Sziasztok! Asszem még jobban utálni fogtok, de ez csak átmeneti dolog... szóval nyugi!<333

Jó olvasást!<3

Megtettem. Még csak most kezdődik a pokol! Az életem legborzasztóbb része,a jelenem. Nem tudom mi lesz a jővőben, de majd kiderül!

----YoonGi szemszög----

Csak mentem... mentem... és mentem. Nem tudom hova... egyszer csak belebotlottam valamibe... vagy inkább valakibe. A táskam a földre esett, és széthúzódott a cipzár.

-Ne haragudj! -nézett rám kedvesen egy fiatal fiú. A szemei ... furcsák voltak, és ártatlanok.
-Semmi gond! Egyébként mit csinálsz itt ilyenkésőn? Vagy inkább korán?-erőltettem magamra egy mosolyt, majd a táskámért nyúlt. Amint meglátta a tartalmát, egyből a kezembe nyomta.
- Azt teszem, amit semelyik hozzám hasonló teremtmény nem kedvel ebben a szakmában. De te megoldottad a problémát, ahogy láttam!-mondta ,a táskára mutatva.
-Mégis miről beszélsz?-tettettem a hülyét, mert nem tudom, hogy csak szórakozik velem, vagy tényleg vámpír. És ha vámpír is, ki tudja hogy melyik" oldalhoz "tartozik.
-Nem kell tettetned... tudom mi vagy! És én is az vagyok!
-Mégis mi?-szinleltem, majd a táskámból kikapott egy tasak vért, és szétszakította. A szám elé tette, amit én nem bírtam, ezért a szemeim erekbe lábadtak, és a fogaim kiélesedtek.
-Mondtam! Kérlek nekem is szerezz ilyet!
-Héhé... még a nevedet sem tudom, de már kaját kunyerálsz?
-Kim IsakSoo! -Hajolt meg, majd én is viszonoztam.
-Min YoonGi!-mutatkoztam be.
-Szóval te mióta vagy vámpír?-kérdezte, és sétálni kezdtünk.
-öhmm... 124 éve-nevettem fel kínomban.
-Azta! Én még csak 1 hete... -mosolyodott el.
-Ki változtatott át?-kérdeztem.
-Őszintén szólva... nemtudom. Egy buliban voltam a haverjaimmal, és valami furcsa piát ittunk. Amibe vér volt keverve. Aztán félrészegen hazasántikáltunk, de egyszer csak valaki megtámadott az utcán, és elvágták a torkomat. Egy vámpír volt. A többire nem emlékszem.-mesélte a történetét, aztán egyszer csak egy háznál megálltunk.
-Miért álltunk meg?-értetlenkedtem.
-Gyere... itt lakom!
-Egyedül?
- Mondjuk...
-Nem vagy te ehhez még túl fiatal?
-17 éves vagyok, már 2 napja!-mosolygott.
-Értem...
-Na gyere!-invitált be a házba, majd követtem.

Egy szép, nagy, kétszintes ház volt, kb 5 nagy  szobával.

-Foglalj helyet!- mondta, majd leültem a kanapéra.-Kérsz valamit?
-Nem, köszi!
-Hát jó! Szóval...
-Szóval a vért a kórházból vettük.
-Nem erre voltam kíváncsi!
-Hát?-értetlenkedtem.

A beszélgetésünket egy ajtónyitódás zavarta meg. Egy igen szép lány volt. Ahogy láttam nem vámpír.

-Szia IsakSoo! Megjöttem!-mondta kicsit fáradt hangon, és bejött a nappaliba.-Ohh... szia! Az én nevem Kim JiSung!-mutatkozott be.
-Szia!Én Min YoonGi vagyok!-erre a lány IsakSoo ölébe ült.
-YoonGi, ő a barátnőm! -mondta, majd egy puszit nyomott a lány szájára.
-Én most megyek aludni... fárasztó volt a mai műszak...-mondta, majd felállt,és kiment a nappaliból.

-Szép lány!-mondtam.
-Igen! Számomra a legszebb!-...-és számodra van legszebb?-kérdezte.
-Volt... vagyis... -gondolkodtam mit mondjak.- vagyis el kellett hagynom, mert ember.-mondtam a földet bámulva.
-Sajnálom... de szerintem meg lettetek volna! JiSung is ember!
-Es tud rólad?
-Még nem. Várok a napra, hogy elmondhassam neki.
-Ne keverj a vámpírságba olyan halandót, akit szeretsz,és védeni próbálsz!-adtam a tanácsot.
-De bárkitől meg tudom védeni!
-En is ezt hittem! Aztán megharapta egy vérfarkas, mert éppen nem vigyáztam rá, egy fél órára míg elment fürdeni!-Mondtam kicsit feldúltan.
-Vérfarkas? Hát ilyen is van?
-Van hát... de csak hogy még több természetfeletti lénytől kelljen óvni a szeretteinket!-mondtam hisztérikusan.

-Mégis miről beszéltek? -Jött be a szobába JiSung.
-Mi csak beszélgettünk!-mondtam.
-Vérfarkasok? Vámpírok?Természetfeletti lények?-akadt ki, kérdőrevonva minket.
-Miről beszélsz?-tettette a hülyét IsakSoo.
-Ne játszd nekem a hülyét Isak!-mérgesedett be a lány . Mi az hogy Isak? Ez így értelmes egyátalán?... na mindegy... -Magyarázz el mindent! Mitől kell engem óvni?
-Rendben...
-Nem szabad tudnod róla! -mondtam
-De ! Mert a pasimról van szó!-emelte meg a hangját, ellentmondást nem tűrően.
-Ülj le!-mondta IsakSoo, majd a lány leült velünk szembe a fotelra.

-Figyelek....
-Félsz a vampíroktól?-tettem fel a legfontosabb kérdést, mielőtt belekezdenék a rizsázásba.
-Ha léteznének, akkor igen.
-Tegyük fel, hogy léteznek! ... és mondjuk épp ül egy veled szemben.-Mondtam, az arckifejezésére várva... ami egy szemöldök felhúzás, és kikerekedett szem lett.
-Te vámpír vagy?-mondta halkan.
-Nem kell félned tőlünk, mi nem olyanok vagyunk, hogy megeszünk.-mosolyodtam el.
-Többes számba? Miért?-Kezdett remegni a félelemtől a lány.
-Ne félj!-bíztattam.
-Mert én is az vagyok...-mondta IsakSoo.
-Ne...nem léteznek vámpírok! Lehetetlen!-próbálta magyarázni magának.
-De igen... léteznek!
-Vannak rosszak, és jók! Mi a jókhoz tartozunk, így nem kell félned tőlünk!-magyaráztam, és próbáltam a sokkból felébreszteni a lányt.
-O...oké!-mondta, majd vámpírsebességgel IsakSoo a lány mellet termett, és megcsókolta.

-Félsz tőlem?-kérdezte a lányt IsakSoo.
-Ugyan az az ember maradtál, mint régen... szóval nincs miért félnem! Igaz?-erre a fiú csak bólintott egyet.

~~pár perccel később~~

- Na én most megyek, szerelmespár!-mondtam, majd felálltam a kanapéról.
-Hova sietsz ennyire?
-Még keresnem kell egy albérletet, vagy hotelt ahol lakhatok.-magyarátam.
-Itt is maradhatsz!-mondta JiSung, majd a mellette ülő fiúra nézett, aki bólogatott.
-Úgy is elég nagy ez a ház, és JiSung alig van itthon.
-Köszönöm!-mondtam.
-Szívesen, de cserébe szerezz nekem olyan tasakos vért!-mosolygott rám IsakSoo.
-Rendben!-egyeztem bele.

-Akkor nézd meg a szobádat!-mondta  a fiú, és felpattant a lány mellől, aki félúton megállt az ő szobájuknál.Én meg követni kezdtem IsakSoot.

-Ez lenne az! Remélem tetszik, és elférsz majd benne!
-Csak ennyi cuccom van!-mutattam fel a táskát.-köszönök mindent!-mondtam, majd a fiú rám mosolygott, és kiment.

Elpakoltam a szobában lévő szekrénybe azt a kevés cuccom, majd a zacskósvéreket levittem a hűtőbe. Utána kértem egy törölközőt IsakSootól, és lefürödtem.

Gondolkoztam hogy mit fog szólni Lisa, ha nem talál otthon. És egyátalán mit mondott Jungkook a fiúknak? Félek a jövőtől, de meg kell birkóznom vele!