Reggel arra keltem, hogy valaki ugrál az ágyon. Gondoltam nem Klaus és Elijah, hanem Rebekah. Kinyitottam a szemem. - Rebekah! Mi van?
- Jó reggelt! – ugrott le rólam. – Öltözz, megyünk edzeni. – kipattant az ágyból.
- Muszáj ilyen korán? – néztem az órámra 7:32.
- Azt ne tőlem kérdezd, én is megyek öltözni. – kilépett a szobából én meg felkeltem.
- Elena, induljon ez a nap is! – bíztattam magam. A fürdőbe vettem az irányt, mint minden egyes nap.
Smink, majd kifésültem a hajam és copfba kötöttem. Elmentem a szekrényemhez majd keresni kezdtem egy edzős cuccot. Egy fekete Nike térd alatti nadrágot vettem fel és ezt egy pink Air Max cipővel egészítettem ki, egy ugyan ilyen pink színű Nike feliratú trikót akartam kihúzni a szekrényből, de hátra vágódtam. Még egyszer neki vetettem magam ennek és sikerült kihúznom, a trikó úgy nézett ki, hogy mell résznél pink és a többi fekete fehér furcsa mintákkal egészült ki, egy ugyan ilyen mintás kardigánt húztam még elő, de többet már semmit nem kerestem, mert már elegem lett.
Kiléptem az ajtón.
- Jó reggelt! – jött felém Klaus és köszöntem neki.
- Neked is, készen állsz az edzésre?
- Nagy örömmel. – mondtam kicsit flegmán.
- Csodálom, a többiek lent vannak. Elijah már pakolt pár kis játékot.
- Gondolom. – mondtam. Kicsit hűvös van, de mondhatni, hogy lefagyott a vádlim. Le futottam a lépcsőn össze futottam Trisel aki be volt rendesen öltözve, aztán Elijahval aki a maga módján ismét kiöltözött, Rebekah volt úgy öltözve mint én. Egy fekete cicanadrág, rajta egy rövidnadrág és egy vastag pulcsi.
- Most ez komoly? – mutatott rám Tris.
- Miért mi van? Nekem azt mondták, hogy edzeni megyünk, gyerekek ez az.
- Szerintem még így is csinos vagy. – jelentette ki Elijah. – Gyertek, induljunk! – elővette a zsebéből a kocsi kulcsot és kiléptünk a kapun.
Beültem Rebekah mellé, a hátsó ülésen ültem vele, Elijah vezetett mellé pedig Klaus ült.
Tris a hátunk mögött vezetett.
Nem sokat utaztunk mire a helyszínre értünk. Egy fás, erdős részre mentünk ahol már állt egy kocsi.
- Várunk mást is? Vagy ez minek van itt? – mutattam a hófehér kocsira.
- Nem tudom, ki lehet. – mondta Rebekah.
- Én tudom kinek a kocsija, és tudom is ki hívta ide. – jelentette ki Tris aki mellém állt.
- Megérkeztünk a helyszínre. – mutatta körbe magát és „társát" Klaus.
- Itt fogunk edzeni? - kérdeztem.
- Ez a legjobb hely. – jött mögöttem egy hang. Ismerős volt, de nem tudnám meg mondani kié.
Hátra fordultam.
- Bruno? Mit keresel itt? – kíváncsiskodtam.
- Kicsit belekukkantok életedbe. – nem tudtam mire vélni ezt, hogy kicsit belekukkant életembe.
- Oké. – mondtam és elindultam Rebekah után.
Klaus és Elijah bevezetett minket a leghidegebb helyre és a legsárosabb.
Elijah ledobta, amit cipelt nagy sport táskát.
- Mit csinálunk először? – kérdeztem.
- Kicsit bemelegítünk! Először nyújtsunk. – válaszolt Rebekah.
- Rendben mit csináljunk?
- Mivel csak én vagyok sport cuccban meg te, ezért mi fogunk ilyeneket csinálni. – mondta.
- Oké. Elijah elővett valami fekete összehajtott ruhaféleséget. Letette a földre és az saját magát kinyitotta, arrébb ugrottam. Már értettem ez a valami ilyen szőnyeg volt, hogy lehessen rajta edzeni.
- Akkor kezdhetjük. – Rebekah leült és a jobb lábát előre hajtotta a balt viszont elfordította és keresztbe tette.
- Miért nem kezdünk mindjárt spárgával, az egy nyújtás. – lementem spárgába, majd a kezeimet oldalra tettem. Aztán kicsit kiegyenesítettem a gerincem, úgy, hogy a lábamat spiccbe tettem és hátra dőltem a lábamra. Láttam fejtetőn, hogy Klaus, Elijah és Bruno valamit nagyon beszél. Visszalöktem magam és újra lábra álltam.
- Hűha, neked lehetetlent nem szabad adni! – mondta Rebekah.
- Jaja. – mondtam és Trisre néztem, aki még mindig egy fának támaszkodott.
- Akkor most, tudsz fejen állni?
- Igen, lehetetlent nem lehet adni? Na, ez az! Nem, sajnos azt nem tudok, viszont kézen állni úgyszintén. Azt tudok.
- Akkor állj kézen. – mondta Rebekah és legyintett egyet.
Ismét egy nagy löket és már kézen is voltam, visszajönni elég furcsán zajlott mivel én hídban érkeztem vissza és hátrafelé.
- Oké, szerintem végeztünk mi a bemelegítéssel kezdődhet az edzés, amire mindenki várt.
- Kivéve én nem. – halkan mondtam igaz tudtam, hogy halják, de nem izgatott.
- Elena, ne légy negatív. – jött oda hozzám Bruno egy kötszerrel, megfogta a karom.
- Te mit csinálsz? – kérdeztem a csuklómat nézve.
- Muszáj kötést rakni rá, mert fájni fog.
- Bruno, mitől fájdulna meg? – mikor ezt ki mondtam arra lettem figyelmes, hogy a földön fekszem és a másik csuklóm, ami nem volt még bekötve megrándult.
- Például ettől. – mondta.
- Értettem, főnők akkor csináljad magad. – mondtam és türelmesen vártam mire mindkét csuklóm be lett kötve. Amikor végzett letépte a kötést és megfogtam a csuklóm. Kicsit fájt, de nem volt a legvészesebb.
- Előveszem a fegyvereinket, nem sokat hoztam magammal, hátha nem megy könnyen. – mondta Elihaj majd letérdelt és elővette a fegyvereket. Volt ott karó, íjak, és minden egyes fegyver, ami kell.
- Ez, - mentem oda. – az a fehér tölgy karó? – vettem fel.
- Igen, de honnan tudtad? – kérdezte nagyon kíváncsian Klaus.
- Fogalmam sincs. – mondtam. Ledobtam, felvettem egy másik karót.
- Kezdhetünk? – kérdezte Rebkah.
- Igen. – elfutottam egy fáig majd egy ugrással neki löktem magamat a fától elrugaszkodva Rebekahra feküdve, belé szúrtam a karót. Visszafutottam két karó ért is. Helyben Brunonak céloztam a karót, ami el is találta, majd elfutottam egy fáig és gondoltam ki próbálom Klausal is, hátha beválik. Klausnak dobtam. Megállította mielőtt oda ért volna.
- Ügyes vagy! – mondta Elijah.
- Remekül megcsináltad! – győződött meg róla Tris.
- Viszont engem még nem talált el. – mondta Klaus.
- Téged minek? Nálad erősseb úgy sincs. – mondtam.
- Az igaz. De lehet, hogy lesz. – mutatott Trisre.
- Klaus papa, nem kell itt nagy menőt játszani, ha meg akarnálak ölni már megtettem, volna. – mondtam, majd a vállára tettem a kezem és levettem róla.
- Kösz. – mondta, én kikerültem és visszafelé mentem a kocsihoz.
Átléptem a korlátot mivel az út szélén volt egy korlát, le ne buruljanak a kocsik kanyarodás közben.
- Elena! – kiabálta Bruno. Megfordultam.
- Mondd!
- Ügyes vagy, elég bátor. Sőt nagyon bátor vagy.
- Köszönöm, mire érdemlem ki ezt a sok bátorságot?
- Ez az igazság. Nem tudom, hogy tudsz ilyen ügyesen célozni.
- Én se. De mindegy, most elemgyek haza. Ha nem bánod.
- Nem dehogy, elvigyelek? – kérdezte.
- Nem kell, kell, mozgás haza futok. – elkezdtem sétálni, majd eszembe jutott. – De, elfogadom, haza vinnél? Nem tudom a haza utat.
- Hogyne, az előbb is mondtam, hogy haza viszlek! Szállj be! – mondta, ő bent ült a kocsiba én meg még akkor ültem be. Bekapcsoltam az övet és elindult. A kardigánomból elővettem a telefonomat, hogy küldjek SMS – t Rebekahnak.
- Mit csinálsz? – nézett rám Bruno.
- Akarok egy SMS-t küldeni. – mondtam.

REBEKAH

Szia Beka!
Tudom nem szóltam, de Bruno haza visz. Remélem, nem sértődsz meg!
Puszi: Elena

Annyit vettem észre, hogy a kocsi lelassult.
- Itthon vagy! – mondta Bruno és rám nézett.
- Nem jössz be?
- Nem, nem zavarok.
- Kit zavarnál? Na, gyere be egy kicsit.
- Nem lehet, mennem kell vissza.
- Te tudod. De bármikor jöhetsz. – mondtam és kiszálltam a kocsiból.
- Rendben. Szia. – intettem egyet ő meg elhajtott. Beléptem a kapun, felszaladtam a szobámba.
- Elena, ismét egyedül vagy! – magamnak beszéltem. Elmentem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Éreztem, hogy a hátamon a forró víz csurog le, egészen a gerincemen. Frissnek tűntem, kiszálltam a kádból, majd a szekrényemhez siettem meg ne fázzak. Igaz nem volt miért, mivel itt mindig meleg van.
Kerestem egy kék nadrágot. Igaz ezt is nehezen találtam meg mivel felforgattam tegnap is már mindent. Ezért az egész szekrényből kivágtam a ruhákat és így könnyebben megtaláltam, amit kerestem. Felvettem azt a durván sötétkék farmert, egy fekete sportcipőt és egy pólót, amiből kilátszódott az egyik vállam, a póló fekete színű azon fehér hippis mondúl van. Mivel nem akartam nagyon így maradni, ezért visszamentem a fürdőbe és begöndörítettem a hajam, mivel a smink lemosódott rólam újra sminkeltem. A fiókból kivettem egy baglyos nyakláncot és egy karkötőt.
Beléptem ismét a szobámba és a ruhákat elpakoltam, némelyiket külön raktam, ami biztosan nem lesz rajtam. Csak pár ruhát raktam félre, aztán a többit eltűrögetve szépen beraktam a szekrénybe. Az ágyra raktam a ruhákat, nagy része trikó és más egyéb póló. Oda mentem az asztalomhoz elővettem a naplóm és a párkányhoz ültem, felkapcsoltam az ágyam feletti lámpát, így látást viszonyítottam magamnak.

Kedves Naplóm! Ma elfogyott a türelmem és elmondtam nekik, hogy nem bírom tovább tartani magamban, bármikor megölhettek.Tegnap találkoztam egy kis farkas csapattal, akik nagyon cukik, kicsit elolvadtam.Aztán este valamelyik átváltozott.Elmentünk ma edzeni
Letettem a naplóm, leszaladtam a lépcsőn és ki mentem a hátsó ajtón. Volt ott egy kertféleség. Ott volt ugyan az a farkas, akivel tegnap találkoztam. Nem tudom, hogyan de
- Szia! – hívtam oda. – Mesélek neked rendben? Igaz lehet, nem érdekel. – leült a farkas és bámult avval a két kék szemével. Megsimogattam, láttam, rajta hogy szereti, ha simogatják.
- Képzeld mi történt velem ma. Bevallottam a vámpíroknak és az egy hibridnek, hogy bármikor megölhetnek. Igaz igazam van, kicsit dühös voltam, muszáj volt. – mondtam. A farkas csak nézett.
- Nem gondoltam volna soha, hogy egy ilyen világba cseppenek bele. Ez elég furcsa számomra, még mindig. De ez van. Az egyik farkas tagod hozott haza. – erre nagyon felfigyelt. – Bruno a neve, jó fej srácnak tűnik, igaz nem nagyon ismerem, de kedves. Egyetért velem ezt kedvelem benne. Viszont szívesen megismerném közelebbről. De tartsd a szavad, el ne áruld neki. – mondtam és a nyakánál megsimogattam.
- Elena mit csinálsz? – egy gyors hátra fele mozdulattal hátra fordultam. megéreztem, hogy itt van. Leültem a padkára.
- Klaus. Megmagyarázom. – visszafordultam, a farkas eltűnt.
- Nem kell, inkább azt mondd el, hogy hogyan lehetsz ennyire bátor?
- Mitől féljek? Ennél jobban már nem tudok.
- Igazad van, tőlünk már nem kell félned!
- Nem tőletek, tőled!
- Hogy érted ezt? – kérdezte.
- Kicsit félreértetted, nem félek tőletek. De ha félnék, tőled kéne a legjobban. – kikerültem és felfutottam a szobámhoz. De elém állt.
- Tőlem?
- Tőled. Most viszont beengednél a szobámba? – félre állt és kinyitottam az ajtót, felvettem a ruhákat és át vittem Rebekah szobájába.
- Szia! – rontottam be a szobájába.
- Hello. – akadozott kicsit a hangja. – Miért vagy ilyen feldúlt?
- Nem vagyok az, ezeket válogasd ki – raktam le az ágyára a ruhákat. -, amelyik tetszik, tartsd meg!
- Kösz. – mondta és kimentem a szobából. Visszamentem magamhoz. Becsuktam a hátam mögött az ajtót. Felvettem a pizsamám, ami most csak egy fehérnemű és egy hálóing volt. Berontott Klaus a szobába, becsukta maga mögött az ajtót, épp a párnákat rendeztem, de lefagytam. Klaus nekem rontott. A falhoz nyomta a kezem és engem is.
- Mit akarsz?
- Hogy félj tőlem!
- Sosem fogok! Már elszúrtad.
- Észrevettem.
- Elengednél? – kértem meg. Megtette. – Mit képzelsz magadról? Azt hiszed, hogy félni fogok tőled? Hát nem, és hagyjál is evvel. Azt se tudom néha mikről beszéltek. Akkor miért érdekelne téged az, hogy én kitől, mitől félek? Befejezhetnéd.
- Nem ezt akartam Elena! Kérlek, bocsáss meg!
- Már megtettem.
- Köszönöm.
- Most elmennél? – kérdeztem, és kirontott a szobából, az ajtó nyikorogva csukódott be, de egy kéz nyúlt vissza.
- Elena! – jött be Elijah.
- Mondd!
- Ne haragudj, hogy Klaus ezt csinálta.
- Tudod, nem haragszom, de ha azt akarja, hogy féljek tőle. Nem, ez nem fog sikerülni.
- Tudom, de nem is ezt akarja.
- Nem ezt akarja? – kicsit furcsálltam, leültem az ágyra és hátra dőltem.
- Nem. De ezt majd megbeszélitek. Viszont segítened kell!
- Miben? – kihúztam magam, majd egy nagyot nyeltem.
- Klaus ne fogadja el Beatrist és a gyereket.
- Miért?
- Nem tudja feldolgozni, hogy család.
- Azt hiszem ez is rám marad. – mondtam.
- Szóval segítesz? – ült az ágyra.
- Igen. Segítek. – felállt és az ajtóhoz ment.
- Most megyek, hagylak aludni. – becsukta az ajtót, lekapcsoltam a lámpát és elaludtam.