Felemeltem a fejemet egy hirtelen mozdulattal. Az órámat lenyomtam, a lámpámat nem kapcsoltam fel, sőt minden úgy maradt, ahogy tegnap volt. A lábamnál a toll, a hasamon a naplóm, a lámpám felkapcsolva. 

- Egyszerűen elaludhattam! – csodálkoztam magamon. A naplót és a tollamat a laptop tetejére raktam, levettem magamról a takarót. Felálltam és az ágy felé fordultam, megfogtam a takaró két szélét és megigazítottam. A következő lépés a fürdő, megcsináltam a sminkemet, ami ismét egyszerű lett. A szekrényemhez futottam, kivettem egy piros fehér kockás inget, fekete farmernadrágot, ami a térdénél ki van vágva, a cipőért lehajoltam a szekrény aljához.
- Elena! Ezeket rakd el, kösz. – nyitott be morcosan Adrian és bedobálta a lenti és a fenti cipőimet.
- Jó. – felálltam becsaptam az ajtót és a cipőket bedobtam a szekrény aljába. Elővettem egy fekete VANS cipőt, amit felhúztam. A másik részét is kinyitottam a szekrénynek és kivettem belőle egy fekete táskát, amit jól meglehetett tömni, a táskát két féle képen is lehet használni, vagy a válladon viszed vagy a karodon. Felcsatoltam rá a hosszabb fogó részét, így a vállamon is tudom vinni. Bementem a fürdőbe a hajamat nem fésültem ki, göndörön hagytam. Egy napszemüveget toltam fel a fejemre és egy bőrdzsekit vettem elő a szekrényből. A táskámba beraktam a fontosabb dolgokat, két füzetet, az egyik kockás és két dolgot is vezetek benne mindegyiket fejjel lefelé. A matematikát normálisan a fizikát viszont már fejjel lefelé. A másik füzetet is így vezetem, de az vonalas. Beraktam a könyveket is és a tételeket is. A tolltartómat a szerdai táskámból kivettem és bele raktam a mostaniba. Felvettem a dzsekim és a táskámat felvettem a vállamra. Leszaladtam a lépcsőn.
- Itt van a reggelid! – kiabálta utánam Adrian.
- Oké. – az Audi kulcsát kerestem a kulcstartókon. Mire megtaláltam a négy karikát a kulcson. Kimentem a bejárati ajtón és becsaptam magam mögött. A garázsajtót nyitottam fel mikor egy autó motorját hallottam megállni előttünk, hátra néztem és ez a fekete BMW volt. A lámpái az autónak világítottak. Látszott, hogy csöpög az eső. Az autómhoz mentem, beültem és elindítottam a kocsit. Az autó belseje egyszerűen gyönyörű, a bőrülésbe bele lehet süppedni. Egy GPS és egyben rádióállomás található a műszerfalon. Lassan lenyomtam a gázt és észrevettem, hogy automataváltós, aminek örültem, de hozzá kell szoknom. Ki tolattam, vagyis csak akartam mivel nem nyitottam ki a kaput, előkerestem az anyósülésen a táskámból a kulcsomat, elővettem és kinyitottam a kaput. Kitolattam miután kinyílott a kapu. Félre álltam egy gyors kormány tekeréssel és megvártam, amíg visszacsúszik a helyére. Az autót kerestem, ami megállt a ház előtt, de nyoma veszett, nem találtam sehol. A kulcsot visszadugtam a táskám zsebébe, és kivettem a telefonomat. Felhívtam Torit.
- Halló. – szólt bele a telefonba. – Elena, szia.
- Szia, kész vagy?
- Én igen, előveszem a dobozt és akkor megyek le.
- Még nem vagyok ott, majd dudálok.
- Oké. – mondta és lenyomta a telefont. A mobilt az ülésre tettem. Irányt jeleztem balra a köves utcán majd íveltem egy kanyarodást, az elágazásnál megálltam, nem jött egy lélek se. Ismét indexeltem, most jobbra. Az utca végén jött a fő út, de én ott is jobbra mentem, mivel ha balra mentem volna, az iskolába vezet az út, így fel tudom venni Torit és Carolinet is.
Beértem Toriék utcájába. Itt se járt sok ember. Leparkoltam Toriék háza előtt. Hosszasan nyomtam a dudát, majd fokozatosan egy-egy másodpercenként, míg ki nem jött.
- Ember! Értettem előzőleg is. – nyitotta ki az ajtaját a túl oldalon. Az ajtót nyitva hagyta a táskámat hátra vitte a csomagtartóba és az övét is meg a dobozt is, amiben a ruhája van. – Új autó? – kérdezte beülve a kocsiba.
- Amint látod! – mondtam. – Oda adod a telefonomat?
- Igen, szerintem rá ültem várj. – előrébb hajolt és kivette maga alól a telefont, elvettem tőle és a telefon tartóba raktam.
- Kösd be magad! – parancsoltam rá.
- Mintha eddig nem szoktam volna. Hová megyünk előbb? - csatolta be magát.
- Elmegyünk Carolinehoz, aztán beugrunk hozzám. - mondtam majd az útra szegeztem tekintetem és vezettem.
- Ez jól hangzik, engem ki tudsz tenni a kávézóban? Veszek valami üdítőt vagy kávét. – Torinak a kezében volt a telefon, azon írogatott valakivel.
- Nekem vennél egy kávét? – kérdeztem tőle.
- Igen, veszek.
- Kiraklak, addig elmegyek Carolineért aztán majd visszajövök érted.
- Oké. – megálltam a kávézó előtt ahol mindig is szoktunk „gyülekezni". Tori kiszállt addig telefonon értesítettem Carolinet, hogy menni fogok érte. Caroline-ék utcája elég hosszú, és igencsak lassan lehet közlekedni ott így Torinak biztosan várni kell ránk.
Meg sem kellett állni a házuk előtt, Caroline már kint állt a kapuban. Lehúztam az ablakot.
- A csomagtartóba tedd a táskákat, és ülj be. – a szélvédőn láttam a hatalmas eső cseppeket. Caroline durcásan beült hátra. – Neked mi a bajod?
- Most nézd, meg milyen idő van. – mutatott ki. – Esik az eső. Ez nagyon rossz.
- Caroline, kérsz majd kávét? Visszaküldjük Torit.
- Nem, nem iszok. – dőlt hátra és keresztbe tette a kezét. Elmentünk Tori elé a kávézóban, bekapcsoltam a szélvédőn az ablaktörlőt. Megálltam a kávézó előtt Tori pont akkor esett ki a helyiségből.
- Sziasztok. Hú de esik az eső, itt a kávéd. – nyomta a kezembe a forró dobozt.
- Hello, itt nincs valami pohártartó ebbe a kocsiba. – néztem körbe.
- De itt nézd. – mutatott a könyöklőhöz.
- Kösz. Na, csajok akkor most elmentek suliba vagy velem jöttök lerakni a dobozokat?
- Nekem mindegy. – jelentette ki hátulról Caroline.
- Akkor jöttök szépen velem. – haza mentünk, rá néztem a rádión mutató órára, 7:47. Az eső kicsit lecsillapodott így a csomagtartóból épp ki tudtam venni a csomagokat és felfutni vele. A szobámba raktam a dobozokat fektetve a földön. Lefutottam a lépcsőn és kiszaladtam a házból becsaptam a kaput majd beültem az autóba.

- Elférsz szerintem ott is. – mutatott egy szabad helyre Tori miközben a helyemen nem állt senki így be tudtam tolatni.
- Tori megvan a helyem.
- Jó, na, csak tegnap vagy mikor nem álltál oda be.
- Azzal ne foglalkozz, hogy én mikor és mikor nem oda állok, be ahová kell.
- Bocs. – Tori és Caroline bement a suliba miközben én bent ültem az autóban és vártam Rebekaht. Az autó, amit Stefan vezetett meg is jött. Beálltak mellém és Rebekah kiszállt az autóból.
Kicsatoltam az övet és kiszálltam az autóból.
- Szia. – jött oda hozzám Rebekah.
- Szia. Oda adod a csomagodat? – kérdeztem tőle.
- Oda, de figyelj, nem kell ám elvinned, így is becsengettek.
- Az mindegy, elviszem, gyorsan aztán majd kitalálok valamit.
- Hello. – jött oda hozzánk Stefan.
- Szia. – köszöntem neki.
- Amúgy meg tudod mondani hányas teremben, vagyunk? – kérdezte.
- Nem tudom, de ha elmentek a portára, akkor ott elmondják nektek. – Rebekah átadta a csomagját. Az eső ismét neki állt csöpögni.
- Köszi, akkor gyere majd.
- Jövök nyugi. – Stefan már előrébb volt, mint Rebekah így neki kicsit gyorsabban kellett mennie. Bevágtam a táskát a hátsó ülésre és haza mentem.
Felvittem a szobámba a táskát. Bementem a fürdőbe és előkészítettem a hajvasalót és a smink készleteimet, hogy ha haza jövök, ne akkor kelljen ezzel foglalkozni.
Lefutottam a lépcsőn és Adriannal futok össze.
- Te neked nem suliba van a helyed?
- De csak haza szaladtam valamiért.
- Haza szaladtál? – nézett rám dühösen.
- Igen, de mentem, szia. – kimentem a házból beültem a kocsiba. Ittam egy keveset a tejes kávémból és a sulinak vettem az irányt. Nem kaptam semelyik rendőrlámpánál pirosat ennyivel beértem az egészet. Leparkoltam a helyemre, kivettem a táskámat a csomagtartóból és befutottam az épületbe. A folyósón voltam, ahol ebédelni szoktak, felmentem a lépcsőkőn és berontottam a terembe. Minden szem rám szegeződött.
- Elnézést a késésért! – mondtam a tanár szemébe nézve.
- Üljön le Mrs. Pierce. – mondta a tanár úr és elmentem a helyemre. Besuvasztottam magam Alex mellé és csendben végig hallgattam azt a tizenöt percet.
Amikor kicsengettek megdobbant a szívem, kicsit megijedtem, mert most hangosabb volt a kelleténél. Kimentünk a folyosóra és kivettem a táskámból a felesleges könyveket.
Becsuktam az ajtaját a szekrénynek.
- Szeretsz olvasni? – állt ott Stefan előttem. – Bocs, hogy megijesztettelek.
- Mit? Tankönyvet? – kérdeztem.
- Nem, úgy magában.
- Mondhatni, csak nem mindent. – leelőztem a sétába és elmentem a következő órai helyszínre.
- Elena! – megfordultam és láttam felém futni Torit.
- Mi van? – kérdeztem kicsit dühösen.
- Veled mi van?
- Semmi, mondjad mi az a nagy gond, - hadonásztam. – vagy amiért így üvöltesz.
- Milyen óránk lesz? – a fejemre tettem a kezem és magamba azt a mondatot mondtam: - Ezt nem hiszem el!
- Fizika. – elmentünk a terembe és leültem a helyemre, Tori ül mellettem így nem lesz egy könnyű dolgom, egész órán beszélni fog mellettem. Leraktam a táskámat a pad mellé, és amíg én hajoltam két láb állt az orrom előtt.
- Jössz bálba? – felnéztem és Caroline kérdezgetett ismét a bállal kapcsolatban.
- Nem. De ha egyszer azt mondom, akkor az lesz, nem fogom megváltoztatni. Tudhatnád. – Caroline leült a helyére ő is mellettem ül, csak ő egy másik padsorban. Becsengettek, Tori jött loholva a helyére és pár gyerek még.
- Alig várom már, hogy kicsengessenek.
- Sport lesz utána.
- Na és? Úgy is elmegy az egész óra. – a tanár megtörte a zsivajt és látszott rajta, hogy nem mérges. Ez mindenki számára elég megrendítő volt, hiszen ez a fizika tanár kész rémálom volt mindenki számára.
- Látom rajtatok, hogy nagyon felizgat benneteket az esti bál, ezért már csak az a kérdés, hogy tanuljunk-e? Igaz mindenki azt mondja erre, hogy ne. Ha halkak vagytok és csendben tudtok dolgozni vagy beszélgetni egy hangoskodás nélkül, akkor mehet ez a játék, de ha valamit meghallok, akkor viszont már nem a dolgozatokat javítom, hanem titeket. – végignéztem az osztályon, mindenki meg volt rémülve, hogy még létezik ilyen, a tanár leült az asztalhoz elővette a táskájából a dolgozatokat és elkezdte olvasgatni.
- Szóval akkor az én sminkem milyen lesz? – fordult felém Tori.
- Tori, figyelj már, majd megtudod, még én se tudom, csak terveztem eddig.
- Mit?
- Például, hogy én csak a hajatokat és a sminket készítem, el nektek a többit oldjátok meg ti.
- Aranyos!
- Tudom. – mondtam és elfordultam.
- Elena, mi a gond? – bökte meg a könyökömet. Visszahajoltam, mélylevegőt vettem.
- Semmi, semmi bajom nincs.
- Elena, mondd el, tudod, hogy nekem elmondhatod.
- Figyelj Tori, ha lenne valami, te lennél az első, aki tudna róla. – támasztottam a fejem. – Nem de?
- De, igen.
- Akkor?
- Jó, rendben. – nézett le. – Várom a bált.
- Miért mit tervezel?
- Még nem tudom, láttad már a maszkomat?
- Várjál, még nem tudod? Úristen ennyire gáz lesz?
- Nem, vagyis nem tudom még. Na, jó mindegy.
- Szerintem is. – kiegyenesítettem magam és neki dőltem a széknek. – Nem láttam még a maszkodat, mert nem is maszkod van, hanem álarcod nem?
- Mindegy az. – hessegette el.
- Nem, mert az álarc az csak a fél fejedet takarja el az-az a szemedet, a maszk pedig a fejedet.
- Most próbálsz engem oktatni?
- Én mindig. – mondtam őszintén.
- Mit csinálsz este?
- Honnét tudjam. – néztem előre és a kezemet a térdemre helyeztem. – Ha ismét azt akarod kérdezni, hogy menjek-e a bálba, akkor az a válaszom, hogy nem.
- Tudom, ezért inkább nem is mondom tovább.
- Jobban teszed. – mondtam neki és elővettem a telefonomat, megnéztem mennyi idő van 9:36.
- Hány óra van? – kérdezte Tori és közelebb hajolt. A telefonomat lóbáltam előtte. – Kösz. – mondta és visszadobtam a táskámba a telefont.
- Már csak négy perc ki bírjuk.
- Kifogjuk, muszáj lesz. – hajolt előre és a fejét az asztalra tette. Csendben végig ültem azt a pár percet és kicsengettek végre megszólalt a csengő. Felálltam a táskámat felszedtem a földről és elindultam az ajtó felé. Kifordultam és leszaladtam a lépcsőn. Az osztályterem előtt sorakoztunk, vártuk az osztályfőnökünket, aki hamar be is engedett minket.
Leültünk a szokásos helyre.
- Alig várom már, hogy ott tartsunk! – pakolt le Caroline az asztalra és húzott maga után egy széket.
- Szerinted én nem? – ült le Tori a helyére.
- Mindenki várja már. Leülhetek? – jött Rebekah a táskájával.
- Persze, itt is maradhatsz. – mondtam neki és felálltam. – Ülj le, mindjárt jövök, majd hozok egy széket. – a táskámból kivettem az autó kulcsát. Elmentem a tanárhoz.
- Jó napot! Lemehetek a kocsimhoz? Ott hagytam a kávémat.
- Lemehetsz, csak siess. – mondta a tanárnő és lapozgatta a naplót.
- Elmehetek veled? – jött utánam Rebekah mikor az ajtónál voltam.
- Gyere.
- Tényleg nem baj, ha ott leszek nálad délután?
- Rebekah, a barátnőm vagy, legalább is én úgy érzem. Miért lenne baj?
- Hát, nem tudom. csak biztosra mentem. – lementünk a lépcsőn majd a földszinten, a bejáraton mentünk ki, kicsit esett az eső. Kimentünk a kapun, és az autómhoz futottam beültem elővettem a kávémat majd az étkezőnél mentünk be.
- Bocs, hogy ki rángattalak.
- Én akartam jönni. – mondta Rebekah. – Kicsit elázott a hajad. – megfogtam és nagyon vizes volt.
- Kicsit? Nagyon. Nem csak az enyém tied is.
- Az nem számít. – elmentünk az ebédlőn túl a földszintre, bele kortyoltam a kávéba, nem mondom, hogy túl meleg, a portához mentem és kidobtam a kukákba. – Ezért mentünk ki? – nevetett Rebekah.
- Amint látod. – felmentünk a lépcsőn és visszamentünk a terembe, mindenki minket nézet, oda bandukoltunk a helyünkre elázva.
- Veletek mi történt? – kérdezte Caroline.
- Meg ne kérdezd. – mondtam a kezemmel nemet mutatva. Felvettem a táskámat és elindultam az ajtóhoz.
- Elena, azért ez jó volt. – fogta meg a vállamat Rebekah.
- Az biztos, ismét szabad voltam. – kikerültem a többieket és mentem tovább. Lementem az első lépcsőn és Stefan termett mellettem.
- Eláztatok? – mosolygott.
- Nem is kicsit. – fogtam a táskám szárát és szorítani kezdtem.
- Baj van? – kérdezte.
- Nincs, miért?
- Feszült vagy. – lefutott a lépcsőn, felnéztem és láttam Torit a kabátommal és az övével lejönni. Megvártam.
- Minek hozod a kabátomat? – vettem el tőle.
- Most beszéltem a tanárral, azt mondta kimegyünk és a lányoknak nem kell átöltözni.
- Szakad az eső. – mondtam.
- Az lehetetlen. Akkor biztos nem mondta volna.
- Amint látod rajtam. – a hajamon végig húztam a kezem. – Nem hazudok.
- Látom, hogy vizesek vagytok.
- Te nem bírod Rebekaht? – néztem rá és közben mentem le a lépcsőn.
- Nem tudom, nem nagyon.
- Észrevettem. – elfordultam és mentem az öltözők felé.
- Miért?
- Mert én bírom. Szerintem aranyos a csaj.
- Látom.
- Hogy érted?
- Egésznap vele vagy, ezért gondolom.
- Befejezed? Nem akarok összeveszni. – megállt én tovább mentem, felfutottam a pár lépcsőn és bementem az öltözőbe, leültem a szokásos padunkra.
- Lena, kell a hajszárítóm? – szólt Lisa.
- Nálad van hajszárító? Minek?
- Azzal ne foglalkozz, megyek a mamámhoz és elhoztam magammal, kell? Kölcsön adom.
- Köszi, elfogadom. – kivette a táskájából és a kezembe adta. Felálltam és kimentem a kézmosó helységbe. Fehér csempével volt lerakva a kézmosó helység, több csappal és a végén zuhanyzókkal volt tele rakva, igazi sportos iskola.
Bedugtam a konnektorba a hajszárító végét és elkezdtem szárítani a hajamat.

Nem kellett sok idő, de azért nem teljesen száradt meg az alja a hajamnak. Visszavittem és Lisanak adtam.
- Köszi, szépen. – mosolyogtam rá.
- Nincs mit. – letette a földre, hogy hűljön ki. Tori mellé ültem leakasztottam a kabátomat a helyéről és felvettem. Kopogtak az ajtón majd benyitott a sportoktatónk.
- Sziasztok, a fiúkat már elküldtük minden végzős haza mehet. Jó készülődést a bálra.
- Köszönjük, viszlát. – köszöntem el.
- Ezt nem hiszem el! Elengedtek minket! – mondta Caroline.
- Higgyétek el. Mivel van, még bőven időnk elmegyünk egyet ebédelni és akkor kezdődhet a munka.
- Ez jó ötlet, farkas éhes vagyok. – mondta Tori és felhúzta a kabátját. Caroline és Tori már kimentek az öltözőből és az összes lány is, megvártam Rebekaht amíg bekötötte a cipőjét.
- Nem kellett volna megvárni. – mondta Rebekah.
- Miért ne? – kérdeztem. Kimentünk az öltözőből majd a kijárat felé vettük az irányt elballagtunk az autóhoz. Mindenki csurom vizes volt, a fránya eső miatt.
- Az Amerikába megyünk enni igaz? – kérdezte Caroline az ülést megfogva.
- Oda is mehetünk.
- Akkor menjünk oda, ti mit esztek?
- Én spagettit, ott mindig jót csinálnak. – mondtam az ajánlatomat.
- Hú, azt én is ennék. – jelentkezett mellém Tori.
- Akkor együnk azt. Rebekah, te mit eszel? – elindult a kocsi és kifordultam a sulinak a parkolójából. Rebekah meredten nézett előre, szeretett volna válaszolni, de nem tudta mit mondjon Caroline kérdésére.
- Majd eldönti, hogy mit eszik. – mondtam erősen tartva a kormányt. Mindenki lecsillapodott egy időre, legalább is azt hiszem. Tori törte meg a csendet ismét egy kérdéssel.
- Ti nem izgultok? – Rebekah-n láttam azt a különös arckifejezést, hogy büszkén vállal valamit, de nem tudom mit. El akar valamit mondani, de mégsem meri. Érdekes arcot vágott, Torinak a beszélgetésére nem is figyeltem.
- Elena! – kiabált rám Rebekah.
- Igen.
- Ne válaszolj, akkor. – mondta Tori és elcsuklott a hangja. Nem értettem mit akar, de nem is húztam az időt leparkoltam és egy nagy fékezéssel megállt a kocsi.
- Rebekah, légy szíves, maradj itt. Akarok egy két mondatot mondani, neked. – ezt a „neked" szót elég nehezen mondtam ki.
- Oké. – visszaült az autóba és becsapta az ajtót. – Akkor mondod? – néztem az ablakon ki, Toriék beértek az étterembe.
- Rebekah, tudom, hogy még nem ismerjük nagyon egymást, de én tudok titkot tartani. Látom rajtad, hogy valamit próbálsz elmondani, de még sem mered. Mi a baj?
- Szerintem csak kicsit izgulok az este miatt. – eltereli a szót. Láttam, nem azt mondja, amit akart. De ha nem akarja elmondani megértem. Nem bízik bennem. Elfogadom.
- Te tudod. Na, jó gyere, menjünk enni. – kiszálltam az autóból becsuktam az ajtót és bezártam. Bementünk Rebekahval az étterembe.
- Jó napot! – köszöntem.
- Sziasztok! Foglaltatok asztalt? – kérdezte a pincér.
- Nem, de a barátnőink most jöttek be, mindkettő szőke hajú.
- Ó, akkor ők arra vannak. – mutatott az ajtón túlra. Beléptünk a terembe. A falak le voltak tapétázva, barna alapon fehér fodrok voltak rajta, a falak néhol ablakba voltak kivágva ott növények díszítették, sok barna asztal és mellettük négy vagy több bőr szék. Tori és Caroline a sarokba ültek egy bőr sarokülőnél, ami fehér volt. Oda sétáltam és leültem közéjük, Rebekah mellém ült, akivel beszéltünk pincérrel kihozta az étlapot.
- Üdítőt, mit hozhatok? – kérdezte.
- Én egy narancslevet kérnék. – mondta Tori.
- Én egy őszi barackos italt. – Caroline mindig ezt kér, ezt már ez alatt a pár év alatt mióta megyünk mindig valahová kávét vagy őszi barackos italt iszik.
- Hölgyem, mit hozhatok? – mutatott Rebekah-ra.
- Én egy jeges teát kérek. – nézte az étlapot.
- Én is azt kérnék szépen.
- Rendben akkor, ezeket hozom, addig válogassák ki, amit szeretnének enni. – a pincér elment, Tori becsapta az étlapot.
- Akkor ki eszik spagettit?
- Én és Elena.
- Én is azt eszek. – csatlakozott mindannyinkhoz Rebekah. Megvártuk, míg a pincér vissza nem jött és oda rakta az asztalra az üdítőket.
- Sikerült választanotok?
- Igen, mindannyiunk spagettit rendel. – Rebekeha összeszedte az étlapot és oda adta a fiúnak, aki kiszolgált minket. Felvette a rendelést és ismét eltűnt.
- Észrevettétek, hogy ez a csávó nincs 20 éves? – kérdezte Caroline könyökölve.
- Igen, valahogy sejtettem. Biztosan diákmunkás. – mondtam.
- Az lehetséges. Itt amúgy mindig fiatalok vannak. – Nézett körbe Caroline.
- Ezért jó ez a hely, tudják milyen egy fiatal ízlése, és jól be is tudják rendezni a termet. – mondtam és keresztbe font kézzel dőltem a bőrülésnek.
- Igen, ez nekem is tetszik. – dőlt hátra Tori.
- Elmegyek mosdóba. – kelt fel Rebekah.
- Redben. – mondta Tori. Tori figyelte Rebekaht. – Ennek a csajnak mi a baja? – kérdezte.
- Mi lenne a baja?
- Nem tudom, de nekem is feltűnt. Nagyon furcsa, nem ide illik. – állt tori mellé Caroline.
- Ezt hogy érted? – dőltem előre.
- Mondjuk úgy, hogy titkol előttünk valamit? Nem?
- Ez igaz. Ráadásul te még ennyire szeretnél lógni vele. – közvetített Tori.
- Tori, lehet, igazatok van ezzel kapcsolatba, kiben is bízna meg? Kell neki egy barát nem? – felkaptam magam felvettem Rebekah telefonját és elindultam. Visszafordultam. – Majd az autónál találkozunk. – Elmentem a pulthoz, a másik terembe átnéztem, ahol többen is ebédeltek.
- Szia, bocsi, de el tudnád hozni oda két spagettit?
- Persze, hamarosan készen is van. – leültem az ablakhoz a sarokba, jobb oldalon volt a mosdó láttam kijönni Rebekaht.
- Te, hogy, hogy itt? – kérdezte és leült.
- Itt a telefonod. – adtam a kezébe. – Hogy, hogy itt? Mindegy.
- Te tudod.
- Figyelj, Rebekah, nem akarok erőszakos lenni, hogy mondd el, de jobb lenne neked is, ha valakinek elmondanád a bajod.
- Tudom. Csak...- abba hagyta a beszédet.
- Nem tudod, hogy hogyan mondd el?
- Igen.
- Akkor fejtsd ki. Ha el akarod mondani, mondd.
- El, sőt ezt tudnod is kéne, de nem merem elmondani. – a tányérra pillantott.
- Rebekah, én nem így ismerlek, igaz nem is ismerlek nagyon, de bátrabb csaj vagy és ne hagyd magad. Ha úgy érzed, hogy meg kell osztanod valamit valakivel, én itt vagyok, tedd meg. Ha úgy érzed bajod van velem itt vagyok, mondd el.
- Tudom Elena, tudom.
- Itt van, jó étvágyat kívánok hozzá. – megjelent a pincérünk és lerakta az ételt.
- Köszönjük! – mondta Rebekah. Megfogta a villát és belerakta a tésztába.
- Elárulnád mi a neved?
- Tony vagyok.
- Köszönjük kiszolgálásod Tony.
- Igazán nincs mit, ez természetes. – elment, belekóstoltam a spagettibe, igazán jó íze van. Különösen furcsa, de mindenhol máshogyan csinálják. Valahogy ennek meglepett íze van, olaszosabb. – Ez a tiétek, ott hagytátok.
- Köszönjünk. – visszahozták az üdítőnket is amit elfelejtettem elhozni magammal.
Az ízeket éreztem a számban, igaz éhes voltam így most erre nem nagyon figyeltem.

- Tele vagyok. – törölte bele a szalvétába a száját Rebekah, majd hátra dőlt.
- Én is. – felemeltem a poharamat, amiben a teám volt és bele kortyoltam.
- Nem szeretek jövőbe tekinteni, de azt hiszem te vagy az eddigi legjobb barátnőm. – mondta Rebekah.
- Jó hallani. – mosolyogtam.
- Sziasztok, lányok, mi készen vagyunk ti ettetek már? – jöttek vissza Caroline-ék.
- Igen, ettünk mehetünk is, csak elmegyek fizetni.
- Mi már kifizettük. – mondta Tori.
- Kösz. – mondtam.
- Köszi. – mondta Rebekah. Felálltam és Rebekah mellé álltam, és az ajtó felé tartottunk.
- Viszlát! – köszöntem és kiértem az utcára, kinyitottam az autót és beültünk.
- Most hova megyünk? – kérdezte Rebekah.
- Idő van, - indítottam el az autót. – szóval kezdeni kell a munkálatokat.
- Én már várom. – izgatta magát Tori.
- Tori, tudom. Te mit nem vársz? Végig izgulod ezt az egészet. Ja, és mielőtt el nem felejtem, remélem a fiúknak írtatok, hogy oda jöjjenek hozzám.
- Majd írunk. Biztos majd hívnak minket. – törekedett jóra Caroline.
Mindkét kapu ismét nyitva volt. Beálltam a garázsba leállítottam a motort.
Kiszálltam az autóból, becsaptam az ajtót. Caroline nyitott ajtónál támaszkodik az ülésre.
- Caroline, mit csinálsz? Jönnél már? – kérdeztem idegesen tőle.
- Csak kiveszem a táskámat. – benyúlt érte és kiemelte, becsukta az ajtót és mentünk a házba. Rebekah állt az ajtó előtt.
- Nem jössz be?
- Nem szoktam idegenekhez úgy bemenni, hogy nem hívnak be.
- Rebekah, gyere be! – mondtam és belépett az ajtón. – Így már jobb?
- Igen, kösz.
- Elmegyünk, a szobámba gyertek. – felmentünk a lépcsőn és a szobámnál levettem a cipőm és az ajtó mellé tettem, bementem és kivettem a dobozokat a táskából. – Üljetek le, Tori húzd ki az ágyat úgy elfértek, vagy leülhettek a székembe is. Rebekah beleült a fotelembe, Caroline az ágyamra Tori a sajátjáéra.
- Csajok, elérkezett ez is, akkor most elmondom a teendőket, a kádhoz ketten odafértek, de ha akarjátok egyenként is megmoshatjátok a hajatokat.
- Egyenként. – mondta Caroline.
- Rendben, akkor kezdd Caroline menj, és akkor utána sminkelünk majd a hajatok és a ruha. – Caroline elment a dobozához és kivett belőle egy köntöst.
- Ezt most nem mondod komolyan ugye?
- Én is hoztam. – mondta Tori. Nagy szemekkel néztem rájuk majd elnéztem Caroline elment a fürdőbe, és amikor a víz csobogott bementem én is.
- Bocsi, csak a sminkeket akarom kipakolni. – a pultnak az ajtaját kinyitottam és kivettem a dobozokat, amikbe van a smink és minden más ilyen kis kacatom.
Kimentem a fürdőből behajtottam az ajtót.
- Lemegyek egy székért addig legyetek szívesek nem veszekedni, rendben? – ezt még én sem értettem miért mondtam, de valahogy muszáj volt. Amikor a lépcsőnél voltam Adrian jött be az ajtón.
- Te megint itthon vagy ilyenkor?
- Igen, de te meg sosem figyelsz rám? – mentem az étkezőbe.
- Ki fürdik?
- Caroline hajat mos.
- Ok, és van még itt valaki?
- Igen, Rebekah és Tori. – amikor Rebekah neve elhangzott felnézett.
- Ki az a Rebekah? – kérdezte felhúzott szemöldökkel, a bárszéknek támaszkodtam.
- Rebekah Mikaelson. De mindegy is, most felmegyek, sminkelnem kell.
- Ja, igen ma lesz a bál. Mész?
- Nem tudom még. – mondtam, felvettem a széket és felrohantam vele a lépcsőn. A fürdőbe vittem és a nád szekrényemhez raktam, arrébb csúsztattam a sminkes dolgokat és a hajvasalót is, amit már reggel kiszedtem a szekrényből.
- Jó, jöhet a következő, aki hajat mos. – bejött Tori és hozta magával a kis dolgait. – Ha netalántán nem végzek, akkor mosd le az arcodat, oké?
- Oké, a pamacsok a fiókban vannak igaz?
- Igen. – Caroline arcán végig húztam a fertőtlenítő krémet a pamacson. Tori mindig is úgy tett mintha ez lenne a második otthona, mindent tudott hol van és még mondhatni saját ágya is van. Mikor Tori elzárta a vizet, hogy a hajára sampont tegyen Rebekaht hívtam be, hogy ne üljön kint egyedül. Felült a pultra és nézett engem ahogyan Caroline szemöldökét húztam ki világos színnel. Próbáltam mindkét szemöldökét pontosan szimmetrikusan kihúzni, ne legyen sehol egy rontás sem. Tori ugyan úgy nézett ki, mint Caroline fehér köntösben voltak, csak Tori haján még nem volt törölköző. Caroline szeme sarkát fehérrel majd halvány barnával és füst feketével fejeztem be. A tusvonalat másnak meg tudom hiba nélkül csinálni, de magamnak képtelen vagyok.
- Kinyithatod a szemedet. – szóltam Caroline-nak.
- Ez, de jól néz ki, és még a ruhámhoz is illik.
- Igen, illik bizony.
- Köszi, Elena, rendes vagy. – Tori már az arcát mosta mikor felnéztett rájuk.
- Nincs mit, most ha akarod, megszáríthatod a hajadat, ha nem akkor majd én fogom, netezz vagy írogass valakivel, de a törölközőt vedd le a hajadról. – mondtam Caroline-nak aki már kiment a fürdőből. – Na, Tori pattanj be a székbe. Rebekah, te nem akarod mosni a hajad? – Rebekah erre a fejét rázta és innen levágtam, hogy megvárja, míg a többiek elmennek.
Torinak egy hasonló sminket készítettem, mint Caroline-nak, csak az övé abban különbözött, hogy krémszínűvel kezdtem a szemhéja sarkát és nem fehérrel, a végeredmény ugyan olyan lett. Itt nagyobb lett kicsit a füstös részz, de nekem tetszet.
- Tori, tetszik? Csak, mert nekem bejön ez a füstös, ha neked nem tetszik, letöröljük és mást csinálunk.
- Csak húzzál tusvonalat és meg van minden oldva. – húztam egy tusvonalat a szemén és még pirosítottam neki és fehérítettem a szájára vörös rúzst raktam. – Caroline téged elfelejtettelek pirosítani és kicsit fehéríteni gyere vissza.
- Elena, én azt már megoldottam csak a hajamat kell már megcsinálnod.
- Juj, most életet mentettél. Végezni akarok veletek már. – mondtam a nagy levegőt kifújva.
- Látszik rajtad. – mondta Caroline és helyet cseréltek. – Írt Dominik és azt mondta, hogy akkor ide jön.
- Akkor erre most nincs szükséged. - vettem ki a kezéből a telefont.
- Nincs, viszont hatkor jön értem. – jelentette ki.
- Hatkor? – jött be Tori.
- Igen hatkor.
- Már négy óra van. – szólalt meg Rebekah.
- Négy óra? – kérdeztem.
- Igen annyi. Négy óra. – neki álltam Caroline szőke haját kifésülni, de sikertelenül jártam.
- Milyen hajat szeretnél?
- Legyen hullámos. – elmentem Rebekah-hoz és kivettem a szekrényből a hajszárítót. Fésűvel együtt szárítottam a haját így kicsit dúsabb és előbb végzünk a száradással.
Mikor a haj szárítással végeztem jöhetett a hajvasalóval való hullámosítás. Fogtam egy tincset és végighúztam csavargatva a haján a hajvasalót és ezt legalább ötvenszer. A végén hajlakkal erősítettem meg a tincseit.
- Ez is megvan, ne öltözz még fel, rá érsz hat előtt pár perce! – mondtam neki és ugrándozva jött oda Tori.
- Neked milyen hajad legyen? – hallottam, hogy szól a tévé.
- Göndör. – Tori haját két perc alatt megszárítottam, az övé vékonyszálú és vékony is. A hajvasaló helyett egy új készüléket vettem elő, ami behúzza a hajtincsedet és begöndöríti. Ezt többször megtettem Tori haján majd ezt is lerögzítettem kis hajlakkal.
- Készen is vagy, remélem, tetszik nektek.
- Hogyan, hogy így telik az idő? – feküdt az ágyon Caroline.
- Miért? – kérdeztem tőle a fürdőből.
- Mikor jöttünk meg, hogy már fél hat van?
- Nem tudom, szerintem kettő körül? – mondtam. Rebekah még a pulton ült és a tükörben engem nézett. – Mosd meg a hajad, hamarosan mennek el, addig tartanak egy próbát nekem úgy is tudom. Majd az arcodat mosd le ezzel a fertőtlenítővel. – raktam elé. – Aztán amint kikísértem őket feljövök és beszélünk. – kimentem a fürdőből és próbáltam becsukni az ajtót, de nem sikerült. Visszaléptem.
- Elena, köszi. – tartotta az ajtónál a kezét majd elengedte.
- Na, csajok, mivel mennetek kell, legalább is Caroline neked, ezért húzzátok fel a ruhát.
- Értem is hatkor jönnek. – felálltak és a dobozukhoz mentek, kivették a ruhát majd belebújtak addig a tévét néztem, hiszen nem voltam rájuk nagyon kíváncsi.
- Elena segítenél az ékszerekben? – jött oda hozzám Caroline.
- Hogyne. – a kezembe adta a két fekete köves lógós fülbevalót. Beletettem a fülébe majd a fekete négyzet alakú nyakláncot a nyakába csatoltam. Egy kis bolerót húzott fel hozzá, ami fekete és egy nagy csattal lehet becsatolni.
Torinak a ruhája nagyon tetszett nekem, vörös magas sarkúja virított és a fekete bőrhöz simuló ruhája egyszerűen mesés, ehhez egy kabát járt, aminek két gombja van elől és a vállánál pedig kövek díszítik. Fekete kis táskát kapott mindkettő és ugyan olyat. Igaz illett mindkettőhöz mindegyik.
- Hát gyönyörűek vagytok, lányok! - mondtam és csengettek. Felálltam és kinéztem az ablakon. – Jöttek, szólók majd nektek és majd jöjjetek le. – mindkettőjükön látszott az izgalom. Kimentem az ajtón és lefutottam a lépcsőn.
- Szerintem hozzátok jöttek! – jött Adrian a szövegével.
- Igen tudom. – kinyitottam az ajtót és a kapuban állt a két fiú. – Sziasztok, gyertek be, nyitva van. – bejött a kapun először Dominik, fekete öltönybe és fehér ingben, a második Alex volt.
- A lányok? – kérdezte Dominik.
- Mindjárt, jönnek. Gyertek addig be.
- Nem, itt jó lesz. – a lépcsőn jött Caroline utána pedig Tori. A fiúkat nézve mindkettőnek az álla a talajt fogta.
- Sziasztok! – köszönt Caroline és a párja mellé állt, ahogy Tori is.
- Fiúk, vigyázzatok rájuk.
- Elena, eddig is így volt nem?
- De, de remélem most is így lesz. – megvártam, míg mindkét kocsi eltávozik a ház elől és becsuktam magam után az ajtót.
- Ne csukd be, elmegyek, ha esetleg elmennél, a bálba írj üzenetet, vagy itthonra egy cetlire, de inkább írj, mert szerintem ma nem leszek valami józan.
- Rendben. – felszaladtam a szobámba, Rebekah az ágyon ült.
- Bocs, csak megvártam őket. – betoltam a lábammal Tori ágyát. Rebekah már az arcát is lemostam láttam.
- Lemostam az arcomról a sminkemet. – bement a fürdőbe, mentem utána felült a székre. – Rád bízom, hogy milyen sminket csinálsz, csak a ruhához menjen.
- Nyugi, mindent megoldok. Milyen legyen a hajad, kezd száradni.
- Göndör. – elkezdtem sminkelni a szemét csillogó fehéret raktam fel majd vastagabb cicavonalas tusvonalat húztam neki, a szemöldökét világossal húztam ki, majd a vörös rúzst tettem a szájára, pirosítottam.
- A sminked készen van, már csak a hajadat kell. Kivel mész bálba? – szárítottam a haját fésűvel.
- Stefan. De téged akart vinni.
- Igen, tudom. Sokszor kérdezte.
- Miért nem mentél vele?
- Nem tudom, még azt se, hogy megyek-e.
- Elena, te mindig ilyen vagy? – kérdezte.
- Milyen? – mosolyogtam, miközben a tükörben néztük egymást. A fésűvel még átfésültem a haját majd begöndörítettem neki.

Visszamentünk a szobába.
- Nagyon szép a sminkem. Köszönöm.
- Szívesen, máskor is. – Rebekah a dobozhoz ment és kiemelte a ruhát, amit letett az ágyra és elkezdett levetkőzni. Mivel még a cipő és a kiegészítői a dobozban voltak így kivettem. A cipőt a doboz mellé tettem, a fülbevalót és kis táskáját az asztalra.
Az asztalhoz lépett már felöltözve, a fülébe helyezte a fülbevalót.
- Adtak hozzá bolerót vagy valami kis kabátot? – kérdeztem a bútornak támaszkodva.
- Nem, ehhez nem járt.
- Adok. – kinyitottam a támasztott szekrényemet és leakasztottam belőle egy rövid ujjú fekete bolerót. – Tessék, vedd fel, és ne add vissza.
- Nem fogadhatom el. – nyomta vissza a kezem.
- Ó, dehogynem. Felhúzod. – visszaadtam.
- Na, jó, valahogy érzem, nem fogsz leállni. – elvette és magára húzta. A dobozhoz ment és belebújt a cipőbe. – Írjak Stefannak?
- Jó lenne, ha tudná hová kell jönni.
- Lehetséges. – mondta leült a fotelbe és a telefonját kivette a táskájából majd írt egy üzenetet.
- Tényleg nem akarsz jönni?
- Tényleg nem, ha pedig csak úgy megjelennék az is nagyon minimális lenne.
- Ezzel azt mondod várható leszel?
- Nem fogok a semmiből felbukkanni. – remélem. Így fejezném be a mondandómat. Rebekah felnevetett.
- Bocsi. – mondta és egy mosolyt csalt az arcára a nevetésből. – Szerintem megjött. – kellt fel Rebekah és az ablakhoz ment. - Igen itt van.
- Lemegyek. – ismét kimentem az ajtón és lementem a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót, és kimentem a kapuhoz. – Bejössz? – kérdeztem. Stefan szmokingban támasztotta az autót.
- Nem, nem megyek. Megvárom itt kint. – keresztbe tettem a kezem a mellkasomon és a kőnek támaszkodtam.
- Itt vagyok! – jött ki a kapun Rebekah.
- De csinos vagy. – szólt Stefan, Rebekah beült az autóba.
- Vigyázz te is rá.
- Fogok. – mondta és beült Rebekah mellé. Kint álltam addig, míg ők is el nem mentek. Befutottam a házba és felmentem a szobámba, a fürdőben visszapakoltam mindent a helyére, ne legyen elől semmi.
Csengetnek.
- Mit hagytak itt? – kérdeztem magamtól. – lefutottam a lépcsőn és a kapuban egy úri ember állt. Kimentem és kinyitottam az ajtót.
- Jó estét! – köszönt Elijah aki öltönyben állt a kapunál, a fekete BMW-el.
- Neked is. – nagyot nyeltem. – Mi a helyzet? – próbáltam tartani magamat.
- Nem mondtad el senkinek a dobozt ugye? –kérdezte.
- Nem, senkinek egy szót se.
- Ügyes.
- Bejössz? – kérdeztem arrébb állva.
- Jó modort tanultam, amíg nem hívnak, be addig nem megyek be a házba.
- Elijah, gyere be! Gondolom te tanítottad ezt Rebekah-nak is.
- Köszönöm, mondhatni.
- Mondhatni... - idéztem Elijaht. Bementünk a házba és felvezettem a szobámba, a fotelbe ült.
- Idehozod a dobozt? – kérdezte.
- Hogyne. – bementem a fürdőbe és a szekrényből kivettem a nehéz dobozt.
- Tedd az ágyra. És nyisd ki. – a tetejét levettem felülre egy pár fekete magas sarkú cipő volt helyezve, amit ki is vettem és az ágy mellé tettem. A cipőt két erős, vastag szalag kötötte össze, ami tartani fogja a lábamat. A cipő alatt egy kabátféleség volt, háromnegyedes ujjú, és szintén fekete.
- Elnézést, de most ugyan is kit fogok gyászolni?
- Mondjuk engem?
- Miért? – néztem felhúzott szemöldökkel és az ágyra tettem a kabátot. Alatta egy fekete pánt nélküli ruha volt.
- Ezeket nem fogadhatom el.
- Pedig fel kell húznod. – mondta és elterült a székbe.
- Na, de minek is? Hova akarsz vinni?
- Bálra.
- És mit csinálok ott? – felállt és kivett egy táskát a dobozból, fekete rojtok díszítették. Kinyitotta és benne volt egy ezüstös masnis karkötő, egy aranyozott fekete nagy köves gyűrű és egy szív alakú fülbevaló.
- Várj, ebbe még kell valaminek lenni. – nyúlt bele a táskába. – Nem akkor itt hagytam az öltönybe. – nyúlkált magán. – Itt is van. – vett ki a zsebéből egy Headest-et.
- Ez mégis minek kell? – kérdeztem.
- Majd mindent elmondok, most én itt ülve maradok, és te addig készülj el. – bementem a fürdőbe és megmostam a hajamat, vizet engedtem rá majd elzártam és a kezembe nyomtam egy adag sampont. Megnyitottam és leöblítettem majd a hajamat feltekertem a törölközőbe. Kinyitottam a fürdő ajtót.
- Kezdheted mesélni, hogy minek ennyi minden? – elővettem az egyik sminkes dobozt majd a szememet először bőrszínnel festettem ki.
- Elena, te nem hagyod abba a kérdezősködést?
- Nem.
- Szerveztem neked kísérőt.
- Akarom tudni ki, lesz az? – kérdeztem.
- Igen, szerintem nagyon is.
- Akkor elmondod?
- Damon.
- Nála jobbat nem találtál? – barnás füstöt csináltam a szemem végére mindkét oldalon, majd elkezdtem fekete szemceruzával is áthúzni majd feketével még át festettem a barnát. Alul is kihúztam a vízvonalamat feketével majd a szemöldökömet barnával.
Pirosítóztam egy kicsit és hogy ne legyek sápadt tettem magara barnítót. A hajamat kicsavartam a törölközőből és át dörzsöltem majd tettem rá egy kis olajt, ami megfogja a göndörséget, a hajszárítással elég hamar végeztem ahhoz képest amennyi időt állni szoktam ott.
- Aztán én nem sietek. – léptem be a ruháért. Az óra 20:10-et mutatott.
- Tényleg nem, de örülök, hogy őszinte vagy.
- Ha sietnem kéne, tudnék, de most nem akarok.
- Már mindenki bulizik.
- Így kell, venni belépőt tudom, hogy ez a bajod.
- Nem, nincs semmi bajom. – húzta ki magát.
- Jössz te is?
- Igen. – láttam rajta, hogy ő is titkol valamit. Felvettem az ágyra kipakolt ruhákat és a cipőt is bevittem a fürdőbe, a kiegészítőket felvettem az asztalról és bevittem a pultra, becsuktam az ajtót. A sminkemet visszaraktam a helyükre. A ruháimat, amik rajtam voltak a szennyesbe dobtam a testhez simuló fekete ruhát magamra húztam és a kabátját is, a pulton volt néhány parfüm befújtam magamat és a cipőbe bújtam bele, ami dobott a magasságomon pár centit. A gyűrűt felvettem és a fülbevalót is betettem a fülembe majd a hajamat elcsatoltam, elől megfogtam a fejem tetején és hátra tűrtem majd ott két hullámcsattal becsatoltam. A karkötőt húztam fel a karomra és a csuklómon szépen is mutatott. Vetettem egy pillantást a tükörbe, végig néztem magamon, kihúztam magam és kinyitottam a fürdőajtót. Elijah a székben felé pördült, a képeket nézte az íróasztal feletti polcon.
- Nem hittem volna, hogy ilyen szépen áll majd rajtad.
- Ezt bóknak vegyem? – kérdeztem.
- Vegyed annak, aminek akarod, a lényeg, hogy jól nézel ki.
- Ennek örülök. – próbáltam nem bunkó lenni, mert most már tényleg igazán mondtam volna, „- Oké én már el nem megyek a bálba!" .
Az órámra pillantottam 20:57. Meglepődtem, mindig gyors vagyok, most pedig kicsit lelassultam.
- Indulhatunk? – kérdezte.
- Ha muszáj. – mondtam Elijah előre ment én a szobámba lekapcsoltam a villanyt és becsuktam az ajtót. Visszaléptem és bementem a telefonomért, a táskámba raktam és lementem a lépcsőn. Elijah már kint állt a kapuban nyitva volt az ajtó, lekapcsoltam mindenhol a lámpákat és kimentem. Kicsit hideg van, ahogy a szél fúj és sötét is. A csillagok az égen ragyognak. A hold egészben pompázik.
- Helló. – köszönt Damon a világított autó mellett állva.
- Szia. – köszöntem udvariasan és behajtottam a kaput.
- Indulhatunk Elijah? – kérdezte Damon zsebre vágott kézzel.
- Igen. – mondta majd az autója felé indult. Damon is elindult az autója felé majd rám szólt:
- Ülj be!
- Rendes vagy. – mondtam, kikerültem az autót és a másik oldalon ültem be. Becsapta, az ajtót bekötöttem az övemet. Elijah-t láttam visszafelé jönni. Leengedtem az ablakot.
- Ezt még rakd a füledbe. – egy Headest-et adott a kezembe. Már nem kérdeztem meg minek, mert már nem is érdekelt. Viszont azt már magamnak feltettem, „- Minek ültél bele, idegenek autójába?". A választ én sem tudtam, talán a kaland miatt? Vagy csak megnézni mi is történik velem?
Damont figyeltem miközben vezetett. Fekete öltönyben és fehér ingben volt, a nyakkendője nem volt teljesen a nyakánál, inkább úgy tett, mintha szorítaná a nyakát. Az ing fent ki gombolva. A jobb fülembe helyeztem ezt a kütyüt majd lehetett hallani, hogy más is beszél benne.