Szememet pislogásba veszem, mivel a vakító fény kiégeti a retinám. A kezemmel takarom el a magam előtt lévő fényt, majd végig nézek magamon. A szekrény elé ugrok, amilyen hirtelen tudok, bár meglepődtem, de nem fájt semmim, sőt nem hallottam semmilyen hangokat. Fekete farmert, zoknit és egy szürke pólót vettem elő és a fürdőbe rohantam. Lezuhanyoztam majd amilyen gyorsan tudtam összeszedtem magam. A hajamat copfba kötöttem, visszasiettem a szobámba és elővettem egy fekete Vans cipőt. Felmentem a lépcsőn és az étkezőbe értem, Elijah már az asztalnál foglalt helyet.
- Jó reggelt!
- Neked is – köszöntem vissza.
- Miért nem értesz meg egyszer! Csak egyszer! – hallottam Rebekah hangját a szalonból.
- Te... - az illető nem fejezte be a mondandóját. – Ha itt akarsz élni, akkor ne, tedd ezt! Vagy menekülhetsz előlem, vagy megöllek! – kiabálta Klaus. Kiszaladtam az étkezőből és a szalonba vettem az irányt.
- Remek! Nem telik el úgy nap, hogy nincs vita ebben a házban! Így nem élek veletek – mondtam és a szobámba tartottam. Futni kezdtem és lementem a lépcsőn majd a szekrényből kivettem a bőröndöt. Az ágyra dobtam és elkezdtem a ruháimat kipakolni.
- Mit csinálsz? – jött be kopogás nélkül Elijah.
- Szerinted mit csinálok? – vágtam hozzá könnyes szemmel.
- Pakolj vissza! – az állkapcsát összeszorította, oda jött és a bőröndből kivette a ruhákat, én bepakoltam ő pedig vissza.
- Hagyd abba! Engedj, had menjek! – kiabáltam.
- Nem! – ordította.
- Miért? Mit teszel? – kérdeztem, de nem válaszolt. Felfogtam a telefonom és kiszaladtam a házból.


Az erdőbe érve felhívtam Brunot.
- Elena – kezdte.
- Hol vagy?
- Még a partnál. Miért?
- Az erdőbe vagyok, légy szíves gyere értem – suttogtam.
- Megyek – eltettem a telefont. A hátam mögül reccsenést hallok. Kellett ide jönni. Megfordulok, nincs senki. Körbe nézek, de nem látok senkit. Lehajolok, és a kezembe veszek egy hegyesebb botot. Megjelenik egy alak és felé dobom a botot.
- Ez elég pontos – kihúzta magából a hegyes fadarabot.
- Kösz – közelebb lépett, és akivel találkoztam nem Bruno volt. A kezembe nyomta a botot, én pedig elhajítottam, oda ahol ismételten egy halom „ember" lett.
- Ti kik vagytok?
- Vándorok vagyunk, drágám és érted jöttünk.
- Mi? Biztos nem! – mi van? Vándorok, azt sem tudom kik ők, milyen posztra képesek.
- Elena! – kiáltott a hátam mögül Bruno.
- Bruno, ők mit akarnak? – mutattam rájuk.
- Fogalmam sincs – jelentette ki és eltűnt.
- Látod, ő is elment! Nem fog segíteni. El kell jönnöd velünk – rántotta meg a karomat.
- Hova veszel? – néztem rá. – Engedj el! – rángattam a karomat. De nem engedett, jobban szorított, fekete nagy kocsikhoz értünk berakott hátra az ülésre, és bezárta az ajtót. Szabadulni sem bírtam. A férfi beült egy csajjal az oldalán. Beindította a kocsit és elindult.
Pár perc alatt tiszta kihalt területre értünk. Hátra fordultam egy autó jön utánunk. Kinyitottam az ajtót és kigurultam az autóból. Elkezdtem futni vissza a főútra, de ezen a földes úton elég nehezemre esett futni így beértem az erdőbe. Futok, futok és futok. Beleakadok, pár faágba érzem, hogy felhorzsolódik a karom, könyököm. Nem foglalkozok vele. Hang, egy üvöltés hallatszott mögöttem, iramosabban futottam. Szembe találtam magamat egy farkassal, szőre fekete.
- Ne bánts, kérlek! – tettem magam elé a kezem. Oda jött és megnyalta a csuklómat. – Köszönöm. Egy kérés,ha áttudsz változni, akkor elmondanád, ezek kik akik követnek? Remek! Ne változz át, jó vagy így is. Akkor legalább valamit tegyél köszi – a futásomba kezdtem bele, de nem kellett volna a farkas háta mögé mennem, legurultam a dombról ahol még több farkas gyülekezett. – Fantasztikus –suttogom. Elijah és Klaus lép ki a „tömegből".
- Te menj Adam-mel – Elijah egy farkasra mutatott, aki kilépett és mellém állt. Ha jól tudom Adam, Bruno barátja, nem félek így.
- És hova is kéne mennem? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Wanda vár az autónál, Bruno hívott minket. A vándorokról később még beszélünk, most viszont menjetek! – utasított minket, és sétálva elindultunk.
- Tudod, ebbe az egészbe nem kellett volna belecsöppennem. Félek, hogy valaki meghal. Főleg így, hogy a vándorokat sem ismerem. Amúgy meg bocs, hogy itt összevissza hadonászok neked ilyen hülyeségekről – a fejét a kezemhez tette, leguggoltam és megsimogattam. Két autóhoz értünk és tudtam is kié az autó. Wanda ült az egyik autóba, aminek ki volt nyitva az ajtaja.
- Köszönöm, hogy elhoztad, most pedig visszamehetsz! – kiabálta le Adam-et Wanda aki engedelmeskedett.
- Még is mit képzelsz? Miért kell vele így bánni? – mutattam az eltávozó Adam-re.
- Mert így tartja kedvem – vont vállat.
- Inkább kössük be a sebeit – jött elő Rebekah. Oda mentem hozzá és megöleltem.

A sebeimet bekötve úgy néztem ki, mint akinek egy balesete volt, itt-ott sebtapasz máshol nagyobb kötések.
- Jól nézek ki – nevettem.
- Hát, ja – nevetett Rebekah.
- Most ők mit csinálnak? – kérdeztem.
- Kik? – kérdezte összehúzott szemöldökkel Rebekah.
- Elijah és a többiek? – nem válaszoltak. Felálltam és elindultam vissza amerre jöttem.
- Most még is merre mész? – kiabálta utánam Wanda.
- Ahol szükség van rám! – bolyongtam, de sehol sem találtam őket. Sehol még csak egy jelet, nyomot esetleg egy hangot. Visszatértem az autókhoz még mindig ott álltak egy helyben.
Megfogott valaki a hátamnál, befogta a számat, majd maga felé fordított.
- Maradj csendben – mondta Bruno és a férfi felé mutatott, aki vigyázott az autókra.
- Mi az isten folyik itt? – kérdeztem és az autó mögé guggoltunk.
- Én sem tudom, most Klaus-al beszélgetnek.
- Hol? – néztem körbe.
- Minek jöttél ide?
- Válaszolj!
- Onnan jöttem de, azt mondták, ne vigyelek oda.
- Szóval tudod, hogy hol vannak. Remek, és el is vezetnél oda?
- De akaratos vagy – mosolygott. Megfogta a kezem és a másik autóhoz mentünk. – Itt maradsz addig, míg én elintézek valamit – a számra tette az egyik ujját, hogy addig maradjak csendben. Bruno felállt és a férfi mögé lépett majd kifordította annak a nyakát. Felém mutatott, hogy mehetek, és elvezett arra a helyre ahol épp egy vitatkozás folyt.
- Miért adnám neked Elenát?
- Mert, kell a boszik eltüntetéséhez, és azt nem tudjuk nélküle megoldani – jelentette ki a nő akivel egy autóval jöttem. – De úgy látom, erre nem kell téged megkérni. Eljön ő maga is – mutatott rám.
- Elena! – nézett rám Klaus.
- Hali – intettem.
- Drága Elenánk is megérkezett. A nevem Robert – mutatkozott be az „elrablóm".
- Rendben – bólogattam. – Mit keresünk itt? – mutattam végig az erdős helyszínt.
- Ez csak egy megbeszélés, hogy át e adnak.
- Na, és mit mondanak? – kérdeztem karba font kézzel állva.
- Nem engednek, de remélem te azért jöttél, hogy magad döntsd el!
- Sajnos nem, - a földet pásztáztam – rólam ők döntenek, ők a felelősek értem.
- Nem hinném – hátrált Robert. – Nem ő a kedves testvéred? – hozta oda láncokkal lekötött kézzel Adriant.
- Nem ismerem őt – nevettem.
- Azt kétlem, hiszen velem nőttél fel – szólalt meg a bátyám.
- Tényleg? Még sem ismerlek, ezek szerint te egy senki vagy az életemből, ideje lenne leállnotok – nem figyeltem senkire és semmire.

- Valaki megszólalna? – ülünk a nappaliba.
- Rád vártunk – szólt Elijah.
- Akkor mesélhettek, hallgatlak titeket. Mi az istent keres itt Adrian, na meg kik a vándorok? – halmozom el őket.
- A vándorok olyanok, mint a boszorkányok, csak a boszik egy más fajta bűbájt használnak. Ők le akarnak telepedni minél hamarabb, amit nekünk fékeznünk kell. Hogy Adrian mit keres, itt nem tudom.
- Értem, legalább is fel szeretném fogni. Rebekah és Klaus? – néztem körbe. – Miért nincsenek itt?
- Rebekah-t elküldtük Adriannal beszélni, míg Klaus beszél Damon-nal.
- Mi? Ne! Elijah nem teheted, nem küldheted ide őket – tiltakoztam.
- Nem tehetünk mást, náluk van a tőr. Kell nekünk, pont ilyen helyzetben... - a beszélgetésünket Klaus zavarta meg.
- Beszéltem Damon-nal, csomagolnak, holnap ide érnek, várnunk kell rájuk. Azaz utolsó tőr, ami végez velük. Sajnos csata lesz. Elena te pedig felkészítést kapsz, ami most kezdődik el, menj a szobádba és öltözz át, Bruno elvisz és Adam-mel és a többiekkel pedig valamit alkottok – fejezte ki magát.
- Megyek – életkedvről nem szeretnék beszélni. De meg kell tennem ezeket a felkészítéseket, ha nem akarok nagyon bajt, magamnak vagy másoknak. Bementem a szobámba és kivettem a szekrényből egy fekete Nike hosszú nadrágot, egy szürke Nike trikót és mivel kezd este lenni egy szürke pulcsit, gyors belebújtam a ruhadarabokba majd egy Nike fehér cipőt is felvettem, hajamat megigazítottam.
A bejáratnál a három fiú várt rám, Adam, Bruno és Thomas.
- Sziasztok – köszöntem.
- Szia, gyere, ülj be a kocsiba – mondta Adam. Bruno mellett Thomas ült, így hátul maradtam Adam-mal. A pulcsim úját felhúztam és a sebtapaszokat meg a kötéseket levettem magamról, hogy minél könnyebb legyen bármit is csinálni.
- Ezek meg mik? – nézte a hegeket, karcolásokat Adam.
- Tudod, mivel nem tudtál szólni, hogy van mögötted egy nagy domb, így lendületből, legurultam róla, szóval ezt szívtam rendesen, na meg persze a sok bokor miatt kaptam ilyeneket – halkultam el. – Bruno, tudsz arról, hogy holnap jön Damon?
- Nem csak Damon – nézett a tükörbe.
- Ezt, hogy érted?
- Stefan és a többiek is jönnek.
- Mit terveztetek? – dőltem hátra az ülésen, senki nem szól. – Bruno, mi az istent terveztetek? Háború már rég nincsen, de ti vissza akarjátok hozni? – csendben maradtam. – Kikkel leszünk?
- Na, és te ezt, hogyan érted? – kérdezte Adam.
- Már, mint a farkasok velünk lesznek igaz?
- És a boszik is. Legalább is Wanda. – mondta Adam.
- Ezért készítünk fel mi. – mondta Thomas rekedt hangon.
A megérkezett hely egy telep volt, egy nagy csarnok. A csarnok üres, így jól el lehetett férni, tele volt dobozokkal, amikhez oda mentek a fiúk és sorjában kibakolták őket.
- Segítsek? – kérdeztem.
- Te csak ülj le – hozott egy széket Thomas. Leültem majd a doboz mögé álltak.
- Válassz! – köszörülte meg a torkát Adam.
- Ami előtt állsz.
- Nehéz döntés, de mi most nem a doboz tartalmával törődünk, hanem egy kicsit elfárasztunk.


Kedves Naplóm!
Ma eléggé kimerültem a tegnap után. Őszintén? Hulla vagyok. Megjelent egy rakás ember, vagyis vándor, vagy tudom is én mi, és jött velük Adrian is. Letagadtam, hogy ismerem, de szerintem nem is gond, mert így igaz. Ki tudja ki ő valójában. Holnap jön Damon és Stefan valami tőrt hoznak, amiből azaz egy van. Így Klaus elküldött Adam-mal, Thomas-al és Brunoval egy kis edzésre?! Mit is mondjak? Ma meg akartak ölni, ha jól sejtem, mondjuk jól tették volna, hiszen már nem bírom. Folyamatosan választanom kell. Megint engem akarnak. Hogy miért? Holnap reméljük kiderül.

Aki elolvassa, kérhetek véleményt az eddigi részekről? Aki viszont az egész történetet elolvasta azoktól kérhetem azt, hogy az egész történetről kapok egy kis véleményt. Jöhet hideg-meleg egyaránt!