Arra keltem fel, hogy az ajtó nagyot csapódott. Felültem és láttam Tris már nem volt itt, a pizsama is szépen össze van tűrögetve. Felálltam és bementem a fürdőbe, felcsatoltam a hajam majd sminkeltem. Fogat mostam, megfésülködtem. A hajamat leeresztve hagytam. Visszamentem a szobába, kinéztem az ablakon. Szürkület van. Elmentem a gardróbhoz és választottam ruhát. Egy fekete farmert vettem elő, amit magamra is húztam, Vty-s cipőt vettem fel, egy fehér pólót kerestem, amit hamar meg is találtam, LOVE felirattal. A felakasztott ruhák között találtam egy szürke farmeros bolerót, amit felvettem az öltözékhez. Igaz nem sütött a nap, de a nadrágomra csatoltam egy Baseball sapkát. A fejemre meg raktam egy napszemüveget. Ki mentem az erkélyre.

- Jó reggelt! Nem gondoltam volna, hogy felkelsz ezt be akartam vinni. – állt meg előttem Tris egy tálcát fogva.
- Neked is. Jaj, ne haragudj akkor elszúrtam. – mondtam. – Figyelj, menjünk le. Ezt meg adjad, oda majd leviszem. – elvettem tőle a tálcát majd előre tessékeltem. Leültünk az egyik asztalhoz. Elvettem egy kávét. Nagyon forró.
- Milyen? – kérdezte.
- Forró, de amúgy igen finom. – mondtam majd valami vagy valaki elsüvített mellettem.
- Ez mi volt? – kérdezte Tris.
- Fogalmam sincs. – elmentem vissza a szobába. Felemeltem az ágynak a tetejét. Ott tárolom a karókat. A sípcsontomhoz raktam és a nadrágot rá tettem. Lefutottam. Tris még ott ült.
- Jó reggelt! – jött ki Klaus az egyik lenti ajtónál.
- Szia! – köszöntem, Tris csak bámulta Klaust. Klaus mérgesen nézett rám.
- Elena, menj be. – mutatott az ajtóra. – Bent van.
- Ki van bent? – kérdeztem.
- Menj be. – nem mondott mást. Felálltam és bementem a szobába. Egy asztal van középen oldalt pedig szekrények.
- Minek kellett be jönni ide? – suttogtam. Elindultam az asztal végéhez.
- Talán ezért. – jött be Tori.
- Tori. – futottam oda hozzá. – Hogy kerültél ide?
- Ide röppentem, amúgy meg nem tudom.
- Klaus. Na de mindegy.
- Megint mit tett?
- Semmit vagy is, még eddig semmit.
- És te? – ült rá az asztalra.
- Mit én? – én is oda ültem mellé.
- Tettél valamit?
- Nem.
- Komolyan? Rosszul hazudsz!
- Tudom. De, komolyan nem tettem semmit.
- Lehetne pár kérdésem.
- Itt akarod megbeszélni?
- Nem.
- Akkor menjünk el valamerre.
- Ez remekül hangzik. – ki mentünk az ajtón. Klaus és Tris már nem voltak itt. Furcsának tűnt ez az egész. Hirtelen feltűnik Tori, Klaus meg eltűnik Trisel.
Ki mentünk a kapun. Elindultunk az utcán, majd láttuk ki van írva BAR.
- Tori, - álltam meg. -, nem megyünk be abba a bárba? – mutattam.
- Miért azaz?
- Szerinted mi? – kérdeztem. Át futottunk az úton. És berohantunk a bárba.
- Atyaisten! – csendültem fel. Tele volt tömve az egész hely vámpírral és vérfarkassal, legalább is úgy néz ki. Leültünk egy szabad helyre. Oda jött a pincér.
- Sziasztok, lányok! Mit hozhatok? – kérdezte.
- Én egy Bourbont iszok. – mondtam.
- Én meg... Ugyan azt.
- Na, szóval, hogyan is kerültél ide?
- Klaus elhozott. De holnap megyek el.
- Hova?
- Vissza Mystic Falls –ba.
- Miért?
- Mert nem hagyom ott őket! – mondta és meghozták az italunkat.
- Elnézést, de kérhetünk két pezsgőt és két Bourbont? – kérdezte Tori a pincért.
- Egy egész üveggel?
- Nem kettő egész üveggel, hiszen kettő kell! – mondta kicsit feszülten.
- Mi? Te be akarsz rúgni? De mindegy, minek? Kiket nem akarsz otthagyni? Miről beszélsz? – ittam egy kicsit.
- Egy, igen berúgok. Kettő ott a családom. És nem akarom otthagyni őket utánad! – jelentette ki.
- Mi? Én se hagytam ott őket. Úgy volt, hogy jöttök vissza.
- Nem, te jöttél volna. De még is ezekkel maradtál.
- Hajduk. Mi van az ott élőkkel? – megittam az egészet mire hozta a pezsgőt és a whyskit.
- Damon, azt hiszem, jól van és járunk. – megfagyott bennem a vér és inkább töltöttem még. – Stefan, nem látom azóta mióta visszajöttünk. Kath még ott él. De nem sok esélye van, hogy ott marad.
- Így összeomlott minden?
- Sajnos. – és egy húzásra megitta a whyskijét. – Feléd mik vannak?
- Hát, Rebekah-val még mindig jóba vagyunk, Eliajh meg még mindig olyan amilyen volt. Merev, de mindent megtesz annak érdekében, hogy megvédjen mindenkit. Klaus pedig, nem tudok rá mondani se jót se rosszat. Tegnap meg jelent egy csaj. Aranyosnak és jó fejnek tűnik. Sőt az is.
- Láttam, már befogadtátok.
- Nem az én voltam. – mondtam.
- Hogy érted? – lehúzott még egy adag italt.
- Én mondtam neki, maradjon éjszakára.
- Ja, így már jobb. – töltött az én italomra is még.
- Nem akarok hányni.
- Nem fogsz. – mondta. – Nem jössz táncolni?
- Megy a rák! – mondtam mire ő már a táncparketten volt. – Jézusom itt éget. – töltöttem még egy kis italt és megittam majd még egyet, amit ismét lehúztam. Fintorogtam egyet, majd megjelent a pincér, igaz nem hozzánk jött, de szóltam neki.
- Pincér! – oda jött. – Tudna hozni citromot?
- Citromot?
- Ja, tudja ovális és sárga színe van. – biztos dilidnek nézett. Addig töltöttem még egyet magamnak és visszajött Tori is.
- Na? Mit csináltál? – lökte meg a vállam Tori, mivel a fejemet a kezemre raktam.
- Ültem. – nevetett.
- Itt a citromja Hölgyem! – jött a pincér.
- Rakja csak le! – felnéztem a pincérre, egy néger fickó állt előttem, de nem sokáig.
- Minek kell citrom? – kérdezte Tori.
- Cseppentek a whyskimbe. – mondtam.
- Te ittál már így? – fintorgott.
- Nem, de most kipróbálom. Miért te már ittál így?
- Biztos. Ugyan, hogy nem. – mondta. Én addig már a citromból kicsavartam az összes cseppet. Ittam egy kortyot.
- Eskü nem rossz. Annyira.
- Annyira? Add, had kóstoljam meg. – elhúzta a poharat. – Pfuj. De rossz.
- Add vissza, majd megiszom. – visszaadta én meg kivettem a kezéből. Ittunk néhány pohárral, és arra lettem figyelmes, hogy elfogyott mindkét üveg Bourbon.
- Elfogyott! – mondtam az üveget fogva.
- Ne már! – nevetett. Fel fogtam az egyik üveg pezsgőt, és kirontottam az épületből, miközben a földre estem. Éreztem, hogy valami nincs rendben ott agyban.
- Elena! Hol vagy? –kérdezte Tori hozva magával a másik üveg pezsgőt.
- Meg vagyok! – mondtam és felkeltem. Felráztam az üveget és kipattant a dugó a helyéről. Habos lett az út igaz nem láttam semmit, mert sötét van.
- Nekem is kipattintod? – kérdezte az üveget fogva.
- Ja. – elvettem tőle én az enyémet a járdára raktam.
Evvel is annyit csináltam, amit a másikkal, felráztam és vártam, hogy kipattanjon a dugó.
- Tessék. – nyomtam oda Torinak a habzó pezsgőt.
Elvette és visszagyalogoltunk. A kapunak támaszkodtam nem bírtam már bemenni.
- Most mit csinálsz? – kérdezte.
- Támaszkodok baszki.
- Látom. Na, gyere, menjünk be.
Nagy nehezen bejutottunk a teraszra, csak a kültéri lámpák világítanak. Úgy néz ki nincs itt senki.
- Felmegyünk a szobámba? – kérdeztem.
- Felmehetünk. – ittam a pezsgőből, ahogy Tori is.
A nem tudom hányadik lépcsőfoknál megálltam.
- Most megint mi van?
- Semmi, mehetünk. – mondtam és felszaladtam az erkélyre. Berontottam a szobámba.
- Jól néz ki! –mondta és bement a fürdőbe. Levette a cipőjét beült ruhástól a kádba.
- Elfelejtetted mondani a kádad! – kiabálta.
- Miért? – kérdeztem.
- Mert nagyon kényelmes. – beültem mellé.
- Tényleg kényelmes. – majd hátra hajtottam a fejem.
Éreztem, hogy a nadrágom vizes. Felnéztem.
- Tori megengedted a vizet? – kicsit dühös voltam.
- Igen. – mondta. Felemeltem az üveget a kád mellől és ittam belőle. Dóri is felvette az üveget és ittunk egyet.
- Megjött valaki. – mondta Tori.
- Ki?
- Honnan tudjam?
- Te hallod. – mondtam és kiszálltam a kádból. Lezártam a vizet. A nadrágból csak csöpögött ki a víz.
Ki mentem az erkélyre még mindig a kezembe volt az üveg. Lenéztem a lábamra, még rajtam volt a cipő meg nem lepődtem volna, ha levettem volna.
Leszaladtam a lépcsőn. Klaus, Elijah , Tris és Rebakah is ott ültek az asztalnál.
- Hogy nézel ki? – állt fel Elijah.
- Hogy nézek ki? – kérdeztem és ittam egy kortyot.
- Borzasztóan, te berúgtál? – a kezét a fejemre tette és a szemeimet vizsgálta.
- Hagyjál már! – kiabáltam. – Amúgy meg kit érdekel? Hol voltatok? – néztem szúrós szemmel Klausra.
- Kikötő. – válaszolt, mert tudta mi lett volna a következménye.
- És te hol voltál? – tette fel a kérdést Beka.
- A bárban. Torival. – mutattam fel, hátra fordultam, Tori az erkélyen állt. Lefutott.
- Cső. –köszönt.
- Ejha, jól bepiáltatok. – mondta Tris.
- Minek kellett inni? – apáskodott Elijah.
- Elijah fejezd már be. – a földhöz csaptam az üvegemet. – Basszus a pezsgőm. – legyintettem a kezemmel, majd neki vettem magamat a lépcsőhöz.
- Segítek neki. – halottam Rebekaht felállni, és még valakit.
Megfogta Rebekah a karomat.
- Engedj el! – ráztam le a karom. Bementem a szobámba. Jött velem Tris és Beka.
- Elena keresek ruhát, hogy le tudj fürödni és moss hajat is, tiszta pia szagos vagy. – javasolta Tris.
- Jó ötlet. – mondta Rebekah.
- Oké, ruhát tudok keresni, meg minden megoldom. Tudjátok, imádlak titeket. – be mentem a fürdőbe, becsuktam az ajtót és a falat meg a pultot fogva álltam meg egy kicsit. Aztán véletlenül le estek a krémjeim.
- Elena mit csináltál? – kiabálta Rebekah.
- Semmit, csak leestek a krémek. – mondtam.
- Biztos nem magától. - benyitott Tris. – Várj segítek! – összeszedte a krémeket míg zuhanyoztam, nem zavart, hogy ott volt hiszen gondolom nem érdekelte a látvány. Keresett nekem ruhát is. Letette a pultra majd kiment. Én addig hajat mostam. Kiszálltam a kádból, és felhúztam a ruhát, amit Tris oda tett nekem.
- Készen vagyok csajok! – kimentem, Rebekah a fotelben, Tris az ágyon feküdt.
- Látom jót tett a fürdés. – közvetített Rebekah.
- Biztos.
- Gyere, megszárítom a hajad. – ajánlotta fel Tris.
Leültem egy székre majd egy szó nélkül is ültem, amíg megszárították a hajam.
- Kész vagy baba. - mondta Rebekah.
Befeküdtem az ágyba.
- Ne menjetek! – szóltam vissza nekik. – Maradjatok itt! Kérlek! – középre húzódtam, Rebekah a bal- Tris a jobb oldalamra feküdt. Nem kellett sok ahhoz, hogy elaludjak. Viszont féltem, hogy itt hagynak egyedül.