2 hónappal később

Újra itt a tavasz, a fák zöldellnek, és minden virág nyílik. A derekamat Bruno hatalmas erős kezei fogják és tapasztják az ágyhoz. Elijah és Klaus a lányával és Tris-el visszaköltöztek régi lakjukba. Rebekah egy farkassal jött össze, míg én egy másik farkassal.
Kinyitom a szemem. Pislogok, és látom a beszűrődő fényt a redőnyön keresztül. Bruno felé fordulok.
- Mi az? – mosolygott. – Mit nézel? – szólalt fel ismét rekedtes hangon.
- Nem tudom, szeretlek nézni, ahogy, alszol – mosolyogtam. Közelebb hajolt és megcsókolt, épp, hogy ajkaink összeértek. Kiszálltam az ágyból, és a szekrény felé lépem.
- Ne már. Minek mész el? – dobott meg egy párnával.
- Nem megyek, el csak felölözöm. Öltözz te is, Beka már biztos vár – dobtam vissza a párnát mire ő felnevetett. A szekrényben matattam a ruhákért, de a derekamat egy erő kéz ragadta meg és szájával a nyakamat kezdte csókolgatni. – Bruno! – szakítottam félbe.
- Jaj már – durcizott és előkapott egy fekete csőgatyát fehér felsővel, egy zoknit és egy cipőt, majd le ült az ágyra.
Elővettem egy fehér kopott farmert és egy vörös színű pólót. Kinyitottam az ajtót majd át futottam a fürdőbe. Elvégeztem reggeli teendőimet.
A szobámba beérve felvettem egy fehér boka cipőt, megfogtam Bruno kezét és kifelé kezdtem vonszolni.
Alice ismét megterített így nekünk csak asztalhoz kellett ülni.
- Végre, hogy megjöttetek! – szólalt fel Rebekah az asztalfőn ülve.
- Már azt hittük elmentetek – mondta Rebekah pasija, Max.
- Nem, sajnos nem mentünk piknikre, hiszen Alice tejeskávéja kell nekem – mondtam majd elnevettem magam. Leültünk a helyünkre és mindenki reggelizni kezdett.
- Elena segítesz majd nekem egy kicsit – húzta szét a száját Rebekah, miközben vajazta a zsemlét.
- Persze, miben kéne? – kérdeztem.
- Majd megbeszéljük!
- Ó, persze ti még külön is beszélitek, meg amit akartok. Szép, mondhatom – mondta Max.



Felálltam, és a konyhába mentem, ahol Alice sürgött-forgott.
- Köszönöm, finom volt minden!
- Igazán nincs mit. Ó és Elena, a vacsorára mit készítsek? – kérdezte, felhúzott szemöldökkel néztem rá, hogy ő most, miről beszél.
- Alice, miről beszélsz? Milyen vacsora? Kik jönnek?
- Klaus, Elijah és Tris jön Sophie-val.
- Ne, ez komoly? – mosolyogtam.
- Igen, szóval mit készítsek?
- Azt hiszem Rebekah erről akart velem beszélni, így majd később visszajövök szólni – eltoltam magam előtt az ajtót és kiléptem, az utam a szalon felé vezetett.
- Itt vagy, örülök.
- Ha a vacsoráról szeretnél beszélni, kezdj bele! – sürgettem.
- Igen, naná, hogy arról akarok beszélni veled. Elöszőr is milyen ételt szeretnénk választani? – tette fel a kérdést.
- Nem tudom, most jöttem Alice-tól és kérdezte tőlem, szóval jobb lenne ha ezt megbeszélnéd vele, mert én ezekhez nem nagyon értek – pedig nagyon is értek, csak mivel ez nagyon nem érdekel inkább feladtam.
- Oké, csak előbb rajtam kell segítened. Rendeltem pár ruhát a netről, azt írták ma délután vagy valamikor meg fog jönni, és remélem időben...
- Várj! – szakítottam félbe a mutató ujjamat feltartva. – Mennyi ruhát rendeltél?
- Nyugi jut neked is!
- Nem erről van szó, nekem van ruhám – mosolyogtam -, csak épp, hogy megint válogatni kell?
- Igen, annyi megtetszett, hogy juj. És igen segítened kell választani, ráadásul ki is sminkelhetsz és a hajamat is megcsinálhatod.
- Már megint ilyeneken jár az eszed Beka? – jött be Max és lefeküdt a kanapéra.
- Ne oktass Maxie, mint, hogy örülnél, hogy ilyen jó csajod van – mutatott végig magán.
- Mekkora egód van – nevette el magát Bruno, aki rá ült a fotelem karfájára.
- Kösz srácok – nevette el magát Rebekah is.
- Rebekah azt hiszem csomagja jött! – szólt Alice, Rebekah felkapta magát és rohanni kezdett a bejárat felé.
- Ez meg? – mutatott az irányába Max.
- Rendelt ruhát magának, szerinted hova ment? – kérdeztem.
- Értem – szólalt meg Bruno mellettem.
- De hogy érted – fordultam felé, ő lehajolt és egy puszit nyomott a számra.
- Juj! – sikítva jött be Rebekah a szalonba. – Elena gyere nézzük meg! – a kezében lévő több tucat csomagot lóbálta, majd a szobájába szaladt.
- Srácok, mivel Rebekah-ra nem bízom most rá az ételt, találjatok ki valamit és Alice-nek adjátok le a rendelést. Köszönöm – ki sétáltam a szalonból, és Rebekah szobája felé vettem az irányt. – Mielőtt bármit is mondanál – léptem be a szobába és becsuktam magam mögött az ajtót -, nem értem minek vettél ilyen ruhákat mikor se nem bálba se, semmilyen eseményre nem megyünk. Ez csak egy vacsora lesz!
- Tudom, de én szeretnék csinos lenni – Rebekah leült az ágyra és kezdte kipakolni a ruhákat a dobozból. A dobozokat és a táskákat a földre dobálta, így több helyet szerezve az ágyon.
- Válaszd, ki miben jelensz meg és beszélhetünk a sminkről és a további dolgaidról. Most megyek, elővenni Bruno ruháját – kinyitottam az ajtót, de Rebekah felszólal.
- Nem! Nem mész el, segítesz választani.
- Ha az úgy meg vele, hogy amelyik nekem tetszik, arra rámutatok. Akkor lehetséges a dolog.
- Mutass rá arra, amelyik tetszik és felhúzom – mondta Rebekah. Az ágyon három darab ruha feküdt a hozzá tartozó ékszerrel, a földön pedig a cipők.
Az első ruha kávéhab színű, ami a mell alatti részénél egy fekete masni fogja össze a ruhadarabot. Hozzátartozó ékszer kiegészítő és a fekete magas sarkú. A második ruha szürke színű, alul fodros felül pedig rásimul a bőrödre és kiemeli a domborulataidat. A harmadik ruha szintén szürke alul sötétszürke virágmintás, a felső részét egy fehér vastag csík köti össze. – Na, melyik ruhába jelenjek meg? – kérdezte mosolyogva.
- Szerintem jó lesz ez! – mutattam a kávéhab színűre.
- Nekem is tetszik, rendben van, akkor megcsinálom teendőimet és majd gyere.
- Én pedig addig elmegyek – kiléptem az ajtón és elmentem a szobámba, kinyitottam a szekrényem és elővettem Bruno ruháját. Egy fehér inget, fekete nadrágot.
- Te mit csinálsz? – dőlt az ajtófélfának.
- Kiveszem a ruhád. Baj? – kérdeztem,, s felakasztottam a kilincsre az inget.
- Nem – bejött a szobába, a kezeit a derekamra tette, és a homlokomat kezdte lágy csókkal hinteni.
- Reméltem is – szorultam erős mellkasához. Éreztem, ahogy a hosszú kezei, a vállamtól lefele megy, magához ölelt és szorított, jó érzés volt.
- Minden rendben? – nézett le rám, miközben én csak hozzá bújva aprót bólintottam.
- Alice-nél voltatok már? – kérdeztem.
- Igen, beszéltünk vele.
- Remélem ehető dolgokat mondtatok – mosolyogtam. Bruno végig húzta ujját az arcomon. – Megnézem Rebekah-t készen van-e – feáltam és a fürdőbe készültem, elővettem a sminkes cuccokat és a hajvasalót, hajgöndörítőt is. – Bruno! – kiabáltam neki.
- Mondjad – lépett be. – Mi a gond?
- Hoznál nekem fentről egy széket? – kérdeztem.
- Persze – ahogy kilépett ott is volt a szék mellettem.
- Köszönöm – Rebekah jött be, aki mindjárt le is huppant a székre. Bruno bent maradt, aki a kádhoz ült, majd Maxie is megjelent, aki Bruno mellett foglalt helyet.
- Kezdhetjük? – kérdeztem.
- Lássuk, mit tudsz kiscsaj! – szólt rám Maxie.
- Csinálhatod – szólt Rebekah. Először tettem az arcára kis alapozót, majd feltettem egy barnás füstös sminket a szemére. Kiemeltem kék szemeit, majd egy világos rúzst kentem a szájára.
A törölközőbe csavart haját kibontottam.
- Gondolom göndörre. Igaz? – kérdeztem.
- Nem, most elég csak pár hullám bele.
- Szóval akkor hullámos – a tükörbe bele nézve figyeltem a fiúk arcát, semmit nem érttettek, úgy vettem ki az arckifejezésükből.
A haját szétválasztottam, majd megszárítottam. Hajvasalóval kezdem hullámokat vinni Rebekah hajába. A végeredmény csodás lett! – Készen vagy, menj öltözni! Én is keresek valami egyszerű ruhát, de előbb felteszek egy sminket.
Rebekah kiment Max-al a fürdőből, Bruno bent maradt velem.
- Ez kell még? – támaszkodott a székre.
- Nem, köszi – megfogta és kivitte. A tükörrel álltam szembe, és egy fekete enyhén füstös sminket tettem fel, a hajamat eredeti göndörön hagytam. Piros rúzst tettem fel, lehajoltam kihúztam a fiókot és elővettem egy ékszeres dobozt. Amiben egy smaragd színű nyaklánc, fülbevaló és gyűrű volt. A dobozban hagytam, amit a szobámba vittem. Bruno ruhája már sehol sem volt, így biztosra véltem, hogy felvette. Egy fekete combközépig érő vastag pántos szoknyát vettem fel egy fekete hozzá illő cipővel. A dobozt, amit az éjjeli szekrényre tettem felnyitottam és kivettem a gyűrűt, amit felhúztam. A fülbevalót, amit betettem a fülembe. Bruno nyitott be.
- Segítsek? – nézett az ékszerre. Odaadtam a nyakláncot a hajamat felfogtam és vártam, míg becsatolja. Nem tartott sokáig, könnyen megoldotta. Ketten mentünk ki, a vendégekhez, akik épp akkor jöttek.


Kedves Naplóm!

Ma ismét együtt ünnepelt a kis csapatunk! Öröm volt mintanyiunknak ez az egész, hogy együtt lehettünk ÚJRA.







Vége