- A lány megvan? – kérdezte az ismeretlen a Headest-be.
- Meg, már csak a bálra kell oda érnünk. – bukkant fel Elijah hangja.
- Damon állj meg! – kiabáltam rá. – Damon állj meg! – szóltam még egyszer majd lehúzódott az út szélére. Kiszálltam a kocsiból. Egy hídon voltunk, alattunk egy folyó ment.
- Mi a bajod? – jött oda.
- Mit akartok tőlem? – kérdeztem és az autó ajtajának dőltem. Nem válaszolt. – Damon, mit akartok tőlem? – néztem rá.
- Elena... - mondta, de már nem fejezte be.
- Ha ezt Stefan-tól kérdezem, ő elmondja?
- Nem fogja.
- Akkor ki? Ki lesz az a bátor, aki meg fogja tenni és elmondja? – dühítettem fel magam és miközben ezt mondtam hadonásztam a kezemmel.
- Elijah.
- Ha Elijah lesz az, akkor miért nem mondta meg addig, míg ott volt?
- Hol? – kérdezte rám nézve nagy szemekkel.
- Nálam.
- Ugye most nem azt mondod, hogy behívtad?
- Pedig de. – beültem a kocsiba és becsaptam az ajtót, Damon kinyitotta.
- Rossz döntést hoztál, Elena. – ezt is megértem, rossz döntést hoztam a mai napon már kétszer. Egyszer, hogy Rebekahnak hazudtam, hogy nem jövök el a bálba, most meg, hogy bemertem hívni Elijaht a házba.
- Mit mondasz el, amit nekem is kellene tudni mielőtt a helyszínre, viszel? – nem mertem a bált mondani, lehet nem is oda megyünk, csak etetnek evvel is.
- Nem tudom, mit lehet és mit nem. – szóval tiltja a törvény, hogy elmondhassa. Érdekes.
- Rendben. – egész útón, míg odaértünk egy szót se szóltunk egymáshoz. Lehet jobban tettük. Damon nem a parkoló helyeknél állt meg, hanem egy másik ösvényen, ami teljesen kihaltnak látszott. Majd mikor az autók fényei kigyulladtak akkor elég retinavakító lett az egész.
- Kiszállhatsz. – parancsolt rám Damon, majd kipattantunk az autóból.
- Látom, mindenki itt van! – állt középre Elijah, és a többi ember körbevette őt. Végignéztem mindenkin egytől egyig. Egyiket sem ismertem, nem értettem mi folyik itt. – Elkezdhetjük. A mai nap, egy csodás pillanat lesz mindenki számára. –ezeket a mondandókat, a Headest-be is hallottam és úgy nagyjából értettem tisztán is. – Elena kérlek, gyere ide. – szólított a nevemen én meg félve oda mentem Damon kíséretében hozzá. – Vele kell lennetek és velem, senki mással, muszáj lesz így végig csinálni. Ne mutatkozzatok nem emberként! Legyetek most emberek, mikor mondom, hogy most akkor tudjátok mi a dolgotok! – hangosabban mondta az utolsó két mondatát, mint a többit.
- Elena látom te nem félsz.
- Hogy félek-e?
- Igen.
- Erre, ha kéne, sem válaszolnék. – elindultam a csarnok felé. Az ajtót nyitottam ki mikor Damon a derekamnál karolt át.
- Ne félj! – szólt majd előre ment. Magamba azokat mondogattam, hogy „– Nem félek!". Tényleg nem volt bennem semmi félelem érzék, csak kíváncsi voltam miért is vagyok itt. A hosszú folyosó dübörgött a hangos zenétől, a folyosó végén, a nagy ajtón jöttek ki a fények, ahol én álltam ott világos volt a lámpák mindenhol világítottak.
- Nem jössz? – jött a hátam mögül Elijah.
- De. – feleltem és mentem utána. A csarnokot nagyon jól berendezték, ami nekem nagyon tetszett. Lépcsőn kellett lemenni a táncparketthez, a többi nem változott tegnap óta. Csak most itt az egész nép.
- Keresd meg a barátaidat. – szólt Elijah és ezt is tettem. Körülnéztem az ovális lépcső tetején majd Caroline szőke haját vettem észre. Lementem a lépcsőn és a táncoló embereket kerülgettem ki. Caroline pont háttal állt nekem. Megfogtam a vállát majd megfordult.
- Elena! Mit keresel itt? – vett egy pillantást rajtam. – Gyönyörű vagy!
- Szia, hát hosszú lenne elmondani, de amint látod, itt vagyok. –mondtam és megölelt.
- Ne mondj neki semmit, Elena! – mondta Elijah a Headest-be.
- Torit merre találom? – kérdeztem.
- Most ültek le, Stefannal van, együtt táncoltak az előbb. Valamerre, arra. – mutatott jobbra.
- Oké, megyek, megkeresem őket. – ismét átmentem néhány ember között, majd láttam Stefant és Torit egy asztalnál ülni.
- Sziasztok! – ültem le hozzájuk.
- Elena! Te, hogy, hogy itt? Kivel jöttél? – kérdezősködött Stefan.
- Helló, kivel? Egyedül.
- Egyedül, na, azt azért nem hiszem el. – Tori igazgatta magát, hogy neki lehessen igaza.
- Pedig elhihetnéd! – hazudtam, pedig nem szeretek hazudni. Stefan felállt és a kezét nyújtotta nekem.
- Táncolsz velem? – kérdezte.
- Igen. – mondtam és megfogtam a kezét, távolabb mentünk az asztaltól ahol ültünk. A zene lelassult és mindenki táncolt. Mi is lassúztunk.
Eltűrte a hajamat az arcomból és észrevette a fülembe a telefont.
- Ez ugye nem? – nem folytatta.
- Bocs. – löktem el magamtól.
- Te szövetkeztél Damon-el és Elijah-val?
- Miről beszélsz?
- Hát persze. nem mondtak semmit. – mondta és elment mögöttem.
- Elena, te vagy az? – jött mögöttem Rebekah.
- Igen, mi az Rebekah? – kicsit aggódtam.
- Gyere velem. – megfogta a kezem és húzott maga után. Még jó, hogy szeretem a magas sarkúkat és tudok benne futni. Rebekah kivitt a csarnok udvarába. Az ajtónál pár méterrel egy kör volt, azokkal az alakokkal, akikkel már találkoztam a bál előtt. Rebekah elengedte a kezemet, elé álltam, háttal voltam neki. Hátra fordultam, majd előre és bementem a tömeg közepére Tori a hideg földön feküdt, amit nem értettem, Elijah állt mellette, a szeme alatt vérvörös erek futottak, amik egy kicsit rémisztők voltak, a szemfogai élesre csiszolódtak. Körbenéztem, mindenki így nézett ki, az összes ember. Azt a kérdést tettem fel magamban „- Ezek egyáltalán emberek?"
- Elijah mi folyik itt? – kérdeztem.
- Elena, nem kéne itt lenned. – jött Stefan.
- Ne gyertek ezzel, légy szíves, hogy hol kéne lennem és hol nem, rendben? – Üvöltöttem az idegességtől. Oda mentem Torihoz, leguggoltam hozzá. A fejét elfordítottam felém, a kezemet a nyakához akartam rakni, mikor megláttam a harapást a nyakánál. Elővettem a telefont a táskámból. Elijah szúró szemét éreztem magamon és a többiekét. Adrian telefonszámát kerestem elő.
SMS-t írtam neki.
„Adrian, Elena vagyok.
Bálba mentem, majd találkozunk.
Szia."
Elküldtem neki és eltettem a telefont a táskámba, felkeltem a földről.
- Ha valami jót is akartok tenni, hozzátok el hozzám. – át vágtam a tömegen és visszamentem a csarnokba, kimentem a kijáraton és gyalogoltam. Egy meleg könnycseppet éreztem az arcomon.
- Elena, állj meg! – jött utánam Damon.
- Mit akarsz Damon? – kérdeztem és megálltam.
- Csak fordulj meg. – mondta. Megfordultam és ott állt közvetlenül mögöttem.
- Jesszus! – mondtam.
- Bocs, ha megijesztettelek.
- Hát meg.
- Haza viszlek. Elijah haza viszi Torit.
- Tudom, mik vagytok, így nem vihetitek haza.
- Mondd ki, mi vagyok. – habozás nélkül rá vágtam.
- Vámpír.
- Te aztán nem vagy valami félénk lány.
- Miért félnék? Különben is, ha meg akarnál ölni, esélyem se lenne.
- De. – nézett a szemembe.
- Nem.
- Nem vitatkozok, haza viszlek. Gyere. – Damon után mentem, és kattogott az agyam. Egy vámpírral ülök már másodszorra az autóban.
- Mit tettetek Torival?
- Én semmit.
- Nem azt kérdeztem, hogy te mit tettél vele, hanem ők?
- Még semmit nem tudok. De annyit igen, hogy Stefan megint kavart.
- Ezt hogy érted? Észrevette a fülembe azt a valamit.
- Valahogy gondoltuk, mikor kérdeztünk nem szóltál semmit. – nézett rám.
- Inkább az utat figyeld, ne engem! – szóltam rá. – Mit kérdeztetek?
- Hogy eltűntél, és hol vagy.
- Olyan messze nem futhattam volna, úgy is valamelyikütők utánam jött volna.
- Az lehet. – mondta és leálltunk. Elénk állt több autó is és mögénk is jött egy pár. Damon elővett egy tollat és egy papír fecnit. Valamit írt rá, legalább is biztos voltam benne, oda adta nekem és az állt rajta: Maradj velem! El ne menj, ha futni akarsz, a házba menj!
Ezt nem értettem, de bólintottam neki. Kiszálltunk az autóból és szép halkan csaptam be az ajtót.
- Elena, ne haragudj a műsor miatt! – jött oda hozzám Rebekah.
- Én pont nem haragszom, de ha Tori megtudja, mi válik belőle, na, az lesz a hab a tortán.
- Nagyon sajnálom! – mondta Rebekah.
- Ne sajnáld, amint látod, ilyen előfordul. Főleg a ti fajtátokban. – mondtam és megfordultam. Elijah állt mögöttem.
- Már te is ide tartozol. Két nap múlva megyünk el. – Elijah felemelte a kezét.
- Elijah, ne bántsd, nem tehet semmiről! – kiabálta Stefan.
- Mi a franc van itt? – jött elő Tori a kocsiból. Oda mentem hozzá, megöleltem.
- Semmi, gyere, bemegyünk. – lábra állt majd elájult. Rám esett meg tudtam fogni, de Stefan jött oda, hogy segítsen.
- Kösz. – mondtam.
- Kinek van bejárása ide?
- Nekem. – jött Rebekah.
- Nekem is. – mondta Elijah. Kezdtem Tori mellé állni, hogy mi is van itt valójában. Elijah állt Rebekah helyére és felfogta Torit majd a karjába sebesen eltűntek.
- Ez most...- nem folytattam nem volt értelme.
- Felvitte a szobádba. – mondta ki Stefan.
- Értem. – mintha tényleg értettem volna belőle is valamit. Rebekah beült az autóba és az a többi autó is eltűnt a ház elől. Már csak három kocsi állt a háznál.
- A szobádban van, ne ijedj meg tőle, igaz ezt nem garantálom, hogy felébred. Most reggelig aludni fog.
- Kösz a támogatást. – mondtam és a kapuhoz mentem.
- Én megyek, szóval szép estét továbbiakban. – mondta Damon és beült az autóba.
- Persze, én most azt hiszem, nem alszok. – hátat fordítottam és mentem a házba egyszerre Elijah termett előttem.
- A telefonszámom a táskádba van, ha gáz van, hívj fel.
- Megoldom. – Ő eltűnt, felkapcsoltam az előszobában a lámpát és a lépcsőnél is. Felmentem a szobámba az előszobánál a villanyt lekapcsoltam, a szobámba oltottam fel a villanyt. Tori az ágyamon feküdt és tényleg hiszem azt, hogy reggelig fel nem fog kelni. A cipőmet ledobtam a lábamról a fürdőbe mentem letisztítottam a sminkemet, kivettem a szekrényből egy friss pizsamát és lefürödtem.

A naplómat és a tollamat vettem elő, az ablakhoz ültem, a falnak támaszkodtam egy pokrócért álltam fel majd visszaültem.

Kedves Naplóm!
Kezdhetném úgy is, hogy végítélet, vagy nem tudom... Összezavarodtam, volt egy bál, amire akaratom ellenére is elmentem majd a barátnőmet át változtatták vámpírrá. Nem hazudok, de azt hittem természetfelettiek már ne léteznek, nem élnek. Pedig de, és már utaztam is velük, légkörben is voltam velük, beszéltem is velük. Torit megharapták, érdekes módón én még élek.
Nem akarok aludni, így nem is tudok. A különös az volt, hogy nem éreztem semmi féle félelem érzetet aközött, hogy ezek után is beszéltem velük. Reggel, ha Tori felébred, letisztítom a seb körüli vért.
Egy telefonszám van a táskámban ami Elijah-é. Kérjek tőle segítséget? Vagy hanyagoljam? Remélem, holnapra több mindent tudok.

Felálltam és eltettem a naplómat és a tollat is a helyére, a telefonomat és a telefonszámot elővettem a táskából és a telefonba beleírtam a számot.
Tori anyukájának írtam egy SMS-t, amiben az állt!
„ Jó estét!
Tori itt alszik nálam, holnap azt mondta majd elmegy valamikor haza és beszélni fog majd veled!
Azért én írok, mert Tori elaludt és gondoltam tudni kéne arról, hogy hol is van."
Rá mentem a küldés gombra és továbbította az SMS-t.
A fényeket nézegetem a távolban az erkélyablakból. Figyeltem majd hirtelen narancssárgássá változott az ég.

p 6N