----- Lisa szemszög -----

A napjaim egyre szürkébbek ... Elképzelni sem tudom hogy miért nem érdeklődik irántam YoonGi. Talán talált valami szép, okos és kedves lányt a kikapcsolódása alatt. Vagy csak szimplán lemondott rólam, mert azt hitte meg fogok halni. Vagy.... vagy utálja magát, mert végül is ő veztte a karambolba vezetett kocsit. -De remélem az utóbbi hamis feltételezés. - csak reménykedni tudok benne, hogy minnél előbb láthatom őt, és hallhatom a hangját.

Gondolataim cselekvést váltottak ki, így a telefonomért nyúltam. YoonGi nevére nyomtam, majd a telefon búgni kezdett. Ujjaimat tördeltem, és mozdulatlanul támaszkodtam neki az ágy támlájának. Csak reménykedtem benne, hogy valaki beleszól a telefonba. A sokadik első könnycsepp folyt le az arcomon.

-----Jimin szemszög-----

Leával az ágyon fekszünk, éppen a vállamba fúrta fejét, miközben egyik kezével átölel, másikkal pedig összekulcsolja ujjainkat. Egyszerűen imádom ezt a lányt.

Sajnos ebből a tevékenységünkből a telefon csörgése szakított félbe. Kimásztam Lea mellől, majd megnéztem a telefont.
-Ki az?-Érdeklődött Lea.
-Ez YoonGi telefonja, és Lisa hívja.
-Ne vedd fel!
-Jólvan... nem terveztem.
-Átmegyek Lisához, hátha tudok vele beszélni.-Mondta Lea, és máris elindult az ajtó felé, de elkaptam a kezét, és visszarántottam, majd magamhoz húzva megcsókoltam.
-Szeretlek!-Mondtam.
-Én is téged Jimin!
-Figyelj... meglesztek ma Lisával? Mi elmegyünk a városba a fiúkkal és ShiJivel.-mondtam a tervünket.
-Persze! Menjetek csak!-Mondta, majd átrohant Lisához.

A telefon még mindig csörgött, folyamatosan. Szegény Lisa! Mi lesz ha megtudja...Össze fog törni... mégjobban.

-----Lisa szemszög-----

Már vagy öt perce csörgetem YoonGit, de nem veszi fel. Lehet hogy már tényleg nem kellek neki...

-Lisa! -rontott be aggodalmas tekintettel Lea a szobába-Szia! -csukta be maga mögött az ajtót, egy fokkal nyugodtabb lényében.
-Szia...
-Kit hívsz?-kédezte.
-Én... csak ... YoonGit.-ejtettem ki a valóságot a számon, majd Lea kikapta a kezemből a telefont.
-Na ide figyelj! YoonGi szeret téged, és biztos hamarosan újra látni fogod! Nem kell miatta aggódnod, idegeskedned!-Mondta, majd ledobta a hátam mögé, az ágyra a telefonom.

-Rendben... de ha te beszélsz vele, mondd meg hogy tolja haza a seggét!-Mondtam, mire Lea elnevette magát, én pedig a könnyeimmel küzdöttem
-Hihetetlen vagy! YoonGi nem miattad nem ért még ide! Ezért ne szomorkodj! Majd kapsz választ mindenre, addig pedig éld az életedet depresszió nélkül.
-Jó... akkor menjünk el bulizni! -Próbáltam változtatni az érzelmi szintemen.
-Na ez egy nagyon jó ötlet!-Vigyorgott, nekem pedig legördült egy könnycsepp az arcomon, amit gyorsan le is töröltem, és helyére egy kiharcolt mosoly került az arcomra.

-----YoonGi szemszög-----

Lisa próbálja velem felvenni a kapcsolatot, de nem értem hogy mégis miért, hiszen úgyse szeret. Vagy... sétáljak oda elé, hogy 'hello Lisa , szerelmem! Szeretsz te engem, mert nem úgy értesültem róla!'... ez egyszerűen nevetséges. Nem tudok dülőre jutni az érzéseimmel. És Lisát sem értem. Sír miattam naphosszakat, miközben a lelke utál engem. Lehet hogy még ő se vallotta be magának, hogy csak kihasznált, és a felém táplált érzései nem léteznek.

Próbálja a külvilágnak azt mutatni hogy jól van.Mű mosoly, erőltetett nevetés, színészkedés. Ez neki olyan könnyen megy. Csak én vettem észre hogy milyen lelki állapotban van, ugyanis a többiek alig foglalkoznak vele, míg én naphosszat bámulom az ablak túloldaláról, egy háztetőn vagy fán rejtőzve. Lehet hogy a volt barátaim is észrevettém a változást, de beletörődtek, így rá se hederítenek... de így Lisa össze fog törni. Azt hiszi, hogy találtam mást helyette. Az érzései szörnyűek, érzem. Félelem, kétségbeesettség, fájdalom, szeretethiány, önutálat, magány... ezek a fő érzések kavarognak a lelkében.

Ez az én lelkemnek is fáj.

A srácok most hagyták el a házat, és ültek be a kocsikba, ShiJivel. Fogalmam nincs hogy hova mehetnek, de Lisát nem kellett volna egyedül hagyni.

-----Lisa szemszög-----

-Jajj Lea~! Mit vegyek fel? Nincs egy rongyom se~!-Nyavajogtam a nyitott szekrényajtóban, egy szál fehérneműben pózolva, kezemben a piásüveggel, ami kezdett ürülni.
-Pontosan az kéne... csak egy rongy. Egy keveset... takaró.... rongy....-Tagolalta a mondatot az alkohol hatása miatt , az ágyon fekve, miközben vadabbnál vadabb ékszereket válogatott, széles vigyorral az arcán. Az alkoholos üvege az ágy mellett hevert, üresen.
-Nah persze... aztán a végén még rámtapad valami perverz állat!
-Éppen azért!-Erre hangosan felnevetett.-Valahogy úgy is tovább kell lépned! Hát itt a lehetőség! Nah meg az ágyam alatt! Mindjárt jövök ribikém!- röhögve lefordult az ágyról, majd feltápászkodott, és elindult az ajtó felé dülöngélve.
-Várj! Min is kéne továbblépnem?

Lea egy fehér porral tele lévő zacskót hozott át. Nane. Ez tényleg szív?

-Itt a megmentőd!~- nyávogta, majd az ágyra esett, mert megszédült.
-Huhuuu...-visongattam, majd odafutottam és kikaptam a kezéből a kokaint.-Ma este jó kedvünk lesz!
-Lisa! Csak ésszel! -mondta komolyan, mutató ujját feltartva. -Nah nem jössz már? Vár ránk a koko~- visitotta

--------------------------

A város szélén lévő bulihelyre jöttünk, a megfelelő, keveset takaró ruhával rajtunk, ahol senki nem ismer minket. A levegőben füst és alkohol szaga keveredett.

Lea ruhája

Az én ruhám

Már vagy fél órája megérkeztünk, de mi még csak a bárban ülünk, és a harmadik felesünknél járunk. A pultos srác kicsit rátapadt Leara, de nem baj... kell neki is egy kis szórakozás.

-Hé cica! Jössz táncolni?-hajolt a nyakamba , és hátulról átölelt egy piaszagtól ázott srác. Lea csak flörtölgetett a pultossal, én pedig magamban iszogattam egész eddig.
-Persze! Menjünk!-Ugrottam le a bárszékről, majd megfogtam felkérőm kezét, és a tömegbe húzott egy csapat fiúhoz. A fiúk körbeálltak, és hozzám dörgölőztek a kanos állatok...

Az egyik megmarkolta a fenekem, mire a reakciómon mindd nevetni kezdtek. Tovább ringatták magukat- a testemhez közel-a zene ritmusára, de én egyre roszabbul lettem a piától, aminek a hatása meg is volt... rádöltem az egyik fiúra, aki a derekamnál fogva elkapott.
-Kimegyünk egy kicsit a friss elvegőre?-kérdezte tőlem.
-Az jó lenne...-Válaszoltam gyengén, mire a derekamnál megemelt, majd kivitt a bejárat elé, a sötét utcára.

-Jobban vagy?-kérdezte
-Igen... mondjuk-Ekkor nekilökött a falnak, és kezeivel elállta az utamat.
-Akkor jó! Már úgy is alig bírtam.-Suttogta az ajkaimtól pár centire, beharapott szájjal.
-Kérlek engedj el! Vár a barátnőm! -Kezdtem mentegetőzni.
-Ohh dehogy vár... azt se tudja hol vagy!-Mondta, majd az épület melletti sikátorba lökött. A földre zuhantam, és a kezemből vér folyott. Amíg vizsgáltam a vörös folyadékot, nem is figyeltem a srácra. Egyik percben a fölfön, másikban pedig a falnak nyomva levegőért küzködök.

-Most az csinálod, amit én mondok! Megértetted ribanc?-Mondta erőszakosan a képembe.

Hol vagy YoonGi? Ments meg! Kérlek!