apa vállába fúrja a fejét és mosolyog. 
Gyorsan kirántom magam Alex kezei közül. Nekem ez nem megy. Korai. És soha nem jön el az ideje, hogy feldolgozzam a családom halálát. 

-Nekem m-most m-mennem kell.-szinte rohanok az ajtó felé. Hallom ahogy a nevem kiáltja Alex de nem törődőm vele. Haza kell jutnom, hogy aztán egy kis anyaggal felejteni tudjak. A könnyeimtől nem látok szinte semmit. Ezért is nem vettem észre egy hatalmas mellkast ami az arcom felé közelít. Már csak az ütközést éreztem és, hogy elkapja a karom. Ha nem teszi tuti. hogy hátra esek. 

-Sajnálom. Kérlek ne haragudj véletlen volt...-de mikor a szemébe néztem hirtelen elhallgattam. Ennél kékebb szempárt még soha életemben nem láttam. Mint a Karib-tenger. A srác nem mondott semmit. Csak bámult rám. A szája alja megremegett. 

-Na végre utolértelek.-lihegi Alex. Mikor észreveszi a srácot, és a kezét a kezemen megfeszül.-Justin micsoda meglepetés. Örülök, hogy látlak.-de mintha nem mondaná őszintén. 

-Miért meglepő ha látsz abban a bárban ami az enyém?-szóval nem csak egy irtó helyes srácnak mentem neki, hanem egy irtó helyes bár tulajdonos pasinak. Ez is csak te lehetsz Scarlett. 

Miközben beszélt le se vette a szemét rólam. Fogva tartott a tekintetével. A kábulatból még mindig nem sikerült felébrednem. Megköszörültem a torkom majd kivettem a kezem a markából. 

-Nekem most mennem kell.-mondom, de nem érzem a késztetést, hogy kilépjek az ajtón. Itt akarok maradni VELE. 

-Ne! Várj még.-mondja Justin? Azt hiszem ez a neve. Akármeddig maradok a kedvedért. De érzem amint kilépek a bűvköréből újra átveszi felettem az uralmat a gyász és bűntudat. Minél előbb le kell lépnem erről a helyről. 

-Figyelj Justin.-mondom ki a nevet. Ahogy elhangzik ez a név a számból sóhajt egyet.-Nekem tényleg mennem kell.-nézek mélyen a szemébe. 

Mintha ez hatna. Eláll az utamból. Látom a tekintetén, hogy nem szívesen teszi. De mintha nem tudna ellenállni.

-Köszi Alex, hogy elhívtál. Majd találkozunk jövő hétfőn is. Sziasztok.-köszönök el. Majd kilépek a fűlett bárból. Hogy haza sétáljak...de hogy? Nem igazán ismerem ezt a környéket és taxira sincs pénzem. Tanácstalanul állok mikor meghallom, hogy valaki kijön az ajtón, és megáll mellettem. 

-Haza viszlek gyere.-teszi a vállamra a kezét Justin. 

-Nem kell. Megoldom egyedül is.-valójában fogalmam sincs, hogy jutok haza ha nem fogadom el az ajánlatát. 

-Ismered innen a haza utat? Vagy van nálad taxira pénz? Kétlem, szóval gyere.-honnan tudja ezeket. Mintha a gondolataimban olvasna. 

-Nem gond?-kérdezem félve. 

-Ha az lenne nem ajánlottam volna fel.-mondja ki az egyértelműt. És igaza van, hülye lenne mondani ilyet ha semmi kedve engem fuvarozni. 

-Oké. Ez esteben köszönöm, hogy haza viszel.-olyan furcsán néz rám. Nem tudom mit akar tőlem, de félek.

-A kocsim az épület mögött van.-mondja mély és rekedtes hangján. Kezeit rákulcsolja az enyémre és elindul. Van valami furcsa a kezén. Egyszerűen nincs hőmérséklete. Se nem meleg, se nem hideg. Mintha valami gyík lenne.

A kocsihoz érve csak ámuldozok. Nem lehet, hogy neki is ilyen isteni autója van mint Alexnek. Egy Lexus LF-LC. Gyönyörű királykék színben. 

-Hozzád mehetek feleségül?-kérdezem tátott szájjal. A közelében valahogy nem érzem magam zárkózottnak és ilyen hülyeségek is kicsúsznak a számon. 

-Már akartam is kérdezni, hogy nem jössz-e hozzám.-mondja teljesen komolyan. Nem értem Én ezt a pasit. Soha nem  láttam még ilyen szexy srácot és velem flörtöl. Velem. Ami azért nagy szó, hiszen nem vagyok csúnya. De soha nem leszek megelégedve magammal. És a személyiségem...

Udvariasan kinyitotta nekem az ajtót. Majd megkerülve a kocsit Ő is beszállt. Beindította majd elindultunk. A kocsit belepte az édes pasi szag. Meg tudnám ezt szokni.