Akár hogyan is próbálkoztam, hajnalban csak forgolódni tudtam, aludni nem. Az agyamban hirtelen, mintha vihar kerekedett volna és fájni kezdett a fejem, majd egy éles hasítás fájdította meg evvel az elvágott kezemet. Rebekah futott be a szobámba.
- Mi a gond Elena? – ült le az ágyra és felkapcsolta az egyik villanyt.
- Ahogy megvágták, fáj. Talán most jött el az, hogy valamelyik farkas át változott és így veszítem el az erőmet?
- Ezt hogy érted? – nézett rám értetlenül.
- Mi folyik itt? – jött be a szobába Klaus.
- Azt mondja, szerinte átváltozott egy farkas.
- Kezd elfogyni az ereje? – rekedt el a hangja Klausnak. Rebekah egyet bólintott majd kilépett a szobából. Klaus becsukta az ajtót majd letérdelt az ágyam mellé. – Bírd ki reggelig, nem fog most fájni. Aztán megkeressük a falkát, és Wandával fogunk oda menni.
- Úgy legyen. – mondtam, Klaus lekapcsolta a lámpát, adott egy puszit a homlokomra és kiment a szobából. Még, hogy Klaustól kelledjen félnem.

Reggel a nap sugaraira ébredtem, ahogyan a roló nem volt leengedve. Egy kisebb-nagyobb fejfájásom volt, nem úgy, mint az éjszaka folyamán. Felkeltem megtöröltem a szemeimet és megigazítottam az ágyam. A nyitott szekrény elé álltam és egy világoskék farmernadrágot, fehér alapon lévő trikót mosolygós csontvázzal díszítve. Egy fekete lenge kardigánt és egy fehér sportcipőt vettem elő. A pizsamámat az ágyamra tűrtem ezeket a ruhadarabokat fehérnemű fölé vettem fel. A hajamat kifésültem és copfba kötöttem a fejem búbján. A telefonomat a zsebembe tettem és kinyitottam az ajtómat. Felszaladtam a lépcsőn. Körbe néztem, sehol senki. Bementem az étkezőbe és leültem az egyik székre. Egy hölgy jött ki a konyhából fekete szoknyába, fehér trikóba és fekete félig begombolt kardigánba.
- Jó reggelt! Ne haragudjon, maga ki csoda? – néztem végig rajta.
- Jó reggelt, Alice vagyok, itt dolgozom.
- Ó, Alice tudna nekem hozni egy kávét? – kérdeztem meg.
- Reggeli előtt vagy után? – tette fel a kérdést.
- Nekem az most is jó. – Alice rendes nőnek néz ki, aranyos is. Így hamarosan hozta is a kávémat. – Rakott bele cukrot? – kevergettem.
- Természetesen. – belekortyoltam a kávémba, ami isteni volt.
- Nagyon finom. – mondtam Alice után.
- Látom összebarátkoztál Alice-al. – igazította meg Elijah a nyakkendőjét.
- Igen. – mondtam.
- Klaus elment Wanda-ért. Elmondta mi volt tegnap.
- Kíváncsi leszek, mit tervel ki a nő.
- Arra én is. – a bejárati ajtó nagyot csapódott. Felálltam és megnéztem. Klaus jött be.
- Szia. – intett egyet felém, és bement a szobájába.
- Neked is. - mondtam utána.
- Ennek meg mi baja? – jött ki a szalonból Rebekah.
- Ha én azt tudnám. – megpördültem és az étkezőbe mentem. Visszaültem a helyemre és az asztalt kezdtem nézni. Megállapítottam a színe barna. Remek megfigyelés Elena!
- Készen vagy? – jött ismét egy pillanatra az étkezőbe Klaus, rám mutatott és a konyhába ment. Ismét kitört onnan és megfogta a szék szélét.
- Én? – böktem magamra.
- Te, te igen. – bólogatott.
- Mehetünk. – az étkezőt elhagytam, kimentünk az ajtón és bevágódtunk az autóba.
- Első utunk Wanda-hoz vezet. – beindult a motor és nagy kanyarral hagytuk el az udvart. Egyszer megöl! – Aztán megnézzük a falkát.
- Felhívom Bruno-t.
- Minek? – húzta fel a szemöldökét.
- Talán, tudja kit öltem meg az éjszaka. – elővettem a zsebemből a telefont, meg kerestem Bruno telefonszámát és felhívtam.
- Igen? – szólt bele.
- Szia, Bruno, Elena vagyok.
- Ó, Elena. Mi újság?
- Bocs, de nem csevegésre alkalmas az idő. – éles kanyar ismét. – A gyűrűvel minden rendben?
- Igen, miért kérdezed? – zavarodott össze.
- Tegnap át változott egy farkas, legalább is gondolom, senkinek nem fájt semmije. Mi történt, hogy csak velem van itt a gond?
- Nem értelek Elena, át megyek.
- Ne, utón vagyunk Klaus-al Wanda-hoz és utána megyünk hozzátok. – letettem.

Mikor Wanda-t felvettük néma, szinte kínos csend lett az autóban. Nem sokára oda értünk a falkához, Klaus leparkolt én kiszálltam. Lefutottam Bruno házához és nagy sebességgel bekopogtam. Nem nyitott senki ajtót.
- Itt vagyunk! – jöttek az erdőből ki Bruno és a haverjai.
- Remek időzítés. – lihegtem. Aztán mikor a térdemről felemelkedtem akkor pillantottam meg, hogy Bruno épp akkor húzza vissza magára a pólót. – Nekem az is megfelelt mikor nem volt rajtad. – mosolyogtam, ahogy ezt ő is viszonozta. Ő visszahúzta a pólót, Klaus és Wanda akkor ért le.
- Mi is történt igazából? – kérdezte Bruno.
- Éjszaka legalább is hajnal körül, valamelyik farkasnak fájdalmai voltak. – kezdte Klaus. - Igaz ezt én, és gondolom te is Bruno meg Wanda nem éreztétek. De volt egy közülünk, aki ugyan úgy kínnak élte meg, mint az a farkas.
- És, az én voltam. – lesütött szemmel néztem a poros talajt és éreztem, hogy az összes szem engem szúr. Valaki közeledett felém, és az nem más volt, mint Bruno. Erős hasfalához húzott, és csak félig ölelt meg. Vállamra tette egyik kezét, a másikat pedig a csípőjére.
- Már világos az egész. – szólalt meg fölöttem. – De nálunk, vagy is itt senkinek sem volt baja. Egész éjjel csend volt. Egy farkasunk sem változott át és semelyik sem élt át kínt. Igazam van? – kiáltotta Bruno.
- Igen! – kiabálták vissza a falka többi tagja is.
- Az egyik gyűrű nem jó. Más nem lehet, ha az egyik farkas rosszul van, mindannyian érezzük, de csak az első pár napban. Nem lehet ezt máskor érezni. A véretek még meg van, otthon. Ha gondoljátok, újra csinálom az egészet. – kulcsolta össze maga előtt a kezét Wanda.
- Nem olyan rossz ötlet. – vágtam gúnyosan az orra alá. Ő visszavágott egy fintort, Klaus megragadta a karját és elrángatta a kocsiig. Majd elmentek. Mikor a kezemre nézet észrevettem Brunoval összekulcsoltuk az ujjainkat.
- Neked mi történt a kezeddel? – néztem a tenyerét. Bruno felemelte.
- Semmi, véres. De az én kezemen nincs seb. – felemelte a kezem. Az enyém viszont újra szakadt és át itta a vér a tegnapi kötésemet. Bementünk Bruno szobájához elővette a dobozát majd újra kötötte. Felhívtam Elijah-t.
- Elijah? – szóltam bele.
- Elena, mi a baj? – aggódótt.
- A sebem vérzik alig ál el.
- Hol vagy? – kérdezte.
- A falkánál. De semmi gond aggodalomra, inkább mondd, mit tegyek.
- Oda megyek és elviszlek egy kórházba. – csak azt ne. Nem kellett volna felhívnom és akkor nem kötöttem volna ki a sebészeten.
Fél óra ücsörgés után, kijön a doktor a rendelőből. Behív minket, felültet az ágyra.
- Mi a panasz? – nézett rám és Elijah-ra.
- Elvágta egy üvegszilánk a kezét. – mutatott Elijah a kezemre. – Ez tegnap történt, a vérzése tegnap elállt viszont ma újra kezdett neki.
Az orvos ellátta a bajomat, nem kellett összevarrni inkább valamivel csak összeállította, majd újból kaptam egy friss, új kötést.
A kórházból mentünk ki, arcomat megcsapta a lágy szellő.
- Engem mindig elér valami. Ha nem influenza, akkor ilyen. – felnevetett Elijah. – Most mi van? Ne mondd, hogy nincs igazam.
- De, biztos igazad van, most menjünk haza, - nézte a telefonját. – aggódnak érted.
Az út lassan ment végbe, majd mikor haza értünk csendben hagytuk el az autót. Benyitottam és Sophie topogott elénk. Felvettem majd a szalon felé mentem.
- Sziasztok! – köszöntem, és mindenki rám szegezte a tekintetét. Akkor vettem figyelembe, hogy Wanda és a fél falka is itt van. – Mi történt? – ült le hozzájuk Elijah is. Sophie-t letettem majd a guggolásomból felálltam. – Valaki nem akar megszólalni? – vártam, vártam, de semmi. Megfordultam és nagy léptekkel a szobám felé mentem.
- Gyere vissza! – hallottam Rebekah hangját. Egy pillanatra megálltam, de aztán visszamentem.
- Na, had hajlam! – tettem keresztbe a kezem.
- Az egyik holdkő elromlott. Nem jó. Ezt jelezte a sebed is – nyugodt hangon beszélt Wanda.
- És te ilyen nyugodt vagy? De tényleg ezt nem hiszem el. Eltűrtök mindent, erre meg össze vissza van minden! Hozd rendbe vagy csinálj valamit, mert ez így nem lesz jó.
- Ne húzd fel magad, El. Nyugodj le – szólalt meg Tris.
- A szobámba leszek, ha kellek – vonultam el.
Az ágyra feküdtem. Hallottam az eső kopácsoló hangját.
Elaludtam.