- Ki vagy te? – kérdezte és meredten nézett rám.
- Elena Pierce. – válaszoltam.
- Mondd el milyen is vagy? – tette fel a következő kérdést az előttem ülő nő.
- Egy lány, tele örömmel, aki éli saját néha magányos életét. Túl őszinte ahhoz, hogy nyuszi legyen. Sokszor bántok meg ezzel embereket, de bocsánatot tudok kérni. Ki tudok állni magamért ha, törik, ha szakad. Bonyolult életet kaptam. Sok emberrel vagyok körülvéve, de nem mindegyik szeret. Sokszor mutatom magam úgy, hogy élem a kis világom és nem bántanak engem soha. Pedig sajnos nagyon sokszor megbántanak. De minek mutassam ki, minden embernek meg van a maga baja, miért pont az enyémmel foglalkoznának? – vettem egy mély levegőt.
- Rendben, hogyan találsz barátokat?
– Nehezen fogadok valakit a szívembe, itt nem arra gondolok, hogy kit kedvelek és kit nem. Meg kell ismerni mindenkit, de nem mindig ismerek meg úgy embereket, ahogy nekem jó. Ezért nem vagyok valami barátkozós típus. Minden szeretteimért fel tudnám magam áldozni. – felállt, körbenézett és elment.