-Mit akartok megbeszélni?-lépkedtünk sorba, lefele a lépcsőn, elől Taehyunggal
-Vámpír akarok lenni!-hadartam el, mire Tae megállt, és rémülten rámpillantott.

-Hogy mi akarsz lenni?!- nézett rám lefagyva.-Biztos vagy te ebben??
-Igen! Teljesen biztos vagyok abban, hogy veletek akarok maradni!- válaszoltam.
-Mindjárt megbeszéljük a többiekkel is Taehyung!-mondta Suga, majd továbbhessékelte a lefagyott Tae-t a nappaliba.

Mindenkinek szóltunk hogy jöjjenek le, ezért itt ülünk teljesen szótlanul, mindannyian, és a barátaim kérdőn néznek rám. Kezd kínossá válni az egész, de nem merek megszólalni.

YoonGi a combomat símogatja, és rám néz
-Gyerünk Lisa!- bíztatott, hogy ne csak bámuljak magam elé, hanem nyögjek ki pár szót , ha már mindenkit egy kupacra hívtunk egy bejelentés, azaz véleménykifejtés miatt.

Mély levegőt vettem, majd körbenéztem mindenkin, és belekezdtem a mondandómba.
-Szóval azért hívtunk ide mindenkit, mert hoztam egy döntést... és... nem tudom hogy... hogy ti mit gondolnátok róla, vagy egyátalán elfogadnátok-e. Csak tudjátok, hogy ezt én nagyon akarom, bármi áron is! Remélem nem fogtok rám haragudni, és YoonGira sem, mert szerintem ez egy teljesen normális dolog ennyi idő után...
-Nem! Ez nem jó ötlet Lisa! Hogyan fogjátok csinálni? Beleképzeltél milyen lesz a jövőd? -bámult Namjoon. Fogalmam nincs miről beszélhet ...

-Lisa! Mondd már mi az!-Szólt rám ShiJi.
-Terhes vagy ??- vigyorgott Lea.
-Suga!!! Te teherbe ejtetted Lisát?? Normális vagy?!-Vágta rá Lea kérdésére Jimin, kicsit agresszívan.
-Nem!! Dehogy is!-tiltakozott YoonGi.
-Srácok, nem vagyok terhes!- nevettem fel kínomban.
-Hát akkor mi ez a nagy rejtélyesség, nyögd már ki?!- kérdezte Jungkook
-Gyerünk Lisa, mondd már a többieknek!-mondta Namjoon.

Jimin, YoonGi és Tae hallgatott... megvárták, amíg én mondom el amit szeretnék a jövőmmel kezdeni.
-Jól van... Vámpír akarok lenni!- nyögtem ki idegesen. Megfagyott a levegő a szobában, és mindenkinek lefagyott a mosoly az arcáról.
-Csak így maradhatok veletek!
-Jó ötlet ez Namjoon?-nézett Kook Namra, aki szomorúan nézett, és rázta a fejét.
-És ki fog átváltoztatni?? Csak mert mi biztos nem fogunk kinyírni téged!!-mondta Tae ingerülten.
-Ami azt illeti van más mód is a vámpírrá változáshoz! De ez akkor is szörnyű ötlet!-mondta Namjoon, majd folytatta a mellette ülő, miután összenéztek
-Ami az, hogy csak szimplán megharap egy vámpír.
-Ennyi??!-kérdeztem
-Megharap, de nem ehet belőled! Csak a vámpírméreg kerülhet a szervezetedbe, egyetlen harapással!-folytatta Jin.
-Értem... akkor így leszek vámpír!
-Lisa... biztos akarod ezt? Tudnod kell, hogy ebbe... bele is halhatsz ha nem vagy elég erős , és a fájdalom leküzd-mondta Hobi
-Igen! Egyszer úgyis meg kell tenni... Ha meghalok, meghalok... benne van a pakliban.
-Rendben. De tényleg készülj fel a világon a legnagyobb fájdalomra. Először, mikor a testedbe jut a méreg, elkezdessz remegni, és fázni. Mint ha 50 fokos lázad lenne... csak annál sokkal rosszabb.Majd mikor bekerült az egész szervezetedbe a méreg, fejed tüzelni fog, úgy érzed hogy az egész tested szétrobban. Majd elkezdessz izzadni, és úgy érzed hogy lerohad a bőröd a melegben, majd egyszer csak fázni kezdesz, és akkor kezdessz el halucinálni mindenféle rémálmodról. Aztán elájulsz, és miután felébredsz, minden érzékszerved megerősödik. De az érzéseid... azok eltűnnek. Egy faragatlan tuskó leszel, aki vérre szomjazik majd. Ekkor főleg vigyáznunk kell rád, hogy ne öldökölj embereket ... csak a legerősebb érzelmeid maradnak meg.

Nagy csend telepedett a szobára.
-Csak ennyit akartam.-mondtam megam elé suttogva, majd felrohantam a szobába. Magamra zártam az ajtót, majd az ágyra borultam, sírni.

Nem repestek az örömtől. Lehet nem akarják hogy velük maradjak. Nem tudom mit higgyek.

Kopog valaki az ajtón, de nem érdekel.
-Lisa! Engedje be ! Ne gondold azt hogy nem akarjuk hogy velünk legyél! Csak óvni akarunk a kínoktól! Kérlek értsd meg!- hallottam Namjoon hangját az ajtó túloldaláról. De mégis honnan tudja hogy ezt gondolom?
-Nam, hagyj békén! Menj el-szipogtam.
-Még nem megyek! Engedj be, megbeszéljük, aztán megyek el!
-Ahhj... jólvan.-letöröltem a könnyem, majd az ajtóhoz sétáltam. Erőt vettem magamon, majd beengedtem Namjoont.

Leültem az ágyra, és ő velem szemben állt.
-Honnan tudtad hogy mit gondolok?-kérdeztem.
-Onnan, hogy hallom a gondolataidat.
-Hogy mi?- kerekedett el a szemem. Ez egyátalán lehetséges, vagy most Edward Cullent játszik...
-Nem, nem Edwardot játszok az alkonyatból...
-Na jó...ne hallgatolózz a fejemben!
-Rendben!-mosolyodtunk el.

-Figyelj! A vámpírrá váláshoz, rengeteg fájdalmon kell keresztül menned! Remélem ezt tudod!-figyelmeztetett... de nem érdekelt.
-Tudom! De hogy veletek legyek, bármire képes vagyok !
-Rendben...
-Mi melletted állunk!- figyelt YoonGi az ajtókeretnek támaszkodva.
-Köszönöm!
-Remélem jól átgondoltad hogy mire vállalkozol! Ez egy egész életre, és élet utánra szól, nem szabad vele játszadozni! Főleg hogy rengeteg fájdalombam szenvedésbe és kínba kerül.
-Teljesen biztos vagyok a döntésemben!
-Rendben! De ne feledd, minden meg fog változni ha eldobod az emberi életed...
-Tudom..
-Namjoon! Lisa tudja mit csinál! És miután vámpír lesz, mégjobban figyelünk rá, és átsegítjük a nehéz időkön!-Odalépett hozzám YoonGi, majd lágyan megcsókolt.

-Oké, de én asszem megyek! Jó nyáladdzást!-felállt Namjoon, majd vámpírsebességgel eltűnt. YoonGi leült mellém, majd az ölébe kapott, magával szembe fordítva.
-Mikor szeretnél átváltozni?-fogta két hideg keze közé az arcomat.
-Minél hamarabb!
-Rendben! -eltűrte a hajamat a nyakamból, majd közel hajolt-Készen állsz?-kérdezte, én pedig reflex szerűen remegni kezdtem, és a szìvem vagy hússzor gyorsabban kezdett verni.

Most vagy soha! Gyerünk! Ne félj Lisa! YoonGi nem okoz neked akkora fájdalmat, és vigyáz rád! -bíztattam magamat, de nem segített.
-I... igen! Készen!-suttogták remegő ajkaim. Lehunytam a szemeim, és vártam a fájdalmat. A szememből egy könnycsepp gurult le.

De nem azt kaptam amire számítottam.YoonGi ajka lágyan cirógatta a nyakamat. Kinyitottam a szemem, majd YoonGi ajkai leváltak a nyakamról, majd elhajolt tőlem, de csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.Letörölte az arcomról a könnycseppet, majd megfogta az arcomat, és egy csókot nyomott a számra, majd megint elhajolt tőlem.
-Még nem vagy rá felkészülve!-nézett a szemembe. Nem tagadhattam, hiszen tudta mit érzek. Tudta, hogy majdnem összeesek a félelemtől. Nem... nem YoonGitól félek, hanem attól, hogy mi lesz ezután... és kissé talán a fájdalomtól.

Remegő testemet magához húzta, és szorosan ölelt.
-Addig várunk, ameddig csak szeretnéd!Nem akarom hogy félj! Tudom, ez nehéz kérés, de nem akarok neked semmiféle rosszat!
-Tudom...-Suttogtam, majd lassan az ajkamra hajolt, és megcsókolt.

Szoasztoook!Megjöttem a nyaralásaimból, de most ez után megint lesz egy kis szünet, mert költözködök el, de megpróbálok írni!

Akinek tetszett, voteoljon, és írjon commentet. Minden commentet szívesen fogadok, és a gondolataitokat is leírhatjátok egy-egy bekezdéshez ha úgy van!

Köszi hogy elolvastad❤❤❤😘😘