Már megint az-az álom...

Vér. Mindenhol, mindent belep. A helyszín ugyan az. Kikötő, céllövölde, kések. A fejembe minden gyorsan történik. Futok, elérek a mosdóba. A tükörbe nézek, berúgom a WC ajtaját, a tükör elé állok, a csapba nézek, a lefolyón vér szivárog le. A plafonra nézek, onnan csöpög a vér. Visszanézek a tükörképemre, egy nő áll mögöttem.

- Elena! – nyögi ki a nevemet. Arcát eltakarja a süveg, amit a fejére húzott.

- Ismeretlen. – forgatom a kezemben a kést.

- Ügyes vagy. – mutatott a kezemre, én pedig a hátam mögé tettem. – Arie vagyok.

- Arie, remek találkozás. – Arie levettem a csuklyát a fejéről. Kék szeme világított, fehér bőre, arca vékony, hosszúkás, haja fekete és a fejbúbján volt összekötve.

- Szóval te vagy a halálosan szerető Dampyr Vadászunk. – megfogta a nyakamat és a szabad tükörhöz lökött, lecsúsztam róla felvettem két szilánkot a nőbe dobtam majd késsel egyet rántottam.

Kinyitottam a szemem és hirtelen mozdulattal ébredem fel, mindent tisztán láttam.

- Nyugi, ez nem volt oly vészes. – rántott vissza mellettem lévő Elijah.

- Te, hogyan kerültél ide? – néztem rá.

- Az legyen az én titkom.

- Oké, eddigi esetemben, mondjuk bele másztál a fejembe, nem hagysz aludni és még azt is kívánod, szedelőzködjek össze, mert Klaus lent vár? – soroltam fel neki.

- Igen. Így ahogyan mondod. – felállt az ajtóhoz ment. – Hideg van kint! – közvetíttette az időjárást. Felálltam és elhúztam a függönyeimet. A bútor felé haladtam, miközben a tükörből néztem az órára pontosan 9:00. A szekrényt kinyitom és kiveszek belőle egy fehér farmert, amit magamra is rángatok, nagy nehezen. Egy kötött vastag szürke minta nélküli pulóvert és egy fekete hosszúszárú csizmát, mini zoknival. Egy fekete sapkát vettem elő és az asztalomra tettem , leakasztottam egy zöldesszürkés télikabátot, amit a székemre helyeztem. Bementem a fürdőbe, kifésültem a hajamat, amivel mást nem is kezdtem. A reggeli teendőimet elvégezve, kimentem felfogtam a kabátomat, a sapkát a fejemre húztam a telefont a zsebembe tettem és leindultam. A konyhában és a nappaliban nagy volt a hangzavar így oda vettem az irányt. Damon és Stefan a kanapén ült Klaus és Elijah valamit beszélgetett, amit nagyon megtárgyaltak, a fotelre tettem a kabátomat és bementem a konyhába. Tori kávét öntött ki nagy álmossággal az arcán. Rebekah már toppon volt és müzlit evett.

- Jó reggelt! – köszöntem a lányoknak.

- Helló. – köszönt Rebekah és a tányérral felém fordult. – Tényleg túlélted, ennek örülök. – mosolygott. – Milyen napod lesz? – én pedig egy kissé ideges arcot vágtam így rögtön elfordult tőlem.

- A szobámba hagytam a poharamat, majd lehozzátok? – kérdeztem tőlük, Tori bólintott. A hűtőből két energia italt és jeges kávét vettem ki. Becsaptam a hűtőajtót, megfordultam és a nappali felé mentem. Elijah arról beszélt az ülő Rebekah, Klaus, Damon és Stefannak, hogy melyik helyre kell mennünk. Megráztam a fejem. Felvettem a kabátomat és a kijárathoz mentem, kinyitottam az ajtót és becsuktam magam mögött. A ház előtt, egy nagy fehér autó állt, a garázs előtt pedig az enyém és egy másik is. Az enyémhez mentem, kis csetlés botlással oda értem és neki támaszkodtam, alattam a jég nagyon is csúszott.

- Te mit csinálsz? – jött a kocsi mögül a hang.

- Állok. – fordultam meg, a kezeim lefagytak a hideg ital miatt. Chris lépett elő az autó hátuljától. – Te is jössz velünk, vagy minek, vagy itt?

- Igen, megyek. Részt kell vennem ebbe.

- Kik jönnek még, Klauson és rajtad kívül? – felsőtestét néztem és észrevettem,, hogy csak egy fehér pólóban van. Izmos karjai és keze a zsebében van. – Jesszus te nem fázol?

- Csak hárman megyünk, nem fázok.

- Ja, igaz is. Te nem fázol. – az ajtó becsapódott, Klaus jött ki, majd beült a házunk előtt álló fehér autóba.

- Azt hiszem mennünk, kell. – mutatott Klaus és az autó felé.

- Hát, azt már én is hiszem. – Chris mögött apró léptekkel mentem, el ne csússzak, de így is majdnem hátra estem. Chris kinyújtotta a karját én pedig megfogtam a kezét el ne essek a csúszós hóban.

Messzire elkerültük a házat, mikor megláttam a táblát. Chris az anyósülésen ült elől Klaussal. Mintha nem is hallottam volna őket beszélgetni, figyeltem őket, mint apa és fia. A képzeletem elkalandozott. Csak azt vettem észre, mikor valamit hátra dobott nekem Chris.

- Ez mi? – vettem fel a csomagolást és a benne lévő szerkentyűt a lábam mellől.

- Fülhallgató, ma vettem. Gondoltam elhozom, hogy ne unatkozz, szerintem jobb, ha hallgatsz valami zenét. – mondta Chris. Hátra fordult. – Minden rendben?

- Lehetne jobb is. – most az egyszer őszintén mondtam ki a gondolatomat. Chris pillantását láttam és előre fordult. Kinyitottam a csomagolást és egy fehér fülhallgató volt benne. A telefonba helyeztem, majd bekapcsoltam a mobil internet kapcsolódásomat.

- Kértek inni? – eltűnődtem a kérdésen. Hiszen egy vérfarkassal és egy Hybrid-del utazok. Az egyik nem tudom, mit eszik és a másiknak sem ismerem a táplálkozási szólásait. Viszont biztos nem kávéval és energia itallal érik be.

- Nem, köszi. – szólt Chris.

- Klaus, esetleg te? – kérdeztem, hogy ő se maradjon ki.

- Én sem. – erősen fogta mindkét kezével a kormány. Olyannak látszott, mint aki le szeretné tépni. A fülembe tettem a fülhallgatót majd a YouTube-on kerestem magamnak tetszőleges zenét.

Néhány óra múlva az előzményem megtelt több száz zenével. Régen hallottam már ilyen megnyugtató hangokat. Felcsillantak a szememben a történtek, a bátyám, Elijah-val és Damon-nal való első találkozás, a bál napja és minden más.

Az autó megállt egy ismerős helyen. Kivettem a fülemből az eszközt és kiszálltam az autóból. Hideg zavaros szél fújta meg az arcomat, amitől még a könnyem is ki jött.

- Tudod, hol vagyunk? – tette fel zsebre vágott kézzel a kérdést Klaus.

- Sejtem. Az álmomban, vagy annak a helyszínén.

- Azt nem mondták, hogy mi is benne voltunk.

- Nem voltatok benne, de ismerem a kikötőt. Itt volt egy céltábla. Meg egy derékra kötő „késtartó". – mutattam idézet jeleket a levegőbe. Elvezettem őket a helyre ahol felvettem a kést és, ahol leesett rólam.

- Most ez mi? – kérdezte Chris.

- Elena, Dampyr. – jelentette ki Klaus.

- Tudom, de ez az álom utolsó része volt? Túlélte?

- Igen. Túléltem. – mondtam és tovább futottam a hátsó bejárathoz.

- Most merre megy? – faggatta Chris a kérdéseivel Klaust. Aztán követni kezdtek.

- Itt volt a... - Klaus nem folytatta.

- Itt öltem meg a démont? Vagy ő is vámpír?

- Nem tudom, ki volt az!

- Alie. Szép nő jelent meg az álmomban. – összezavarodtam. A csapnak támaszkodtam, lüktetni kezdett a fejem. A tekintetemet a plafonra helyeztem, aztán észbe kaptam, hogy a földön fekszem és Chris lép mellém. Majd elsötétül minden.

A bátyám jelenik meg.

- Adrian! – szólítottam meg. – Hogyan kerülsz ide? – fehérségben voltam, szilánkokon feküdtem. Felemeltem a tenyeremet, ami vérzett.

- Elena. Mit keresel itt? Nem szabadna itt lenned.

- Miért? Hol vagyok? – néztem körbe, felálltam.

- Itthon. De menj el.

- Becsaptál. – nyugodt hangon beszéltem, és követtem őt a konyhába. Körül néztem semmi nem változott.

- Nem csaptalak be. Felneveltelek, ahogy ígértem mindenkinek.

- Ez az, de egy szót sem szóltál, hogy mi is vagyok én, és mik fognak történni velem. Minden nap abból áll, hogy valami történik, vagy jó vagy rossz. Mindig kell valamit tenni.

- Igen. Ez a te feladatod. Soha nem unatkozol legalább.

- Ez igaz, viszont én nem szeretem ezt a mozgalmas életet, úgy akarok élni, mint régen!- kezdtem üvölteni. Adrian egy ronggyal közeledett felém és az arcomhoz nyomta. Fuldokolni kezdtem majd a pultnak csapódtam és menekvésem nem volt. A fejemet nyomta a rongynak és így sem kaptam levegőt.

Nagy levegővel keltem fel az álmomból.

- Nincs semmi baj. – ült mellém Chris és a fejem búbját kezdte el simogatni. A szemem megtelt könnyel, az autó csomagtartójában feküdtem. Klaus az autónak dőlve állt.

- Nem hiszem el. – kezdtem és hátra feküdtem. – Egyszerűen lehetetlen, még álmomban is megöl. Amúgy mi is történt velem? – cseppentem bele a valóságba.

- Kis ideig ájult voltál.

- Kis ideig? Az mennyi? – választ kértem Christől.

- Két óra.

- Két órán át aludtam? Ez aztán, furcsa. – ültem fel.

Kimásztam a csomagtartóból, Klaust figyelve ültem be hátra. Felbontottam egy energia italt és megittam. Hangos kortyokkal végeztem az üveg kiürítésével. Elindultunk.

- Most hova megyünk? – ültem be középre, hogy mindent szemügyre vehessek. Klaus rám nézett a tükörből.

- Hova szeretnél menni?

- Most? Sehova. Maradnék itt, de ez rémisztő egy hely, szóval jobb lenne innen elmenni.

- Kiderítettem az álmodban szereplő nőt.

- Még is hogyan? – kerekedtek ki a szemeim.

- Amikor elájultál, belemásztam az agyadba.

- Ezen nem lepődők meg, mindegyik Mikaelson ezt teszi. – mondtam lesütött szemmel. Klaus elmosolyodott majd szóra emelte száját.

- Csak az álmodat néztem meg, visszatekertem. A nő, Arie vagy kicsoda. Az egy Estrie. Ha mesélte Rebekah akkor tudod kik ők.

- Igen, tudom. Ezek szerint még is csak az ellenfelünk. – tettem az ujjamat a számhoz és gondolkodni kezdtem, agyalni szerettem volna valamin, de még sem sikerült.

- Láttam. – szólt Klaus az egy perces csend után.

- Mit? – kérdezte az ablakon ki bámuló Chris.

- Hogy meg akarnak ölni. – ismét rám szegezte a tükörből a pillantását. Visszacsúsztam a helyemre, ahol eddig ültem és elbújtam Chris hát támlája mögött. – Minek tette? – ismét kérdezte.

- Nem akart megölni.

- Akkor még is mit akart a ronggyal? – a telefonomba illesztettem a fülhallgatót és zenét kapcsoltam be, külvilágot eltávolítva magamtól. Kezdett sötétedni, az órák, a percek csak pörögtek egymás után, ahogyan mi csak siklottunk végig az utakon. Pár elhagyatott területet, néhány falvacskát és erdőt hagytunk el, mikor az autó a házunk előtt parkolt le. Chris kinyitotta az ajtót, én pedig kiszálltam. A telefonból kivettem a fülhallgatót és Chrisnek adtam.

- Tessék.

- Tartsd meg. Te majd biztosan hallgatni fogod vele a zenéket. Nekem kiszakad a dobhártyám. – húzta a száját mosolyra.

- Miért vagy ilyen kedves velem? – néztem zöld szemeibe. Felpillantott az égre.

- Mert, miért ne lehetnék egy széplánnyal kedves? – ami biztos, hogy elpirultam. De sötét van kint, remélem, nem látja. Ismét megvillantotta fogait.

- Ma telihold van? – néztem a kék eget.

- Igen. Telihold. – kicsit összerezzentem. – Fázol?

- Nincs valami jó idő. – fújtam ki a levegőt és látszott a levegőben a pára.

- Be kéne menned akkor.

- Ez mi? – ahogy megfogtam a másik kezét is az ujjamat kicsit nyomta valami. Felemeltem a kezét és egy nagy gyűrű volt rajta.

- Holdfény gyűrű.

- Az mihez kell? Napfény gyűrűről azt hiszem hallottam, de erről még nem.

- Most telihold van, biztos átváltozok. Viszont máskor, ha nem szeretnék, akkor ez tud szabályozni mikor és hogyan változok át.

- Ez nagyon menő. – akartam magamat kicsit improvizálni, de sajnos nem tudtam. Le is görbítettem a mosolyomat.

- Milyen álomról beszélt? – hajtotta a ház felé a fejét.

- Amikor elájultam, a bátyámat láttam magam előtt. És meg akart ölni.

- Szép álom. Most viszont menj be, meg ne fázz itt nekem! – mondta én pedig megfordultam és visszafordultam adtam az arcára a puszit és betopogtam a házba.

- Mi volt? – jött be Tori a szobámba, letettem az ágyra a könyvet, amit olvastam és felé fordultam.

- Hol? – néztem rá.

- Ne viccelj Elli.

- Na, jó. Elájultam.

- Elájultál? Csaknem egy helyes srácok láttál? – nevetett, és leült az ülőzsákba.

- Nem, szó szerint. Beléptem a mosdóba és elájultam.

- Miért?

- Valamiért, ezt én sem tudom. – mondtam neki.

- Holnap mész valahová?

- Igen, Kathrine-nel elmegyek vásárolni.

- Tudtad, hogy két nap és karácsony?

- Igen, tudom. Sajnos, már eljött ez is.

- Sajnos? Te pedig mindig vártad a karácsonyt. Mi van veled El? – húzta össze szemöldökét.

- Nem tudom. – mondtam. – Össze vagyok zavarodva. Fel sem fogtam mi is történik velem.

- Ezt látom, át pakolhatok? – mutatott az ágyra.

- Itt akarsz aludni vagy mi? – kérdeztem.

- Igen, itt. Baj? – megráztam a fejem és felkeltem. A könyvet, amit olvastam a polcra tettem és a szekrényhez mentem, kivettem a pizsamám és fürdő felé tartottam.

Zuhanyzás után visszamentem a szobámba, ahol már az ágyon fekve Tori aludt.

- Tori, alszol? – suttogtam. Nem felelt. Befeküdtem mellé, lekapcsoltam a lámpát.

- Tegnap Damon-nal voltam. –vallotta be.

- Tudom.

- Ne haragudj!

- Nem haragszom.

- Az a Chris pasi is helyes. – nevetett.

- Igen, ezt is tudom. – nevettem el magam.

- Van köztetek valami?

- Fogalmam sincs. Biztos.

- Kezd jó lenni a hangulat. – ismét hangosan felkacagott. Hirtelen csend lett és egy nagy ásítás törte meg ezt a kínos csendet.

- Jó éjt Tori! – mondtam.

- Jó éjt El. – mosolyogva aludtam el.