- Elena! – kiabált a fülembe Adrian.
- Mondjad! – húztam a fejemre a takarót.

- Ha nem akarsz elkésni, kelj fel, tudom, hogy te nem ekkor szoktál felkelni, de kikapcsoltad az ébresztődet.
- Hagyjál már!
- Na, kelj csak fel. – lerántotta a takarót rólam.
- Ne! – mondtam és elment a szobából. Az órára néztem 6:30. – Minek keljek ilyen korán? Nem hiszem el. – mondtam és felültem. A takarót felvettem az ágy végéről, és visszaraktam eredeti pozícióba. Felálltam és a szekrényhez mentem, kiválasztottam egy fehér farmert, ami koptatott. Egy fekete bakancsot is, amit nem kötöttem be, és egy fehér trikót, amire egy angol felírat volt MUST HAVE és egy fekete bajusz volt rá rajzolva. Felvettem egy fekete bőrkabátot, ami lógott rajtam. Bementem a fürdőmbe és sminkeltem, a szemhéjamon most nem csak tust vittem fel, hanem egy kis füstös sminket is. Kinyitottam a szekrényt és leguggoltam megkerestem a dobozkákban a karkötőimet, amit persze, hogy legbelül találok meg. Mindenféle karkötő össze volt csatolva és azt tettem fel. A hajamat nem kötöttem fel, kifésültem és szállt a frissen mosott hajam. Megkerestem a telefonomat, levettem a tokot, ami rajta volt és az éjjeli szekrényem fiókját nyitottam ki, kerestem megfelelő iPhone tokot rá. Kis keresgélés után megtaláltam a fekete tokomat, amibe bele is raktam. Rá néztem az órára 6:50, még mindig korán van, nem csoda, hogy álmos vagyok.
Elmentem a fürdőbe és a befestettem a körmömet, egyik fekete, másik fehér. A bal kezem még, úgy ahogy jól nézett ki, a jobb viszont már nem annyira. Látszik, hogy nem vagyok valami nagy körömfestő. A fejemre feltoltam egy napszemüveget, felhívtam Torit.
- Jó reggelt! Mikor mehetek érted? – kérdeztem.
- Szia, nem tudom húsz perc?
- Oké, nekem megfelel, összekészülök, bemegyek a boltba vízért, neked kell valami?
- Vennél nekem teát?
- Igen, más valami?
- Nem kell. – egy fehér Adidas válltáskába összeraktam a dolgaimat, amit viszek, telefon, napló, a tolltartóm és a pénztárca.
- Bátyó, elindulok!
- Hová mész ilyen korán?
- Te kelltettél, én megyek. – leakasztottam a házkulcsot, amit betettem a táskába és az autókulcsot is levettem a tartóról.
- Elena! – szaladt hozzám Adrian.
- Mondjad!
- Beálltam este a kocsival a garázsba ki kell tolatnod majd.
- Remek. – ki mentem az ajtón és felemeltem a garázsajtót majd beültem a kocsiba kicsit felmelegítettem a belsejét és a kulcson megnyomtam a gombot és megvártam, míg kinyílik a kapu. Kitolattam és ismét megnyomtam a kulcscsomón a gombot. Lassan visszasiklik a kapu a helyére, elmentem a közeli boltba, ahol pont volt egy hely ahová le tudtam parkolni, kiszálltam és a táskámat is kivettem a kocsiból. Bezártam és bementem a boltba. A bolt tele volt sorokkal és emberekkel már reggel hétkor, elmentem a hűtőhöz és kivettem két Lipton teát és egy zöld teát is. A másik hűtőhöz is elmentem onnan is vettem egy vizet. Elmentem a pénztárhoz, ahol nem ált senki és kifizettem ezt a négy üdítőt.
- Más valami? – kérdezte az eladó.
- Nem köszönöm. – mondtam és kimentem az üzletből. Kinyitottam a kocsit a táskát betettem az anyós ülésre és beültem, a táskámba tettem a zöld teát és a vizet, a másik kettőt pedig kint hagytam, mivel tudtam, hogy úgy is velem fog jönni Tori. Toriék utcájában jártam, leparkoltam. A telefont elő kerestem a táskámból és felhívtam.
- Elena! – szólt a telefonba.
- Tori, itt vagyok! Jössz? – kérdeztem.
- Persze, két perc és leérek. – mondta és kinyomta a telefont. A hangja elcsuklott a végén. Visszadobtam a telefonomat a táskába és a táskámat hátra raktam. Tori kijött a kapun és beült a kocsiba.
- Jól vagy? – kérdeztem tőle.
- Igen, miért?
- Nagyon sápadt vagy. – még fehérebb lett, így is fehér bőrű, de most.
- Elena, mindig az vagyok. – húzta fel a vállát. – Mire ültem rá? – mozgott.
- Ja, bocs elfelejtettem szólni. – tettem a kezem a szám elé, nevettem. – Ott az üdítőd.
- Kösz. Mennyibe került?
- Hagyjad csak! – elindultunk a suli felé.
Behajtottam a sulinak a parkolójához. A 142-es hely az enyém szokott lenni, most viszont egy fekete BMW állt ott.
- Ez nem a te helyed? – mutatott arra Tori. A BMW-ből pedig kiszállt egy fekete ruhás világos bőrű ember, napszemüvegben. Hasonlított Damonre, mikor megfordult viszont az volt. – Na! – ordította Tori.
- Mi az?
- Fékeztél ember! – mondta.
- Ne haragudj bocs. – a következő helyre álltam, egy kocsi választott el tőle. Tori kiszállt az autóból és elfutott az épületbe, én is kiszálltam kivettem a táskám és a vállamra tettem.
Bezártam az autót és a táskám zsebébe csúsztattam a kulcsot. Damon autójához mentem.
- Mit keresel itt? – igazítottam meg a vállamon a táskát.
- Miért ne lehetnék itt? – kérdéssel válaszolt.
- Nem szeretem, ha a kérdésemre kérdéssel válaszolnak. Szóval minek vagy itt? – néztem körbe.
- Nem tudom, megnézem öcsikém barátnőjét. – mondta és a kezét a vállamra rakta. – Körbe vezetnél?
- Damon, mennem kell órára.
- Elena, egy rosszfiúnak miért nem mutatod meg az iskolád?
- Mennem kell. – levettem a vállamról a kezét. – Pá. – intettem és megfordultam elindultam a bejárat felé. Kinyitottam az ajtót és becsuktam magam mögött. Felszaladtam a lépcsőkön és Rebekhaval futottam össze.
- Szia. – jött oda hozzám és megölelt.
- Hello. Hogy vagy? – kérdeztem.
- Köszi, jól. Te?
- Meg vagyok. Meg kéne kérdeznem a portástól, hogy melyik terembe vagyunk.
- Megvárjalak vagy?
- Nekem mindegy, ahogy gondolod.
- Caroline? Fent van?
- Biztos itt van már. – mutatott fel.
- Akkor felmegyek. – mondta és felment a lépcsőn. Oda mentem a portáshoz és megtudakoltam, hogy hányas termet is kaptuk, erre az egész napi rajzórára. Ő azt mondta 120-as terembe menjünk. Felfutottam a lépcsőn és megkerestem a többieket, hogy szóljak nekik.
- Elena! – jött Caroline futva hozzám és egy nagy ölelést kaptam.
- Caroline. Szólnál a többieknek, hogy a rajzterembe menjünk?
- Hogy ne! Miért mi lesz? – kérdezte én meg kérdőn néztem.
- Caroline, menj szólni. – szóltam rá. Caroline visszament az osztályhoz ahol voltunk és szólt az egész csapatnak, hogy a rajzterem felé vegyék az irányt, én a padon ültem, miközben Rebekah csúszott mellém.
- Na, mi újság? – kérdeztem.
- Semmi, most mit is fogunk csinálni?
- Plakátot, meg díszeket a bálra.
- Igaz, és ma is visszük a csarnokba?
- Többnyire úgy van. – mondtam és előttünk sétált el a rajztanár.
- Ő ki? – mutatott a tanárra, amikor már bent volt a terembe.
- A tanárunk. – mondtam és felfogtam a táskám, berontottam a terembe. Leültem a helyemre. Tori is leült mellém.
- Én csak tolltartót hoztam.
- Én azt se, csak magamat, és néhány kis dolgocskát.
- Elena, tudnánk beszélni? – jött oda Stefan és az asztalra támaszkodott.

A hátsó zsebembe vágtam a kezeimet.
- Mondjad, mi az a fontos, hogy ki kellett jönni? – a folyosón voltunk, pár tanár az ügyeletes székeken ült. Stefan a puffra ült ahol a lépcső van. Leültem mellé.
- Találkoztál Damonnel? – húzta fel a szemöldökét.
- Igen. Meg, hogy is hívják. – mutattam rá. – Elijahval is.
- Elijah?
- Igen Elijah Mikaelson, lehet, nem ismered.
- De ismerem, csak nem értem minek van itt?
- Ezt hogy érted? Rebekah testvére.
- Az igaz. – felállt és beszaladt a terembe.
- Remek! Elena, ismét egyedül vagy. – visszamentem a terembe és minden asztalon girland volt, több színben.
- Gyerekek! Üljetek a helyetekre, tudom nem kezdődött el a tanítás, de hamarosan becsengetnek! – mondta a tanárnő és mindenki helyet foglalt.
- Minek kellett kimenned? – súgta oda Tori hozzám.
- Nem volt értelme. – mondtam miközben a girlandot állítgattam. Láttam a szemem sarkából Tori érdekes tekintetét. Felugrottam a hangos becsengetésre.
- Amint látjátok, - kezdte a mondani valóját a tanár. – mindenhová tettem két-két girlandot, ezt össze kell fonni, és a két végét össze kell ragasztani! Remélem, mindenki tudja, ebből még ugyan ennyit csinálunk, aki tud és ügyesebb az csinálhatja ezt is, mivel ez lesz a csarnok folyosóján majd a terembe körbe rakva.
Összefogtam a lilát és a fehéret majd elkezdtem fonni, egymásra raktam a kettőt és ezt csináltam végig. A tanári asztalhoz vittem ahol egy dobozba kellett rakni ezeket. Felnéztem és láttam, hogy Stefan engem néz, nem néztem rá.
- Elena, hányat csináltál? – kérdezte a tanár.
- Még egyet csak, csináljak még? – és a kezembe nyomott egy ugyan ilyen lilát és fehéret. A helyemre mentem, összeragasztottam és ismét egymásra rakogattam a kettőt. Amikor végeztem ismét ragasztottam majd az asztalhoz vittem és bele tettem a zöld cipős dobozba.
- Aki most itt van kint. – állt fel a tanár. – Menjen a helyére, de előtte adok a kezetekbe krepp papírt. – kaptunk legalább tíz különböző színű papírt. És ezzel kellett párban csinálni papírfüzéreket, többet összehajtogattunk és összeillesztettük őket a végén harmonikahajtás lett belőle.
- Most te mész ki, én ki nem viszem. – mondtam Torinak erre ő durcásan felállt és kivitte a tanárnak. Körbenéztem, mindenki evvel a harmonikahajtogatással kínlódott. Láttam jönni Lillie nénit felém.
- Elena, a busz már megjött értetek. – mondta halkan. – Titeket, téged, Torit, Carolinet és válassz még egy két embert, aki menjen veletek, ezeket rakjátok fel. – mondta halkan, amit alig lehetett érteni.
- Minket? – kérdeztem vissza magamra mutatva.
- Igen titeket, a dobozokat kipakoltam a folyosón vannak a padon, elbírjátok. Majd a busz jön vissza, ha nem akartok gyalogolni.
- Redben, szóval válasszak pár embert még?
- Igen, fiúkat többnyire.
- Oké, egy kérdés. – csalogattam vissza. – Nem lenne az úgy, jobb, ha az egész osztály majd a busszal menne le, mi meg kocsival.
- Ti autóval jártok iskolába?
- Olyanokat választok, akik igen. – mondtam.
- Akkor mehettek. – a tanár elment vissza az asztalához.
- Hova mész? – kérdezte Tori.
- Nem hagylak itt. – elővettem a táskámból az autó kulcsát. – Tori, figyelj. – ütögettem meg a vállát ő meg oda fordult hozzám.
- Na, mondjad.
- Itt a kulcs, két dobozt vagy amennyit elbírsz és a táskádat is vidd le a kocsimba, rakd be őket. Menj. – az asztalról felvette a kulcsot, bedobálta a tolltartóját a táskájába és kiment a teremből. Oda mentem Alexhez és Dominikhez.
- Sziasztok, fiúk, tudtok segíteni?
- Hogyne Elena, mondjad, mi kell.
- Kocsival jöttetek? – kérdeztem és az asztalnak támaszkodtam.
- Igen azzal. – felelt Dominik. – Mi kell?
- A padon a terem előtt, van egy-két doboz, rakjátok be a csomagtartóba, mindjárt megyek le, és elmondom mi lesz a feladat. – megfordultam és az ablak felé fordultam. Láttam a felhők mögül kijönni a napot. Kikerültem a tanári asztalt és oda mentem Carolinehoz és neki is elmondtam, amit Torinak és a két fiúnak. A következő már csak Rebekah és Stefan volt.
Együtt ültek, könnyű lesz elmondani nekik.
- Hello! A padon vannak állítólag dobozok, hogy mennyi nem tudom. Ha kocsival jöttetek vigyetek le párat és lent találkozunk. – megfogtam a dolgaimat én is és kimentem a folyosóra. A padon még mindig voltak dobozok, a lépcsőn Alex és Dominik jött fel.
- Várj, még viszünk le néhány dobozt. – mondta Alex és megfogott öt dobozt, leszaladt vele.
- Kik jönnek még? – Dominik kérdezősködött.
- Stefan és Rebekah. – lefutott ő is a lépcsőn. Rebekah fogta meg a vállam.
- Hová megyünk? – kérdezte.
- Majd lent elmondom, mert ők se tudják. – Rebekah is megfogott négy dobozt és levitte. Már csak három doboz maradt itt.
- Majd én viszem. – vette ki a kezemből Stefan a dobozokat.
- Legalább egyet adj, hogy azt higgyék én is csinálok valamit, nem csak kiosztom a feladatokat.
- Tényleg, hová is megyünk?
- Te vagy a nem tudom hányadik, aki ezt megkérdezi. – mondtam miközben pattogtunk le a lépcsőn.
- Rendben főnök! Hol találkoztál Damonnel?
- A házunk előtt.
- Ilyen helyen? Furcsa szokásai vannak.
- Az már biztos. – mondtam és eltoltam az ajtót kiértünk a levegőre. Éreztem, hogy a friss, napsütötte levegő az arcomhoz ér.
- És Elijahval?
- Vele volt, mármint, hogy ki kivel azt nem tudom. De Elijahval többet beszéltem.
- Mit?
- Befejezed a kérdezősködést? – megállt én meg tovább mentem, a dobozt oda adtam Torinak ő meg berakta a csomagtartóba. – Fiúk, lányok elmondom minek is kellett ide jönnünk. – a kocsik mellett álltak én meg előttük.
- Mindenki szépen beül a kocsiba és elmegyünk a csarnokhoz.
- Melyik csarnokhoz? – kérdezte Alex.
- A nagy csarnokba megyünk. – Tori oda dobta a kocsi kulcsot hozzám. – Várjatok kicsit! – mondtam nekik erre mindenki megtorpant. – Caroline, és Tori velem jön. Esetleg Rebekah? – kérdeztem.
- Veled megyek. – jött át hozzánk és beült a kocsiba. Elindítottam, leengedtem az ablakot és kitoltattam, majd a kapunál megálltam és körbe néztem.
- Tori, gondoskodj a zenéről. – kiabálta hátulról Caroline. Tori tette a dolgát, elővette a CD-t és maximum alá tekerte a zenét. A visszapillant tükörben láttam, hogy a fiúk utánunk jönnek.
Néhány kanyar és egyenes út után leparkoltunk és a dobozokat a fiúk cipelték, pedig nem volt nehéz. A csarnok folyosója, most pirosra volt festve, kicsit felturbózták így a bálok idején. Hosszú az egész folyosó, nem olyan széles, két oldalt egymással szemben ablakok helyezkednek el. Végig mentem rajta és egy nagy ajtóhoz értem, kinyitottam és egy nagy terembe értem, körbe tele asztallal és székekkel.
- Srácok, akkor elmondom mit, hogyan kell fel rakni. – mondtam és körém jöttek, Tori oda állt mellém.
- Hallgatunk! – súgta oda Tori a fülembe én a kezeimet összefontam a mellkasomon, Tori rám támaszkodott és kényelmesen elhelyezkedett.
- A krepp papírból készített díszeket az ablakok közé tegyétek, tegyük. Aztán a színeseket pedig a terem széléhez. Rendben? – mindenki bólintott. – Osszak ki feladatot, vagy csak csinálják? – kérdeztem Torit.
- Osszál.
- Gyerekim, - mondtam. – Alex és Dominik csináljátok a sarkokat, Caroline és Tori meg még mehet Rebekah is csináljátok a folyosót. Stefan te meg akkor dolgozz velem. – elsétáltam a terem végéhez és leültem egy székre, Alexet és Dominiket mértem fel. Alex kreol bőrű, barna haja és sötét barna szeme van. Erős magas, srác. Kék Polóban feszített és fekete nadrágban. Dominiknek is meg volt a maga kreol bőre, magasabb, mint Alex. Szőkésbarna haja csillogott a fényben, kék szeme világított a napfényben.
- Mi mit csinálunk főnők? – jött oda Stefan én meg felkaptam magam, mert nagyon elmélyültem.
- Bocs, hoznál egy létrát? A raktárban van, Alex biztos megmutatja neked, én addig elő keresem a dobozunkat.
- Ok. – elfutott Alexhez és segítettek neki, én felkeltem és a dobozokhoz mentem. Kinyitottam a dobozt és ebbe szalagok voltak, visszaraktam a tetejét és a másik dobozhoz fordultam. Abba voltak azok a díszek, amiket nekünk kellett felrakni, felemeltem azt a pár dobozt, ami egy oszlopban volt és megfordultak csakhogy, Stefannal találkoztam és a dobozból repültek a díszek.
- Ne haragudj! – szóltam Stefanhoz, aki már szedte is össze a krepp papírt.
- Dehogy haragszom, inkább vedd fel te is, és adogasd majd. – Stefan felállt a létrára és mindig- mindig arrébb mentünk egy kicsit.

- Ügyesek vagyunk, azért na, megjár a dicséret. – mindenki az ajtónál állt és nézte, hogy milyen jól feldíszítettük az egész termet.
- Hát igen, mi mindent megoldunk. – mondta Caroline.
- Az már biztos! – egészítette ki Tori, nagy lelkesedéssel.
- Most mit csinálunk? – kérdezte Rebekah.
- Hát ti szerintem menjetek haza, én meg beugrok a suliba és mondom, hogy készen áll holnapra a báli készületek.
- Leadod a drótot? – kérdezte Alex.
- Leadom. – mondtam és megfordultam, majd elsétáltam az ajtóhoz, kitoltam és az autóhoz siettem.
- Elviszel Elena? – jött Tori.
- Persze, gyertek velem Carolineal. – amikor hátra néztem Carolinet láttam beszélni Stefannal és Rebekahval. – Na, ők nem jönnek? – kérdeztem.
- Nem tudom.
- Csajok, még nem indultatok el? – jött ki Alex és Dominik.
- Carolinet várjuk.
- Ne várjátok, mert szerintem Rebekahékkal megy. Valami olyanról beszélnek.
- Akkor mi is megyünk, sziasztok! – ültem be a kocsiba és intettem a fiúknak. – Indulhatunk Tori?
- Hogyne! El sem hiszed ki hívott meg a bálba.
- Jesszus, ki volt az a féleszű? – kérdeztem.
- Kösz, akkor nem mondom. – tartott egy kis szünetet mire kifordultam. – Alex volt az.
- Alex? – meredtem rá. Miközben körbe néztem és elfordultam jobbra.
- Igen Alex.
- És Dominik kit hívott meg? Vagy ő nem szándékozik valakit meghívni?
- De, de nem csodálom, hogy nem tudsz ilyenekről, hiszen mostanában folyamatosan Rebekahval lógsz.
- Bocs, hogy élek. – kicsit feldühített, legfőképpen itt hagytam volna, de minek? Úgy is megbeszéljük, és főleg mi összeveszni? Hagyjuk már, soha nem szoktunk.
- Jól van, na... Amúgy is Carolinet hívta meg.
- Juj, akkor biztos örül.
- Igen, szerintem is. Látszik rajta, hogy boldog.
- Amúgy igen. - mondtam és bekapcsoltam a rádiót. Végig vezettem és a suli előtt megálltam, a rádiót és a motort hagytam menni.
- Tori, mindjárt jövök. – kiszálltam és befutottam a suliba. A tanáriba mentem és megkerestem a tanárnőt.
- Szia, Elena! – köszöntött.
- Jó napot! Mindent szépen feldíszítettünk, ahogy kérte. A dobozokat ott hagytuk.
- Nem baj, és remélem szép lesz. Ma este megyek és megnézem, majd aztán holnap beszélünk róla.
- Rendben tanárnő. – kimentem a szobából és Damonnal futottam össze.
- Megint? – megfogta a karomat és erősen szorította.
- Remélem nem nyitottad ki a dobozt.
- Otthon se voltam, sőt megtehetném, ha akarnám, de nem teszem meg.
- Tudom, ügyes kislány vagy. Megértetted.
- Meg, de most engedj el. – mondtam és kiszedtem a kezem a szorításból, elsétáltam az ajtóhoz, visszanéztem és Damon sehol sem volt. Ezen csodálkoztam. Beültem az autóba, lehalkítottam a zenét.
- Ne már! Ezt a zenét nagyon szeretem. – mondta dühösen Tori.
- Jól van, most meg kell hallgatnod.
- Figyelek!
- Holnap, negyedik óra után vagy mikor elengednek minket készülni a bálra. Arra gondoltam, hogy négyesben elmehetnénk valamerre ebédelni és utána elmegyünk, a ruhátokért majd nálam készül el mindegyikőtök.
- Ez szuper ötlet. Írok Carolinenak.
- Redben, én meg majd Rebekahnak.
- Várj, úgy is velük megy, mondom neki, hogy mondja meg.
- Oké. – vezettem, szép nyugodalmasan.
- Elena, engem haza vinnél?
- Persze, hogy haza viszlek.
- Azt kérdezi Caroline, mit kell vinni.
- Mondom, azt írd, hogy hozza a ruháját és mindenképp már reggel elmegyek, a ruhátokért haza viszem őket és akkor ott nálunk felhúzzátok, elkészülünk. – nem szólt erre semmit, csak láttam, hogy nyomkodja a telefonján a betűket.
- Azt írja, hogy ő akkor veled megy reggel és én is, Rebekah pedig a sulihoz viszi a ruhát és úgy menjünk, hogy legyen időd haza vinni.
- Oké, ez így jó. – leparkoltam a ház előtt.
- Kösz, hogy elhoztál. Majd holnap akkor találkozunk, szia.
- Szia. – intettem egyet Torinak és ismét útnak eredtem, de most már haza.
Befordultam az utcánkba, és érdekesnek találtam, hogy a kapunk tárva nyitva áll. A garázsba egy Audi állt, és terepjáró. Először arra gondoltam, hogy megvette az autót Adrian.
Lefékeztem és leállítottam az autót. Bementem a kapun és a házba vettem az irányt.
- Adrian! – kiabáltam. – Adrian, itthon vagy?
- Itt vagyok, ne kiabálj már! – jött ki a konyhából. – Tetszik az autó? – kérdezte.
- Meg sem néztem, csak láttam.
- Az autódat holnap viszem el. Szóval pakolj ki belőle.
- Muszáj tényleg elvinned? – kérdeztem.
- Igen, miért az enyémet cseréljem le vele?
- Többnyire arra gondoltam.
- Hát, ezt elbaltáztad, mert a tiedet fogom. – mondta és levetette magát a kanapéra.
- Hiszen az én autóm tökéletes és nem kell lecserélni.
- Az enyém is jó. Akkor mit csináljak az Audival?
- Mondjuk, tartsuk meg.
- Azt én is gondoltam, így is a neveden van.
- Az lehet, de te fizeted.
- Mint mindig. – fejezte be a mondanivalómat.
- De komolyan beszélek. Az enyém lesz az is, de én a Minimet el nem adom! – mondtam és felszaladtam a szobámba. Ledobtam a táskámat az ágyamra és a fürdőbe mentem, a szekrénynek támaszkodtam és azon kattogtattam az agyamat, hogy mi lehet a dobozban? Nem nyitottam ki, sőt eszembe sem volt, de nagyon látni akartam a belsejét, mit is rejthet. A telefonom rezgett a zsebembe.
REBEKAH
- Halló. – szóltam bele a telefonba.
- Elena, Caroline mondta, amit irt Tori, tudod a holnapi ügy.
- Igen, mi van vele?
- A sulinál találkozunk, oda viszem a ruhát és akkor elviszed magadhoz? – kérdezte.
- Igen, arra gondoltam, beugrok Toriért aztán Caroline-ért is, aztán elhozzuk ide a ruhákat és a benne lévő dolgokat. Majd akkor őket leadom a sulinál és akkor te meg át passzolod a ruhát.
- Ez nekem jó, persze ha neked nem baj.
- Dehogy is, nem baj.
- Elena, egy kérdés.
- Hadd haljam. – izgatott mit is kérdezhet.
- Eljössz a bálba? – ez lenne az a nagy kérdés.
- Nem tudom, igaz nincs is ruhám, de mindegy is. Csak legyetek szépek, mivel ide hozlak titeket.
- Igen tudok mindenről, csak felhívtalak a biztonság érdekében. – kinéztem az ablakon, az ég sötétkékbe borult, a hold is feljött.
- Persze.
- Bocsi, de mennem kell. Holnap akkor találkozunk, szia. – letettem a telefont és Adrian szaladt be a szobába.
- Mi van? – kérdeztem flegmán.
- Megtartjuk akkor a kocsit, de akkor maradjon a Mini is?
- Ne, nyugodtan vidd el. Jó lesz ez a kis Audi, de most viszont már nem nézem meg, hajat mosok és rendbe teszem magamat.
- Rendben, akkor holnap majd beszélünk. Cső. – kiment én meg becsuktam a fürdőajtót, kinyitottam a felső szekrényt és kivettem egy pizsamát, aminek a rövidnadrág része rózsaszín és rajta kávé minták, a felsője pedig fehér azon egy kávés csésze teleöntve kávéval.
A zuhany alá álltam, ami egyszerűen kirázott a hideg mikor a meleg víz a hátamhoz ért. Megmostam a hajamat és kimásztam a kádból. Felvettem a pizsamát és a hajamat egy törölközőbe csavartam. A tükör elé álltam és letisztítottam az arcomat. A hajamat a végén megtöröltem és pult alatti szekrényt kinyitottam majd elővettem egy burát, ami úgy nézet ki, hogy amikor bekapcsolom, felfújja magát és kiadja a meleg levegőt. Át mentem a szobámba az ágyra tettem, ledobtam a táskámat a földre és a naplómat meg a laptopomat vittem magammal és az ágyra tettem őket. Betakaróztam felnyúltam a konnektorhoz és bekapcsoltam a burát. A Naplómat vettem a kezembe, és bekapcsoltam az éjjeli szekrény oldalához nyúltam és leengedtem a redőnyt egy gombnyomással. A kislámpámat, ami a falra van szerelve felkapcsoltam.
Megnéztem írtak-e Facebookon vagy kaptam-e valami E-mailt. Sehol semmi, érdekes. A laptop tetejét lecsaptam és az éjjeli szekrényre raktam az órám elé. A naplómat kutattam a takarónál mire láttam, hogy a földre esett. Lehajoltam érte és kinyitottam.

Hát, naplóm, ma, hogy mi történt?
Kevés lenne pár mondatba leírni. Azt hittem összevesztem Stefannal mikor kiderült, hogy nem. Találkoztam ma kétszer is Damonnal. Tök jó nem?
Feldíszítettük a csarnokot, holnap már csak a bálba kell menni, ahová nem kívánkozok elmenni, de viszont sokan akarják. Adriannal megbeszéltem, hogy mégis adja el a kocsit, mára viszont már itt ált az Audi. Holnap a csajokat várom ide, legalább is én hozom ide őket, várom már. Igaz ők nagyobb sokkban vannak, mint én, mert nem biztos, hogy elmegyek még.